Az igazat megvallva soha nem szerettem Sennát. Kölyökként Alain Prostért rajongtam, aki vetély- és csapattársa (is) volt a brazilnak. Hogy mi volt ennek az ellenszenvnek a pontos oka nem tudnám megfogalmazni, talán egy gyermeki megérzéssel úgy gondoltam, hogy Senna nem más, mint egy agresszív kiskutya, míg Prostot sokkal megfontoltabbnak tartottam.
Halála után sok-sok év telt el, mikor arról hallottam, hogy dokumentumfilm készül a bajnokról. Belelkesedtem, de sokat késett, nem jött a film, már majd el is felejtettem, amikor nem oly’ rég meghallottam, hogy kész, bár a magyar mozik „bizonytalan érdeklődés miatt” nem fogják játszani. Szerencsére DVD-n és Bluray-en kiadták idehaza is, így az érdeklődők - beleértve magamat - is megtekinthetik az alkotást.
A tegnapi estém a 80-as és 90–es évek Forma 1-es érájában töltöttem, megnéztem, hogy milyen emléket állítanak Brazília nemzeti hősének. Azt kell, hogy mondjam nem volt hiábavaló a várakozás, a rendező a F1 másfél évtizedének sokkoló kivonatát tárja a néző elé. Nincsenek hatásvadász eszközök, nincsenek kápráztató 3D-s számítógépes modellek és animációk a tragikus végkifejletről, sőt, nagyon is puritán eszközökből építkezik a film. Szürke háttér előtt emlékező kortársak (újságírók, csapatfőnökök, Alain Prost stb.) beszélnek kötetlenül a múltról, melyet korabeli bejátszások színesítenek.
Számomra rögtön a film elején nyilvánvalóvá vált, hogy itt nem azt fogjuk látni, hogy a kis Senna mosolygósan elindul a gokart pályáról és végül 3-szoros világbajnokként tragikus hirtelenséggel pályafutása véget ér, hanem a rendező megpróbálja nekünk bemutatni, hogy milyen ember is volt a történet főszereplője, mik voltak azok a körülmények melyek pályáját alakították, mi és hogy zajlott a háttérben. Maguk a bemutatott versenyeredmények csak megerősítik, alátámasztják ezeket a háttér információkat.
A film több mint két és fél órája a legendás Senna – Prost párharcon keresztül bonyolódik, ami így visszatekintve sokkal súlyosabb és megdöbbentőbb, mint azt akkoriban – legalábbis én – éreztem. Talán ez annak is köszönhető, hogy akkor a hosszú éveken át húzódó viszály most töményen kerül elénk, ráadásul gondosan meg is magyarázzák a miérteket.
Ahogy kibontakozik előttünk Senna személyisége két dolgot azonnal tanulságként le is szűrhetünk:
1., Eredmények soha, de soha nem jönnek maguktól. Az ünnepelt sztárok kőkeményen dolgoznak azért, hogy a csillogás, amit mi nézőnk látunk, az létre jöhessen, számára pedig a siker bekövetkezhessen. Senna fanatikus volt az első perctől kezdve, megszállottan dolgozott a sikerért, sokat tett, de sokat is követelt a körülötte lévőktől, melyhez erőt a mély, már-már ijesztő mértékű vallásosságából merített. Ezt számos példán keresztül tárják elénk, mind maga a főszereplő, mind kortársai visszaemlékeznek erre. Prost konkrétan tartott ettől, nagyon félelmetesnek nevezte azt, hogy Senna magát Isten kezébe helyezte versenyzéskor és hitt abban, míg ő vele van, neki baja nem történhet.
2., Attól, hogy látunk egy kedves, mosolygós embert nem biztos, hogy lelke mélyén is az. Senna pedig nagyon nem volt az, ha versenyzésről vagy eredményekről volt szó. Senkit és semmit nem tisztelt, őrületbe kergette a mérnököket, nekiment a csapatfőnöknek, a versenybírónak és a versenytársaknak is, ha a helyzet úgy kívánta. Prost erről így nyilatkozott mikor csapattársak lettek: „Senna engem nem legyőzni akart. Meg akart alázni.”
