K report

Azok a boldog 90-es évek...

2012. július 14. - klarky

…mikor a zenehallgatás még esemény volt

Tizenéves koromban – ez az időszak nagyjából a 80-as évek vége, 90-es évek eleje környékére datálható – a középiskolai osztályomban csak az lehetett igazán menő csávó, akinek volt valamilyen Hifi berendezése. Gondolkodtam rajta, hogy mi lehetett még ehhez fogható státuszszimbólum, de tekintettel arra, hogy akkoriban átlag középiskolásnak se mobiltelefonja, se autója, se motorja nem volt (legalábbis az én iskolámban elenyésző kisebbség rendelkezett ilyenekkel, ha egyáltalán) max. a márkás sportcipő az, amit még párhuzamba tudnék állítani fent nevezettel.

Ez az időszak elképesztően más volt, mint ma, talán egy mai fiatal el sem tudja képzelni azt, hogy akkoriban zenét nem úgy hallgattunk, hogy leszedtük torrentről és mp3-ban meghallgattuk a számítógépen afféle háttérzeneként, hanem annak igenis szeánsza volt és eleve: ahhoz, hogy bármi meglegyen azért bizony tenni kellett.

A zenére éhes fül gazdája előtt több út is állt. Először is megvehette a hőn áhított előadó kazettáját, CD-jét, bakelit lemezét, ami akkoriban még nem volt ördögtől való gondolat. Mai napig emlékszem rá, hogy egy hazai előadó CD-je 890.- Ft volt mindenhol.

Ha ez az út nem ment, akkor keresni kellett valakit, akinek megvolt a keresett muzsika és azzal át kellett másoltatni, jellemzően vagy CD-ről kazettára, vagy kazettáról kazettára. Ha valaki olyan fiatal, hogy nem tudja mi az a kazetta, annak ajánlom a Wikipedia ide vonatkozó cikkét.

Tekintve, hogy akkor még nem voltak ilyen radikális jogvédők, mint manapság, nekünk meg sem fordult a fejünkben az, hogy ezzel bárkinek kárt okoznánk, így simán csináltunk olyat, hogy megvettünk egy CD-t mondjuk 5-en és szépen szétmásoltuk egymásnak, hogy arról már ne is beszéljek, volt a belvárosban egy kazettaárus, aki némi térítés fejében csuklás nélkül másolta a gyári médiákat hozott, vagy vett kazettára. Hihetetlen ugye?

MP3? Cd író? Ugyan! Ez utóbbit először az egyetemen láttam a kollégiumban, ahol páran egész jól megéltek abból, hogy CD-ket 1.500.- Ft-ért másoltak akkor már illegálban.

Persze a megszerzett zenét valamivel le is kellett játszani, így el is érkeztünk jelen bejegyzés tárgyához, a Hifi berendezésekhez. Ilyen eszközök alatt nem ám az Ausztriából hazaszállított Fisher music centereket és piros Audioton másolós magnókat értem, hanem a rendes, komponensekből összeállított tornyokat, ami minimálisan tartalmazott egy erősítőt, egy decket és egy CD lejátszót + hangfalakat (haladók operálhattak még lemezjátszó, tuner és még egy deck beszerzésével is, és az olyan egzotikumokat, mint a DAT, DCC, MiniDisc és társaik már meg sem merek említeni).

Őszintén megmondom, hogy én ennek a bolondja voltam. Tekintve, hogy akkoriban még internet sem volt lelkesen írtam a leveleket a gyártóknak és forgalmazóknak, hogy ugyan küldjék már el aktuális katalógusaikat, had legyen mire nyáladzani és hát szerencsére az osztályban voltak páran, akik velem tartottak eme elmebaj kihordásában és akikkel órákat lehetett beszélgetni frekvenciákról, jelleggörbékről, stb.-stb.

sony_katalógus_92-93_blog.jpg

SONY katalógus, 92-93 -as modellév. Ezt még én rendeltem, ma is megvan.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy nálam hegyekben álltak odahaza a különböző hangátviteli berendezések (tesóm szerint nyenyereládák), hát azt ki kell ábrándítanom. Rettentő mód szerettem volna a dolgot, de annyira, hogy még elméleteket is gyártottam a szüleim számára, nevezetesen, hogy nekem karácSONYra azért kell mindenféle csodakütyüt venni, mert hát a nevében is benne van a SONY szó, - mely márka abban az időben a számomra elképzelhető legvonzóbb brand volt – és hát ez ugye nem lehet véletlen.

Az első komponens megvásárlása elég sokáig elhúzódott, ugyanis csak érettségi magasságában sikerült nekem és papámnak (ő volt a legnagyobb cinkostársam a különböző beszerzések kapcsán, ha mi ketten elmentünk cipőt vagy sí dzsekit venni, hát abba fél évre belerokkant a családi költségvetés, mamám szeme pedig könnybe lábadt, talán mondanom sem kell, hogy nem örömében) rábeszélni anyukámat – a családi kassza őrzőjét – egy CD lejátszó megvételére.

Még se érettségi bizonyítvány, se CD lejátszó nem volt, de én már örömömben el is nyargaltam a lemezboltba és megvettem életem első CD lemezét, mely a Bonanza Banzai : Elmondtatott c. albuma volt. A cél eléréséig futottunk még pár kört (mamám állandóan elbizonytalanodott és lemondta a vásárlást), de miután én nem adtam fel a küzdelmet az ő szíve is meglágyult és megvettük a SONY CDP-397 –es CD lejátszót (22.900.- Ft), mely birtokában velem madarat lehetett fogatni.

