2015 – ez nem az Apple éve volt

2015. december 20. - klarky

l.pngAnnak ellenére, hogy távolról sem vagyok az almás cég potenciális célcsoportjának tagja hosszú – hosszú idők óta figyelem a céggel kapcsolatos híreket, eseményeket, termékbejelentéseket.

Munkásságukkal kapcsolatban van bennem egy jó adag fenntartás – ezt nem is vitatom – ugyanakkor nem vagyok rest elfogadni, ha valamiben valóban jók. Aláírom, hogy nélkülük más irányba haladt volna tovább a távközlési ipar, nem kétlem, hogy a táblagépek piacképessé tételéért jelentős lépéseket tettek, leborulok a már – már fanatizációra képes marketingaktivitásaik terén, mégis úgy érzem, idén valami gyökeresen megváltozott a cég életében.

Ugyan sem termék, sem szolgáltatások terén nem tétlenkedett a cupertínói nagyvállalat, de talán nem túlzok, ha azt mondom, idén először lehetett tapasztalni azt, hogy tömegesen horkantak fel a cég vásárlói, hogy „ez meg már megint micsoda”?

Jöjjön néhány termék, szolgáltatás az idei év terméséből, melyekre egy emberként csodálkozott rá a világ, s melyek sok esetben az internetes népművészek haragját kivívva szempillantás alatt járták körbe a hír- és közösségi oldalakat és nem minden esetben arról szólva, hogy milyen remek munkát is végzett Tim Cook és csapata.

A 2015 –ös esztendőben lett új 12 collos MacBook (én ugyan nem értem a 12 coll miért jó, szerintem otthonra kicsi, cipelni nagy, de ez ügyben nyilván mindenkinek mások a preferenciái) és lett új Apple TV is. Ez utóbbi abból a szempontból érdekes, hogy különösebben nem volt a cég életében az agyon fejlesztett és támogatott termékkategória tagja, de idén meglépték a dolgot és rajzoltak neki egy a korábbival tökéletesen megegyező ám magasabb dobozt. Persze a motorháztető alatt is történtek változások, amiből két dolog kiemelendő hardware oldalról. Egyrészt kikerült az optikai kimenet (szerintem nehezen magyarázható, hogy miért) és kapott új távirányítót is a készülék, mely az új szolgáltatások működtetéséhez szükségesek. Ezt külön nem részletezném, lesznek ugye alkalmazások, lehet az Apple TV –n játszani, mely játékokat egyfajta jócskán megkésett Nintendo Wii –hez hasonlóan a controllerrel lehet irányítani, stb. – stb.

Ami érdekes az az, hogy a távirányítót sikerült teljesen szimmetrikusra designolni, pedig az egyik fele komoly funkcióval bír, ugyanis felülete tapipadként és gombként is működik. Talán nem kell mondani, hogy az ember tévéjének, házimozijának stb. távirányítója, amit mindig minden körülmény közt a kezünk ügyében tartunk odahaza szinte annyira a részünké válik, hogy korom sötétben, becsukott szemmel is kezelni tudjuk vele eszközeinket. Talán Jony Ive nem gondolt abba bele, hogy nem ártana ez esetben is valami orientációra utaló megoldást kitalálni, mely egyértelművé teszi, hogy mégis hogy nyúl a derék user az RC felé, amit többen is szóvá tettek pld. twitteren. Mit is kell csinálni ahhoz, hogy ne essen ujjunk zavarba, ha valamit állítani szeretnénk? Honnan tudjuk meg sötét szobában melyik is az eleje v. a vége? Nem túl elegáns, de talán ezt:

Az idei termékbejelentések sorában az iPhone –okat elegánsan ugorjuk át, azokkal kapcsolatosan – tekintve, hogy most az ’S’ alváltozatok következtek a sorban design terén sok újat nem lehet mondani, hacsak azt nem, hogy azt a fránya kamerát még mindig nem tudták a mérnökök elsüllyeszteni a készülék házában. Én ez ügyben nem foglalnék állást, tőlem akár ki is lóghat és billeghet rajta az asztallapra helyezett telefon, de ha készülékgyártók tucatjainak sikerül ez a műszaki bravúr talán az Apple is megerőltethette volna magát és helyére tehette volna a parányi objektívet. Nem én mondom, felhasználók tömege fórumokon, hozzászólásokban, twitekben, hisz mégiscsak ez lenne „A” telefon vagy mi a szösz. A készülék természetesen ettől függetlenül jól fogy, (bár nem tudom feltűnt –e, hogy idén év vége felé, a karácsonyi bevásárlási szezonban pedig pláne igaz ez) a korábbi évektől eltérően hatalmas reklámkampány dübörög telefon ügyben pld. a tv –ben de net szerte is bannerek formájában. A szlogen szerintem zseniális: „Csak egy dolog változott. Minden.” ami nyilván nem kis fennköltséggel lett kitalálva, de tudjuk be annak, h egy igazi reklámnak jó ha a fele igaz. Egy dolgon viszont rendre elnevetem maga, mégpedig ezen:

iphone6s_flash.jpg

A következő nagy durranás idén (legalábbis az Apple szerint) az iPad Pro –ra keresztelt óriás táblagép volt és azt hiszem ez volt az egyik olyan termék idén, amikor a rajongók is felkapták a fejüket és kissé értetlenül álltak a dolog előtt. Miről is van szó?

Az első iPad –ek ugye ~10 hüvelykes kijelzővel érkeztek, majd bemutatásra kerültek az Mini-k, melyek ~8 collos kijelzőkkel lettek szerelve. Sokáig ment a találgatás, hogy vajon lesz-e más (jellemzően nagyobb) méretű iPad a kínálatban, ha lesz az mit fog majd tudni, mire lesz jó ám a válaszra egész idén szeptemberig várni kellett. Lett. Elkészült minden idők legnagyobb iPad –e a ~13 collos iPad Pro.

Az Apple úgy definiálta a dolgot, hogy ez lehet az első táblagép, ami egyes felhasználóknál végérvényesen leválthatja a PC –t vagy a laptopot, de ezen túlmenően is kiegészítették az eszközt olyan funkciókkal, melyek – állításuk szerint – minden idők leg-leg táblagépévé tesz az új jövevényt. Amiről itt szó van az nem más, minthogy az iPad Pro –t egyfajta rajztáblaként határozták meg, mely a történelemben először tudja a felhasználó számára nyújtani azt az élményt, mintha valóban ceruzával rajzolna egy darab papíron. És itt álljunk is meg két gondolat erejéig.

1., Annak idején, amikor a nagy rivális Microsoft bemutatta az első Surface –t az Apple a hasát fogta a nevetéstől, hogy mekkora hülyeség már az, hogy egy táblagépet klaviatúrával látnak el. Most, hogy ők csináltak billentyűzetet a táblagéphez ez így teljesen ok, lehet a kaszához fáradni, hisz az természetesen nem jár alapból a tablethez.

2., Tekintve, hogy elég sokat rajzolok kézzel is és géppel is nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mire képes a tablet rajzolás terén. Nem az érdekelt, hogy mennyire nyomás érzékeny a kijelző, hányféle ecset és milyen minőségben áll a rendelkezésre, hanem az, hogy a ’ceruza’ mozgását milyen késleltetéssel követi a nyoma a kijelzőn. Bátran állítom, hogy egy digitális rajzolásra szánt eszköznek ez a legfontosabb tulajdonsága, ha késik (és pláne sokat késik) akkor megette a fene az egészet, kár vele vesződni.

Sajnos saját kezemben még nem volt iPad Pro, de a neten látott videok alapján kijelenthetem, hogy bivalyerős hardver ide, hiper – szuper kijelző oda, csúcstechnológiás ceruza meg amoda ez is késik. Márpedig ha késik akkor ez rossz, ráadásul rossz termék van a piacon több tucatnyi töredék áron is, ahhoz felesleges kifizetni egy festett alma felárát bármilyen tableten is.

De térjünk kicsit vissza a designhoz. Magas labda ezért nem szeretném kihagyni magát a ceruza kérdéskörét. Nem kell fanatikus Apple hírfogyasztónak lenni ahhoz, hogy elevenen éljenek emlékeinkben Steve Jobs szavai, aki az iPhone 2007 –es indulásakor tette fel a kérdést, h ugyan kinek kellenek a stylus –ok? Nem tudom mennyire tudatosan választották nevet a cég kreatívjai az új kiegészítőnek, de talán nem tévedünk sokat, ha azt mondjuk névadáskor bennük is felderengett az exCEO ominózus mondata. Ugyanis – szó nem érheti a ház elejét – stylust továbbra sem lehet az Apple –nél kapni, de van helyette Ceruza. De micsoda ceruza!