Versenyzői karrierjét mindeközben úgy építette, hogy rengeteget vívódott magában, nem csak másokkal, magával is harcolt, folyamatosan azt érezte, hogy bár ő mindent megtesz a sikerért, de neki mindenki keresztbe akar tenni. Ezt sokszor szorongással élte meg, kereste a boldogságot, de nem igen találta. Egyszer így vallott: „Én a Forma 1-be nem azért jöttem, hogy második, harmadik vagy ötödik legyek. Én azért jöttem, hogy győzzek. Ha csak egyszer is azt érzem, hogy nem fejlődök, csak szinten maradok, az engem boldogtalanná tesz.”
Ilyen hangulatban élte mindennapjait talán kicsit egyedül, magányosan, egy számára ismeretlen kultúrában, amihez erőt csak a hitéből tudott meríteni.
A film remek érzékkel összeválogatott régi riportokkal, nyilatkozatokkal, bejátszásokkal világít rá Senna személyiségére. Ez jelenti az egyik szálat a cselekményben másik a Prosthoz fűződő viszonya, mely ezer szállal kapcsolódik az előzőhöz. Megérteni azt, hogy mi is volt a konfliktusuk oka, hogy viszonyultak ők egymáshoz és a csapathoz, mik voltak a sikerek és a sikertelenségek okai kiváló ez a film, és talán ilyen kontextusban, csak így is lehet ezt megérteni, mivel akkoriban csak az igazán tűzhöz közelállók láthattak bele ennyire a lapokba.
A történet vége jól ismert. A filmnek nincs és nem is lehet happy endje, hisz 1994. május 1.-én az imolai versenypálya Tamburello kanyarjában bekövetkezett az, amitől ő maga tartott ugyan, bár igazából nem hitt benne, hogy pont vele fog megtörténni.
Külön tanulságos, ahogy a film a halálos balesetet tálalja. Nem vádaskodik, nem keres felelősöket, nem találgat, és nem keres okokat. Közli a tényt, bemutatja az emlékezőket, de nem célja bizonyságot találni arra, hogy miért következhetett be a Senna halálát okozó baleset. Aki csak azért akarja megnézni a filmet, hogy minden kétséget kizáróan megtudja az okot, az csalódni fog. Nem ezért kell megnézni, hanem azért, hogy megismerjünk egy soha vissza nem térő korszakot, amiben egy kivételes adottságokkal rendelkező Forma 1-es pilóta versenyzett. Azért viszont nagyon…
Azok kedvéért, akik nem tudják megnézni a filmet kivonatolom a 2:42 perc történéseit. Aki át szeretné élni a film hangulatát az ne olvasson tovább. SPOILER veszély! (már amennyiben egy dokumentumfilm esetében beszélhetünk ilyenről)
A történet fonalát 1978-ban veszi fel a rendező, amikor is Senna hobbiból kezdett sporttevékenysége egy karrier kiindulásává változott. Ez egy olyan korszak volt, amikor a pályán csak a tehetség és a verseny számított, nem volt se pénz, se érdek, se politika az eredmények mögött. Senna egyébként pályája során többször visszasírja a Forma 1 őszinte időszakát, hisz tőle nagyon távol álltak ezek a dolgok.
Szülei – akik jó módú, tehetős emberek voltak, így nem okozott nekik gondot a kis Senna támogatása - féltették őt az F1-től. Az édesanyja rögtön a film elején így vall (ami ugye a végkifejlet fényében igazán mellbevágó):
„Isten megvédi őt attól, amitől a legjobban féltem: a sérülésektől.”
Senna Brazíliától távol, Európába költözik, ahol családja és barátai nagyon hiányoznak neki. Szörnyen egyedül érzi magát az otthonától távol, egy riportban erről azt állítja, hogy „Nem is gondolják az emberek, hogy ez mennyire nehéz.”
