A minap jelent meg egy cikk az Indexen, melyben a portál néhány újságírója vallott a mobiltelefóniával való első találkozásáról és ezt olvasva bennem is előjött néhány régi emlék. Úgy gondoltam megírom, míg nem tűnnek ezek teljesen tova és hátha lesz akiben szintén felszínre tör a múlt a bejegyzés elolvasását követően. 

Figyelembe véve, hogy rég elmúltak a tinédzser éveim én még láttam a budapesti Vörösmarty téren táskányi „telefonokkal” sétáló wanabee, lila öltönyös „vállalkozókat” és elevenen él az emlékeimben egyik ismerősöm Ericsson telefonja is, amivel – a mai kor gyermeke talán el sem tudja már képzelni – de tényleg csak telefonálni lehetett, SMS-t küldeni is képtelen volt, cserébe viszont egy soros, pálcikákból kirakott kijelzővel bírt. Szóval innen indulunk az időutazásban, mely során az első telefon ami kezem közé került a következő volt:

1., Nokia 2110

Jelzett modell még nem saját darab volt, hanem mamám kapta a munkahelyétől céges mobilként. Abban az időben ez volt „A” telefon, ha jól emlékszem csak a pannon árulta és annyira trendi darab volt, hogy egy időben a pannon logo-jába is bele volt kombinálva.

Különösebb tudására, műszaki paraméterére nem nagyon emlékszem, ami abból adódik, hogy alig használtuk, hisz nem nagyon volt még kinek SMS-t küldeni, az meg tényleg csak a korai yuppiek kiváltásága volt, hogy utcán csak úgy telefonálgassanak csúcsidőben. (És az kinek van meg, hogy először a szolgáltatóknál az első 6 mp beszélgetés ingyen volt, így sok újrahívással ugyan, de simán lehetett ingyen beszélgetni?!)

Az biztos, hogy nagyon szép készülék volt és olyan is rémlik, hogy egyszer egy este elvittem magammal egy pincesörözőbe, ahol nagyon megijedtem, mert a kijelzőről eltűnt minden. Már épp kezdtem magam nagyon vacakul érezni (mit tudtam én, hogy a GSM hullámok nem mennek le a föld alá :-) ), de mikor a felszínre jőve konstatáltam, hogy visszaállt a régi rend megnyugodtam.

Az első saját telefon szintén Nokia volt, hisz a 90-es évek közepe vége felé még abszolút ez a márka volt császár. Ez pedig nem volt más, mint egy:

2., Nokia 3110

Ezt a készüléket egy éves hűség vállalásával az akkori Westel 900 –nál vettem (fiatalabbak kedvéért a mostani T-mobil elődje volt). Jól emlékszem, hogy akkoriban ment egy reklám a tv-ben, amiben némi képzavarral Hófehérke 12 (?) törpéje szerepelt és az volt a szlogen, hogy a 12 törpe részlet még ráér! Hát nem aranyos?

Amúgy nagyon nehezen ment a döntés meghozatala, ugyanis otthon azt mondták, hogy ok, vedd meg fiam, de csak ha a költségeket tudod vállalni. Egész éjjel hánykolódtam az agyban, rettegtem, hogy mi lesz ha a kevéske ösztöndíjamból nem fog menni a fenntartás, de nagy levegőt vettem és másnap az üzletbe sétáltam.

Ma már hihetetlenül hangzik, hogy ekkor a telefonszámok még 6 jegyűek voltak (akkoriban kezdték rebesgetni, hogy lassan megváltoztatják a rendszert és minden hívószám kap egy 3-ast) így én olyan számot  választottam, ami a 3-assal kiegészítve szimmetrikus lett. Ma is emlékszem rá és csak azért nem írom meg, mert nálam már rég nincs ez a szám (a miértről később), így valószínű újra kiadták és nem szeretném a jelenlegi tulajt kellemetlen helyzetbe hozni.

A másik érdekesség, hogy akkoriban még nem volt alapszolgáltatás se az SMS küldés, se a hívószámkijelzés, ezekért mind fizetni kellett. Én egyből ezen szolgáltatás nélkül akartam megvenni a telefont (már akkor is nagy költségminimalizáló hírében álltam), de az eladó azt mondta:

• Figyelj, tőlem vidd el ezek nélkül, de fogadjuk, hogy 2 hétbe sem telik és itt fogsz állni a sorban, hogy megrendeld, mert a nélkül úgysem ér semmi az egész.

