Bringával a Tisza-tó körül

2010. szeptember 27. - klarky

Augusztus egyik utolsó napsugaras hétvégéjén úgy határoztam, hogy egy kicsit komolyabb bringatúrát iktatok programba. Tavaly ismerősöktől már hallottam a következőkben bemutatandó remek lehetőségről, de ez idáig valahogy nem sikerült úgy intézni a dolgokat, hogy el is jussak a szóban forgó Tisza-tóhoz.

A helyszín egyébként kiváló adottságokkal rendelkezik szabadidős programokhoz, kerékpárosok, horgászok, kempingezők, hajózók igazi kis paradicsoma. 

Utunkat Poroszlóból indítottuk, ahová autóval vittük le a bicajokat. Érdekességként rögtön jegyzőkönyve is vehetjük, hogy egy utolsó generációs Opel Vectra különösebb varázslat nélkül képes elnyelni két biciklit. Nekem van ugyan kerékpárhordozóm, de sajnos a Thule tervezői alapesetben nem gondoltak a mai, divatos vázgeometriákra, így kiegészítő rúd nélkül képtelenség lett volna két kerékpár biztonságos rögzítése autóm hátfalán.
 
A helyszínre megérkezve összeszereltük a kerékpárokat, amit követően rögtön egy nagyon kellemes élménnyel lettem gazdagabb. Történt ugyanis, hogy a parkolóban lévő sörözőbe betértem, hogy ha lehet, öblítsék már ki a kulacsomat, hisz előtte állott víz volt benne, nem akartam rátölteni a vitt fagyos ásványvizem. Az egységbe lépve egy igen kedves pultos úrral találkoztam, aki felajánlotta, hogy a sörcsapoló jeges vizével elmossa nekem a kulacsom, megtölti friss vízzel, majd míg várakozunk mélyhűtőbe teszi. Hírtelen a meglepettségtől szóhoz sem jutottam, városi nyavalyás révén nem vagyok én ehhez hozzászokva, de jó volt megtapasztalni, hogy van még olyan, hogy vendégszeretet és kedvesség. Ezúton is köszönet érte!
 
Vissza az úthoz. Miután megittunk egy hideg citromos Gösser-t (számomra ez az ital kétségtelenül a nyár slágere volt) majd visszakaptam a kulacsom felhajtottunk a gátra és jobbra fordultunk. Itt jegyezném meg, hogy az utat balra fordulva is meg lehet kezdeni, akkor hamarabb túl lehet esni a túra egyetlen kb. 6 km-es védtelen szakaszán, ami a 33-as főúton vezet.
 
Mi tehát jobbra, azaz dél felé indultunk és végig, a gyakorlatilag sík gáton haladva közlekedtünk. A kerékpárút itt vezet ugyanis, ami nem mellesleg az EuroVelo kerékpárút hálózatnak is része.
 
Az út változatos vidéket szel keresztül a Tisza-tó partján, van, ahol csendes nádas, kis ártéri erdő kíséri utunkat, máshol strandokon kell keresztül kell gurulni és persze ott a két leglátványosabb helyszín, az abádszalóki kikötő, és a kiskörei vízlépcső.

A helyszín és annak környezete gyönyörűen rendben van tartva, általában a fű frissen volt kaszálva, szemetet nem láttunk, legfeljebb a felkapottabb horgászhelyeken volt némi felfordulás, de igazán nem volt zavaró. Nem úgy az autóforgalom, ami annak ellenére volt néhol igen kellemetlen, hogy végig behajtani tilos táblák voltak a gáton kirakva. Nem is értettem, hol vannak ilyenkor a rend éber őrei?

Aki ezt a túrát választja, annak feltétlenül javaslom, hogy a bringás cucc mellé vigyen fürdőruhát is magával, hisz, ahogy említettem, számtalan strandon át vezet az út, ahol bárki megmártózhat. Mi Tiszanánán álltunk meg, ahol egy gyönyörű kis strandon csobbantunk, majd felfrissülve hajtottunk tovább.
 
 
Útközben a tó körül egymást érik a települések, amiket a kerékpárúton elhelyezett eligazító táblákon lehet nyomon követni. E táblák azonban kicsit becsapósak. Jó párszor volt ugyanis olyan, hogy a kis térkép települést jelzett, ami valójában ott is volt, csak az út nem vezetett rajta keresztül, azaz mondjuk úgy, hogy láttuk a falu templomának a tornyát, de ahhoz, hogy odakerekezzünk jócskán le kellett volna térni az útról.
 
Ahol viszont keresztülszeli a települést vagy annak strandját a gát, ott enni-inni is adódik lehetőség, tehát e miatt sem kell aggódni. Én útközben, szigorúan csak a bevitt és elégetett kalória egyensúlyának megőrzése érdekében :-) kétszer is ettem, de erről picit később.
 