A műanyag házba zsúfolt csúcstechnika tápellátásáról kis akksi gondoskodik, amit természetesen időnként tölteni kell. Ez a töltési procedúra elég fura mód lett megvalósítva, ugyanis alapesetben a tablet oldalába kell dugni imigyen:

ipencil_charging.jpg

Na most azon túl, hogy ez nagyon ronda és praktikátlan megoldás szinte kódolva van bele a baleset lehetősége. Ha ez nem törik ki előbb – utóbb a foglalatból akkor kb. semmi. De ha nem épp a slotba dugva pihen a kis perifériánk akkor se tudhatjuk biztonságban, ugyanis a táblán sehol nem lett neki tároló konstruálva. Azért erre vonatkozóan más gyártók némileg előrelátóbbak, én nem gondolom, hogy pont az Apple –nek ne jutott volna eszébe valami, de hát ők ugye annyira egyediek, hogy úgy tűnik itt az az extra, hogy nincs extra.

img_20130503_121217.jpg

Hiába na, a Wacom még sok szempontból messze van

Ja, ha nem mondtam volna, ez a csuda cerka potom ~37 ezer Ft, már ha egyáltalán kapható. Elképesztően cinikus dolognak érzem azt, hogy készítek egy méregdrága tabletet (ár 300 – 410 ezer Ft), de azt a kiegészítőt már nem adom hozzá, ami azzá teszi amivel reklámozom, nevezetesen rajztáblává.

Természetesen a korábban említett billentyűzet sem jár a táblához, az még plusz 60 ezer forint, és hát értem én, hogy Apple termékek esetében nem illik filléreskedni, de hát na. Ha mindent megveszünk ami kell az 400 – 510 ezer forintunkba fog fájni, ami egy dologban már tényleg vetekszik egy jobb laptoppal. Az árában.

Az Apple kiegészítők sorát folytatva az asztali masinák tulajdonosai sem maradtak újdonságok nélkül. Lett új Magic Trackpad (szóra sem érdemes, „jelképes” 50 ezer forintos árcetlivel, mely összeg már a legfanatikusabb apple hívők szemöldökét is felrántotta) és lett új egér – bocsánat Magic Mouse – is. Ez utóbbi termék esetében nem az ár az érdekes (28 ezer Ft, ez sem kevés) hanem az, ahogy Jony Ive újragondolta a készülék áramellátását. Jelzett periféria beépített akksival működik, amit időnként tölteni kell. A derék Jony csűrte, csavarta, forgatta a kezében a prototípust és úgy döntött a tötőnyílás nem kerülhet máshová csakis az egér aljára. Hát… ööö… ez laikus szemmel is minimum „hozd ki az ellenőrződ ez 1 –es és hívd be anyádat is” kategória.

magic_mouse_charging.jpg

Hogy miért így forrta ki magát a koncepció arra szerintem csak egy magyarázat létezhet: az Apple hallani sem akar arról, hogyha majd a beépített táp kileheli a lelkét bárki is vezetékes egérként használja tovább az eszközt. Más nekem ez idáig nem jutott eszembe, a kicseszés faktor szerintem elég magas. Hát hogy néz már ki a gyönyörű minimalista design így hanyat vágva töltés közben pld. egy iMac mellett?

Szintén idei termék az Apple Watch. Ha visszaemlékszünk a termék bejelentését hatalmas várakozás előzte meg. Ez volt az az időszak, amikor mindenki találgatta, hogy vajon lesz-e végre igazi Apple tévékészülék, a legvadabb termékbejelentésre készült mindenki, a rumouroknak se szeri, se száma nem volt ekkortájt, és akkor megjött az óra.

