Peugeot 1007 tartósteszt

Ha röviden, egy szóval kellene jellemeznem azt, hogy milyen autó is a Peugeot 1007, akkor a válasz egyértelmű lenne: látványos. Valójában ezzel le is lövöm jelen poszt poénját, hisz ennek a kisautónak a legmeghökkentőbb tulajdonsága egy más típusnál teljesen hétköznapi dolog, nevezetesen az ajtaja.

„A típushoz kapcsolódó mendemonda szerint az ajtók ötlete úgy született, hogy valamelyik magas rangú Peugeot főnökember épp egy 807-el parkolt egy parkolóházban, amikor valaki túlságosan ráállt az autójára, így az ajtót nem tudta kinyitni, hogy beszállhasson. Emberünknek több se kellet, fogta az elhúzható oldalajtót, azt kinyitotta, majd azon keresztül hatolt be az utastérbe és fejében már is felgyúlt az isteni szikra: ilyen elhúzható oldalajtóval felszerelt személyautó kell a városi embernek! Az elhatározást tett követte, így 2002-ben először a Sésame nevű tanulmány született meg, majd a kedvező fogadtatás után – gyakorlatilag változatlan formában – megjelent az 1007-es is a piacon."

A fenti teoriát alátámasztó sajtófilm (több más, az oldalajtó létjogosultságát bizonygató spottal egyetemben) ezen az oldalon tekinthető meg: KLIKK

A korabeli reklámok természetesen mind a kis jövevény ajtajára voltak kihegyezve, kár, hogy ezzel kicsit úgy van az egyszerű szemlélődő, hogy tényleg klassz, meg minden, de ha még a gyártó szerint is ilyen a jó ajtókialakítás, akkor a többi modell miért nem ilyen, az mind rossz?

(Mostanában a Gillette-nél látok ilyen agymenéseket TV spottokban, hogy a 3 pengés borotva jobb, mint a 2 pengés, továbbá a borotva gél kellemesebb borotválkozást biztosít, mint a hab, holott ők mindegyiket gyártják, ráadásul külön nevesítik portékájukat a reklámokban. Mi ez, ha nem önnön tökön szúrás, de mindegy, kanyarodjunk vissza az autóhoz.)

Az autó 1,4 literes benzines motorral van szerelve, ami kb. 75 LE leadására képes. Önmagában ez a tény nem lenne olyan elrettentő, elvileg ez egy városi autóhoz pont elég, de ha azt is hozzáteszem, hogy a ménesnek 1140 Kg üres sújt, teljesen megpakolva max. 1554 kg-ot kell mozgósítania, hát kicsúszik egy hú, bammeg…

Nyilván a tekintélyes súly nem öncélú, annak nagyon is racionális oka van. Ez pedig nem más, minthogy az autó karosszériája oldalról az ajtók miatt gyakorlatilag egy hatalmas nagy lyuk, így ha nem szeretnénk, hogy nyitott ajtónál az egész szerkezet összezuhanjon, kell a merevítés bőven, azt meg még 5-6 évvel ezelőtt se tudták PUR habból csinálni.

 

Egy tigrisbukfenc keresztül? Valaki?

Aki a fenti adatok láttán arra tippel, hogy nem sok Peugeot 1007-el lehet találkozni a városszéli illegális gyorsulási versenyeken annak igaza van. A motor vidáman mozgatja ugyan a kasztnit, ugyanakkor látványos gyorsulásokra ne számítson senki. A gázpedál olyan, mintha bugyigumival lenne a motorhoz kapcsolva, így ha valaki nyom egy kövér gázt, hát azt fogja tapasztalni, hogy először nem nagyon történik semmi. Ha az alvó kisoroszlán bajszát e módon megrángatjuk, akkor ő először felkel, körülnéz, lenyalja a szája széléről az oda száradt tejecskét, nyújtózkodik egyet, majd nagy duzzogva, méla undorral húzni kezd. Ezzel senki nem fog kocsisorok mögül kiugrálni előzés címén, azt garantálom, de nem is ez a cél. Motorikusan ami van az a nagy súly cipelésével (és a hatalmas homlok okozta légellenállást se felejtsük ki a képletből) járó viszonylag magas fogyasztás (városban a 9 liter meg inkább kicsit több simán megvan) és a hihetetlenül jó akusztikai élmény, mivel a kis motor őrülten jól morog. Komolyan mondom, ha nem lenne a kilométeróra sokszor azt hinné az ember, hogy már mindjárt dimenziót ugrunk annyira megyünk, aztán ha szembesülünk a mutató közölte rögvalósággal, hát konstatálhatjuk, hogy már a 70 Km/h is megvan.