Igen ám, de ahogy fentebb már említettem ezek úgy magukban egyrészt nem szólnak, másrészt meg semmit nem érnek, így némi problémával kerültünk szembe. Volt ugyan a család birtokában egy Videoton AIDA rádiós erősítő, csak sajnos a nyugati világot képviselő japán mérnökök már rég az RCA kábelek világában éltek, amikor mi idehaza még soktűs DIN csatlakozókat dugdostunk mindenhova. Szerencsére volt a házban egy műszerész zseni (Vendi bácsi) aki csinált nekem olyan kábelt, aminek egyik vége RCA volt a másik DIN, de ezzel csak egy dolgot értünk el. CD-t már lehetett hallgatni a világ számomra mai napig legnagyszerűbb hangfalain, (ami az Orion HS-282, Made is Hungary és 3.000.- Ft-ért vettük a bizományiban, nem mellesleg mai napig itt muzsikál mellettem), de az a tervem, hogy majd én CD-ről másolok a Tesla orsós magnónkra már megoldhatatlan feladat volt. Mit is kéne tenni, mit is kéne tenni morfondíroztam, majd papámhoz fordultam a zseniális tervemmel. Vegyünk egy erősítőt is! Nagyszerű ötlet, vágta rá papám, megvettük a gombot, most vegyünk egy öltönyt is (ő már látta azt hiszem, hogy micsoda kelepcébe kerültünk), de mivel ő fogékony volt ezekre a dolgokra elővette a betétszámlakönyvét, miközben anyukám a sodrófát.

Újabb alkudozások kezdődtek, ismét futottunk mamámmal pár kört, - igaz ekkor már nem csak képletesen, hanem úgy igazából körbe-körbe a nagyszobai dohányzóasztal körül, én elöl, ő utánam - miközben én már az erősítő típusszámait pörgettem lelki szemeim előtt, hisz nem hiába olvasgattam azt a sok katalógust.

Hogy rövidre fogjam a dolgot természetesen erősítőm is lett, mégpedig egy Technics SA-GX130 (ára 27.900.- Ft) ami a mai napig kiválóan működik, ő hajtja a korábban említett hangfalakat. /Mindig mondtam az őseimnek, hogy a minőséget meg kell fizetni ugyan, de csak egyszer, utána nincs vele gond./

CD, receiver, hangfalak kipipálva tehát, én már ezzel el is lettem volna, de az egyik osztálytársam bővíteni kezdte az eszközparkját és felajánlotta, hogy az egyik deckjét eladná nekem baráti áron. Ez a hír számomra olyan hatással volt, mint a Pamplonában rohanó bikára az előtte szaladó piros sálas emberek látványa. Próbáltam én ellenállni, de ha nem megy, hát nem megy. Hű szövetségesemmel, apukámmal kocsiba ültünk és meg sem álltunk Tarcalig, ahol 15.000.- kemény magyar Ft-ért birtokomba került egy SONY TC-FX170 –es kazettás deck, ami abban az időben az alapabbnál is alapabb készülék volt, de beleillett a sorba és nekem más nem számított.

Így lett tehát deckem is (sőt, később az utódját, a TC-FX211-et is megvettük 17.000.- Ft-ért), amivel már egész mutatós kis torony keletkezett a szobámban, amiért egyszerűen rajongtam. Mókusszőr ecsettel poroltam, szarvasbőrrel tisztogattam, másoltam rajta jobbra-balra, fogpiszkálóra tekert vattapamacsot mártottam tiszta alkoholba, mellyel a fejeket tisztogattam, egyszóval csodás volt. A zenéket mi még válogattuk, számoltuk, hogy fér a CD tartalma legjobban a kazettára. Kerestük a kivezérlési csúcsokat, állítgattuk a szalagnak megfelelő előmágnesezést, majd ha megvolt a felvétel kézzel, gyöngybetűkkel kis papírt csináltunk a kazettába a számok címével. Nyomtató? Ugyan, számítógép sem volt… És a zenét hallgattuk. Nem csak úgy szólt, hanem leültünk és figyeltük, jó volt hallani, hogy milyen remekül is szól az, amit mi gondosan ügyelve állítottunk össze figyelve mind a tartalomra, mind a minőségre. Ej, de más világ is volt az!

maxell_kazetta_blog.jpg

Egy Maxell XLI-S kazetta korabeli borítóval. A normálok közt ez igen jónak számított.

Persze, az eltelt közel 20 év alatt rengeteg dolog megváltozott. Ma már nincsenek deckek, kazetták és CD lemezjátszót is csak a hardcore audiophil-ek vásárolnak vagyonokért. De nekem valahogy megmaradt a rendszerem, amit olykor-olykor be is kapcsolok. Egy ilyen bekapcsolás alkalmával azonban némi szomorúság töltött el, ugyanis a jó öreg, már eleve használtan vásárolt deckem megadta magát. Szegényke próbálná tekerni a szalagot, mint egyszeri kisnyugdíjas a kerti kút kerekét, de már nem bírja. Nyöszörögve megáll. Próbáltam megjavítani, a mechanikai részét elemekre szedtem, megtisztogattam, megkentem, de sajna nem megy.

Ahogy elsírtam bánatom az egyik műértő kollégámnak – aki a mai napig lehetetlen műszaki berendezéseket vásárol össze az internetről – egyszer csak azt mondja: Ne is törődj vele, a vatera tele van kiváló cuccokkal, olyanokkal, amikről mi a maguk idejében csak álmodtunk, nézz körül, ma már gombért/babért adják őket!

És valóban. Hihetetlen dolog, de a fogyasztói társadalom egekig növő igénye, a technika fejlődése olyan mélységbe taszította ezeknek a készülékeknek az árát, hogy egyszerűen nem éri meg javíttatni őket, jobban jár az ember, ha vesz egy használt, de korrekt állapotban lévőt, ráadásul majdnem biztos, hogy sokkal jobbat kap az ember a pénzéért, mint amit kidobásra rendel az idő vasfoga.