Valami 200 akkori forint volt a dolog így megrendeltem.

Ami a készüléket illeti imádtam, ha lehet mondani korának legszebb darabja volt, és az is igaz, hogy egy valamiben úttörő is, hiszen ez volt a Nokia első készüléke, ami un. Navi gombbal volt ellátva. Ez nagy dolognak számított anno, szerintem a Nokia sikerét ez (is) alapozta meg, ugyanis ez a gomb azt tudta, hogy mindig az aktuális menüszintnek megfelelően változott a funkciója. Ezt először sokan nem értették, de nagyon hamar meg lehetett tanulni és könnyedén lehetett barangolni a funkciók között.

Sajnos ez a készülék mindössze egy évet (épp mire lejárt a hűségidő) volt nálam. Történt ugyanis, hogy a Keletinél szőrén-szálán eltűnt, soha többet nem lett meg (hogy ellopták vagy elhagytam ez a történelem homályába vész) így az előfizetést lemondtam és soha többet nem is lettem Westeles. Ami megmaradt belőle az az emlék, és egy csodaszép sötétkék Westel 900-as lemezdoboz (akkor még ilyenekre is telt a cégeknek) amiben a papírokat adták szerződéskötéskor.

3., Nokia 5110

Miután kihevertem a sokkot, a Pannon GSM-nél egy Nokia 5110-re váltottam. Ez abban az időben nagyon népszerű készülék volt, sokan használták ezt a modellt. Az előlapja cserélhető volt, mindenféle lehetetlen színben és mintával lehetett kapni, de nekem a gyári szürke maradt, mert azt tartottam elegánsnak. Nem volt rossz készülék, ennek már grafikus kijelzője volt (Emlékszik még valaki arra, hogy lehetett logot venni?), volt rajta kígyós játék, viszont volt egy típushibája is a modellnek, nevezetesen, hogy az idő előre haladtával a kijelzője elhalványult. Ilyenkor oldalról jól meg kellett ütni és visszaállt az eredeti kontraszt. Szerettem őt, de két év után fóliásan a mamámé lett, majd alig több mint egy éve (még mindig fóliásan) 10 ezerért beszámította a Telenor az új készülékem megvásárlásakor.

4., Nokia 3330

Ez volt az első telefonom, aminek nem volt külső antennája, grafikus volt a kijelzője, animált képernyőkímélője volt és ebben már volt WAP, ami szerintem a telefónia egyik nagy-nagy mellékvágány a lett. (Arra emlékszik még valaki, hogy volt SMS alapú wap? Wáááá, micsoda ötlet!!!)

Egyébként a Nokia az alsóbb kategóriában ezzel a készülékkel az utolsóként lépett wap-os telefonnal a piacra. Jellemző az idők változására, hogy akkoriban azért csinálta ezt, mert megtehette, ma meg azért mert béna, de mindegy, ebbe most ne is menjünk bele…

Emlékszem, hogy irtó drága telefon volt és fehér, valami 33 ezer forintért vettem akkoriban. Érdekes, hogy ezt is szerettem, ennek tényleg nem volt semmi baja (egy akkumulátor cserét is megélt nálam) és több mint három év után a tesóm unszolására cseréltem csak le, mivel szerinte már ciki volt ilyennel járni.

Ha visszaemlékszek ez a telefon is legendás időket idéz bennem, lehetett az akkor már terjedő netről csengőhang-kottákat letölteni hozzá és azzal egyedi csengéseket szerkeszteni. A másik dolog, hogy bár pannon függő volt a telefon akkor még titkos billentyűkombinációkkal ezt oldani lehetett. Találtam is egy oldalt a világhálón, ahol leírták a függetlenítés módját, így azon végig menve ki is kódoltam a telefont. Egy kollégámnak adtam el 15 ezerért, igazán tartós, szerethető darab volt. Nem ismerek statisztikákat, de szerintem ez és a testvére a wap nélküli 3310-ből adhatott el legtöbbet a Nokia.