A 80-as évek a Forma 1 talán legdicsőbb időszaka volt, mai szemmel nézve az autók nagyon egyszerűek voltak. A kormánnyal kormányoztak, a váltóval váltottak, az igazi különbséget autó és autó közt a pilóták jelentettek.
Senna egy kis csapatnál a Tolemannál kezdte versenyzői pályafutását, melynek autója így is elég volt ahhoz, hogy Prostot megszorongassa vele. Az 1984-es monacoi nagydíj az F1 történetének talán legesősebb versenye volt, ahol Senna újoncként majdnem legyőzte az akkor élen haladó Prostot, de a pilóták kérésére idő előtt leintették a futamot. Franciaországban, egy francia pilóta elsőségekor, egy francia versenybíró megakadályozta, hogy az ifjú titán beérje az első helyezettet… Senna így érezte akkor a dolgot.
Szakértők szerint majd minden újonc pilóta kis csapatnál kezd, akik idővel a csapattal együtt el is tűnnek a süllyesztőben. Csak az igazán tehetségesek azok, akik kis csapattal is csodákat tudnak művelni, és akik ki tudnak tűnni a tömegből, tovább tudnak lépni. Senna kétség kívül ilyen volt.
A Toleman után Ayrton a Lotus istállóhoz került, mellyel 1985-ben a Portugál nagydíjon első győzelmét aratta.
Sennát minden nagyon érdekelte, folyton a szerelők nyakában loholt és kérdezett, az autó minden porcikáját ismerni akarta és azt szerette volna, hogy még jobb legyen a technika alatta. Hajszolta a szerelőket és hajszolta az autót is. Akik ismerték azt mondták bőven többet hozott ki a kocsiból, mint amire azok valójában képesek voltak. Képes volt arra, hogy túlszárnyalja azt, amire tervezték őket. Ezt követően gyorsan kiderült a tény, hogy Senna számára a Lotus sem lehet elég jó.
Prost és Senna kapcsolata 1984-ben kezdődött, amikor Prostot megkérték, hogy várja meg Sennát a repülőtéren és együtt menjenek el egy Mercedes által szervezett eseményre. Az együtt megtett út közel 3 órás volt, majd Senna végig Prost mellett maradt, hisz senkit nem ismert a rendezvényen. Persze ekkor még csak nem is sejtette, hogy ők valaha csapattársak lesznek.
1988-ban Senna a McLarenhez igazolt Prost mellé, de ő már az első perctől kezdve éreztette, hogy a másodpilóta szerepét nem hajlandó elfogadni. Prost tapasztalt, bölcs pilótaként úgy vélte, hogy Senna most került először az életben olyan helyzetbe, hogy VB címet szerezzen, így tudta, hogy egymást kell legyőzniük nem pedig másokat. Senna F1-be érkezésével egy új habitus is a száguldó cirkuszba érkezett nevezetesen az, hogy a fiatal pilóta már nem tiszteli az öreget. Senna győzni akart és ezt Prost nagyon is jól tudta.
Ayrton saját maga a versenyzői stílusáról akkoriban úgy nyilatkozott, hogy rájött arra, hogy az autót nem tudatosan irányítja. Ha vezet, az olyan, mintha egy másik dimenzióba lépne, egy alagútba ahol csak megy-megy előre. Tudatosan nem érzékeli a dolgokat. Ha versenyzett őt semmi más nem érdekelte. Hiába szóltak rá rádión, hiába kapta az utasításokat, hogy lassítson ennek ő nem tett eleget még akkor se, ha ez például azt eredményezte, hogy kicsúszott és összetörte az autót. Prost ezt csapattársa nagy, de egyetlen hibájának tartotta.
Az 1988-as versenyidény vége felé Prost előtt Senna vezetett a tabellán. Tudta, ha ő nyer a Japán nagydíjon, akkor ő a világbajnok. Az edzéseken a pole-t be is gyűjtötte, viszont a rajtja nagyon rosszul alakult. Az autó a rácson ragadt és a futamot csak a 16-ik helyről kezdhette meg. Elindult, mert nyerni akart és nem is lehetett kérdés, hogy ki fog nyerni. Önkívületi állapotban ment vég a futamon, mindenkit maga mögé utasítva győzött és ő lett a világbajnok!
