Ahogy fentebb is írtam a településen minden adott volt a kikapcsolódáshoz, hozta a klasszikus horvát településektől elvárható dolgokat, volt kavicsos/sziklás strand, ahova gyalogszerrel és kis muzsikáló villamossal is el lehetett jutni, kikötő (ahonnan szervezett hajóutak indultak mindenfelé). Aki esetleg járt már az Isztrián és itt is az ódon városmagot és a szűk utcákat keresi az picit csalódni fog, mert a Krk sziget településeire ez annyira nem jellemző, mint ahogy mondjuk Porec-ben vagy Rovinjban megtapasztalható, de mindenki higgye el ez sem rossz. Amit még meg szeretnék említeni az a parkolás. Amennyire nem éri meg az országban az autópálya (addig örüljünk, míg nálunk matrica van és nem kapu) a szigeten olyannyira jó parkolni. Bár sok a turista a parkolással egyedül Baska-n volt némi gondunk (ott keresgélni kellett, egyébként mindenhol volt szabad hely), amúgy olcsó (4-6 kuna/óra és egész napra sem volt több egy húszasnál, ami ráadásul 24 órára szólt, ami azt jelentette, hogy a bedobás pillanatától számolta a napot).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tekintettel arra, hogy mi nem vagyunk amolyan feküdjünk egész nap a strandon típusú nyaralók igyekeztünk felfedezni minden érdekességet a szigeten, ami azért is volt könnyű, mert nincsenek távolságok és az útminőség kimagaslóan jó, komolyan mondom élmény vezetni a gyönyörű tájon keresztül kanyargó biliárdasztal simaságú utakon. (Szégyellhetjük magunkat továbbra is azt mondom.)

 

 

 

 Első úticélunk Punat városa volt, amire a megközelítését lehetővé útról remek kilátás nyílik. Hosszú kikötője van (itt van a sziget legnagyobb yacht kikötője), a városhoz tartozik egy pici sziget, amin templom található. A város felé „magasodó” dombon szintén található egy egyházi épület ahová kacskaringós úton, különösebben szépnek nem mondható házak közt vezet az út.

 

 

   

Érdemes megnézni, de ezzel számunkra a látnivalók köre ki is merült. Néhány további kép:

 

 

Punattól pár kilométerre található Krk város, ami a sziget fővárosa. Ez azért már jóval nagyobb és szebb település, felkeresése feltétlenül javasolt. A településkép itt hajaz leginkább az Isztián tapasztalhatókhoz, van egy ősi városmag, amit régi városfal vesz körül. Az óváros kapukon keresztül közelíthető meg. A régi városfalon belül erődítmény van, ahonnan csodás kilátás nyílik a tengerre.

 

 

Itt megvannak a klasszikus kis utcácskák is régi házakkal, bár feltűnően sok fel van közülük újítva. Őszintén szólva el nem tudom képzelni, hogy anno milyen logika szerint építették ezeket a házakat, de, hogy rendezési tervről szerintem még ma sem hallottak az szinte biztos. Kicsit fura érzés sétálni ezeken a sikátorokon, kíváncsi lennék, hogy megy ki pl. a mentő ha baj van, vagy hogy viszik haza az IKEA-ból a piros Klippant, mert hely az nem sok van.

 

 

 

Jellemző Krk városi képek:

 

 

Nyaralásunk kétségkívül legjobban sikerült napja a harmadik volt, amikor is üvegaljú katamaránnal – Njivice érintésével - a szomszédos Cres szigetre mentünk strandolni. (Fish picnic-kel 160 kuna, a nélkül 130 kuna fejenként)

 

Úticélünk Cres Beli volt, ahol az útikönyvünk szerint mindössze 40 állandó lakos él. Az út pazar volt, remek időben szeltük a habokat. A hajón helyi pálinkát szolgált fel a személyzet, ami tovább emelte az út fényét a hőségben ( :-) ).

A településnek csodaszép kis strandja van a parányi kikötő mellett, ahol pár apró ház is megtalálható, melyek bérelhetők is. Ezek amúgy szörnyen murisak, kb. úgy kell őket elképzelni, mint egy garázs, vagy egy pince valahol a hegyalján, nem tudom ki az, akik ezekben szeretne eltölteni néhány napot, de nyílván megvan rá az igény különben nem kínálnák őket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A strand (szintén kavicsos) egy öbölben található, a mellette lévő sziklás partszakaszra feltétlenül érdemes felsétálni a kilátás miatt. Maga a település egyébként a hegyoldalon terül el, de mivel sajnos itt mindössze 3 óránk volt nem volt módunk felsétálni.