A motort ezzel nagyjából ki is pipálhatjuk, hisz szerintem ebbe az autóba ezt a motorvariációt a tervezők is úgy tették bele, hogy jó az, csak valami vigye, a lányok meg már akkor is szép sikereket fognak elérni pasijuk körében, ha egyáltalán azt tudják, hogy elöl van és nem hátul, így a technikai paraméterek biztosan nem fogják érdekelni őket.

 

Műszakilag még talán annyit érdemes megemlíteni, hogy jár az autóhoz egy 5 fokozatú váltó, ami ugyan kicsit lötyögős, de eddig hibátlanul teszi a dolgát, egy lány is könnyedén elgépészkedik vele, belecuppan a megfelelő fokozatba minden ellenállás nélkül. A futómű jól simítja az utat, nem nevezném se túl lágynak, se túl keménynek, tény, hogy nagyságrendileg jobban nyeli az úthibákat, mint a Fordom.

 

Az extra lista feltűnően hosszú és ehhez hozzá kell tenni azt, hogy a szóban forgó autó még nem is a legmagasabb felszereltségű (ez Urban). Ami van: ABS, fedélzeti komputer, nem digitális légkondi, kormányról vezérelhető CD-s rádió, elektromos ablak, osztottan előre-hátra csúsztatható és egyben dönthető hátsó üléssor, magasságban is állítható vezetőülés, állítható kormány, elöl dupla légzsák + oldallégzsákok (összesen 7 db!), elektromos tükör, jaj, csak valamit ki ne hagyjak… Fentieken túl van millió tároló rekesz, ebből kettő akad az első ülések alatt és kettő a hátsó ülések előtt a padlóban is.

 

 

Apropó padló. Már a bele süllyesztett tárolóból is látszik, hogy itt azért elég vaskos a szerkezeti elem amin ülünk (gyanítom itt is valami szendvicsről lehet szó) de ha ehhez hozzáveszem azt, hogy az ülés pozíciója magasságban is állítható eredőként az jön ki, hogy olyan magasan ülünk, hogy nemhogy az előttünk robogó régi Swift sofőrjének feje fölött, de konkrétan az autója teteje fölött is simán ellátunk. Nagyon jó érzés ilyen magasan lenni, minden jól belátható, szemmel tartható, bár az is igaz, hogy előttünk azért még messze van a kocsi orra, azaz a navigáláskor azzal számolni kell. A tervezők mentségére legyen szólva, hogy a kormány és az ablak közti hatalmas teret próbálták funkcióval megtölteni, azaz azon mélyedések segítik a pakolást, amik cserélhető betétekkel vannak kibélelve. A cserélhető burkolórendszer neve amúgy Caméleo, mely segítségével könnyedén új belsőt varázsolhatunk az autónak, hisz a különböző színű betétek, szellőzőkarikák, ajtó és ülésborítások pikk-pakk egy mozdulattal cserélhetők.

 

Egyébként csak halkan jegyzem meg azok számára, akik még esetleg mindig nem nagyon érzik át, hogy anno mit jelentet ez az autó, hogy elérhető volt  olyan automata váltóval is, amit kormány mögé helyezett kis fülecskével lehetett kapcsolgatni amolyan forma 1-es módra, azaz a fejlesztések nem éppen a low cost budget jegyében zajlottak, így az autó árát igencsak megkérték új korában.

 

A külső mérethez képest a beltér hatalmas és jól variálható, ahova a nagy oldalajtók és a mozgó üléseknek hála könnyedén be lehet jutni. Négy felnőtt garantáltan elfér, ötöt már csak azért sem mondok, mert a hatalmas limuzinokat és felsőkategóriás autókat leszámítva egyikben sem lehet kényelmesen öt meglett embernek elférnie, így feleslegesen is küzdenek a gyártók.

 

A csomagtartó alapesetben nem nagy, valami 170 literről indul, de hála a guruló és dönthető hátsó üléseknek azért jócskán lehet növelni az űrmértékét több mint 1000 literig. Ennyi meg legyen elég, ha nem, másik típus után kell nézni, de az meg nem fog tilinkózva – akár távirányítva is - elektromosan ajtót nyitni és zárni. Pont.

 

 

A piros kart lenyomjuk, majd előretoljuk vele az ülést. Ez egy kézzel is könnyedén megy.

