A miskolci Avasi lakótelep az ország egyik, ha nem a legnagyobb lakótelepe, mely az Avas domb oldalában épült az 1970-es évek elejétől kezdődően. Maga az „Avas” ugyanakkor nem csak a lakótelepet jelenti, hiszen az egy meglehetősen kiterjedt földrajzi képződmény, melyet körül ölel a város és szinte minden oldaláról más-más arcát mutatja.

Kevésbé ismert tény, hogy a domb vulkanikus eredetű, ősidők óta itt található és valaha igen fontos mezőgazdasági területe volt a helyi lakosságnak, amit mi sem bizonyít jobban, mint az oldalában megtalálható egyedülálló – bár ma kissé elhanyagolt – borospincerendszer, ahol a helyi gazdák anno boraikat tárolták. Egyébként maga a név – Avas – is utal erre, hisz egyes elképzelések szerint az „tiltott erdőt jelent”, ami annyit tesz, hogy a környéken sem legeltetni, sem fát kivágni nem volt szabad főként azért, hogy a pincékkel gazdagon telefúrt hegyoldal be ne omoljon.

A környék idillinek mondható állapota akkor kezdett megváltozni, amikor a 70-es évek elején nagyléptékű építkezésbe kezdtek és a helyi nehézipar dolgozói számára lakásokat kezdtek építeni. Ez nem mellesleg egy meglehetősen elhibázott ötletnek bizonyult, ami az egész városra rányomta a bélyegét és sejtésem szerint a megoldás még évtizedekig bizonyosan váratni fog magára.

Történt ugyanis, hogy az erőteljes iparosítás (LKM, DAM, DIMÁVAG) hatalmas élőmunka-igényét úgy próbáltak az akkori vezetők kielégíteni, hogy a környező települések lakóit a városba hozták/csábították és a több mint 10 ezer ember elszállásolásáról az újonnan épített Avasi lakótelepnek kellett gondoskodnia. Képzeljük csak el azt a társadalmi robbanást, ahol ennyi innen-onnan összecsődített vidéki ember egyszerűen bezártak egy betonrengetegbe… Ezen hatást csak azt tudta felülmúlni, amikor a rendszerváltást követően szinte egyik napról a másikra leállt a komplett gyárrendszer és a jellemzően ott dolgozókkal benépesített Avas egyszerűen megélhetés nélkül maradt.

A közelmúltban netes barangolásaim kapcsán épp az Avas múltjáról olvasgattam és valahol – sajnos tényleg nem emlékszem már rá, hogy hol – érdekes képeket találtam a múltról. Miután ismerem a környéket, mint a tenyerem, gondoltam készítek pár fotót a mai állapotokról, hogy lássuk hová is jutott a környék néhány évtized alatt. Indulásképp nézzük ezt a képet:

Az első kép a mostani Testvérvárosok útja egyik épülő toronyházának tetejéről készült a belváros irányába fordulva, melyen a következők figyelhetők meg. A távolban már állnak a Petneházy bérházak téglaépületei, amit egy négy sávos út (ez a 3-as út bevezetője) és az abba csatlakozó kisebb, két sávos un. Tapolcai út köt össze az épülő Avassal, ill. tovább gondolva Hejőcsabával, ami anno önálló település volt ugyan, de eddigre már összenőtt Miskolccal.

A kép jobb oldali felső részén megfigyelhető fekete halmok a régi LKM (fiatalok kedvéért Lenin Kohászati Művek) koksztárolói, azaz itt volt felhalmozva a fűtőanyag a gyár számára és szorgos tehervonatok innen vitték napjában többször azt sínpáron a kohókba. Kisgyerek koromban az ablakunk erre a részre nézett, órákat tudtam bámulni a ki- és behúzott szerelvényeket, melyeket folyamatosan pakoltak a bagerok, igaz ez porral és főként éjszaka zajjal is járt, de valahogy akkor ez engem cseppet sem érdekelt. Így néz ki ma a kérdéses depó:

A Petneházy bérházak előterében látható egy kis áramfogadó létesítmény, mely már akkor sem volt meg, amikor én születtem mára pedig teljesen el is tűnt, hisz a helyére egy benzinkút és egy diszkont áruház épült, ami már látvány szempontjából is egy pozitív előrelépés.

Érdekes még megfigyelni, hogy a két út akkoriban teljesen máshogy csatlakozott egymásba, mint manapság, akkoriban a kisebbik út a nagyobbikba torkolt és – hogy úgy mondjam – együtt haladtak tovább, míg manapság a Tapolcai út szintén négy sávon a belváros felé halad és a kapcsolatról a város egyik legforgalmasabb villanylámpás kereszteződése gondoskodik.

