Gumi- / kerékcsere

2009. október 25. - klarky

 

Bár néha az időjárás még mosolygós, nyári arcát mutatja felénk, azért lassan kijelenthetjük, hogy visszavonhatatlanul itt az ősz. És ha ősz, akkor jönnek a hideg hajnalok, a reggeli ablakkaparás, zárbefagyás, párásodás, stb., stb., mindaz, ami megnehezíti az autós társadalom életét.
 
Igazából nem akarok hitvitát kezdeni arról, hogy kell-e a téligumi vagy sem. Arról sem írnék hosszú fejtegetéseket, ha csak kettő van akkor az előre menjen vagy hátra, a hajtott kerékre, vagy a kormányzottra, ha nem baj ez most mind-mind nem érdekel, aki ebben a témában szeretne olvasni, annak ajánlok további jó böngészést, hisz millió érv van pro és kontra internetszerte.
 
Legyen elég annyi, hogy aki szerint nem kell télre téligumi, az még életében nem vezetett - hogy ne mondjak nagyot se a Bükkben, se a Mátrában havon – de, hogy a Tátrában, ne adj isten az Alpokban nem járt, az zicher…
 
Ami azt illeti én minden évben szorgalmasan gumit/kereket cserélek és teszem ezt úgy, hogy nem a gumisnál sorakozok, hanem megoldom magam a garázs előtt. (nem, nem magam fűzöm a gumit, mind a téli, mind a nyári szett külön felnin van)
 
Jelen poszt apropóját az adja, hogy tegnap délután - kihasználva az utolsó meleg napok egyikét – ismét nekiveselkedtem a műveletnek, és olyan dologgal szembesültem, ami engem ez idáig még elkerült és őszintén szólva hosszú percekig merengtem a megoldáson. Történt ugyanis, hogy a bal első kerék gyönyörűen rágyógyult az agyra, a kerék se le, se fel, meg se nyekkent. Húztam-vontam, de mivel attól féltem, hogy az autót lerántom az emelőről gyorsan felhagytam a művelettel, felismertem, hogy itt bizony más megoldáshoz kell folyamodni. És ekkor jött az isteni szikra: a problémát oldjuk meg úgy, hogy az autó saját erejét felhasználva elimináljuk a gondot.
 
A megoldás a következő volt. A 4 db anyacsavart szépen visszatekertem a kerékre, de úgy, hogy ne ütközzön fel a felnire, hanem ott legyen 3-4 mm-nyi mozgástér. Amikor ezzel megvoltam az autót szépen leengedtem, had nehezedjen rá saját, teljes súlyával. Mikor a kocsi biztosan állt a lábán, egy határozott, hírtelen mozdulattal megnyomtam oldalról. Na ezzel már nem tudott mit kezdeni a rozsdamanó, a majd 1200 kg és az oldalról jövő igénybevételnek már nem tudott ellenállni. Pattant egy nagyot és engedett. Ezt követően a kerékcsere a jól megszokott módon folytatódott, semmi gond nem volt. Megelőzendő a problémát a kerék felhelyezése előtt a felfekvési pontokat, felületeket gépzsírral vékonyan bekentem, így remélhetőleg tavasszal, ha újból csere következik már nem lesz gond a levétellel.
 
Remélem ez a tipp sok hozzám hasonló amatőr autószerelőnek segít, ha hasonló problémával találja magát szembe, ami még otthon, nyugodt körülmények közt csak-csak orvosolható (alábakolunk, befújunk csavarlazítóval és a kocsi alá feküdve egy nagy kalapáccsal, vasdoroggal, stb. a gumi belső felületére sózunk), de pl. az út szélén, ázva-fázva hidegben egy defekt esetén már nem járható út, itt csak a fenti megoldás segíthet.
 
Mellesleg visszatérve a kezdeti gondolatokhoz, azaz kell-e vagy sem a téli gumi eszembe jutott egy régi, de számomra felejthetetlen, örök becsű mondás:
 
„Szeretek télen vezetni. Ilyenkor a mazsolák otthon vannak, a vérprofik meg az árokban.”
 
Szép telet, balesetmentes autózást!

A bejegyzés trackback címe:

https://kreport.blog.hu/api/trackback/id/tr991474540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.