Eredetileg nem szándékoztam egy sort sem szentelni az eseménynek, de valahogy annyira kikívánkozik belőlem a dolog, hogy csak megírom, legalább a képernyő meghallgat.
Szóval az van, hogy ezzel az Eurovízióval megint sikerült a mutatvány, úgy estünk pofára, mint Alekosz a hódításai során.
Sietnék gyorsan leszögezni, hogy alapvetően semmi bajom a 22. helyezéssel, egy ilyen pici országtól tisztes helytállásnak gondolom, pláne ha figyelembe veszem, hogy idén rekordot döntött az induló országok száma, ami ha jól rémlik 43 volt.
Azzal viszont annál inkább bajom van, hogy megint beleestünk a szokásos csapdánkba, mely szerint akkora hype-ot és várakozást csinált a média az eseményt megelőzően, hogy csupán már annak a súlya alatt is simán össze lehet roppanni bárkinek, különösen egy teljesen rutintalan, nemzetközi színpadon kezdő énekesnek.
Azt mondja már meg nekem valaki, hogy miért kell nekünk minden szépségversenyre, olimpiára, dalfesztiválra, stb. úgy kimenni, hogy na most figyi, most aztán tönkreverjük a világot???
Ez szerintem komolyan felveti a média felelősségét, értelmetlen ez az egész. Maradtak volna csendben, szépen kimegyünk, 43-ból 22, hurrá, mindenki örül. De nem, mi győzelmet várunk, mert a mi lányaink a legszebbek, a sportolóink a legfelkészültebbek és a mi énekeseink a legszebb hangúak a világon. Oszt egy nagy sz@rt, azt…
Mi úgy vágunk neki az olimpiának, hogy 10 arany alatt haza se jöjjön senki. A dalversenyen benne leszünk az első ötbe, de a bukik szerint simán nyerünk, a „szép-ség-vetél-ke-dő-kön” meg egész biztos a mi lányunk fog nyerni, hisz a papírforma szerint a magyar lányok a legszebbek a világon. Kár, hogy a papírformát csak mi olvassuk, mások nem nagyon.
A helyzet kísértetiesen hasonlít a fociról formálni kívánt véleményekkel, hisz legutóbb épp néhány hete “nőttünk fel” Hollandiához, aztán meg nem győztük számolni a gólokat.
Jó lenne ha helyén tudnánk kezelni a dolgokat, mert sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a pozitív gondolkodás és a „Merjünk nagyot álmodni!” mentalitás ide kevés, az eredményért tenni is kellene, vagy legalább az elvárásokat kicsit lejjebb vinni.
Mindegy…
Pár dolgot azért idegombolok csak azért, hogy ne vesszen el az internet bittengerében. Először is egy remek komment az egyik blogról Wolf Kati szerepléséhez kapcsolódóan:
„Ahhoz képest, hogy mi senkinek senkije nem vagyunk, a szomszédaink utálnak minket, még durvasok pontot kapott. Ennyi.”
Tökéletes meglátásnak vélem.
A másik, hogy a dal olyan amilyen, nekünk tetszhet, Európának nem tetszett, ez most már tényként közölhető, viszont készült belőle egy verzió, ami nekem rettenetesen bejön. Nevezzük be ezt valahova, aztán hátha:
Wolf Kati : Szerelem Miért Múlsz (Deutsch Gábor reFiX) by anORGANik
És az utolsó észrevétel, ami twitterre került ki még az éjszaka:
Köszönöm, hogy elmondhattam…