Ahogy korábban már említettem a természeti szépségeken kívül két izgalmas látnivaló érinthető. Az első, igazán látványos része az útnak Kiskörénél adódik, ahol át kell bringázni a vízi létesítmény koronáján, mely helyen alaposan tanulmányozni lehet azt, hogy is működik a rendszer. Technika iránt érdeklődőknek itt kötelező beiktatni egy pihenőt.
 
 
A másik figyelmet érdemlő rész az abádszalóki kikötő és strand, ami tudvalevően a hazai vízi-, technikai sportok egyik főhadiszállása. Itt aztán lehet jet-skizni, motorcsónakozni, vízisízni, stb. és azt kell mondjam, élnek is e lehetőséggel az emberek. Megjegyzem ez volt az a település, ahol megállva arra gondoltam, hogy aki szerint nincs értelme Magyarországon a luxusadót kivetni, az vagy akkor is ott volt, vagy még sosem járt erre és nem ártana, ha a bőrös állami Passattal erre gurulna. Azt a gazdagságot, ami a kikötő parkolójában van bármelyik adriai kikötő megirigyelhetné. A fent említett állami Passattal mondjuk itt labdába se rúghatna a tisztviselő, itt egy CC is csak egy futott még kategória, ugyanis az igazán vagány csávók BMW-kkel, Mercikkel, Audikkal tolják, de olyan szinten, hogy aki nem ismeri ezen gyártók termékportfólióját, az jöjjön el és megláthatja a komplett szortimentet. Ezeken túlmenően ott vannak még az igazán lazac csávók is, ők pl. Porschekkal nyomják (nem egy álldogált várva a gazdit), de az egyik fa árnyékában lehúzott tetővel egy F430-as Ferrari Spider is lapított.
 
Miután túljutottunk a látottak okozta sokkon (válság? milyen válság???) folytattuk utunkat, ami innentől észak felé fordul. Ekkor tartottunk kb. az út felénél, azaz bőven volt még hátra. Miután jócskán délután járt már az idő ekkortájt, lassan kezdett hűvösödni, de kárpótolt bennünket a lenyugvó nap, ami csodás aranyhidat rajzolt a tó felszínére. Őszintén megmondom, hogy az út utolsó harmadán már igencsak számoltuk a kilométereket, éhesek voltunk, fáztunk és fáradtunk, de innen már nem nagyon van visszaút, hisz a felén túljutva már rövidebb előre, mint visszafordulni.
 
Utolsó megállónk Tiszafürednél volt, ahol egy lilahagymás-tejfölös lángossal gyűjtöttem erőt a hajrára, ami ahogy a poszt legelején már említettem, a 33-as főúton vezet.
 
 
Mire a parkolóba visszaértünk majd a bringákat újból a kocsiba raktuk este nyolc is elmúlt, de nem bántuk. Igazán klassz helyet fedeztünk fel és biztos, hogy jövőre, hamarabb eszmélve megcsináljuk még párszor e kört.
 
 
Klikk a képre, nagyobb lesz!
 
Végül jöjjön néhány szám, amit hűséges edzőtársam segítségével mértem le:
 
Az út során összesen 64,438 km-t tettünk meg. A csúcssebességünk 30 km/h volt, az átlag 13 km/h. A kis kütyü szerint legmélyebben 56, legmagasabbam 227 m magasan voltunk a tengerszint felett, ami fura, mert nekem útközben ez egyáltalán nem tűnt fel. Összesen 5 ó 12 mp-et voltunk a Tisza tónál, ebből tisztán 3 ó 35 p 17 mp-et bringáztunk. Állítólag egy km-t átlagosan 3p 19 mp alatt tettünk meg és én ezen teljesítmény kifejtése alatt összesen 1687 kcal-t égettem el.
Az, hogy ezen adatok jók-e vagy sem igazából engem nem érdekelnek. A fő, hogy jó időben egy szép vidéken kerekezhettem kedvemre, amit mindenkinek csak ajánlani tudok.
 
Ha idén már nem is, jövőre tessék szépen kipróbálni!

A bejegyzés trackback címe:

http://kreport.blog.hu/api/trackback/id/tr832327665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

piettro 2010.09.28. 22:14:47

Jövőre számíts rám is.:)

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2010.09.29. 17:12:06

@piettro: Rendben, szavadon foglak! 8-)

Sőt, elvileg a Balatont is körbe lehet tekerni, bár az minimum két nap. Én azt is szeretném majd.

Spiritualiqus 2012.05.07. 15:51:48

Bringásoknak ajánlom Münchent.
(Sok jó hely közül a világban)
Élménybeszámló:
www.x9.hu/munchen/