 

Még képek a strandról:

 

 

A visszafelé tartó úton volt lehetőségünk lemenni a katamarán üveg aljába, de valahogy ez nem volt olyan remek, mint tavaly, amikor a Vörös szigetre mentem egy Glass Boat-tal. Akkor sok szépet lehetett látni, most ez elmaradt.

 

Másnap Vrbnik felé kanyarodtunk, ami mint kiderült egy szőlőtermelő, borászattal foglalkozó vidéken fekszik. Egyébként érdekes, hogy az egész településen nem láttunk még egy almafát sem, itt találkoztunk először komolyabb mezőgazdasági műveléssel, itt szőlősorok tagolták a tájat. Egy helyen fügét is láttunk, de ennyi, szegények gondolom hozzák ide a zöldséget és gyümölcsöt, ami mondjuk meg is látszik az árakon.

A település hozza a szokásos kliséket (itt mondtam azt, hogy aki egy tipikus horvát várost látott, az gyakorlatilag mindet látta, nekem ez külsőre egy az egyben Vrsar-t jutatta eszembe, ami persze nem baj, mert tényleg szépek). Annyi változatosság azért akadt, hogy számtalan kisebb-nagyobb pincében, üzletben lehet echte horvát bort és pálinkát kapni. Ott már/még megy az, hogy a magánszemély is árulhat általa készített élelmiszereket, így akár magánházak kapujába kitett itókákat is meg lehet kóstolni, vásárlásra is lehetőség nyílik, ami nekünk nem jött össze, mert a nénike feltétlenül egy már felbontott üveget akart ránk sózni, ami nekünk valahogy nem tetszett. Ez a település amúgy igazán hangulatos, mindenképp érdemes pár órát rászánni a kis sikátorokra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyébként egy kisebb strand az öbölben itt is van, de nekem annyira nem tetszett, mert az egész környezetét sikerült a brutalista stílus jegyében kibetonozni, ami hihetetlenül rideg látványt nyújtott.

 

Vrbnik-i pillanatok:

 

 

Az utolsó nap Baska-t, a sziget legdélebbi települését kerestük fel. Az erre vezető úton érdemes megállni egy pár percre a Baska Valley-nél, ahonnan kiválóan rá lehet látni egy hatalmas völgybe benyúló tengerszakaszra. Pár fotó és indulás tovább.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Baska az útikönyv szerint a legmediterránabb város a szigeten. Sajátos arca van, nem merem azt mondani, hogy elképesztően szép, de van valami a keszekuszaságában. A parton sétálva nekem végig Hallstatt járt az eszemben tengerparti kiadásban. Nem tudom miért, de az volt a flash-em. (valószínű amúgy azért, mert, ahogy ott mindenhol gyümölcsfa nőtt a falon a leglehetetlenebb helyeken is, itt szőlő) Amúgy Baska hosszan húzódik a tengerparton, nagy és népszerű nyaralóhely. Pár órás tapasztalat alapján érdemes úgy megnézni, hogy először járjuk végig a partot, majd kanyarodjunk fel a hegy irányába a párhuzamos utcába és ott menjünk visszafelé. Ezzel a város két arcát is megismerhetjük.

 

Az oda úthoz még kikívánkozik belőlem az, hogy vannak olyan útszakaszok, ahol legjobb a sebességet a nullához közelíteni, mert az a csoda, hogy a tükör nem ütközik neki a házfalaknak. És ezek rendes közforgalmú utak, ezeken áruszállítók is járnak. Nagyon jó móka, látni kell, tiszta dél-Olaszország!

 

Ami még feltűnő az az, hogy nem is vagyunk még annyira délen, de a táj már erősen kopár. Ahol a hegyoldalak kitettek a szélnek, napnak és sós levegőnek ott egy fűszál sem nő. Nem szép, de érdekes.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hegyen álló templomtorony amúgy itt is van, e nélkül nem is lehet meg egy valamire való település sem, de sajnos időhiány miatt skippeltük isten házának a felkeresését.

 

Ezeket viszont láttuk:

 

 

