Sok – sok héttel ezelőtt, jó előre bevéstem a naptáramba a tegnapi napot, tekintettel arra, hogy nagyon rég szerettem volna már úgy eljutni egy veterános rendezvényre, hogy stílusosan én is az öreggel* érkezhessek. Korábban vagy az autó nem volt hadra fogható állapotban, vagy maga az aktuális rendezvény volt nagyon távoli helyszínen, de tegnap végre minden összeállt és ellátogattunk fent említett festői kis bükki településre.

A rendezvény hivatalos megnevezése 3. Bükkszentkereszti veteránjármű találkozó és felfutó volt, s mint ilyen remek alkalmat jelentett, hogy csodás öreg autókat mustrálhasson az érdeklődő és a gondos gazdákkal válthasson az arra járó pár szót.

Tényleg nagyon nehéz bármit is mondani, a várakozásomat jóval túlteljesítette a rendezvény és a megjelent járművek. Egyik ámulatból estünk a másikba micsoda értékeket rejtenek garázsok mélyei és nyugtáztuk, hogy milyen jó is az, hogy vannak, akik szabadidőt és erőforrásokat nem kímélve azon fáradoznak, hogy ezeket a mára már ritkaságszámba menő guruló történelmi darabokat életben tartsák és megőrizzék az utókor számára.

Nehezen tudok most okosakat mondani, még most is zsong a fejem a látottaktól és időbe fog telni, mire feldolgozom az élményt, de úgyis beszédesebbek a képek, azt talán segít átadni valamit a rendezvény hangulatából.

Mindenkinek azt mondom akit kicsit is érdekelnek az öreg vasak, hogy keresse az ehhez hasonló összejöveteleket, hisz nagyon jó móka, kedvesek az emberek és van-e jobb dolog mint eltölteni egy szikrázó, napsütéses vasárnapot olyan autók kipufogógázait szívva, amik már akkor a kilométereket rótták amikor mi még nem is éltünk…

Még ilyet, jómagam és az öreg* már alig várjuk a következőt!

(*Az öreg: 1984 –es Polski Fiat 125p)