A szezon vége

2010. március 02. - klarky

Ha jól számolom az idei volt a negyedik téli szezon, amit viszonylag aktív téli sportolással töltöttem, azaz célzottan és tudatosan snowboardozni jártam.

 
Ennek során felkerestem mind hazai, mind idegenbeli síterepeket, így gondoltam összeszedem az idei tapasztalatokat.
 
1., Szilvásvárad:
Őszintén szólva ez idáig azt sem tudtam, hogy ott létezik bármiféle sportolásra alkalmas terep, de miután olvastam róla apróbb cikkeket a neten, gondoltam szezonkezdés gyanánt kipróbálom.
A pálya rövidke, egy pár száz métertől biztosan nem bír nagyobb hosszal. Van rajta egy tárcsás felvonó, ami viszonylag kedvező tarifáért (1000 ft / 7 felvonás) juttatja a sporikat a hegytetőre. Ott jártamkor hidegnek hideg volt, de természetes hó nem nagyon állt rendelkezésre, így a terep ágyúzva volt, mivelhogy ott erre is van lehetőség.
A pálya nagyon kezdőknek ill. családoknak kisgyerekkel lehet alkalmas a téli időtöltésre, de komolyabb sportolásra nem javaslom. Összességében egy próbát megér, mert egyébként a környezet szép, és akár egy kis kirándulással is összelehet kötni a csúszást.
 
2., Bánkút I.
A bánkúti sípályával úgy vagyok, hogy évről évre reménykedek, hogy na, talán most jó lesz, aztán amikor felmegyek és látom, hogy évről-évre ugyanaz az elmaradott semmi, akkor mindig visszahuppanok a nagy magyar valóságba. Adott egy pálya, ami Magyarország legnagyobb sícentrumaként hirdeti magát, amit őszintén szólva sosem értettem. Az út felfelé – hát hogy is mondjam csak, - hagy némi kívánni valót maga után, főleg a vége felé. A parkolás mióta az eszemet tudom nincs megoldva, gyakorlatilag oda teszi mindenki az autóját, ahol épp helyet talál magának, ami jellemzően hosszan elnyúlva az út széle. Elképesztő, hogy erre az egyszerű hiátusra még mindig nem találtak gyógyírt.
Amikor először voltam fent idén szerencsére volt bőséges természetes hó, de egyéb esetekben sajnos nem megoldott a hóellátás, mivel ágyú nincs. Ami az infrastruktúrát illeti elmondható, hogy e tekintetben sem volt sok változás az elmúlt években/évtizedekben. A kölcsönző nulla, a legócskább, kritikán aluli cuccokat adják oda 1500-2000 forintért, ami sportolásra alkalmatlan, de arra tökéletesen megfelel, hogy elvegye a kedvét a sportbarátnak a további próbálkozástól.
A szervizre szintén nem bíznám rá a felszerelésem javítását. Ami a „hüttét” illeti mondhatni van, meleg tea, forralt bor kapható, ugyanakkor pl. tepertős pogácsát még sosem sikerült ott vennem. Legutóbb azt mondták amikor egy szombaton eme nemes eledel beszerzése felöl érdeklődtem, hogy akkor ugyan nem volt, de keddre már hoznak. Oké, köszi…
 
Amikor ott jártam 2 felvonó üzemelt, amiről azt tudom megemlíteni, hogy felvinni felvisz éppen, de aki először próbálja annak nagyon nem ajánlom. Fel nem foghatom, miért kell ilyen sebességgel küldeni, induláskor olyat ránt, hogy a rutintalanabb síelő, pláne hódeszkás simán repül 2 métert. Egyébként ennek ára 1000 Ft / 5 felvonás.
 
3., Bánkút II.
A korábbi tapasztalatokon felbuzdulva – nem valami fényes kiszolgálás, de legalább van hó és nincs messze – újból nekivágtunk. Parkoló természetesen nem volt, de ami még viccesebben alakult az az, hogy a síházzal szembeni legmeredekebb pályán épp gyerekeknek rendeztek síversenyt. Ez olyan frenetikusan volt megszervezve, hogy a közönség (aggódó szülők, nézelődők, bámészkodók, épp forralt bort kortyolgatók) pontosan elállták a sportoló nagyközönség útját, azaz ha valaki le akart csúszni a pálya aljáig, akkor át kellett magát verekednie a tömegen. Mondanom sem kell, hogy azonnal töröltük a programot és átmentünk az út túloldalán lévő lankás szánkópályára. Felvonó itt is ment, de valami sajátos gondolattól vezérelve a jegyet azután kérték el, hogy az ember felért a tetőre. Miután kiírva semmi nem volt az indulási pontnál és ugye nem is láttunk senkit, aki lent jegyet kezelt volna felvonattuk magunkat az amúgy nem túl hosszú pálya indulási helyére. Ahogy felértünk a bokorból előugrott egy bácsika, aki azon nyomban a jegyünk után érdeklődött. Természetesen jegy az nem volt (még az elején beszéltük is, milyen nagylelkűek, hogy erre a szerre nem szednek jegyet) azonnal nekünk esett, hogy mégis mit képzelünk és fizessünk neki fejenként 100 Ft-ot. Ennyit nekünk megért a dolog, így fizettünk, csúsztunk és a környék vendég(nem)szeretét hátrahagyva azonnal hazamentünk.
 