5., Sonyericsson K500i

Azt már meg nem mondom, hogy miért, de az előző Nokiával szűnt meg a kapcsolatom a finn gyártóval, valahogy azóta sem sikerült olyannal előjönniük, ami megmozgatná a fantáziámat. Nem úgy, mint a K500i, ami akkor nekem maga volt a megtestesült álom! Infraport, színes kijelző, kamera, video felvétel és lejátszás, zenelejátszás, diktafon, email, tényleg mindent tudott, nagyon büszke voltam rá. Még PC-s szoftver is volt hozzá amivel rengeteg mindent meg lehetett csinálni vele infrán keresztül, ma is meg van az összes üzenetem, amit ezzel küldtem és fogadtam.

Talán ez volt az egyedüli telefonom, ami pont annyit tudott amennyire nekem szükségem volt, minden funkcióját használtam. És ez volt az utolsó olyan készülékem is, amivel még tudtam 160 karakteres SMS-t írni ékezettel a nélkül, hogy duplán számolták volna a betűket. Nagyon szép és pici volt, nekem ezüst színben volt meg, de lehetett kapni metálkékben is. Tényleg jó emlékek fűznek hozzá, ma is megvan, anyukám használja és bár már kopottas, de még mindig az eredeti akksival megy és minden funkciója működik. Ilyet mutasson valaki egy mai telefonnal!

6., Sonyericsson K550i

Ez a készülék volt életem legnagyobb tévedése. Már a beharangozó képek megjelenésekor beleszerelmesedtem ebbe a típusba és azt gondoltam, hogy ha a kvázi előd remek darab volt akkor ez csak jobb lehet. Függetlenül vettem meg (még levelet is írtam anno a pannonnak, hogy mikor lesz már náluk, de mondták, hogy majd, én meg nem bírtam várni) és hát…. Brrrrr, tiszta szívemből utáltam. Egyszerűen nem találtam vele a közös hangot, semmi sem úgy működött, ahogy az elvárható lett volna. Elvileg volt autófókuszos kamerája, ami minősíthetetlen képeket csinált mivel soha nem találta a fókuszt. Az email és mms beállításokat lehetetlen volt megcsinálni rajta, mms-t párszor, viszont emailt egyszer sem lehetett sem küldeni, sem fogadni vele. A böngészője katasztrófa volt, Operával még csak-csak ment, de ott meg a kis kijelző tette be az ajtót. És igen, ezzel már nem lehetett 160 karakteres magyar szöveget küldeni, mert megváltozott a karakterek kódolása.

Először úgy gondoltam, hogy garanciában visszaküldöm, hátha rámondják, hogy tényleg rossz és visszakapom a pénzem, de miután láttam, hogy – akkoriban legalábbis – csak a világ végén, Budapest szélén egy bokor alatti bunkiban van a hivatalos szerviz hagytam a fenébe az egészet. Kb. egy évig használtam majd a vaterán eladtam. Remélem az új gazdi örömét lelte benne, én a végén már hozzányúlni is utáltam. Nekem olyan törést okozott ez a látványos visszafejlődés, hogy nem hiszem, hogy valaha is újra SE készüléket vennék.

7., Samsung S5230

Ez a jelenlegi telefonom, olyan nagyon nem mesélnék róla, mert már két posztot is szenteltem neki (ezt és ezt is). A lényeg, hogy őt nagyon kedvelem és bár most ősszel jár le a 2 év hűségem rá nem hiszem, hogy egyenlőre lecserélem, hisz mindent tud, amire nekem momentán szükségem van, sőt, tálán picit többet is. Ha mégis cserélném, akkor valószínűleg egy Androidos okostelefon lenne az utód, de várok, meglátom mit lép a piac.

Hát nagyjából ennyi. Ahogy látható kb. 15 év alatt nem volt sok telefonom, mondhatni, ha a készülékek hűségesek voltak én is azok voltam hozzájuk. Többé-kevésbé megfontoltan választottam őket és be is váltották a hozzájuk fűzött reményt. A K550i-t meg vegyük amolyan kivételt erősítő szabálynak…

És neked? Milyen volt az első?