És hogy mit vettem? Hölgyeim és Uraim: Technics RS-TR333, oda visszajátszó dupladeck, érintőgombok, számkeresés és olyan dolgok, amikről 20 éve csak álmodtam. Mindez 4.000.- (leírom betűvel is), négyezer forintért. Jó mi?

technincs_receiver_deck.jpg

Tehát aki most akarna belefogni egy kis nosztalgiázásba, átélni, hogy milyen is volt ilyen eszközökkel együtt élni, az most bagóért megteheti. Nakamichi, Marantz, Denon? Régen álom, ma már valóság lehet. Jó böngészést!

hifi_blog.jpg

Az eszközpark háttérben a legendás Orion hangfalakkal

A bejegyzés trackback címe:

https://kreport.blog.hu/api/trackback/id/tr624656306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

G_P 2012.07.14. 18:51:04

Üdítően jóindulatú és nosztalgikus írás! Jó kedvre derültem! Nekem az eredeti Metallica kazetták ugrottak be, amik mindig drágábbak voltak (legalábbis a '90es években), mert eleve valami jobb minőségű szalagra vették fel őket. Ilyen formában van meg a Ride The Lightning album pl, és ma is egész normálisan szól! Meg persze a Prodigy EXPERIENCE, amit '93-ban vettem.

Max, A Gondolkodó Birca · http://maxval.co.nr/ 2012.07.14. 18:57:44

Én valamivel idősebb vagyok nálad a leírtak alapján. Nos, a gimnáziumban Dzsonyi volt a becenevem (azért Dzsonyi és nem Dzsoni, mert orosz iskolába járta, s az oroszos ejtés ez) és egyik tevékenységem az volt, hogy lemezeket másoltam kazettára, mert volt egy kiváló minőségű mini-zenetornyom.

Alapból lemezeket vettem, ritkán műsoros kazettát. A műsoros kazettával a gond a nyilvánvaló hátrányain kívül az volt, hogy kölcsönkérték és egyes szemfüles emberek kilopták a szalagot belőle, azaz átmásolták, majd nekem betették az eredeti dobozba a másolatot, náluk meg maradt az eredeti szalag.

énisfélek 2012.07.14. 19:07:17

Miért is volt megoldhatatlan probléma a CD-ről szalagos magnóra másolás erősítő nélkül?
Fotosopp az egész cikk?

énisfélek 2012.07.14. 19:13:30

@Max, A Gondolkodó Birca: "kölcsönkérték és egyes szemfüles emberek kilopták a szalagot belőle, azaz átmásolták, majd nekem betették az eredeti dobozba a másolatot"

Borzasztó lehetett ilyen aljas emberek között felnőni. Miféle orosz iskola volt az?
Mi folyamatosan kölcsönöztük és kölcsönkértünk kazettákat éveken át és soha még csak nem is hallottam ilyen esetről.

Mesterlövész 2012.07.14. 19:17:11

Legalább a 90-es években még volt úgy-ahogy olyan, hogy "zene". Sajnos ma már a rádiót sem kapcsolom be.

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2012.07.14. 19:20:04

@énisfélek: Mert a jel bement az öreg Videoton erősítőbe, de ki már annyira gyengén jött, h csak értékelhetetlen felvétel elkészítését tette lehetővé (halk volt és recsegett).

Hogy-hogy Photoshop? Minden képet én fotóztam és én is csináltam az utómunkát vele. Mi a baj?

Dester 2012.07.14. 19:20:08

NORMAL, CHROME, METAL. A három bűvös szó. Te még tudod, mit jelent és tudod, mi mit jelent ebben a kontextusban. Én is 30 évesen. A 20 évesek már nem hiszem.

Édesapám AKAI magnója annak idején a világ hetedik csodája volt, jóformán hozzá sem mertem nyúlni gyerekként, ő meg naponta ott ült a Videoton erősítő mellett és vette fel Komjáthy műsorából a zenéket. Több, mint ezer (!) kazettányit vett fel. Micsoda idők voltak...

Herr Glatzkopf 2012.07.14. 19:33:10

Hmmm, emlékek...gyerekkoromban a Juventus Rádió még Siófokon volt, este 6-tól 8-ig ment a kívánságműsor, amit mindig végighallgattam, a 90 perces, szűz kazi bent figyelt a deckben, kéz a REC+PLAY-gombkombón, hogy ha valaki kért egy frankó számot, azt már az elejétől fel tudjam venni. Emlékszem, hogy akkor még a Samba di Janeiro-t tolták a Flörtben és Sterbinszky hypeRoxyD CD-jét 4600 Ft-ért vettem meg, üzletben. A kazettákkal együtt pihen a hifi szekrényben. :)
Akkor Philips hifim volt és két bivalyerős Pioneer 3 utas hangfalam, amiket nagyon alaphangon tudtam csak hallgatni. Na jó, néha meg lettek hajtva azért... :)

Általános iskolában a Budmil-táska volt a menő, gimiben meg egyik osztálytársamnak Jansport-ja volt, állítólag 40.000-ért vette neki az ex-manöken anyukája.

2012.07.14. 19:45:15

Csodálatos írás, nagyjából egyidősek vagyunk. Mi is nézegettük a katalógusokat, főleg a 80-as évek végén. Tényleg, mekkora márka volt a Sony... mint ma az Apple kb. (Egy egyetem alatt vett Playstation-ön kívül sosem volt Sony cuccom - Apple máig se.) A hifidért ölni tudtunk volna, nekem nagyon gagyi cuccaim voltak, csak miután elköltöztem a szüleimtől, azután tudtam normálisabb hifi berendezéseket venni. Egyébként igen, ezeket csak egyszer kell kifizetni. Egy erősítő gyakorlatilag örök életű, ha megtalálod az ideálisat, akkor többet nem kell venni. Én a klasszikus zenét szeretem (húsz éve persze más volt a helyzet, de hát öregszem), a jelenlegi hifi rendszeremen (Yamaha erősítő, Pana CD lejátszó, Somogyi hangfalak, a típusszámokat már nem tudom) a barokk zene elképesztő szépen szól. És ma már se kazettám, se annak lejátszására alkalmas eszközöm nincs.

