SONY SMP-U10 media player gyorsteszt

2009. november 06. - klarky

Körülbelül egy hónappal ezelőtt láttam meg a készüléket a Sony Center épp aktuális akciós kiadványában, de mivel szállítási nehézségek adódtak – állítólag majd egy hónap késéssel jött be a termék az országba – csak most jutottam a közelébe, tehettem próbára.

Röviden összefoglalva az eszköz lényege az, hogy külső adathordozóról (legyen az pendrive, külső HDD, usb stick-be csúsztatott memóriakártya) képes megjeleníteni filmet, zenét, képet. Nagy előnye a cuccnak tehát, hogy számítógép nélkül képes lejátszani a különböző multimédiás tartalmakat (JPEG, DivX, MPEG-1, MPEG-4, WMA, MP3, AAC, stb.) tud kezelni feliratokat, van HDMI kimenete, tudja az 1080p felbontást, sőt bármit erre fel is konvertál, Dolby Digital hang szalad ki belőle, távirányítója is van, egyszóval maga a tökély. Az ára nagyon barátságos (ez az ami először megfogott benne, mert azt gondoltam 17.990-et nagyon megér a dolog), de mégsem vettem meg, lássuk miért.
 
 
Essünk gyorsan túl a külsőségeken, hisz ez volt az egyedüli, amit pozitívumként lehetett említeni vonatkozásában. A készülék megdöbbentően pici, nem nagyobb, mint egy laptopra köthető, táp nélküli külső vinyó, tényleg, az egész nincs két tenyérnyi. Az eleje gyönyörű fényes, lakkfekete színben pompázik, rajta három darab jégkék led jelzi (maradjunk abban jelezné) az aktuális média típusát (film, kép, hang), a többi része matt fekete. Hátul rengeteg csatlakozási lehetőség, összeségében tényleg megkapó a forma. Viszont a tartalom… Egyszerűen szerintem méltatlan a névhez. Arról most nem beszélnék, hogy a hivatalos magyar forgalmazónál lévő készülékben nincs magyar nyelvű használati utasítás, de még csak angol sincs. Nem tudom, hogy ez szándékolt-e (nehogy megtudja az egyszeri vásárló mit is vesz), de hogy jogszabályba ütköző az biztos.
 
Szerencsére az én kereskedőm (erről később majd még szólnék) felajánlotta a próba lehetőségét, így rögtön kiderültek a hiányosságok. A legnagyobb hátránya a media playernek a hihetetlen lassúsága. A gépbe egy 4GB-os, stickbe csúsztatott kártyát tettünk, de mire beolvasta a rajta lévő képeket egy kávé is lefőtt volna. (arra gondolni sem merek mi történik, ha egy 500 GB-os teletömött HDD tartalmazza a megjelenítendő contentet) A meglepetések sora ezzel még nem ért véget. A kütyü a képek közti navigációt csak úgy tette lehetővé, hogy a megjelenítendő kis előképek között browsingoltunk (nagyon lassú volt) ezen kívül csak sorra, slide show szerűen játszotta le a képeket. Sorszámra ugrani direktbe nem lehetett, és a lejátszás közben sem állt módunkban léptetni. Próbáltuk úgyis, hogy lepauseztük a slide show-t és úgy ugraburáltunk előre hátra, de nem hagyta.
 
Ami a hangot illeti szintén produkált furcsa dolgokat az SMP-U10. A kereskedő elmondása szerint az eszköz csak dedikált mappából hajlandó tartalmat lejátszani, ami ha igaz eleve felejtős a dolog (ki az a hülye, aki egy ilyen kütyü kedvéért átalakítja médiatárját video, picture, meg a frász se tudja milyen nevű mappastruktúrára), de mivel én hitetlen vagyok kértem, hogy húzzunk már a gyökérkönyvtárba egy mp3 file-t és nézzük meg mi történik. Hát, nem mondom, nagy nehezen lejátszotta, de közben olyanokat csinált, hogy mp3 file ellenére a video led égett folyamatosan, majd amikor elkezdtük nézegetni a fényképeket ez az ostoba automatikusan elkezdte lejátszani a zenét aláfestésként. El nem tudom képzelni, hogy miért gondolta, hogy ezt kell tennie…
 
Videoval nem kísérleteztünk, az épp nem volt a kártyán, de ki ver a víz ha arra gondolok, hogy lehet navigálni a kis media playerrel több száz film között ha 50 db fotóval ilyen küzdelmet folytatott.
 
A hangja, képe amúgy nem volt rossz, sőt, de sajnos a kezelhetőség nagyfokú hiányosságot mutatott.
 
Ami a menürendszert illeti szintén nem erőltette meg magát a gyártó, egy az egyben áttették a jó 4 éves dvd lejátszóm menüjét, de talán még az ős PS ONE is ugyanezt futtatja.
 
Összességében tehát elmondható, hogy a kedvezőnek tűnő ár oka jócskán megvan. Nem sok érdemi fejlesztés van a kis készülékben, és őszintén szólva így a célközönséget sem értem. Teljesítménye kb. egy fényképezőgép médialejátszó funkciójának felel meg, tehát csak az vegye meg, aki kellően ráérős, akinek nagyobb médiatárja van, az gyorsan felejtse el.
 
Végezetül – ahogy korábban már utaltam rá - néhány szó a kereskedőkről. A készüléket Egerben tekintettem meg, ahol a helyi Sony Center alkalmazottaiban igazi kereskedőkre leltem. Számukra sokkal fontosabb volt az én elégedettségem, mint az ő profitmaximalizációjuk. Őszintén elmondták, hogy bizony ők is csalódottak a termékben és fontolgatják, hogy a készleten lévő összes eszközt visszaküldik. Szerintük is hagy kívánni valót maga után a kis eszköz, ők is többet vártak tőle az előzetes infok alapján. Jó érzés volt látni, hogy nem arra helyezték a hangsúlyt, hogy engem meggyőzzenek arról, hogy ez milyen klassz, hanem elmondták/bemutatták a hibákat is és felajánlották a választás lehetőségét.
 
Korábban a budapesti (Árkád) kereskedésben is jártam – akkor még nem volt a cucc az országban – ahol szintén hihetetlenül készségesek voltak velem, egyből felajánlották, hogy amint beérkezik szólnak ha érdekel a dolog, adjam meg a számomat. Szóval vannak még igazi kereskedők, hozzáértők, van tehát remény, tessék szépen szakboltokban vásárolni a nagy hodályok helyett. És bár a Sony vesztett most egy vásárlót, hisz nem vettem meg a gyengécske media playert, maga a Sony Center belopta magát a szívembe és biztos, hogy megyek még hozzájuk.
 
Maga a termék gyenge kettes, a kereskedő csillagos ötös!

A bejegyzés trackback címe:

https://kreport.blog.hu/api/trackback/id/tr961505778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.