Szerintem aki megpróbálja kicsit higgadtan szemlélni ezt a bejelentést könnyen beláthatja, hogy ezt a terméket a kényszer szülte. Hatalmas nyomás volt a cégen, hogy jöjjön már valami új termékkategória, mindenki nagyon várta a next big thing –et és hát ez sikerült. Ráadásul nyugodtan mondjuk ki, mire az Apple bemutatta ezt a kiegészítőt (!) kb. a legutolsó kínai dzsunka szereldétől kezdődően a nagy nevű gyártókig mindenkinek volt már órája és szerintem ebbe nagyon bután hajszolták bele magukat.

Csak néhány észrevétel: Én tudom, hogy az almás cég mellett gyakran hangzik el érvként, hogy lehet, hogy nem ők az elsők a piacon egy termékkel, de övék az első használható. Lehet, hogy így van, a kérdés viszont akkor is a következő: kell –e ez az embereknek és ha igen hajlandóak-e érte horror összegeket fizetni?

apple_watch_gold.jpg

Ez itt az egyik gold edition, az ára 10 - 17 ezer USD közt

Jó pár hónap eltelt már a rajt óta és szerintem a válasz egyértelmű. A cég eladási adatokról diszkréten hallgat (ugye a kimutatásokban beledobták az Egyéb kategóriába, így nem mondanak adatokat), sok piacon a mai napig nem kapható (számomra ez is érthetetlen, azért ez nem egy ördöglakat, fel nem foghatom, hogy mi akadálya annak, hogy bárhol elérhető legyen), de ahol kapható, ott már van ahol javában akciózzák.

Ha abból indulok ki, hogy sokan azt mondták, hogy ez egy iPhone kiegészítő és rengeteg iPhone tulaj úgyis megveszi akkor van baj igazán, ugyanis, míg a telefon értékesítési adatai negyedévről negyedévre rekordokat dönt az óra korántsem fut vele paralel. Pontos számok nincsenek, de egyes elemzések az első évben 21 milliós darabszámról szólnak, ami akkor is kevés, ha a többi okosórából sem megy el több.

Én speciel nagyon nehezen látok bármiféle értelmét egy ilyen kütyünek, önmagába ugye nem sokat ér, telefonnal összepárosítva nézegethetünk rajta értesítéseket, kvázi irányíthatjuk vele a telefont, rajzolhatunk rá szívecskét, amit elküldhetünk a szívdobogásunkkal együtt a szerelmünknek, de úgy kb. ennyi. Senki nem fog szerintem pár próbától eltekintve órán levelekre válaszolni, sms –t írni, Instagramot böngészni főként azért, mert nem lehet olyan messze a telefon, hogy amúgy ezt ne azon tegyük meg sokkal nagyobb felületen.

Van még egy funkció amiről nem szóltam, nevezetesen az egészségmegőrzését szolgáló mindenféle monitor, számláló, statisztika-készítő és mérő lehetőség. Nem kétlem, hogy van akit ezek a színes diagramok mozgásra késztetnek, de ne feledjük, ezt a telefonunk is tudja, az kb. mindig velünk van, de ha használjuk is az adatokat az az önnön szórakoztatásunkon kívül nem sokra jók. Pár hete olvastam egy riportot egy orvossal, aki kerek perec kijelentette, hogy ezen értékek komolyabb, tudományos célra igazából nem használhatók max. arra jók, hogy motiváljanak a grafikonok és plecsnik ha aznap még nem csináltunk semmit a konzol nyomogatása és a söröskorsó emelgetésén kívül.

Valami nekem azt súgja, hogy a termék létét a piac is megkérdőjelezi, szerintem ez lesz az egyik kategória, ami kapcsán vagy kitalálnak valami ésszerű felhasználási lehetőséget, vagy szépen lassan kivezetik az egészet. Én egyelőre semmiféle potenciált nem látok benne, szeretem a kütyüket, de engem már egy fitband karkötő sem hoz lázba, nemhogy egy több 100 ezer esetenként milliós árú ugyanolyan célt szolgáló óra.