Emtrexx 2012.07.14. 19:53:55

Nagyon jó kis poszt! :)

bbandi 2012.07.14. 19:59:41

Én az mp3 korszak hajnalán voltam tizenéves. Otthon még nem volt internet, még nem nagyon voltak pendrive-ok, és én naponta 10 floppyn vittem haza iskolából a hagyományos honlapokról (nem torrent, dc és társai) letöltött mp3-makat. Naponta kb 3-mat. És ha megsérült az adat az egyik floppyn, amire olyan 10% esély volt, akkor buktam az egyik számot.
A hifidben csak a hangfalaidról szólnék, azokat ismerem, én is évekig hallgattam a superscope (designed by marantz) rádióerősítőmmel. A hs280 és társai jó kis hangfalnak számított, amíg nem igen volt nyugatról import. Ma már közel sem. Én egy éve vettem egy pár wharfedale diamond 10.1-et, és nagyságrendekkel szebben szólnak.
Egyébként a magyar hifi termékek általában túl vannak minősítve itthon. Igaz, egy műanyag tescorádiónál jobb, de azért nagy része a hifi legalja. Mondom ezt úgy, hogy apám hifi magazinjaiból ismertem meg a témát, ami jobb híján főleg kgst termékekről szólt.

hairmann 2012.07.14. 20:05:06

73-ban érettségiztem, összesen ötünknek volt magnója az osztályban, nekem egy kazettás Philips EL3302, a többieknek ZK-145, vagy Tesla szalagos
Jobb híján előfordult, hogy mikrofonnal vettünk fel egymás magnójáról, mert nem volt tuchel-kábelünk. És valóban hallgattuk és szenvedéllyel szerettük a zenét, meggyászoltuk Jimi Hendrixet és Janis Joplint.
A mániám megmaradt. Ma van egy nekem megfelelő cuccom (79-es, bagóért vásárolt Yamaha reciever, hasonló korú Nordmende deck, Technics lemezjátszó, Quadral hangfalak). CD-játszó helyett DVD. Nekem megfelel, úgyis csak az internetről beszerzett mp3-kat írogatom ki magamnak CD-re, a koncertfilmeket DVD-re. És gyakran előveszem a kazettákat, jelentős részüket én vettem fel a rádióból (voltak külön műsorok magnósoknak). Rádiót csak Bartókot hallgatok, egyrészt szeretem a klasszikus zenét is, másrészt a mostani kereskedelmi adók zenéje nem az én ízlésem, és a műsorvezetők erőltetett jópofisága is irritál.

balazsman 2012.07.14. 20:13:28

ugyanezeken mentem keresztül én is, kivétel a saját rendszer, amivel várnom kellett "felnőtt" koromig, '97-ig, amikor viszont nem is pisztolyt, hanem mindjárt ágyút vettem Onkyo komponensek és B&W hangfalak képében.
Bár az agyonhasznált lemezjátszó és a kommersz, műanyag kétkazattás magnó többet adott érzelmileg tizenéves-kora huszonéves koromban, ezeket már kihagytam a hi-fi vásárlások során, mert akkor ez tűnt ésszerűnek.
Egy jó minőségű lemezjátszó most újra jó befektetésnek tűnik, főleg, ha van pénze az embernek a ritkaságszámbamenő bakelitforrásokból vásárolni, ritkán van türelmem figyelmesen, nem háttérzeneként albumokat hallgatni... talán, ha nyugisabb lenne az életvitelem, akkor megérné újra ezzel foglalkozni, mert amúgy nagyon szeretem a fizikai hordozók világát. (a berendezések technikai részleteihez nem értek annyira, bár azt el tudom dönteni, minek van értelme, és mi a pénzkidobás)

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2012.07.14. 20:13:39

@Dester: Az AKAI hatalmas márka volt gyerekkoromban, olyan senkinek nem volt az ismerőseim közül. Hogy eltűnt az is, már csak ha igaz samplerek viselik az ős cég nevét, a tesco-s órás rádiók, ventilátorok csak "lopják" a nevet. Nem is értem, h süllyedhetett idáig.

@Dester: @Safrane(k): És ott volt még a Poptarisznya B. Tóth Lászlóval minden vasárnap délután, benne a magnós blokk, ahol is 3 akkori slágert adtak le. Akkor is felvettem őket ha nem tetszett a muzsika, mert legalább volt zeném belebeszélés nélkül! :-)

@bbandi: A házimozihoz már nekem is Magnatok vannak. Nem mondom, hogy nem jobbak, de nem is 3000 ft-ba kerültek. Amúgy komolyan mondom - és ezt sokan nem hiszik, akik nem ismerik az Orion hangdobozokat - gyönyörű, telt hangjuk van. Én nem adnám el őket semmiért!