A futam leintése után így vallott: „Mikor átértem a célvonalon megjelent előttem Isten, éreztem hogy ott van velem. Nagy-nagy békesség töltött el.”
Prost nagyon furcsállta Senna hozzáállását a hithez. Attól félt, ha valóban elhiszi, hogy ő Isten kezében van, aki folyamatosan segíti őt és győzelemre vezeti, akkor talán felelőtlen lesz a pályán, hisz legyőzhetetlennek érzi magát. Ettől ő komolyan tartott.
1989-ben kezdett feszült lenni a hangulat Prost és Senna között, a csapat nem jó légkörben kezdte meg az évet. Bár a McLaren igyekezett egyenrangú félnek tekinteni őket – még azt is sorsolással döntötték el, hogy melyikük autójába melyik motor kerüljön – a két pilóta egyre gyanakvóbb lett. A mérnökeik nem beszéltek egymással, folyton azt lesték, hogy ki, milyen adatot, beállítást lop el a másiktól és használja fel a sajátjaként. Prost és Senna teljesen elszigetelődtek egymástól, mire Senna csak annyit mondott, hogy Prost nagyon makacs és háborút akar. Ekkor már nem is beszéltek egymással.
Az 1989-es Japán nagydíjra úgy érkeztek meg, ha Senna kiesik, akkor Prost a világbajnok, míg Sennának mindenképp nyernie kellett, ha nem akart lemondani a világbajnoki esélyeiről. A rajtnál Prost ment el jobban, Senna végig üldözte őt, mígnem az egyik kanyarban összeütköztek, mindketten kicsúsztak. Ezt megelőzően Prost kijelentette, hogy számára megszűnt a csapatszellem, ő nem fog senkit elengedni csak azért, hogy ne legyen baleset. Hát lett… Prost a pálya szélén ragadt, de Senna vissza tudott menni a versenybe, amit természetesen meg is nyert. Prost nem hagyta annyiban a dolgot, a versenyigazgatóhoz rohant és bepanaszolta Senna visszatérésének módját a futamba. (Senna egy sikánon keresztül ment vissza, ami az akkori szabályok szerint a pálya kanyarjának levágását jelentette elviekben.) Prostnak a bíróság igazat adott és Sennát kizárták a futamból. A világbajnok így Prost lett, aki a hercehurca lezárást követően úgy nyilatkozott, hogy örül, hogy vége az évadnak, mert Sennával lehetetlen együtt dolgozni.
A döntés eredményeként Sennát 6 hónapra felfüggesztették, nem versenyezhetett, ami nagyon megviselte őt. Azt érezte, hogy a körülmények összefogtak ellene és bűnözőnek kiáltották ki, amikor ő csak versenyezni szeretne.
Mire 1990-ben visszatért a mezőnybe Prost már elszerződött a Ferrarihoz, így nyugodtan kezdhette meg a felkészülést. Ez volt az az év, amikor Martin Donally hatalmas balesetet szenvedett, ami Sennát megingatta. Ekkor érezte először úgy, hogy vele is történhet baj, de ő bízott a hitében és az eset is csak arra sarkalta, hogy üljön vissza a versenyautóba, legyen még jobb, még tökéletesebb. Senna így akarta magában elnyomni a baleset hatásait.
Martin Donally balesete Jerezben (1990)
Az év végén újra Japánra figyelt a Forma 1-ért rajongók tömege, újra itt dőlt el a VB cím sorsa Prost és Senna között. A verseny előtti megbeszélést Senna végig sem hallgatja, feláll és kimegy a teremből, amikor a korábbi, sikános esetet kezdik felemlegetni. Senna nem hagyta magát, forrt benne a düh, a feszültség és ismét úgy érzete, hogy mindenki összeesküdik ellene. Ráadásul hiába lett övé az első rajtkocka a pálya porosabbik oldalára sorolták induláskor. A rács második helyén Prost állt, szinte borítékolható volt a baj, ami nem is maradt el. Senna már az első kanyarban összeütközött Prosttal. Ezzel az esettel Senna lett a világbajnok, úgy érezhette, hogy visszaadta Prostnak azt, amit korábban elvett tőle, de erre a címére nem volt büszke.