Ha tovább fordulnánk képzeletbeli kameránkkal jobbra szintén egy elhagyott ipari területet látnánk, ami un. Nádasrét néven ismert és ez volt az a hely, ahová az Avasi lakótelep építésekor a törmeléket, sittet szállították, ezzel feltöltve a nádas, mocsaras területet. Erről sajnos eredeti képem nincs, viszont így néz ki ma a környék.

Kérem megfigyelni, hogy a természet mennyire nem hagyja magát, mióta nyugton van (és pár tíz évről beszélünk) gyönyörűen visszahódította magának e megbolygatott, terhelt, barnamezős területet és szinte burjánzik rajta az élővilág.

Ha ezt látom mindig eltűnődöm a környezetvédők aggodalmán, mely szerint ilyen esetekben kármentesítés és radikális beavatkozás (esetleges talajcsere) nélkül semmit nem engednek az ehhez hasonló területeken csinálni, holott nem vagyok benne biztos, hogy az minden esetben indokolt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy itt csuklás nélkül kellene mezőgazdasági művelést, vízkitermelést vagy fürdőt engedélyezni, de nekem tudomásom van arról, hogy korábban ide bevásárlóközpontot tervezett egy beruházó, és miután csak teljes kármentesítés után álltak volna vele szóba az engedélyező hatóságok inkább hagyta az egészet a fenébe. Azt hiszem egy lebetonozott gigaparkolónak és egy hatalmas bádogdoboznak bőven jó lett volna a hely extra intézkedés nélkül is, de sebaj, az nem kellett, a természet szép lassan csinál rajta egy dús erdőt. Szebb is, hasznosabb is ez.

Most menjünk át az út másik oldalára és nézzük meg, hogy onnan milyen kilátás esett a múltban.

Erről az időszakról két képet is találtam, melyek a földmunkák megkezdése előtt készülhettek, de már látható rajtuk, hogy mozgolódnak a környéken és az is megfigyelhető, hogy a domboldalon még árválkodik egy családi ház is, ill. a színes verzión a domb tetején több kisebb-nagyobb épület is áll még. Ma már ezekből semmi nincs, a régi kor építészeti emlékeit teljesen eldózerolták a beruházás kapcsán és az összesen három ütemben megvalósuló lakótelep panelkockái teljesen beborították a domboldalt.

A fekete-fehér kép alapján nagyjából be lehet tájolni annak készítési helyét, ma már ez a rész is nagyon másként fest.

Ahogy korábban írtam a tapolcai út tovább fut a város irányába, tőle felfelé házsorok terülnek el (a Testvérvárosok és a Középszer utca), míg a két út közti területet egy McDonald’s foglalja el. Megjegyzem, hogy már a gyorsétterem is egy újkori képződmény, hisz a 90-es években itt 3 OMV benzinkút épült közvetlenül egymás mellé, azok a két bevezető utat teljesen, minden irányból körülfogták.

Aztán telt múlt az idő és az elképzelés nem bizonyult túl életszerűnek, a középső kút eléggé kihasználatlan volt, így azt viszonylag gyorsan be is zárták és helyére került a McDrive. Én még emlékszem erre az időre, azért a városba begurulók számára nem volt utolsó látvány az a komplexum, pláne ha éjjel jöttek és gyönyörű zöld/kék fényárban úszott minden. Miskolc ezen részét történelmileg Csabai kapu néven ismeri mindenki (hisz itt lehetett Hejőcsaba irányából a városba bejönni), csodálom, hogy nem nevezték át anno OMV kapuvá. :-)

A képeket elnézve önkéntelenül is eszembe jutott a manapság oly gyakran emlegetett mondás, mely szerint „Régen minden jobb volt!”. Nem állítom, hogy egy növényekkel benépesített családi házakkal megszórt domboldal nem szebb és esztétikusabb látvány, mint a mostani Avas, de tény, hogy a haladásnak nem lehet és nem is szabad gátat szabni. Biztos, hogy lehetett volna szebben és jobban csinálni anno, de bizonyára a tervgazdaság feszített tempója sokkal inkább követelte meg a gyorsaságot, mint az esztétikumot és a praktikumot.

A Testvérvárosok és a Középszer utca 3-as út bevezetőjének túloldaláról fotózva (ezek a házak épülnek a korabeli első képen)

A mai városlakók már egész biztos megszokták a látványt és az sem kérdőjelezhető meg, hogy Miskolc ma teljesen más lenne az Avas nélkül. Sajnos a környék az utóbbi időben ilyen-olyan okokból mondhatni országos ismertségre tett szert, pedig nekem, mint tősgyökeres avasinak elhiheti az olvasó, hogy nem olyan rossz hely ez, sőt, városon belül is vannak meredekebb helyek.

Én azt mondom, hogy jól van ez már így, a jövő generációinak pedig azt tanácsolom mentsék le ezeket a mai képeket. Nagyon kíváncsi leszek, hogy még 30-40 év múlva milyen arcát fogja mutatni az Avas.

Még több az Avasról itt.