@hairmann: Kismagnós koromban mi is csináltuk, h szembe fordítottunk két magnót és úgy másoltunk (persze közben síri csendben ültünk) :-). Amikor egyikünknek már kábele is lett, az már maga volt a hipertérugrás! :-)

Mr. Alkohol 2012.07.14. 20:17:11

Apámtól én a Technics-mániát örököltem, az ő deckje már tönkrement, de az én 1999-ben vett hi-fi tornyom a hangszórókkal még mindig tökéletesen működik. Fél év alatt spóroltam össze az árát az első fizetésecskéimből. :)

Kazettát már nem hallgatok, sőt, cédét se nagyon, de az én kamaszkoromat is bearanyozta a felvételre időzített magnószalag (csakis BASF, más szóba sem jöhetett!), az a "feeling", amikor még normális zenék szóltak a rádiókban. Bár zeneileg pont a 1990-es éveket utáltam, akkor csupa olyan stílus (techno, house, dance, stb.) volt menő, amik nekem sem akkor, sem később nem jöttek be. :P

A cédék elég drágák voltak akkor, de én ahhoz a cselhez folyamodtam, hogy beiratkoztam a könyvtárba egy olyan éves bérlettel, amivel Budapest összes könyvtárából kölcsönözhettem és így szinte minden zenét be tudtam szerezni, ami érdekelt. Barátoknak is másoltam zenéket cédéről kazettára, persze csak ajándékba. ;)

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2012.07.14. 20:17:18

@balazsman: Ez a fő baj, ma már semmire nincs idő. Jól emlékszem, hogy papám gyerekkoromban beült a nagyszobába és felrakta a Pioneer lemezjátszóra a Benkő Dániel korongot - nem röhög, akkor még nem a farkát lóbálta a tv-ben, hanem világhírű lantművész volt! - és zenét hallgatott. Ült és figyelt.

Aztán ott voltak a hétfő esték. Tv adás nem volt, bekapcsoltuk a rádiót és hallgattuk a rádiókabarét.

Nem sírom vissza a régi világot, de ez jó volt. Együtt voltunk, közben beszélgettünk... Ilyen már többet nem lesz.

maisel 2012.07.14. 20:23:03

"És ott volt még a Poptarisznya B. Tóth Lászlóval minden vasárnap délután, benne a magnós blokk, ahol is 3 akkori slágert adtak le. Akkor is felvettem őket ha nem tetszett a muzsika, mert legalább volt zeném belebeszélés nélkül! :-)"
igenigenigen!!és micsoda ajándék volt 3 olyan szám!! és a "popzene sztereóban" a petőfin vízállásjelentés után 13.05 kor megvan?én onnan vettem fel satöbbit-t pl,amit azután se leltem sehol

balazsman 2012.07.14. 20:24:16

@klarky: nem akarnám szétoffolni a kommenteket az IDŐ filozófiai fejtegetésével, de a saját példámból kiindulva csak magamat hibáztathatom: az internet adta lehetőségeket kihasználva már tévét se nézek, könyvet sem olvasok szinte, csak vonaton... otthon "netezésre" és az ily módon beszerzett sorozatokra megy el az időm, pedig csak döntés kérdése lenne, hogy blogok olvasása/írása helyett mással töltöm ki, például zenehallgatással.

2012.07.14. 20:29:52

Valóban, én is, miután bekrepált az odavissza játszó Aiwa deckem, 4 vagy 5 ezerért vettem egy hasonló Harman Kardon (!) kétkazis, odavissza játszó decket. A megforduló technikája sajnos nyomába se ér az Aiwa-nak, amely úgy fordította meg a szalagot, hogy szinte észre se lehet venni a zenében. A HK meg szépen elteker a végéig, ütközésig :(. Viszont jól szól.

A Technics erősítőt már ideje lecserélned, nekem egy ugyanilyen volt, nagyon tompa a hangja. Tényleg bagóért lehet kapni jobbnál jobb gépeket. Az álmaim cuccát (ezen a képen alul retronom.hu/node/26904) sajnos még mindig 100 e fölött adják.

melodycenter.hu · http://cdbolt.blog.hu/ 2012.07.14. 20:38:49

szuper írás köszi jó volt nosztalgiázni
én is technics mániás voltam
nekem ebből a dupla deckből volt egy nagyobb is 979-es, ha jól emlékszem Hülyeséget nem akarok mondani, de a felvétel előtt megvizsgálta, hogy milyen kazettára vesz fel és ahhoz állította be magát.Mindkét oldal akár egyszerre is tudott felvenni.

Mortanius 2012.07.14. 20:45:18

@Mesterlövész: Hát bizony ez így van.
Én is maradok a 80-as, 90-es évek zenéinél, azoknál jobb ugyse nagyon lesz.

Az elmúlt 10 év zenei termése számomra teljes mértékben dögunalmas és érdektelen(néhány metal albumot leszámítva).

nyunyógomez · http://indafoto.hu/arecibo 2012.07.14. 20:49:37

Nagyon jó cikk, grat!

Nekem a szekrényben pihen egy AKAI CSMO2 deck (rémlik??) pár üzemórával...Nem is adnám el. Gyári, hibátlan állapot! Ki emléxik ilyenekre, hogy pl. Dolby B + C, Noise filter, előmágnesezés-állítás, 78 (vagy 87?) perces kazik, chrome-maxell, meg volt az a magyar szar kazi, vmi hülye neve volt, már én sem emléxem...volt belőle kék, piros, ezüst...nem a Polimer...

2012.07.14. 21:08:00

@Mortanius: Pedig nem így van. Én se vagyok mai csirke, de egy Kispál és a Borz vagy egy Quimby van olyan jó, mint anno az LGT volt. És biztos vannak újabbak is, csak nem ismerjük őket. Metálban nem tudom, azt sose bírtam. Az igazság az, hogy idővel beszűkül az ember igénye, nem is vágyik arra, hogy újabb dolgokat ismerjen meg.

énisfélek 2012.07.14. 21:13:15

@klarky: "Mert a jel bement az öreg Videoton erősítőbe, de ki már annyira gyengén jött, h csak értékelhetetlen felvétel elkészítését tette lehetővé (halk volt és recsegett)."

