Nézem a híreket, hallgatom a rádiót és megint rájövök arra, hogy ebben az országban különösen furcsán értelmezik a demokrácia fogalmát. Történt ugyanis, hogy most épp a kerékpárosok gondolták úgy, hogy nekik feltétlenül kavicsot kell dobniuk a város unalmas hétköznapjainak állóvizébe, azaz hatalmas dugót kell okozniuk alkotmányban rögzített jogukat érvényesítve.

 

Maga a kezdeményezés nagyon szimpatikus és támogatandó. Építsünk sok kerékpárutat, járjon mindenki bringával, mert az mindenkinek jó. Tisztul a levegő, csökken a zsúfoltság, a menetidő, és ha nem szmogot szippantgatunk a belvárosban testedzés címén, hanem friss levegőt, akkor még az egészségünk fenntartásához, az állóképességünk növeléséhez is hozzájárulunk, szebbek, okosabbak leszünk, ami mind igaz is és én aláírom.

 

Viszont azt gondolom, hogy ami ma történt azzal sajna rossz ajtón dörömböl a bringás társadalom. Mert mi is történt? Megbénították a belvárost azt gondolva, hogyha úgy hívják fel magukra a figyelmet, hogy ellehetetlenítik az autós közlekedést, akkor elérik a céljukat. Igazuk van, ha bejelentik joguk van hozzá. De! Itt szeretném elmondani, hogy nekem, mint autósnak is vannak jogaim, amivel szeretnék élni.

 

Kérem jegyzőkönyvbe venni, hogy az autót a saját pénzemből megvásároltam (nem hitelből, az adózott jövedelmemből) tehát az enyém, szabadon rendelkezek róla, mint tulajdonomról. A tulajdonszerzés során megfizettem az átírás, az eredetvizsgálat költségét, ha kellett elvittem zöldkártyára és műszaki vizsgára is a járgányt. Az autóm után fizetem a teljesítményadót és a kötelező felelősségbiztosítást is, tehát a számat húzva ugyan, de bedobok a nagy közösbe nem is keveset. Ha ez még nem lenne elég, akkor minden liter elfogyasztott üzemanyaggal is jelentős mennyiségű adóforintot teszek a költségvetésbe, igen, érted is kedves kerékpáros.

 

Ilyen alapon azt hiszem alappal formálok jogot arra, hogy ott és akkor használjam az autómat, amikor csak akarom és nem akkor, amikor nekem megengedik. (Apró kitérő, de ez vonatkozik arra az esetre is, amikor majd pár héten belül, a ködös őszi reggelek beálltával hamarosan szajkózni kezdi az összes média és politikus, hogy szmogriadó készül, és ha nem lesz rend, akkor majd megmondják nekem jól, hogy mikor ülhetek az autómba. Innen üzenem, hogy ha a pénzem jó a költségvetésnek, akkor majd én megmondom, mikor használom az annak behajtását lehetővé tevő tárgyat.)

 

Nem vagyok ugyan jogász, de ha jól tudom van a magyar jogban egy olyan kitétel, mely szerint senki nem érvényesítheti úgy a jogát, hogy eközben korlátozzon, ne adj isten ellehetetlenítsen mást jogának gyakorlása közben. Ilyen értelemben egyáltalán nem érzem jogszerűnek azt, ami ma történt, különösen úgy nem, hogy a kritikus tömeg izgalmában nem csak a civil közlekedést, de a tömegközlekedést és talán még a mentők, tűzoltók, rendőrök mozgását is megnehezítette, jóllehet akaratán kívül.

 

Kedves kerékpáros: az autós ne legyen eszköz célod elérésében! Ha gondod van fordulj a politikusokhoz annak megoldása érdekében, pl. vond kérdőre a minden éven ezen a napon hírtelen ötlettől vezérelve, szimpátiából kerékpárra pattanó polgármesteredet, kormányszóvivődet és miniszteredet, hogy az év fennmaradó 364 napján hol van? Ha élhetek a képzavarral, talán fel lehetne hívni a figyelmüket arra, hogy könnyű a klímás szolgálati autóból a klímaváltozásról papolni…

 

Ők azok akik tenni tudnának az érdekedben, - zömmel az én adóforintomat okosan felhasználva - és nem én!

 

Mondd, miért nem ezt teszed?