Senna pályafutása során gyakran érezte azt, hogy folyamatos támadások érik. Nem az elért eredményeit nézik, hanem azt, hogy hol hibázik. 3 év alatt 2 VB címet nyert, övé volt a legtöbb pole, a legtöbb győzelem mégis azt vetették a szemére, hogy az övé volt a legtöbb ütközés. Ez nagyon fájt neki.
Egyébként, ha kitekintünk az akkori Forma 1-re elmondható, hogy a Prost – Senna viszály nagyon jót tett a sportnak. Hatalmasra nőtt a népszerűsége az eseménynek, nőttek a TV-s jogdíj és reklám bevételek, nőtt a nézőszám és hatása volt a brazil népre is. A nagy-nagy szegénységben élő braziloknak hatalmas erőt adott Senna sikere, aki soha nem tagadta meg származását.
Senna versenyezni és győzni akarását számtalanszor bizonyította. 1991-ben pl. úgy nyert hazájában, hogy az autó váltója a futam leintése előtt 7 körrel 6-ik sebességi fokozatban ragadt, de ő nem állt meg, végigment és nyert. Olyan mértékben viselte meg szervezetét ez a győzelem, hogy a kocsiban leintés után elájult, majd mikor kiszedték belőle, hogy a pódiumra léphessen arra még felállt, de a kupát felemelni már nem bírta.
1991-ben Mexicóban látványos balesetet szenvedett, ami elgondolkodtatta, hogy talán ő sem sérthetetlen. Ebben az évben már háromszoros világbajnok volt, az emberek imádták különösen hazájában, ahol annyira népszerű volt, hogy csak úgy emlegették, mint az egyetlen dolgot, ami jó Brazíliában.
Egy ez idő tájt adott nyilatkozatában így vallott: „Bár már 3 VB címem van, de nem állhatok meg, fejlődnöm és tanulnom kell tovább.” Úgy ítélte meg, hogy mint versenyző már talán kevesebb ideje van, hogy tovább lépjen, de hiszi, hogy mint ember még nagyon sok van előtte, reméli, hogy sokáig fog élni.
1992-ben a Williams istálló bemutatta az aktív felfüggesztést, ami akkora előnyhöz juttatta őket, amit a többiek képtelenek voltak követni. Azon csapatok, akik nem rendelkeztek ezzel a technikai újítással egyértelmű hátrányba kerültek. Sennának ez nagyon nem tetszett. Nem tudta elfogadni, hogy az autó és az elektronika mindent megcsinál a pilóta helyett, annak csak a gázt kell nyomnia.
Prost a Williamshez igazolt, de azonnal szerződésben rögzíttette, hogy Senna soha, semmilyen körülmény között nem lehet a csapattársa. Ezt Frank Williams akceptálta, nem volt ellenvetésük, megértették, a szerződés aláírásra került. Senna persze minden áron a Williamshez akart kerülni, hisz úgy érezte, hogy a McLarennel nincs esélye, elvesztegetni való ideje meg pláne nincs, neki ismét VB címet kell nyernie. Abban az évben a Williams istálló brillírozott, Prost VB címet nyert vele, majd az évad végén hirtelen visszavonult. Senna elől elhárult az akadály, szerződhetett a hőn áhított istállóhoz.
Az, hogy Prost miért vonult vissza egyik pillanatról a másikra elmondása alapján eléggé egyértelmű. Történt ugyanis, hogy az évad során épp a nyaralása közben felhívta Frank Williams, hogy beszélni szeretne vele amilyen gyorsan csak lehet. Prost érezte, hogy miről lesz szó, találkozott a csapatfőnökkel, aki még a nyaralás alatt magángépével kereste fel őt. Elmondta, hogy hatalmas a nyomás rajta a Renault felől, a gyár Sennát akarja pilótának, azt akarták, hogy ismét legyenek csapattársak. Prost erről hallani sem akart, ráadásul nem tartotta fairnek az ajánlatot, hisz neki 3 éves szerződése volt érvényben, melyben ki volt kötve, hogy ilyen helyzetre nem kerülhet sor.