Baska felkeresése után észak felé vettük az irányt és a számomra legkellemesebb meglepetést tartogató városba, Rijekába/Fiumébe mentünk. Természetesen korábban hallottam a városról, az iskolában mindenki tanul róla, tudjuk, hogy nem kis közünk van hozzá, hogy tengeri kijárat, hogy hatalmas kikötője van, stb.-stb. Jártam is már arra, de ez kimerült abban, hogy elmentem mellette. (Az Isztria vagy Olaszország felé először itt találkozik az autós a tengerrel és hatalmas, csúnya toronyházak mellett kanyarogva itt hangzik el sok-sok turista szájából először, hogy odass, ott a tenger!)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most célzottan indultam el a városba és azt kell, hogy mondjam nem bántam meg. Megint csak azt tudom mondani, hogy nem azért mert olyan nagyon szép, de van benne valami, megvan a hangulata. Igazi pezsgő nagyváros, valahogy nagyobbnak mutatja magát, mint amekkora, hisz pl. kevesebb élnek ott, mint Miskolcon. A parkolás itt is egyszerű és nagyszerű, a célnak külön sziget van kijelölve a városközpontban, ahonnan elindulhat a sétánk. Először a kikötő felé vegyük az irányt (nem lehet eltéveszteni), majd forduljunk vissza, menjünk be a belvárosba (a nemzeti színház felé fogunk menni) és keressük meg a sétáló utcát, ami Korzó névre hallgat. Ez egy széles térkövezett útszakasz gyönyörű régi és kevésbé szép új épületekkel, boltokkal, áruházakkal éttermekkel, kávéházakkal. Nekem nagyon tetszett az itt nyuzsgő sok turista látványa és bár még egyszer mondom nem versenyezhet egy bajor város pedentriájával (vannak olyan dolgok, amitől a fejem fogtam, de ilyenek Budapesten is vannak szép számmal), de igazán klassz hely.

 

 

Az eredeti tervek szerint innen Plitvicebe mentünk volna tovább, hogy ott eltöltve egy éjszakát megnézzük a nemzeti parkot, de sajnos az időjárás közbe szólt. Ahhoz képest, hogy a városban kellemes kirándulóidő volt, kifelé haladva a hegyek irányába hatalmas vihar fogadott. Függönyszerűen szakadt az eső, viharos szél fújt, így a határ felé fordultunk és elindultunk Letenye felé. Én már voltam ugyan a tavaknál, de a család még nem látta, úgyhogy megbeszéltük, hogy oda majd még egy hétvégén elugrunk.

 

Összességében elmondható, hogy nagy szerencsénk van ezzel a szomszédunkkal, mert tényleg közel van bárhonnan is nézve az országból, ráadásul a végig kész autópályával akár egy hirtelen ötlettől vezérelve is érdemes leugrani az Adriára. És hát ugye miért ne tennénk, hisz gyönyörű az ország és én azt mondom, hogy nagy szerencse, hogy még nem az Unió tagja. Aki még nem volt szerintem siessen, mert ha belépnek hamarosan ott is mindent elönt majd a közös piac. (nagyon jó volt látni, - ill. épp ez az, nem látni - hogy a multik, amik itt már-már agresszívan betolakodnak az életünkbe ott nyomokban vannak csak jelen, és a boltban még lehet venni helyi élelmiszereket nem úgy, mint pl. nálunk vagy Szlovákiában, ahol már mindent felvásárolt a nagytőke)

 

Amúgy az árakat én nem mondanám olcsónak, sőt! Egy margarita pizzáért és két adat csevapcsicsáért kenyérrel (!) némi üdítővel több, mint 8 ezer forintot elkérni kicsit erős, hogy olyanokról ne is beszéljek, hogy három koktél 120 kuna akciósan, de egy hetet ki lehet bírni, amúgy meg a szállást félpanzióval kell kérni (nem sokkal kerül így többe) és akkor meg van oldva a dolog.

 

A végére hagytam egy érdekességet, csak azért, hogy lássuk, azért ott sem minden fenékig tejfel, nem csak a képeslapok kék tengere, zöld szigetei és színes házai vannak.

 

Utolsó nap este Malinskán sétálni indultunk a parton, ez alkalommal a jól bejáratott útról letérve, ellenkező irányba. A hajókiránduláson feltűnt ugyanis egy , a hegyoldalon álló furcsán ronda épület és kíváncsiak voltunk mi lehet arra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hát kérem némi séta után az állunk esett le. A kikötő végétől ugyanis más világ következett, mondhatni megállt az idő. Gyanítom, hogy a korábbi délszláv válság következményeként, de itt komplett lerobbant, összetört, pusztulóban lévő szállodasort találtunk, ami felteszem valaha felkapott része lehetett a városnak, de a háború olyan szinten vetette vissza a turizmust, hogy az azóta sem tudott magához térni. Úgy sejtem, hogy ez lehet a háttérben, mást nem tudok elképzelni. Néhány kép ami az útikönyvekből kimaradt:

 

 

Összességében egyébként feltétlenül ajánlom ezt az úticélt, mert a pénzünkért egy egész szigetet kapunk megannyi látnivalóval és érdekességgel. Ide is – minthogy szerintem mindenhova- egyszer el kell menni!

 

És végül barangolásunk útvonalai, ahogy csak a műholdak látják: