Az alább bemutatandó étek nem saját találmány, – korábban már olvastam róla – de most először próbálkoztam vele, és hát… Na de ne szaladjunk előre.

Aki azt gondolja, hogy azért nem főz változatosan és azért nem próbál új ízeket, mert az drága, bonyolult, nehézkes stb.-stb. annak ezt a fogást ajánlom kipróbálásra, ígérem nem fog csalódni.

Amire szükségünk lesz: csirkemell, pesto, krémsajt, kápia paprika, bors

Ennyi, semmi több.

Az elkészítéshez a csirkemellet megmossuk, megtöröljük, majd éles késsel jó két ujjnyi vastagon felkarikázzuk. Az így kapott tallérokat félbemetsszük oly módon, hogy a húst nem vágjuk végig, hanem a szélen meghagyva azt széthajtjuk és az előálló nagyobb szeletet kicsit megklopfoljuk.

Ha elkészültünk az egyes szeletkékkel, azokat kiterítjük, majd vékonyan megkenjük pestoval, arra krémsajtot nyomunk (tömlős, tubusos mindegy, a lényeg, hogy natúr legyen), majd „beleragasztjuk” a vékonyra csíkozott kápia paprikát. Jöhet még egy kis sajt, majd a husit feltekerjük, ha valaki biztosra akar menni fogpiszkálóval össze is tűzheti a tekercseket.

Miután megvagyunk  az összes kis csomaggal, azokat hőálló tálba tesszük, tetejét őrölt borssal megszórjuk, majd előmelegített sütőbe dobjuk.

Közben elkészítjük a köretnek valót – én rizst választottam – majd ha megsült a husi a fedőt levéve róla kicsit megpirítjuk a tetejét és tálaljuk.

És az íze? Bátran mondhatom, hogy az utóbbi idők egyik legnagyszerűbb íz élményével találkoztam, úgy is fogalmazhatnék, hogy ilyen finomat még talán nem is főztem.

Nem is úgy búcsúzok, hogy Jó étvágyat!, hanem úgy, hogy próbáljátok ki. Isteni!