Azt hiszem két ember kapcsolata sok mindennel jellemezhető. Vannak dolgok, melyeket a szeretet kimutatása érdekében ideig-óráig meg lehet játszani, fent lehet tartani látszatot, el lehet hitetni a másikkal, hogy fontos nekünk, aztán hogy ez valóban így van-e , azt majd eldönti az idő.
Az őszinte szeretetet ugyanis nem lehet mímelni, egy életen át nem hazudhatunk sem magunknak, sem a másiknak már csak azért sem, mert irtó fárasztó dolog olyan dolgot tenni, ami nem sajátunk, nem belülről fakad.
Az igazi szeretet ugyanis mélyről jön belőlünk, önzetlen és többek közt abból is könnyedén leszűrhető, hogy mennyire figyelünk oda a másikra, vajon tudjuk egy a gondolatait, ismerjük-e a rezdüléseit, a vágyait, azt, hogy mi foglalkoztatja a másikat. Hogy hogy jutott ez most eszembe?
A múlthéten a húgom külföldön járt és ezt az autómodellt kaptam tőle vásárfia gyanánt:
Talán nem véletlenül… Köszönöm! :-)
