A külső, vagy mondjuk úgy felületes szemlelő hajlamos arra, hogy a csillogó kiállítások, patyolat tiszta autószalonok és olcsónak éppen nem nevezhető új autók árcímkéit látva azonnal általánosításra ragadtassa magát és megállapítsa, autót gyártani hatalmas biznisz lehet, egy igazi aranybánya.
Ferdinand Dudenhöffer, a Duisburg-Essen Egyetem autóipari szakértője fogta hát magát és elvégzett egy egyszerű számítást. Vette az egyes gyártók üzemi eredményeit (EBIT) és elosztotta az adott évben legyártott autók darabszámával, majd a kapott adatokat felhasználva eloszlatta az autóipar jövedelmezőségével kapcsolatos illúziókat, rózsaszín fellegeket.
Az általa közzétett számokat chart-ba rendeztem, így egyszerűen belátható, hogy bizony autót gyártani nem mindenkinek jó üzlet, van aki minden egyes eladott darabbal csak a veszteségét növeli, míg mások csak kacagnak a pénzügyi válságnak nevezett időszakon és nem győzik számolni a bevételeket.
Természetesen a számítás túloz (ill. nem is ez a jó szó, inkább egyszerűsít), pár egyéb bevételt és kiadást nem vesz figyelembe, de az arányok és a helyzet érzékeltetésére kiválóak.
Az adatokat megvizsgálva látható, hogy európai „tucat” autókat gyártani bizony nem a legjobb üzlet, még akkor sem, ha a folyamatos reformok és belső átalakítások következtében azért már akár a FIAT -nál, akár a SEAT –nál, Opel-nél jelentős javulásokról lehet beszámolni (előző kettő ~ harmadjára, míg az utóbbi ~ a felére csökkentette a veszteségeit), de sajnos ez még mindig kevés az üdvösséghez. Az előző évi adatokhoz képest javított a PSA csoport is, viszont a Renault bukóban van, ők speciel 241 euró/db veszteségről 457 euró/db –ra rontottak.
A további tömeggyártók közül a japánok és a koreaiak remekelnek, de Európában maradva szépen teljesít a Skoda és a Volkswagen is.
A grafikon adatait böngészve megállapíthatjuk, hogy prémium autót nem csak birtokolni, de gyártani is jó dolog, hisz akár a Porsche, akár a Ferrari/Maserati alaposan kaszál az eladott járművek példányain, de a többi luxusnak kategorizálható cég sem panaszkodhat, pláne ha azt vesszük, hogy pld. a BMW a magas profit mellett a darabszámot is folyamatosan képes emelni, mely elsősorban a kínai és távol-keleti piacoknak köszönhető.
Látható tehát, hogy a címben szereplő kérdésre a válasz nem egyértelmű. Van, akinek nagyon megy a szekér és van, akinek kevésbé vagy sehogy. Ezen utóbbi gyártók esetében fel van tehát adva a lecke. Vonzó, piacképes autókat kellene gyártani minden téren hatékonyan oly módon, hogy lehetőség szerint a kínált piaci árat a vevők meg is fizessék. Sokszor ehhez egész kis dolgok szükségesek (pld. bár a táblázat nem részletezi a márkán belüli típusok adatait, de nem kétlem, hogy a FIAT az 500-assal belenyúlt a tutiba), máskor pedig hiába az innováció, a kreativitás, a technikai csodák garmadája (pld. a Citroen C6 egy remek autó, kár, hogy nem kell senkinek) az is kevés.
Megtalálni az egyensúlyt, ez az igazi menedzsment feladat, arról már nem is beszélve, hogy a hatékonyságot növelő belső átalakítások, netán a jó szövetséges megtalálása szintén sokat segíthet az összvállalati eredmény alakulásán. Elmondhatjuk: ez a felső vezetés munkája, és lássuk be, nem is kevés.
via origo.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.