És most jöjjenek az eddig felmerült hibák. Jelen példány lassan 6-ik életévét tapossa, ebből kettőt volt nálunk (tudják női vezető, nem dohányzó, blablabla). Az előző tulaj kalandjait nyilván nem ismerhetem, ami nálunk történt az sem olyan nagy baj, hogy amiatt megbántuk volna a beszerzést.

Az autó ugye francia, ami még a kevésbé hozzáértőkből is azonnal kiváltja a „ja, akkor ennek biztosan elektromos baja van” mottó kiabálását. Hát, ha nem is sok, de tényleg van ilyen, ráadásul ebben az autóban minden tele van kütyüvel, így ahogy egyik kollégám fogalmazott vala: Jópofa ez a Peugeot, abból teszik bele a legtöbbet, amihez a legkevésbé értenek.

 

Szóval. Egyszer nem nyílt ki a bal oldali ajtó, aminek kiderült, hogy az az oka, hogy a műszerfalon lévő ajtónyitó gomb bekrepált. A történetben az a fura, hogy ekkor már távirányítóval se nyílt ez az ajtó, így vagy másztunk a jobb oldalról, vagy kézi erővel húztuk az ajtót, ami hosszú távon nem egészséges állapot. Ezt 12.000 magyar pengőért orvosolták a szakszervizben.

 

Van továbbá egy állandóan visszatérő hibajelzése, amire magyarázatot még nem találtak, de rajta vagyunk a dolgon, egyszer csak kiderül mi baja. Azt csinálja ugyanis, hogy ha épp olyanja van, bimbammol egyet, a board computer kiírja, hogy a motor meleg, ventilátor beindult (ez amúgy mindenért bimbammol és mindent kiír, néha hülyét kapok tőle) majd néhány mp „hűtés” után kikapcsolja a ventillátort és minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Frissítettek már szoftvert a kocsin, gyanakodtak termosztátra, jeladóra, fene se tudja mire, de a jelenség fennáll. Egy helyen azt mondták, mit vagyunk úgy oda, lehet, hogy semmi baja, csak szól, hogy foglalkozzunk vele, hisz francia. Ja köszi… Valakinek ötlet, ami nem amolyan próbálgatással szüntetné meg a jelenséget?

 

Más őszintén mondom nem nagyon volt. Egy parányi lukat most látok a kipufogó dobon, de megnéztem még nincs kilyukadva, szóval maradhat. A fékbetétek kicsit sírnak ha akcióba lépnek, azt majd lehet, hogy meg kell nézni és cserélni kell, de úgyis lassan megy vizsgára és addig kiderül mi a hiba oka. Ennyi.

 

Az autó ajtajával, ami oly sok öröm forrása meg kell tanulni együtt élni. Csak pár példát mondanék:

 

• Ezzel az autóval nem lehet nyitott ajtóval tankolni, hisz a nyílás elé épp bekúszik az ajtó. Ez egy dolog, fog menni. A másik viccesebb:
• Belegondolt már valaki abban, hogy mi történik, ha fagyos téli reggelen, a hóval belepett autó ajtaját megpróbáljuk kinyitni? Elárulom. A hátrakúszó ajtó szépen letakarítja a kocsi oldalát és egyben összekoszolja az ajtó belsejét. Jó mi? Tehát először autót körbetakarít, aztán ajtót kinyit. Másként nem megy.
• Ha gépi mosóban mosatjuk az autót, mielőtt behajtunk a mosóutcába az ajtókat lockolni kell, mert a pörgő kefe hátrahúzza a kilincset és már nyitja is az elektromotor az ajtókat. Nagyon vicces lehet egy ilyet átélni, de én inkább nem próbálnám ki. Szerencsére a dologra egy matrica is figyelmeztet az autón belül.

A tükör síkjától így sem kerül kijjebb az ajtó

Mit is mondhatnék még? Nem tudom, hogy mennyire volt sikeres modell a Peugeot életében, de az biztos, hogy akinek ilyenje van az rajong érte. Én ugyan ritkán járok vele, utasként meg néha-néha, de minden ilyen alkalom egy külön kis ajándék, egy ünnepi esemény, mert ezt az autót bizton állíthatom, hogy nem lehet megunni. Mindig adódik egy olyan helyzet, amikor el lehet mosolyodni vagy felkiáltani, hogy jé, ez ezt is tudja!? Ha meg nő a tulaj, akkor pláne jó a konstelláció, hisz igazán szeretni való kis egyéniség, együtt jó párost alkotnak. Nem sok van belőle az utakon így üdítő látvány, ha épp szembe jön egy, nálunk mégis úgy alakult, hogy közvetlen környezetünkben három darab is van.