De hogy ne csak termékekről beszéljünk lássunk egy idén debütáló szolgáltatást is. 2015 volt az év, amikor az Apple belépett a zenei stream piacra Apple Music nevű szolgáltatásával és hát, ahogy mondani szokták: „vajúdtak a hegyek és egeret szültek.”

apple-music.png

Szerintem ebben az esetben már a feltételezéseken is nyugodtan túl lehetünk, tényként rögzíthetjük, az Apple nagyon elszámolta magát Music ügyben. Későn érkeztek a piacra ezzel a szolgáltatással, senki nem számított igazán rá és olyan dolgokat próbáltak meglépni, amiket a piac nem reagált le jól. Van ugye (már ahol van, mert pld. nálunk ez sincs) Beats 1 Rádió, egy Connect nevű rész ahol elvileg az előadók tarthatnák a kapcsolatot a rajongókkal és állítólag a zeneszámokat hús vér emberek válogatják listákba nem pedig algoritmusok. Hát lássuk akkor: az interneten netes rádiók ezrei érhetők el bárki számára, ehhez nem kell előfizetni az Apple Musicra és nem kell olyan országban élni, ahol egyáltalán ha elő is fizetünk megy a dolog. 2015 –ben nemhogy minden a social media –ról szól, hanem (én legalábbis már nagyon szeretném) már kb. lassan túl is vagyunk rajta. Egy előadó tucatnyi fórumon tarthatja a kapcsolatot a rajongóival, mind – mind sokkal gyorsabb és egyszerűbb módja dolognak mint a szűk kör által használt Music, úgyhogy én bátran mondom ez is kuka. (Halkan jegyzem meg, ha már stream szolgáltatás a deezeren is lehet kapcsolatokat tartani rajongóknak, előadóknak én még embert nem láttam aki ezzel élt volna.) És hát az emberek által válogatott zene… lehet, hogy én vagyok nagyon maradi, de nekem baromira mindegy, hogy ki állítja össze a listákat, ehhez kár volt – állítólag – zenei tudorok százait felvenni.

A dolog hiábavalóságát mi sem mutatja jobban, hogy a rajt nem sikerült fényesen, már a free részt is csak az apple userek töredéke vette igénybe (holott iOS –es, OSX -es rendszerek 100 millióin csak egy kattintás lett volna) és próbaidő lejártát követően is csak nagyon kevesen váltak előfizetővé. A fent bemutatott szolgáltatások nem egyediek, nem vonzók, a felületre nagyon sokan panaszkodnak és ha valami be van már járatódva (előfizetések máshol) csak azért mert most már ez is Apple a leglojálisabb fanboyok sem váltottak egyértelműen.

Szerintem ezt nagyon benézte az Apple és hiába erősködtek kizárólagos bemutatókkal (nagyon vicces, az informatika mai világában kizárólagos zenét kínálni… hát kb. a megjelenést követő 10-ik percben érhető el bárhol az új album) nem nagyon akar beindulni a dolog. Felmerült, hogy áttárgyalják a szerződéseket a kiadókkal azért, hogy árat lehessen csökkenteni (majd azért fog engedni a kiadó, hogy az Apple -nek jobban menjen, hát persze…), de már ajándékba is előfizetést osztogatnak a dolgozók százezreinek, hogy jobban terjedjen a dolog (ami persze csak 9 hónapra szól, mert azért a „nagyvonalúságnak” is van határa).

Azt gondolom az óra után ez a második megkérdőjelezhető termékbevezetése a cégnek, szerintem csak azért nem fognak belebukni záros időn belül, mert ezt egy Apple nem engedheti meg magának. Van miből, majd elvegetál a szegmens ahogy tud, de hogy nem ez lesz a pénzügyi osztály excel táblájában a leggazdagabb sor, abban egészen biztos vagyok.

Legyen szabad megjegyeznem, ha sokáig erőltetik ezt a kizárólagos dolgot (szerencsére a Coldplay esete jól példázza, hogy egész gyorsan belátták az előadók is, hogy ez mekkora hülyeség) azt hiszem a komplett zeneiparnak is ártani fognak. Mire nagy nehezen ráálltak az emberek arra, hogy fix összeg fejében azt hallgatnak, amit csak akarnak és annyit, amennyit csak bírnak, akkor jön egy ilyen megoldás, ami egyetlen dolgot eredményezhet: mindenki visszamegy torrentre. Mert azt még Tim Cook sem gondolhatja komolyan, hogy pld. egy Sportify előfizető mikor megtudja, hogy kedvenc előadója csak az Apple Music –on érhető el szolgáltatót vált csak egy új albumért. Nem fog. Azt az egyet letorrentezi és akkor a ritka fillér helyett egy nagy nullát kap mindenki nem sűrű forintot.