Prost nem nyilatkozott azonnal, kivárta a szezon végét, biztos akart lenni abban, hogy övé a 4-ik VB cím is, majd amikor ezt már készpénznek vehette bejelentette, hogy visszavonul, kilép a képből, ha az istálló kifizeti az utolsó évét egyben. Ultimátumként értékelte ezt az ajánlatot a vezetőségtől, de nem tudott mit csinálni. Nem szeretett volna még visszavonulni.
A két ősi rivális 1993-ban Ausztráliában állt utoljára együtt a dobogón. Az esetre Prost úgy emlékszik vissza, hogy ezt követően Senna nagyon megváltozott, más ember lett.
1994-ben Senna a hőn áhított Williamshez írt alá és ekkor olyan dolog történt, amire senki nem számított. Mind a kipörgés gátlót, mind a Williams előnyét adó aktív felfüggesztést betiltották. Sennát cserbenhagyta az ösztöne, rosszul váltott és ezt egyre jobban kezdte érezni. Az autó nagyon instabil lett a számítógép vezérelte futómű nélkül. Kezelhetetlenné vált, egyszerre volt túl– és alulkormányzott, amire nem lehetett felkészülni és rendre az ív közepén következett be a váltás, melynek eredményeként az egyensúly elveszett és a kocsi kisodródott. Senna így beszélt erről: „Az autó nehezen vezethető. Biztos, hogy sok kocsi lesz a pálya szélén összetörve, ami jó ugyan a nézőknek, de csak addig, míg valamelyik pilótának nem lesz baja.”
Ebben az időben nagyon rosszul szaladt a Williams Renault szekere. Az ifjú Schumacher a Benettonnal sorra legyőzte őket, Senna nem értette a dolgot, gyanakodni kezdett. Folyton azt bizonygatta, hogy nem létezik, hogy a Benettonban nincs tiltott segédeszköz, a nélkül képtelenség így menni. Ron Dennis hasonlóan vélekedett, de bizonyítékuk nem volt, semmit nem tudtak felmutatni, amivel felléphettek volna a Benetton ellen. Közben közeledett az imolai futam, amire egyre rosszabb érzés kerítette Sennát a hatalmába.
Senna szomorú volt a kialakult technikai lemaradás miatt, igazságtalannak érezte így a versenyzést és becsapottnak érezte magát. Úgy nyilatkozott, hogy elvesztette a motivációját kihalt belőle a szenvedély. Ayrton összezavarodott, megbánta, hogy elhagyta a McLarent. Nem is feltétlenül az új autó versenyképessége, vagy versenyképtelensége volt az, ami aggasztotta, hanem az, hogy a Williamsnél egy a korábbitól gyökeresen eltérő kultúrába csöppent, ami nagyon nem feküdt neki, nem érezte jól magát.
Az imolai versenyhétvégére sem oldódtak meg a bajok, az autó instabil volt és csúszkált, melynek eredményeként Senna idegessé és ingerültté vált. A mérnökök nem tudtak mit kezdeni az autóval, Senna pedig mérhetetlenül csalódott volt, hisz ő azért ment a Williamshez, mert olyan autót ígértek neki, amivel VB-t lehet nyerni. Ez az autó pedig nem olyan volt, átigazolása a csapat abszolút mélypontjának idejére esett.
Hamarosan megkezdődött a versenyhétvége Imolában és ezzel együtt az aggasztó események sorozata.
Az akkor zöldfülű Rubens Barrichelo a Jordannal gumifalba csapódott és nagyon összetörte az autóját. A látványos baleset ellenére Barrichelo szerencsére nagyobb sérülés nélkül megúszta az esetet.
Bár Senna sem a csapatnál, sem az autóban nem érezte jól magát, minden erejét összeszedve megszerezte az első pozíciót.
A film következő képsorai mai szemmel, a cselekmények ismeretében nézve egészen megdöbbentőek és felkavaróak. A boxban az osztrák Roland Ratzenbergert mutatják, ahogy egy mérnökkel beszélgetve azt mondja: „A francba, össze kell szednem magam. Olyan dolgokat csinálok ezzel az autóval, amit senki más, mire a mérnök visszakérdez: Túl keményen nyomod?”
A következő snitten Sennát mutatják, ahogy a boxban lévő tv-n nézi Ratzenberger hatalmas balesetének képeit. Arca megfeszül, eltorzul és csak annyit lehet szájáról leolvasni, hogy a francba. Feszülten követi a mentést a tv-n keresztül, majd feláll és kirohan a helységből. Ratzenberger halott. Hosszú idő után ez volt az első eset, hogy F1-es autóban valaki meghaljon egy pályán. Mindenkit sokkolt a hír, Senna megingott.
A vezető orvos – aki nagyon jó viszonyt ápolt Sennával – látva elbizonytalanodását félre hívta őt és kérdést intézett felé: „Mégis mit keresel még itt? Mindent megnyertél, mindent elértél, miért nem szállsz ki ebből az őrületből?” Senna csak annyit válaszolt: „Én még nem vonulhatok vissza.”
Senna annyira maga alá került, hogy a csapatfőnök Frank Williams szerint egyáltalán nem volt biztos, hogy másnap a rajtnál fogja őt látni. De vasárnap ott volt. A nővére szerint mikor utoljára beszélt a testvérével felolvasott egy részletet a telefonba a Bibliából, mely így hangzott. „Isten megajándékoz minket, de a legnagyobb ajándék maga az ajándékozó.” Ez volt az utolsó dolog, amit Senna mondott a testvérének.
A korabeli felvételek láttán talán nem túlzás említeni, hogy Senna arcáról lerí, hogy ő nem akar ott állni a rajtrácson. Egy – két kényszeredett mosoly, de inkább zavartság és feszültség az, ami látszott rajta.
A futam elrajtolt és már a célegyenesben hatalmas baleset következett be. JJ Lehto autója állva maradt, amibe hátulról teljes erővel belerohant Pedro Lamy.
A rendező nem húzza már soká az események fonalát. A következő képek már Senna balesetét mutatják a Tamburello kanyarban valamint azt, hogy mozdulatlanul fekszik az autójában.
A kiérkező orvos elmondása szerint egyértelműen látta, hogy nagy a baj, ezt a sérülést nem lehet túlélni. Kivették az autóból, és mellé fektették. Az orvos, miközben próbálta megmenteni a pilóta életét érezte, hogy egyszer csak az nagyot sóhajtott, majd ellazult a teste. A vezető orvos úgy nyilatkozott, hogy ő nem vallásos ember, de mintha a lelke hagyta volna el a testét. Az orvos szerint Senna úgy halt meg, hogy testén egyetlen zúzódás, egyetlen törés sem volt, egyedül a fejsérülése volt az, ami a halálát okozta.
Ami innen következik az nem hoz fordulatot, a kételyek megmaradtak. Nem derülnek ki az okok. Annyi hangzik el, hogy valószínű valamilyen mechanikai hiba okozhatta a balesetet, de felelős vagy pontos ok nem kerül megnevezésre. Volt, aki egyszerűen annyit mondott, hogy Ayrton Sennanák sajnos elfogyott a szerencséje.
Elmondások szerint Senna a futam előtt elrejtett egy osztrák zászlót az overalljában azon célból, ha a futam végén a pódium közelébe kerül azt fogja majd lengetni előző nap elhunyt sporttársa tiszteletére. Nem gondolhatta, hogy erre már nem lesz alkalma…
Ayrton Senna Da Silva élt 34 évet
/1960. 03. 21 – 1994. 05. 01./
