Mély meggyőződéssel vallom, hogy az igazán nagy találmányok létrejöttét két dolog inspirálja: az egyik a véletlen, a másik az emberi lustaság. Ez utóbbi különösen akkor hat kedvezően az innovációra, ha tudással is társul, azaz nem árt ha emberünk nemcsak lusta, de okos is, melynek hatására azon kezdi törni a fejét, hogyan lehetne a legegyszerűbben megoldani egy adott problémát.

Azt hiszem a távirányító (vagy ahogy középiskolai osztálytársam fogalmazott anno messzigomb) megszületéséhez is kellett egy nagy adag lustaság, hisz nehéz bosszantóbb dolgot elképzelni, mint amikor az ember kényelmesen elhelyezkedik kedvenc foteljében, majd mire az első kortyra a szájához emeli a söröskorsót/teásbögrét eszébe jut, hogy tévéje/rádiója nem megfelelő hangerőn szól ne adj isten, a csatorna sem az, amit épp követni szeretne.

Az első távirányítók létrejöttét szinte biztos, hogy hasonló habitus inspirálhatta. A premier évétől (1952 –ben jöttek ki az első távirányítók) napjainkig azonban hatalmas fejlődésen ment át a technika, melyek eredményét egyre kényelmesebb rendszerek formájában a mai napig élvezhetjük. Még én is emlékszem olyan időkre amikor a távirányítós színes tévék igazi luxust jelentettek, ma meg azt hiszem e nélkül a legolcsóbb híradástechnikai eszközöket se lehetne eladni. Na de mik is voltak a lépések? Hogy jutottunk el a seprűnyéltől a mindenre alkalmas okostelefonos távirányítós alkalmazásokig?

A legelső távirányítónak nevezhető eszköz Lazy Bones néven került bevezetésre, mely egy meglehetősen drága és mai szemmel nézve egyszerű szerkentyű volt. Az eszköz kábellel kapcsolódott a televízióhoz, mely drót természetesen mindig útban volt, akadályozta a szobában való közlekedést, így jó eséllyel sok korabeli gazdag csemete esett át rajta a szobában rohangálva.

A következő megoldás már sokkal kényelmesebb volt, ugyanakkor sajnos használhatóságán esett némi csorba. A rendszer lelke 4 db, a tévékészülék 4 sarkába épített fotocella volt, melyet fény segítségével hoztak működésbe. A Flash – Matic néven bevezetett rendszer tehát már drót nélkül üzemelt, de működése nem volt tökéletes. Kifejlesztője – Eugene Polley – ugyanis nem számolt azzal, hogy a fotocellák működését a napfény zavarni fogja, így egy ragyogó, napsütéses napon nem volt ritka, hogy a tévékészülék öntudatra ébredt és magától kezdte váltogatni a csatornákat.

Sok – sok kísérletezés és próbálkozás után úgy ítélték meg, hogy a legjobb lesz, ha a fotocellákat lecserélik és másfajta megoldások után néznek. Dr. Robert Adler nevéhez fűződik az ultrahangos rendszer kifejlesztése, ami sokkal használhatóbbnak tűnt, mint elődje. Zenith Space Command nevű rendszere lett az új mérföldkő a távirányítók fejlődéstörténetében, ami olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy jó 25 évre ez a technológia lett az iparági szabvány.

A 80 –as évek elején azonban ismét változott a hordozó jel, innentől kezdve találkozhattak először a fogyasztók az infravörös távirányítókkal, mely megoldás a mai napig ott van minden hagyományos tv-ben, erősítőben, hifi rendszerben, házimoziban és hozzájuk tartozó távirányítóban.

Természetesen a fejlődés nem állhat meg, bár a mai távirányítóknak egészen másfajta kihívásoknak kell megfelelniük. Réges rég túl vagyunk azon, hogy csatornát váltsunk, hangerőn módosítsunk, eszközt ki/be kapcsoljunk, esetleg a teletextet böngésszük.

Manapság az igazi kihívás az un. okos készülékek irányából érkezik, azaz hogyan lehetne olyan távirányítót fejleszteni, mely egyaránt alkalmas az alapfeladatok ellátására, de azokon túl arra is alkalmas, hogy internetképes tévénket vezéreljük vele, youtube videokat böngésszünk, filmrészleteket hívjunk be online videotárakból, stb. – stb.

A fejlesztés jelenlegi iránya az intuitív, egy érintéses távirányítók irányába mutat, azaz egy a kezünkben lévő érintőpaneles megoldás lehet a következő lépcsőfok, mely panel mindig az adott feladat/tv –n futó alkalmazásnak megfelelően funkcionál és azon keresztül irányítható.

Ezen túlmenően a további fejlesztési lehetőségek az Android TV –s technológiával felvértezett rendszerek kiaknázásán alapulnak és abba az irányba mutatnak, hogy okostévéinket okostelefonjaink segítségével irányítsuk.

Az Android TV a Google által gondozott népszerű operációs rendszerre épül és segítségével akár hangalapú kereséseket és parancsokat is kiadhatunk eszközeink felé. Ezen rendszerek irányítására kiválóan alkalmas lehet egy a tévéhez párosított okostelefon vagy tablet, mely a rajta futó appon keresztül kényelmes kontrolleré válhat.

Nem kérdés ez egy új fajta felhasználói élményt jelenthet a mindennapokban, és nincs már messze az idő, amikor mindenki beszélgetni fog saját megjelenítőjével, parancsszóra fogjuk azokat bekapcsolni, elindítani rajta a Skype alkalmazást és megbeszélni ismerőseinkkel, rokonainkkal ügyes bajos dolgainkat.

60 év alatt jutottunk el a kábelektől a hangvezérlésig, és biztos vagyok benne, hogy még nem ez a végállomás. Ki tudja milyen fejlesztéseken dolgoznak titkos laborok mélyén, melyek mai szemmel akár még ijesztően is hathatnak, de pár év és teljes természetességgel fogjuk használni azon megoldásokat is. Meglátjuk.

(Irigykedsz a mobilos távirányítókra és te is kipróbálnád hogy is működik a dolog? Szeretnéd ha nálad is minden össze lenne kötve mindennel és te is a telefonod/tableted segítségével uralnád eszközeidet, néznéd filmjeidet, képeidet, hallgatnál zenét? Ne várj tovább, a jövő már jelen van! Kattints IDE, mutatom.)

forrás: sony, saját gyűjtés