Bánkúton tehát összességében megállt az idő. Aki járt itt 10-15 éve annak nosztalgiázni ajánlom, egyébként nem. Ha már magyarországi terep, akkor legyen Mátraszentistván. Nagyon szépen meg van csinálva, van hóágyú is, és bár jóval drágább a jegy, mégiscsak az egy igazihoz jobban hasonlító síterep.
 
4., Szlovákia, Csorba-tó
A szomszédos országban többször jártam már, csúsztam Jahodnán és Zdiar-ban is nem egyszer, de a Csorba-tónál még nem jártam. Mindig jó tapasztalatom volt az északi szomszédainkkal, ezúttal sem csalódtam
A szóban forgó hely igazi síterep, nekem ez volt az első kiterjedt pályarendszerrel bíró, viszonylag hosszú helyszínem, ahol jártam.
Azt kell mondjam, hogy a dolog meg van csinálva. Sosem voltam még osztrák, olasz netán francia terepen, de elsőre ez igen jó benyomást tett rám. Rögtön ott kezdeném, hogy a Szlovákiában futó utak magyar autós számára megdöbbentően jó minőségűek. Útközben többször megjegyeztük, hogy mindenki, aki Magyarországon bármilyen kapcsolatba is kerül az útépítéssel (az egyszerű hivatalnoktól a generálkivitelezőig) sürgősen álljon be a sarokba és baromira szégyellje el magát. Ami itt van nálunk az kritikán aluli, talán Észak Erdély elhanyagolt részein vannak olyan utak mint itt.
 
A pálya infrastruktúrájához annyit, hogy van ingyenes szintes parkoló, ahonnan ingyenes, nagyon sűrűn közlekedő síbuszok viszik fel az utasokat a felvonókig. Jegyből vannak időkorlátosak és pontfeltöltősek, ki-ki kiszámíthatja, hogy neki melyik éri meg jobban. (4 órás jegy 18 eur, 100 pontos 11,5 eur, kártya depozit 5 eur). Van hagyományos tárcsás felvonó és négy, illetve hat üléses beülős is. Hütte, sportbolt, szerviz, kölcsönző szintén van, szerviz oly annyira, hogy ki van téve a bolt elé egy kisasztal, amin hagyományos- és csillagcsavarhúzó van kikészítve és bárki megcsinálhat magának egy kisebb beállítást ha épp úgy alakul. Döbbenet ill. nem is, ez így lenne a kívánatos.
 
A wc tiszta és szintén ingyenes (Bánkúton vagy kuncsorog az ember a kulcsért a síházban, vagy megy a fák közé).
 
A táj természetesen gyönyörű, a Tátra magával ragadó. A felvonók 1840 m-re mennek fel, onnan indulhat a lesiklás többféle pályán, melyek akár kombinálhatóak is egymással.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ha valakinek nem tetszene a lesiklás, az kipróbálhatja a motoros szánkót (5 perc 14 eur, 10 perc 20 eur), csúszhat felfújható fánkkal, ugrálhat légvárban vagy csak nézegetheti az árusokat.
 
A szállásunk 19 km-re volt a pályától. A Raimund Panzió szinte új épületében töltöttük az éjszakát, ahol egy családi apartman – melyben egyszerre 5 fő fér el kényelmesen – 80 euroba került. A reggeli további 5 euro volt, de volt a szálláson free wifi is.
 
Vacsorázni, illetve bevásárolni mi este beautóztunk a közeli településre, ahol a Hotel Smokovec (***) éttermében ettünk. Megjegyzem, hogy rajtunk kívül egy asztalnál ültek és a kései idő ellenére a felszolgáló lányka képes volt mosolyogni sőt, kérésünkre egy angol nyelvű étlapot is prezentált. (Megnézném ugyanezt magyar relációban…)
 
A környék amúgy rettenetesen fejlődik, sorra nyílnak a szállodák és apartman házak (van pl. Kempinski is a tó partján), mégis olyan fura az egész. Szlovákiába belépve örökösen felmerül bennem a kérdés, hogy vajon hol vannak az emberek, mert minden olyan üres. Itt is ezt tapasztaltuk, persze a pályára ez nem igaz, az jó kihasználtsággal üzemelt, mégsem volt tömeg, a felvonónál sem kellett órákat álldogálni, ment minden patentul.
 
Mindent összevetve kiválóan éreztük itt magunkat, ha lett volna még egy napunk átmentünk volna Zakopánéba is, hisz az innen már csak kb. 40 km.
 
Szerencsére bajom nem történt a két nap alatt és bár láttam villogó mentőautót, szirénázó hómobilt és vákumágyba tett kisgyereket én egy nagyobb bukással megúsztam a dolgot, amikor is egy önjelölt Alberto Tomba úgy gondolta, hogy hátulról feltétlenül át kell gázolnia rajtam. Az esetet túléltem, ugyanakkor a deszkámon egy hatalmas karcolás fog jó ideig emlékeztetni az incidensre. Ezt leszámítva jó volt, mindenkinek ajánlom!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kreport.blog.hu/api/trackback/id/tr841804052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.