Nemzeti Együttdohányzás Rendszere

2014. december 05. - klarky

Várakozás. Ez az a tartalom nélküli tevékenység, amit a leginkább ki nem állhatok, sőt a várakozással töltött percekben azokat az embertársaimat sem, akik erre kényszerítenek. Valakit megvárakoztatni azt gondolom a legrútabb dolgok egyike, visszaélni más idejével egész egyszerűen bűn.

Várakoztam hát és e helyzetben érzett tehetetlenségemet az csillapította némileg, hogy az autóban, melyben ültem mégiscsak meleg volt, továbbá a Petőfi kevésbé konzum zenéi közszolgálatilag terelték el a figyelmem azon tényről, hogy kényszerűségből semmit nem csinálok, holott akár csinálhatnék is és ez még akkor is igaz, ha ugyanolyan haszontalan dologgal ütném el az időt, mint maga a tét nélküli fejből való kinézés, de legalább azt én választottam volna és nem más kényszerített rá.

Szóval várakoztam. Az út szélén álltam, előttem sréhen újságosbódé, mellettem egy kínai bolt, az első hótól szürkére koszlott autók, lakótelep szürkeségébe fúló házak, ráérősen, reménytől megfosztva mászkáló lakótelepi népek, akik dologidőben jobb dolguk nem lévén sétálgatnak fel s alá a garázsbolt és a lakás közt vagy egyszerűen csak úgy…

Ahogy ott üldögélek, kopogom a kormánykeréken az ütemet (ezzel is csak magam hergelve, hisz tudat alatt is csak a múló időt sulykolom az agyamba minden egyes karimaérintéssel) feltűnik a mellettem álló jármű takarásából három alak. Gyanítom épp a gyalogátkelőhelyen, népiesebb nevén zebrán keltek át és a korább említett kínai bolt felé szaporázták határozott lépteiket. Egy középkorú pár volt egy nagyobbacska lánnyal, az a fajta leosztás, ahol apunak kuss van, anyu diktálja az ütemet, a lány (vagy saját, vagy idegen gyerek, ezt nem tudtam visszafejteni) épp csak ott van, amúgy ha tehetné nyilván teljesen máshol lenne.

Nem voltak különösebben rosszul öltözve, nem keltették azt a tipikus panel proli benyomást, s talán éppen ez, valamint a határozott mozgásuk (mintha nagyon tudatosan tennék azt, amit) keltette fel a irányukba a figyelmem.

A nő dohányzott. Ez elsőre nem tűnt fel, csak akkor tudatosult bennem, amikor a kínai bolt bejáratától pár méterre rutinosan fricskázta az izmos dekket a földre. Őszintén meglepett a dolog, egyrészt azért, mert ezt a fajta mentalitást soha nem értettem (vö. kidobom a csikket a kocsi ablakából, hisz ne legyen már bent a szemetem, mert az büdös is és ronda is, de az utcán, na ott jó helyen van, hisz én nem látom más meg pont nem érdekel…) másrészt meg azért, mert épp egy kuka mellett haladtak el, ahol egy karnyújtásnyira volt a megoldás, mely szerint a szemét a szeméttárolóba kerüljön.

Emberünk nem esett ki a ritmusból hisz ugyanolyan lendülettel haladt tovább a kis csapat az akciós tanga bugyik irányába, mint azt tették korábban, míg hevesen gesztikulálva el nem tűntek a bolt hívogató ajtaján át a jellegzetes gumitornacipő-szagú helységben.

creative-antismoking-ads-lucaszoltowski.jpg

credit: Lucas Zoltowski

Az idő lassan telt, ismerősöm sehol így tovább üldögélhettem választott kalitkámban és bámulhattam magam elé miközben azon agyaltam, miből telt volna a csikket a szeméttárolóba dobni. Tényleg felhúzott a dolog, én már csak ilyen rendszerető, vaskalapos ember vagyok, aki a rágót is inkább a papír zsebkendő sarkába gyúrja, majd elteszi, míg valahol rendesen ki nem tudja dobni. Bántott a dolog és mérges voltam nagyon.