Ahogy láthatjuk gazdag volt az év furcsaságokból, de mielőtt azt hinnénk, hogy ennyivel volt ennyi az Apple tartogatott még egy humorbonbont az év végére is. Aki okoseszközt használ azt tudhatja, hogy a rendelkezésre álló adatmennyiség megfogyatkozása mellett az akkumulátor kapacitásának fogyatkozása az, ami még igazán bosszantó. Minden eszközünk hatalmas, millió pixeleket hajtanak meg sok magos processzorok, amiknek kell ám a nafta, de közben évről évre karcsúsodnak is az eszközeink, melyek szükség szerint az akkumulátortól veszik el a helyet.

Pánikra semmi ok, az Apple ahol tud ugye segít, pláne ha pénzt is szimatol a megoldásból. 2015 évvégére megszületett ugyanis Smart Battery Case, ami egy szolidnak épp nem mondható 36 ezer forint leszurkolása után egy csapásra mosolyt csal mindenki arcára. Szóban forgó termék ugyanis nem más, mint egy kiegészítő akkucsomagot tartalmazó szilikon bugyi, amit rá lehet húzni az agyonbrandingelt, agyondesignolt, agyonhype –olt telefonra. Hát csodaszép, tényleg…

smart_battery_case.jpg

Az egész dolognak a sava – borsát szerintem az a hír adja meg igazán, mely szerint jövőre már a jack dugaszt is elhagyhatják az iPhone –okról pusztán azért, hogy még karcsúbbak lehessenek. Én nem tudom milyen felmérési adatokból dolgozhatnak ezek ott a campuson, de még nem találkoztam soha senkivel, aki azt mondta volna, hogy inkább legyen még vékonyabb az eszközöm és azt sem bánom, ha ennek az az ára, hogy már estig sem bírja ki a szufla. Szerintem az akkuk mai fejletségi szintje mellett nyugodtan fel lehet hagyni a karcsúsítással, baromira semmi szükség ezekre a kabátokra egy rakás pénzért és a jack dugó is jól jön sokszor, ha épp rendes fülesen vagy hangfalakon akarunk zenét hallgatni. Bár semmi kétségem, ha meglépik az iPhone 7 –nél a további méretcsökkenést lesz jack dugós, akksis szilikonkabát mondjuk úgy 50 ezerért. Deal?

A fentieket áttekintve szerintem jól látható, hogy a világ egyik legsikeresebb cége idén egyfajta fordulóponthoz ért. Most tartanak ugyanis ott, hogy azt gondolják bármit megtehetnek, bármit legyárthatnak és azt bármennyiért meg is veszik a felhasználók pusztán azért, mert ők az Apple. Nem én mondom, hanem a számok és a fogyasztók 100 milliói pusztán azzal, hogy megtesznek vagy nem tesznek meg valamit, hogy ez nagyon nincs így. A vásárló, ha mégoly lojális is azért nem hülye. A pénzéért szeretne kapni valami értéket, valami pluszt és ma már egy szépen csillogó logó nem elég. Nem elég, mert közben a konkurencia nagyon feljött, nagyon megerősödött és mára az Apple elismerten diktálóból követő lett. A fent bemutatott termékekkel nem az a baj, hogy rosszak, hanem az, hogy az Apple -től nem ezt várja senki egy szakajtónyi pénzért. Ha eddig elhitették magukról, hogy ők fújják a passzát szelet, akkor most tessék ennek az igénynek megfelelni.

Jómagam nem féltem a céget, mert hatalmas és nagyon gazdag, de talán nem lenne ostobaság kitalálni valami igazán ütős dolgot, amit ismét állva tapsolhat a világ. Még tart a lendület, de jó lenne látni, hogy megint van valami ötlet, amely láttán a vásárló örömmel áll sorba a kasszáknál akár napokat is és nem csak olyanok kerülnének bemutatásra melyek hatására tömegesen születnek meg a vélemények: „Steve Jobs ezt nem hagyta volna.”

A bejegyzés trackback címe:

http://kreport.blog.hu/api/trackback/id/tr978187078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.