2009 tavaszán látogatóban jártam egy Londonban élő ismerősömnél, aki akkor a Kingstone városrészében lakott. Az egyik nap besétáltunk az ottani városközpontba, ahol megéhezvén egy olasz étterembe tértünk be.
Nekifogtunk az étlap böngészésének, amikor megérkezett a szimpatikus pincér srác és pár angol szó után feltette a kérdést: „Ti is magyarok vagytok?”
Tudom, nem nagy dolog ez – pláne manapság – de nekünk rettentő jól esett Angliában, egy olasz étteremben ülve magyarul beszélgetni egy felszolgálóval. Picit eldiskuráltunk és a fogás választásakor nekem megakadt a szemem egy kolbászos-paradicsomos penne nevű ételen, ami elképesztő jó választásnak bizonyult. A receptet és az ízt azóta is kerestem, de sajnos nem igazán találtam meg, ugyanakkor elhatároztam, hogy nem adom fel, ha más nem megpróbálom összedobni magam a dolgot. Többszöri fellángolás után az elhatározás a múlthéten érett tetté és az alapok kiguglizása után összedobtam a saját verziómat. Ezt mutatnám most be.
Hozzávalók 2 személyre:
- 15 dkg szárazkolbász (én Gyulait és Pick Míves kolbászt vegyesen használtam)
- 5 dkg húsos szalonna (ehhez kockázott bacon és bükkfán füstölt mangalica szalonna keverékét választottam)
- 1 db vöröshagyma
- 4 dl paradicsomlé
- kristálycukor, bors, pár babérlevél, őrölt csípős pirospaprika, bazsalikom
- köretnek penne tészta
- a tetejére reszelt sajt
Elkészítés:
Az elkészítés nem egy ördöngösség, természetesen a hozzávalók aprításával, darabolásával kezdjük.
Mikor ez megvan (a szalonna és a hagyma felkockázva, a kolbász vékony csíkokra vágva) megkezdjük az összetevők serpenyőbe forgatását. A szalonnának zsírját kiolvasztjuk, majd ha ez kész rádobjuk a kolbászt. Némi pirítás után jöhet az apróra vágott hagyma hozzáadása az eddigiekhez és a képződött zsiradékon azt üvegesre dinszteljük.
Mikor ezen túl vagyunk az egészet felengedjük a paradicsomlével és elkezdjük a fűszerek ízlés szerinti adagolását. Mehet bele a bors, a bazsalikom és az őrölt paprika, majd keverés és kóstolás után tegyünk hozzá egy kiskanálnyi kristálycukrot és a babérlevelet is. Jól keverjük össze és alacsony lángon főzzük lefedve tovább, hogy a fűszerek is hozzátehessék az ételhez amijük van.
Olykor keverjük meg a szószt és figyeljük, hogy mennyire sűrűsödik, hisz se túl hígan, se túl sűrűn nem jó az eredményünk, leégetni meg pláne, hogy nem akarjuk ugye. :-)
A só adagolására kéretik vigyázni, hisz az erősen függ a szalonnánk és a kolbászunk sótartalmától is, tehát kóstolgassuk, és csak ha kell pluszban akkor sózzuk az ételünket.
A fenti műveletek közben már javában forralhatjuk a vizet a tésztának is, így mire elkészülünk a feltéttel a tészta is rendelkezésünkre fog állni a tálaláshoz.
Végül a kész ételre én tettem pár karika zöldpaprikát, majd az egészet reszelt sajttal borítottam.
Hogy teljes legyen az olasz/(magyar) ebéd a fogást egy frissen főzött Lavazza il Mattino kávéval zártam le.
Ha valaki utánam csinálná (és azért remélem lesz ilyen), akkor mellékelnék egy autentikus dalt is a poszthoz, azaz jó ebédhez szóljon a canzone, és hogy stílszerűek legyünk ez esetben is egy olasz slágert magyar köntösbe bújtatva választottam! :-)
ui.: Az étteremben a limonádé ingyen, a parmezán pedig korlátlan mennyiségben állt rendelkezésünkre. Búcsúzáskor pedig csak ennyit mondott a pincér srác: „A konyhán az 5 magyar szakács üdvözletét küldi és egészségünkre az ebédet!" Hát így valahogy… Köszi srácok így utólag is!