Odakint hűvös volt. Hidegnek nem nevezném, az a fajta idő, ami már a vastagabb kabát előkotrására sarkall, már halványan látszik a lehelet, de ha a blokkok közt áttüremkedik valahol a nap, még lehúzza az ember a cipzárt.

Hogy a csikk hova repült nem láttam pontosan, de a hőmérsékletnek hála mintha a felszálló meleg füstje mutatta volna helyzetét a járda szélén.

Nem telt bele két perc begördült a nagy kék a közeli buszmegállóba, ami lakó-telep-lakók újabb transzportját szállította a betondzsungelbe és melyről leszállva ki erre, ki arra spriccelt tova dolga irányába. Ennek a szállítmánynak volt része két meglehetősen helyspecifikus külső tulajdonsággal megáldott teremtmény, egy idősebb nő és egy fiatalabb magas srác, akik a buszról leszállva a zebra felé tartottak. Ők is határozottan lépkedtek, a fiú magyarázott, a nő csendben hallgatta miközben próbálta szaporázni lépteit, hogy langaléta társával tartani tudja az iramot. Mellesleg fura, ebben a meglehetősen nyomasztó, szürke közegben, amit a tél eleji borús időjárás még inkább fullasztóvá változtatott mintha mindenkinek nagyon fontos dolga lenne, ahová épp sietősen tart, pedig sem a hely, sem az időpont nem utalt erre, itt mindenki maximum hazafelé mehetett tekintve, hogy lakásokon és néhány bolton kívül itt ugyanis más nem igen van.

Góliát hosszú, elnyújtott léptekkel haladt, a mellette iparkodó nő sok kis apró lépéssel operált, mikor is a járdáról a zebra irányába fordultak. Ebben a pillanatban megállt bennem az ütő. Történt ugyanis, hogy emberünk realizálta, hogy a nedves fűben még ereje teljében leledzik egy nagyobbacska cigarettacsonk, és ahogy lépett tova ütemét nem vesztve egyszer csak lehajolt, felkapta a maradékot és ugyanazzal a lendülettel szájába pattintotta, majd egy jó mély slukkot szívott a tüdejére.

Az egész helyzet meglehetősen természetesnek hatott épp ezért szürreálisnak. Olyan váltásban volt az a papírba csomagolt dohánydarab, mint az amerikai gyorsváltó stafétája egy 4x100 –as olimpiai váltóban. Mintha a korább említett nő direkt neki hagyta volna azt az út szélén és a csikk tudta volna, hogy csak addig kell magában éltetni a parázst, míg meg nem jön Góliát, aki majd felkapva őt újból életet lehel belé mindkettejük pusztulását elősegítve ezzel.

Megértettem. Nincsenek véletlenek. Annak a csikknek még dolga volt a földön, még nem végeztetett be neki, rá még várt valami. Azt hiszem szemem előtt valósult meg a Nemzeti Együttdohányzás Rendszere.

A bejegyzés trackback címe:

https://kreport.blog.hu/api/trackback/id/tr766960867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tiszteltetem Brüsszelet 2014.12.06. 19:25:22

A prágaiak meg az utcán hugyoznak. Utazz te is tágitsd a látókört.

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2014.12.06. 20:04:45

@Tiszteltetem Brüsszelet: Látom sikerült megragadni a lényeget. Grat!

Szúnyog 2014.12.07. 02:01:45

Ugye nem hiszed, hogy szépirodalmat alkottál?
Anélkül meg ilyen hosszan ezt a szart?

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2014.12.07. 09:39:43

@Szúnyog: Távolról sem, ugyanakkor elnézve alpári megnyilvánulásod ne izgulj... te azt már úgysem értenéd.