Az igazat megvallva eléggé vacakul indult a mai napom. Gondolom mindenkinek volt már olyan érzése, hogy tudta, hogy valami nincs rendben, de nem találta a pontos okot, így csak gyűlt – gyűlt benne a feszültség és már saját maga is félt, hogy robbanni fog a bomba. Na, valahogy így éreztem magam a délelőtt, amikor megcsörrent a telefonom.
Ismeretlen számról keresett valaki, amit alapesetben nagyon ritkán veszek fel, de tekintettel arra, hogy mostanában épp melókeresési stádiumba vagyok, gondoltam nem engedhetem meg magamnak, hogy ne vegyem fel, mit lehet tudni nem-e épp álmaim leendő munkahelyéről keresnek.
Felvettem hát, illedelmesen bemutatkoztam mikor beleszól egy hang, hogy ő engem a Telenortól, régebbi nevén a Pannontól (???) keres. Két dolog futott át az agyamon rögtön:
- az egyik az az volt – lévén magam is ennek a szolgáltatónak vagyok hűséges elkötelezettje – valamiért nem vonták le a számlámról a havi támogatásomat feléjük és szólnának, hogy kellene a pénzem az éves pénzügyi tervük teljesüléséhez,
- valamelyik karrier portálon ráakadtak a CV-mre és épp engem keresnek egy interjú leegyeztetéséhez.
Vegyes érzésekkel tehát, de megkérdeztem, hogy mi a probléma, miben segíthetek mire a vonal túl végén lévő hang közölte velem, ha nem tart fel szeretne velem beszélni és egyben tájékoztat, hogy a beszélgetésünket rögzíti.
Huh, gondoltam magamban, ez komolynak hangzik, hát jöjjön aminek jönnie kell, hallgatom. És akkor rákezdte a mantrát, lélek és fogalom nélkül, kötelességszerűen, OLVASVA tájékoztatott engem arról, hogy hű szövetségesével, az ING pénzintézettel (???) karöltve nekem, mint hosszú ideje megbecsült előfizetőnek fantasztikus ajánlata lenne. Ez volt az a pillanat, amit tízes nagyságrendben éltem már át életem során, ha nem lett volna gyerekszobám (és nem sajnálnám azt a biorobotot a telefonban aki jól hallhatóan ugyanúgy utálja mondani a mondókáját, mint ahogy én utálom hallgatni) elordítanám magam, hogy most fejezze be, de azonnal, mert szét vág az ideg, ha sokáig kábít még.
Nem tettem – igazából olyan lendülettel haladt a kiadott kis feljegyzése felolvasásában, hogy nem is volt alkalmam – így tájékoztatott arról, hogy lehetőséget biztosít nekem (igen, így kijelentő módban), hogy leghamarabb a jövő hét vége felé beszéljek egy ING-s szakértővel a pénzügyi helyzetemről, megvizsgálják, hogy jó helyen vannak-e a befektetéseim a céljaim megvalósulása érdekében és isten bizony, hogy nem több, mint 60 perc alatt átvilágítják pénzügyi helyzetemet, tanácsokkal látnak el miközben (és most kapaszkodik mindenki!!!) megismerhetem a Telenor vadonatúj mobilinternetét, mivel az ING-s emberke ezen keresztül fog csatlakozni a világhálóhoz. Elmondta továbbá, hogy tekintettel arra, hogy engem ők mennyire megbecsülnek a beszélgetés végén még egy ajándék SIM kártyát is kapok, amivel 120 percet beszélhetek.
Mire ezt végig hallgattam térdem megrogyott mintha valamelyik Klicskó vágott volna gyomorszájon, még a telefon kijelzőjére is ránéztem, hogy tényleg hívásom van-e, nem-e álmodok, mert nem hittem el, hogy ilyen van. Meglepettségemben utolsó erőmből annyira futotta, hogy megköszönjem a lehetőséget, amivel eszem ágában sincs élni, - mire ő visszakérdezett, hogy ugyan miért nem – és elköszöntem. A pontos beszélgetést nem idézném be, a lényege annyi volt, hogy elmondtam: az ING-vel akkor sem állnék szóba, ha történetesen lenne befektetni való pénzem, de azért pár kérdés felmerült bennem:
- Hogy jön ahhoz az én mobiltelefon szolgáltatóm, hogy az adatbázisát összekösse, felajánlja egy másik cégnek, amivel én egyáltalán nem akarok kapcsolatba kerülni?
- Hogy jön ahhoz a Telenor, hogy minden előzetes körülmény tisztázása nélkül a beszélgetés elején benyögje, hogy ami innentől jön azt ők rögzítik eszem nem eszem? Miért nem adták meg nekem a lehetőséget, hogy eldöntsem azt, hogy ebben a témában én akarok-e velük egyáltalán tárgyalni?
- Milyen alapon tálalja úgy a dolgot a kedves ügyintéző, mintha ő most nekem tulajdonképpen szívességet tenne, mi az, „hogy lehetőséget biztosít nekem” bármire is? Könyörgöm kértem én ilyet tőle?
- Ha azt mondom, hogy köszönöm nem, mi az, hogy visszakérdez, hogy miért nem?
- Mennyire érdekel engem az, hogy a pofátlan piaci legyet eszembe juttató ING-s ügyintéző telenor (így kisbetűvel) mobilnetet használ a nép befűzése közben, ha vulgárisan akarnék fogalmazni azt is kérdezhetném, hogy akkor én most hova szarjak ettől???
- Amúgy nem ezt hívják árukapcsolásnak?
Tisztában vagyok vele, hogy manapság mindenki bajban van (a bankszektor különösen), aki csak tud próbál bevételhez jutni, mert sajnos kezd tényleg úgy kinézni a helyzet, hogy itt az egyedüli tét a fennmaradás. De! Azért torpanjunk már meg egy pillanatara! Ezt biztos, hogy így kell csinálni? És mi jöhet még? Legközelebb a vízszolgáltató kiküld a vízóra-leolvasóval egy orvos-gyógyszerészt is, ha már úgyis nálam vannak gyorsan megnéznék nincs-e valami bajom és ha igen ott helyben fel is írnának egy klassz gyógyszert? A kábeltévés csávó megnézi az ablakaimat jól szigetelnek-e, ha nem szólna a hű szövetséges ablakos cégnek, hogy tegyenek már ajánlatot a cserére? Vagy mit kell még eltűrni ezektől a „szolgáltatóktól”?
Apróbb nézeteltéréseken kívül eddig nem volt még bajom a telenorral (még mindig így kisbetűvel), de most elgondolkodtam. A hónapban fog lejárni a kétéves szerződésem… Átgondolom.
Addig is: kedves telenor, kedves ing:
