Előzmények:

      1. rész: ami már megvalósult

      2. rész: Franciaország és Németország klasszikusai

A cikksorozat befejező részében jöjjön három olyan autógyártó nemzet, melyek mind jelentősen hozzájárultak a motorizáció fejlődéséhez és tettek le olyan dolgokat az aszfaltra, melyek újragondolása érdemes lenne.

(Ha valakiben Olaszország kapcsán további hiátusok merülnének fel, azt el tudom fogadni, de ott lenn délen a „csizmában” az elmúlt évtizedekben annyi autó és felépítmény valósult meg, hogy azt képtelenség lenne lekövetni ráadásul sok olyan van, aminek csak epizódszerep jutott az autóipar színpadán vagy – hogy úgy mondjam – nem jogutód nélkül szűnt meg, hanem szép lassan másik modell képében él/élt újra. Ha valaki pedig a Ferrarikat hiányolná a sorból azt is megértem, de ott a komplett palettát be lehetne idézni, ugyanakkor elnézve a gyáriakat egyáltalán nem múltba révedő típusúak.)

Olaszország

Ahogy a cikk első részében már szót ejtettem róla, a taljánok egy autót már ügyesen kipipáltak. Van azonban legalább még két olyan, melyek szerintem igazán megérdemelnék újragondolásukat, ráadásul mindkettő esetében nem csak mendemondák és pletykák, de konkrétumok is napvilágot láttak már, aztán valahogy mégsem lett belőlük ez idáig semmi, pedig – ahogy majd látni fogjuk – az egyik gyakorlatilag kész.

Lamborghini

A felsorolást kezdjük talán Ferrucio Lamborghini életművének gyöngyszemével, a Miurával. Az 1966-ban bemutatott Miura volt a mai értelemben vett első igazi szupersportkocsi, mely 4 literes, 4 vezérműtengelyes V12-es motorral büszkélkedhetett, amit hossztengelyre merőlegesen építettek be a hátsó tengely és a vezetőfülke közé. Ez az erőforrás és a hozzá rendelt karosszéria olyan teljesítményre volt képes, hogy a korabeli Maseratik és Ferrarik a nyomába sem érhettek. Meg kell azt is említeni, hogy a lélegzetelállító technikai adatokon túl sokak szerint a Miura volt a történelem legszebb autója.

Még 2006-ban a típus 40-ik évfordulójára készült el ezen modell újraértelmezése, ami Walter de Silva kezeit dicséri. Akkoriban rengeteg pletyka keringett arról, hogy megcsinálják-e az olaszok sorozatban, vagy csak marad tanulmány, de a gyártó képviselői hűvösen csak annyit mondtak, hogy a fogadtatástól függ.

Tekintve, hogy eléggé körül lett rajongva az új Miura nem tudom, hogy mi lehetett a baj, de tény, hogy új Miura a mai napig sincs és Walter de Silva azóta már az egész VW csoport design részletét irányítja. (Rosszmájú leszek, de szerintem nem nagyon szerethet bejárni melózni, mert amik mostanában onnan kijönnek, az max. a scale parancs használata a CAD programokban, de nem tervezői munka.)

Lancia

Ez a gyártó nekem mindig is kicsit megfoghatatlan volt, mert bár tudom, hogy rengeteg nagy modelljük volt a múltban kicsit belpiacosnak érzem őket. Az utóbbi évek útkereséseit, a szűkülő majd méltatlan módon, erőszakosan bővülő modellpalettát, valamint a kétes minőségről szóló híreket már meg se említem itt, inkább lássunk egy típust, ami úgy nincs, hogy igazából van, gurul, létezik, jelen állapotban azonban úgy tűnik mégsem lesz belőle semmi. Az ily módon titokzatosan körül írt autó a Stratos, ami a 70-es évek legcsodáltabb Lancia-ja volt. A szóban forgó modell elsősorban sportsikerei révén lett felettébb ismert és elismert, ami nem is csoda, hiszen eredetileg is versenyautónak készült, utcai változat csak a homologizáció miatt lett belőle gyártva. A műanyag karosszériás, közép motoros, hátsó kerék meghajtású modell 2,4 literes, V6-os Ferrari motorral készült, mely elég volt ahhoz, hogy a Stratos korának legismertebb rali autójává válhasson. Ezzel az autóval a Lancia csapat 1974, 75 és 76 folyamán is megnyerte a rali világkupát, így igazán méltó helye van az autótörténelem feledhetetlen típusai között.

Jó néhány évvel ezelőtt jelentek meg képek először a lehetséges utódról, aztán csend következett. Pár hónappal ezelőtt azonban mozgó autóról lőtt, homályos fotók jelentek meg net szerte, majd megjöttek a hivatalos fotók is, és ahogy kell mindenki nagyon boldog volt.

Most őszintén, nem úgy néz ki mint egy rája?

Kész az új Stratos, a gazdagok már kezdték tölteni a csekkfüzetet, amikor az az információ kelt útra, hogy annyira azért mégsem kell kapkodni, ami a képeken látszik, az valóban egy működő modell, de egyéni megrendelésre készítették a Pininfarina Stúdióban, viszont a kezdeti lelkesedés után a maranelloi Ferrari inkább úgy döntött, hogy mégsem szeretnék, ha ezt gyártani kezdenék. És hogy mi közük hozzá? Hát csak annyi, hogy az új modell is Ferrari technikára épülne, és most a beszállítóknak állítólag megtiltották, hogy a Stratoshoz alkatrészt adjon bárki is. Hát itt tartunk most ez ügyben, kibicnek ugye semmi sem drága, de én azért szeretném, ha lenne megint normális Lancia, mert nagyon rájuk férne.

Svédország

Saab

Tekintettel arra, hogy svéd személyautó-gyártás már igazából hosszú idők óta nem létezik akár ki is hagyhatnánk ezt a nemzetet. A Volvo már rég a kínaiaké, a SAAB évek óta kómában leledzik (én már egyszer el is temettem őket), bár most megint az az info járja, hogy talán ők is kellenének a kínaiaknak. Addig is, amíg a pénzvilág és a kormányok elbohóckodnak a legendás gyártó oszló teteme felett mutatnék egy autót, amit ha idejekorán észbe kapva gyártani kezdtek volna, talán ma már máshogy állnának a dolgok. A kérdéses autó a SAAB 92 utánérzése a SAAB Sixten, ami annyira szép, hogy az már szinte fáj. Időzzünk el a kép látványán egy percet, majd haladjunk tovább az utolsó említésre méltó autógyártó nemzet felé.

Japán

Mikor a lista összeállításakor Japánhoz értem bevallom elbizonytalanodtam. Na, nem azért, mert tőlük nem lehetne említeni klasszikus típusokat, hanem azért, mert az utóbbi években annyira megváltozott szinte az összes gyártó szemlélete a távol-keleten, (ez is megérne egy külön posztot) hogy reálisan bármiféle múltba révedést nehéz elvárni tőlük.

Anélkül, hogy nagyon belemélyednék a japán autógyártás múltjába inkább felsorolnék néhány típust, ami nekem hiányzik és igazán jó lenne ha újra életet lehelnének beléjük. Ilyen lenne a Honda NSX (aminek fejlesztésében anno még Senna is részt vett), a „száguldó koporsó” CRX, az Integra, valamint a Toyota Supra, ami egy remek tuning alap a mai napig.

Tekintve, hogy a Honda mostanában épp a bolygót kívánja megmenteni (csináltak hibrid CR-Z sportkocsit, nagyon vicces) a Toyota meg épp a világuralmáért aggódik (amit a VW csoport és a Koreaiak veszélyeztetnek) nem tudom, hogy van-e értelme ezekről álmodozni, de mit lehet tudni, soha ne mondjuk, hogy soha.

Alaposan végig gondolva ezen típusok lennének azok, amikkel szívesen találkoznék újra az utakon, talán nem lenne pénzkidobás a gyártók részéről, ha a fejlesztésük mellett döntenének. Ha valamit kihagytam és szerinted jó lenne, ha lenne írd meg kommentben, ha pedig az említettek közül választanál szavazz! Melyik típus kerüljön ismét az utcára?
 

(forrás: Wikipedia, Négyesi Pál: Autó enciklopédia, totalcar.hu, autoexpress.co.uk)