Csakhogy ha a CD kimenetét közvetlenül összekötöd a Tesla magnó bemenetével, akkor nem kell semmiféle erősítő a másoláshoz.
Tehát ezt az érvet egy új erősítő megvásároltatására csak egy laikus/balek veszi be ;)

Advanced Flight 2012.07.14. 21:22:01

Csodálom, hogy ezt a karácsony-sony dolgot még nem sütötte el a Sony Mo-n :-)

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2012.07.14. 21:30:04

@énisfélek: Oké főnök, látom te nagyon értesz hozzá. És akkor hogy hallgatod közben, hogy mégis mit csinálsz?

@nyunyógomez: Bizony, voltak dedikált hosszúságú kazetták is, aminek a hossza direkt egy cd anyagának felet meg. 46 és 74 percesre emlékszem.

@melodycenter.hu: Csodás masinák léteztek régen. Emlékszem, hogy volt olyan deck, ami megtudta becsülni perc, másodperc pontosan, hogy hol tart a tekercs.

Pontosan ma sem tudom, h hogy működött, de valami olyasmi rémlik, hogy be kellett állítani,h milyen szalag van a fészekben, rávilágított fénnyel és a két orsón lévő szalagmennyiségből végezte a becslést. Ha vki tudja, h így volt-e az megírhatná.

@iii: Fejben ha jól emlékszem két típus volt forgalomban. Az egyik forgott a másik ki be csúszkált annak megfelelően, hogy melyik oldalt szólt. Nekem mindig azt mondták az "okosok", hogy az a jó, ami ki be csúszkál. Sajna olyanom nem volt.

@balazsman: Igazat adok neked. Mindig az egyén dönti el, h mire fordítja az idejét. De sajna a mai fiatalok inkább lógnak az FB előtt, minthogy meghallgassanak egy régi albumot. Ez van, ezt látták mindenhol, max. a mai társadalmat tudom hibáztatni, előttük már ez a minta volt. :-(

@maisel: Az általad említett műsorra sajna nem emlékszem.

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2012.07.14. 21:31:10

@Advanced Flight: Mostantól Copyright, úgyhogy ha tetszik a Sony Hungáriának nálam lehet jelentkezni! :-)

ui.: marketingből mindig is jó voltam! :-)

johevi 2012.07.14. 21:31:55

Ha akkoriban volt egy kedvenc együttesen évekbe telt, mire kiderítettem róla valamit. Karácsonyi vásáron BS-ben vadásztam a kaziaikat ( 250.- Ft/db ) aztán később kiderült, hogy azok is jugó másolat volt. Esetleg Slágermúzeom, Tánczenei koktél, vagy kívánságműsor 2től 5ig. Semmi nem volt izgalmasabb, mint havonta újabb infókat megszerezni a kedvenc bandáról. Ma viszont akármilyen számot hallok, akármilyen nevenincs bandától, 5 percen belül mindent tudok róla, 10 perc múlva már le is töltöttem az összes számukat...

Taxman 2012.07.14. 21:37:37

Kezdjük ott, hogy hát persze, ma is vannak jó zenék. Ráadásul se több, se kevesebb mint régen. Aki keres (és nem gyepesedik be) talál.
A posztolónál 3-4 évvel lehetek idősebb a posztolónál, nagyon hasonló stációkon mentem keresztül. Azzal a különbséggel, hogy nekünk egész kiskoromtól volt egy sztereó Tesla lemezjátszóm. Azon hallgattam kezdetben a Beatleseket és AC/DC-ket. Egy Philips és egy NEC kazettás magnó után hatalmas ugrás volt 1985-ben egy Akai-Videoton hi-fi torony. De nem akai, hanem JVC magnódeckkel. A mai napig bánom hogy eladtam. A 90-es években szépen lépésekben lecseréltem a rendszert Sony hangfalakra, erősítőre, deckre és CD lejátszóra. A mai napig is azok szolgálnak, kivéve a decket, mert az tönkre ment. Meg hát minek is.
Mindig is vinyl mániás voltam, úgyhogy nemrég beruháztam egy Dual lemezjátszóra, Ortofon tűvel.
Mp3-at is hallgatok. Sűrűn, mert praktikus, de igazi élményt akarok, akkor irány a hi-fi torony.

Józsi bácsi, a frappáns visszavágások nagymestere 2012.07.14. 22:11:45

@nyunyógomez: @klarky: nem ezekre gondoltok: forum2.magnetofon.de/bildupload/tape-sony-cdit-II-46-90.jpg ?
volt ebből mindenféle 40, 46, 54, 64, 74, 84, 94, 106 meg asszem 110 perces is. amikor megjelentek repdestünk, hogy könnyebb lesz pontosan megtölteni számokkal, ne maradjon üres hely egyik oldal végén se. persze ez is hosszú előkalkulációt igényelt, de aztán már csak meg kellett venni a megfelelő hosszúságú szalagot :)

Giedi 2012.07.14. 22:12:04

Polimer kazetta, MK-27 ...
Ez volt a csúcs anno ... :)

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2012.07.14. 22:30:50

@Józsi bácsi, a frappáns visszavágások nagymestere: De, de!

Amúgy később már ez a feladat is egyszerűbb volt. A CD lejátszón be lehetett állítani, h milyen kazettára lesz a felvétel és ő addig számolt, míg el nem tudta osztani jól a számokat.

Nem voltak ugyan a track-ek sorban, de ha az ember felírta a sorrendet már könnyű volt a dolog.

Fantasztikus kor volt! :-)

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2012.07.14. 22:36:42

@Józsi bácsi, a frappáns visszavágások nagymestere: Hűűű, ezért a linkért ezer hála!

Fantasztikus! :-)

Ez a kazetta volt a non plus ultra, a piros Lola T az autóskártyában:

www.c-90.org/catalogue/tapes/Sony/Sony%20Super%20Metal%20Master/0

Ha legalább egy ilyenem lehetne!

Void Bunkoid 2012.07.14. 22:42:26

@Mortanius: "Az elmúlt 10 év zenei termése számomra teljes mértékben dögunalmas és érdektelen(néhány metal albumot leszámítva)."

Sajnos, az utóbbi ÖT év zenei termése még a metálszcénában is iszonytatóan unalmas, semmitmondó, egyenhangzású valami - régen szinte csakis rock/metal zenéket hallgattam, a kisrokkerségből kinőve utána elkezdtem poposabb dolgokat meg jazzt, sőt, okosabb elektronikus dolgokat is meghallgatni - ma már röhögjetek ki, de ha zenét hallgatok, akkor az kb 90 százalékban a Bartók rádiót jelenti - ott legalább tényleg ZENE megy.

arod75 2012.07.14. 22:45:13

@maisel: hétfői kívánságműsor kettőtől ötig?

Void Bunkoid 2012.07.14. 22:48:33

@johevi: a legviccesebb az volt, hogy a nyolcvanas években rengeteg magyar elismert zenész meglehetős pofátlansággal nyúlta a nyugati előadókat, tekintve, hogy nem volt internet, hogy mindenki egyből levághassa a lopást - az egyik legkirívóbb a Pokolgép 1987-es Éjféli Harang című dala, ami tulajdonképpen egy Dokken-feldolgozás (Unchain the Night, 1985) :))), csak éppen ezt elfelejtették megemlíteni.

sebi77 2012.07.15. 01:22:04

A 2. képen látható kazi honnét van? Az a kísérteties érzésem van mintha az enyém lenne (nyilván nem, csak megdöbbentő a hasonlóság). A 90-es években pont ilyen zenéket hallgattam (Vangelis, Jarre, War of the worlds stb..), és pont ilyen műgonddal kézzel írt nyomtatott nagybetűkkel írtam hozzá a tokokat (műszaki rajzon verték belénk ezt a képességet). Mi elsősorban könyvtárból kölcsönöztünk CD-ket és a haverom másolta kazira.

ANTI-SQUIRREL 2012.07.15. 02:55:44

Istenem de jo kis cikk volt!

En az osztalytarsaimmal jartam a HIFI aruhazba a Belgrad rakparton az Erzsebethidnal. Bizonyara sokan emlekeznek erre az uzletre. Ott aztan minden csodat lehetett kapni, mi szem-szajnak ingere. Nakamichi, Marantz, Denon cuccok tomkelege volt, suketszobaval kombinalva a vajt fulu vevoknek.

Nekem is Orion HS-282 hangfalam volt, ami bizony am az etalon hangfal volt a magyar HIFI magazinban!!!

Ezenkivul Videoton fluorescent kijelzos erositom volt AIWA CD lejatszoval. Micsoda nagy dolognak szamitott akkoriban, ugy mentem az utcan mintha en lennek James Bond. :)

Kesobb eladtam egy koltozes miatt a cuccaimat(kivetel a hangfal) es epitettem egy hidba kapcsolt erositot TDA2030-bol. Sajnos ez mar tudott olyan teljesitmenyt produkalni, hogy a magas sugarzot kinyirta a HS-282-ben, de nem volt gond mert ujratekertem a csevet, szetszedhetos volt.

Az biztos hogy az ember abban az idoben mindent tudott ertekelni nem ugy mint ma. Hetvegi felvetelkeszites a radiobol, hmmmmm.

Koszi a cikket, nagyon jo volt!

ANTI-SQUIRREL 2012.07.15. 03:07:39

@Józsi bácsi, a frappáns visszavágások nagymestere:

Ez tenyleg erdekes link!

En ezt a kazit hasznaltam:
www.c-90.org/catalogue/tapes/Basf%20-%20Emtec/BASF%20CR-E%20II/1

Most ugrott be ahogy neztem a linket, hogy csak 60-as kazit "szabadott" venni, mert koztudott volt hogy nyulik a szalag es az nem jo! :)
Persze szerintem a 60-as pont ugy nyult mint a 90-es, de hat ez volt a koztudatban. :)

Emlekeztek meg a Mechanikai Laboratorium cuccaira?
Itt a link: www.radiomuseum.org/r/mechanikai_studio_magnetofon_stm_850.html

Es itt a fo link, hogy milyen magnokat gyartottak: www.radiomuseum.org/m/mechanikai_h_en_2.html
www.radiomuseum.org/m/mechanikai_h_en_1~model.html

Herr SturmLikudnik · http://archiregnum.blog.hu/ 2012.07.15. 06:52:12

@klarky:

mivel anno nálam is az erősítő volt a hiányzó láncszem, egyszerűen a cd-t közvetlenül a deckre kötöttem be és prímán elmásolgattam így 1 évig

ui: oszt szintúgy behalt a sony deckem nemrég (sajna előbb-utóbb a capstan motor v. a hajtószíj elkopik) és szintúgy vatera high end vétellel lett orvosolva óccsón

Herr SturmLikudnik · http://archiregnum.blog.hu/ 2012.07.15. 06:59:03

@klarky:

kieg: közvetlen cd-deck összekapcsoláskor egyszerűen bedugsz a deckbe egy fejhallgatót...

dekás dezső 2012.07.15. 07:56:27

nekem is itt van még a Denon deck a nyolcvanas évekből, néhanapján - ha sok sört iszom -ráküldöm a Radicsokat... szól, mint az atom.
aztán volt egy osztálytársam a szakközépben, annak a műszerész faterja kerített egy Nakamichi-t (nem Dragont, valami szolidabbat), az valami olyan elérhetetlen magasság volt, hogy rálehelni sem mertünk, nemhogy hozzáérni...;) mint a Szent Koronát anno a Nemzeti Múzeum különtermében, úgy bámultuk lélegzetvisszafojtva. Hozta be a srác Tdk SA-X eket: fater átvett Metallicát, halgasd meg...
minőség, öccsém...
ááá, vén fasz vagyok már.;)

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2012.07.15. 08:21:44

@sebi77: Saját kazetta, saját fotó. Szerettem ilyen gondosan beleírni a számokat! :-)

@Herr SturmLikudnik: Én - ahogy a posztban is írtam - egy régi Tesla orsós magnóra szerettem volna másolni CD-ről az erősítőn keresztül. Őszintén megmondom, ez a fejhallgatós dolog eszembe sem jutott, pedig volt papámnak valami nagyon párnás, ránézésre nagyon komolynak tűnő (persze annak az időszaknak megfelelően) fülese, nem tudom mi lett volna ha kipróbálom.

De ma már nem bánom, hisz a Technincs erősítős azóta is megvan és én elégedetten szoktam hallgatni. Pl. ma már a laptop is arra van dugva. :-)

@Józsi bácsi, a frappáns visszavágások nagymestere: Tudom, h lehet venni, de sajnos ebay kontóm nincs. Amúgy a múltkor 4700-ért kelt el egy a vaterán, de láttam már kettőt 9000-ért is. Hááát, most vhogy annyiért nem. :-)

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2012.07.15. 08:24:26

@dekás dezső: Nekem a Sony Metal-XR volt a legkomolyabb kazettám, ma is megvan remekül szól. Azt is használtan vettem egy osztálytársamtól 350 Ft-ért még vagy 16-18 éve. :-)

dekás dezső 2012.07.15. 08:44:19

@klarky: nekem Maxell MX... nehéz volt, mint a dög;) adogattuk egymásnak: - Nézd de komoly, milyen nehéz már...;) meg persze néhány Tdk-Ma. de Sa-ból Sa-X-ből volt a legtöbb. Normál kazettára meg nyomtam a Neotonokat, Dolly Rollokat muternak a konyhai magnóra, meg a kocsiba, azt jónapot;)

misi46 2012.07.15. 09:18:58

@klarky: Jó Neked, hogy ilyen fiatal Vagy, én
a hetvenes években köteleztem el magam az igazi hi-fi mellet. Szinte minden pénzemet erre költöttem, és akkor nem kerestem rosszul.
1965-ben alapító tag voltam az első magyar
magnós klubban /Cintuláékkal/, sajnos a katonaság véget vetett ennek. Szóval: Az akkoriban nagyon nehezen megszerzett nagylemezeket láncszerűen kölcsönöztük Bp-en, esténként vittük a következő rajongónak.
1980-ra otthon összeállt az első igazi quadro
rendszerem, AKAI 4sávos 19-es sebesség szallagos, AKAI legnagyobb quadro receiver, Tp 1000 lemezjátszó. Az árukból új 1500-ös zsiga kijött volna. A mai napig is az igazi HIFI híve vagyok, fiam komoly házimoziját (7.1)csak műanyag hangkeltőnek hívom.
Bocs, hogy így belendültem. Sziasztok!

Krajczig&Khaas (törölt) 2012.07.15. 10:38:56

Kedves hangvételű írás, gratulálok. Én '82 környékén jutalomfalatokat dobtam a fülemnek, hogy elmentem a könyvtárba egy Revox B77 szalagos magnón hallgatni a Jézus Krisztus szupersztárt, oh jeah!
Ennek folyományaként első kicsit komolyabb magnóm egy Akai Gx4000, AGFA szalagokkal. Szerettem mindig magasra tekerni a hangszínszabályozót, de ettől szinte sírtam olyan magas hangjai voltak :)

Mr. Ligthman 2012.07.15. 16:53:11

TDK SF-90? Pioneer CT-506? És a pultos AIWA?
Anyám, amikor kijött egy sláger maxi változata...

Mr. Ligthman 2012.07.15. 17:01:37

...emlékszem, a Jászai Mari téri Orion márkaboltból vittem haza az egy pár Orion hangfalat (HS282). A trolin hülyének néztek: tél, nagykabát, kezemben két bazi nagy doboz spárgával átkötve. Mire hazaértem (Újpestre) megizzadtam, de megérte.
Ehhez tudni kell, hogy pénz hiján kb. két év alatt sikerült a teljes rendszert beszerezni. Az első egy Sony deck volt, majd egy Sony CD lejátszó, aztán egy Sony erősítő (nem volt szándékos a márkahűség, valahogy így jött össze). És amig nem jött össze a pénz a hangfalakra, addig maradt a fejhallgató. Aztán nagy sokára összejött, azt hiszem 10 000 forint volt a két hangfal. Hazavittem, kicsomagoltam, összekötöttem...délután kettőtől éjfélig hallgattam a zenéket rajta. Életem egyik legszebb napja volt! De ezt nem mindenki érheti... 1972-es vagyok.
Ja, az egész még mindig működik. Később bővült a rendszer egy bakelit lemezjátszóval és egy minidisc recorderrel.

piettro 2012.07.16. 08:46:36

Az igénytelenül zenét mp3-ba konvertálás korabeli megfelelője a gyorsított kazettáról-kazettára másolás volt :).
Volt egy osztálytársam általánosba' voltak jó kazettái, de sose adta kölcsön, mert "lejátszáskor is nyúlik a szalag" de utáltuk! :) Az első szám amit CD-ről hallottam Madonna volt:)

Sajnos jó hifim sose volt, nem tellett rá. Most lehetne, de manapság már nagyon ritka a "fotelben ülős" zenehallgatás.
süti beállítások módosítása