A cikk első részében áttekintettem azokat az autókat, amelyek a retro jegyében születtek meg azért, hogy az ősöket modern formába bújtatva megidézzék azok szellemiségét. Nyilván a gyártók nem öncélúan alkották meg ezeket a változatokat, hanem komoly üzleti sikerek reményében, amit elnézve a korábban említett modellek népszerűségét és az értékesítés számait – és pláne ismerve az árakat – garantáltan be is váltották a reményeket. Most azon típusokat próbálom összegyűjteni, melyek valaha klasszikus gyártmányok voltak, de valamiért mégsem érezték ez idáig úgy a tulajdonosok, hogy elkészítenék azok redesign-ját. Amikor gondolkodtam a kérdésen és megpróbáltam szubjektivitást sem nélkülözve csoportokba rendezni a potenciális jelölteket rájöttem, hogy igen sok szóba jöhető klasszikust lehetne felsorakoztatni, ezért igyekeztem szigorú lenni és olyan autókat kiválasztani, melyek tényleg koruk meghatározói voltak.

Jelen összeállításban nem célom a kérdéses modellek részletes történelmének a bemutatása, inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy megidézzem őket, illetve ahol van valami kézzelfogható jele a megújulásnak, azt mellé rendeljem. Az egyszerűség kedvéért a gyártó ország szerinti csoportosítás mellett döntöttem. Lássuk tehát:

Franciaország

Azt gondolom a sort feltétlenül ezzel az autógyártó nemzettel illik kezdeni, annál is inkább, mert itt négy olyan modell is készült a múltban, amit szerintem vétek nem folytatni, hisz a siker, egy jó újraértelmezéssel garantált lehetne. Ezek közül az első a:

Renault

Fenti cég R4 nevű típusa épp az idén 50 éves és talán ha kicsit megkésve is, de gyorsan ki is írtak egy pályázatot a gyáriak arra vonatkozóan, hogy álmodja meg ki-ki kedve szerint a „bakancs” utódját. Az eredeti változatot 1961 és 1992 között gyártották, és hasonlóan a korabeli népautókhoz egyetlen céljuk volt vele, hogy legyen egy olcsó, majdnem mindenki számára elérhető családi autó a Renault kínálatában is.

A kis autó sikerét bizonyítja, hogy apró változtatások mellett több mint 8,1 millió darabot gyártottak le belőle az évek során. Hogy lesz-e utód az egyelőre kérdéses, ugyanakkor egy David Obendorf nevű tervező nem sokat teketóriázva újragondolta az alapokat és ez talán a Renault érdeklődését is felkeltheti annyira, hogy belevágjanak a dologba. Szerintem érdemes lenne.

Ami nekem a Renault valamikori kínálatából még nagyon hiányzik az a kis Twingo, aminek eredeti változatát 1992-től 2007 nyaráig gyártottak és ez idő alatt közel 2,5 millió darab jött le belőle a sorokról. A kívül kicsi, belül hatalmas autó egészen eredeti formával büszkélkedhetett és ha jól emlékszem az egyszerűség jegyében kezdetben csak 4 vidám színben volt elérhető.

A modell valójában ma is él, de az utód sajnos annyira jelentéktelenre sikerült, hogy több szót nem is nagyon érdemes rá vesztegetni. Ha igazak a hírek ezt a gyáriak is érzik és csak remélni lehet azt, hogy a harmadik generációban visszaköszön majd valami a nagy elődből.

Citroën

A másik nagy francia gyártó szerény véleményem szerint szintén két modellel adós, az egyik a 2CV, azaz a kacsa, a másik a zseniális DS, azaz az istennő.

Az elmúlt években két modell is volt, amire megpróbálta ráfogni a sajtó, hogy talán a 2CV örököse lehet (az egyik a C3 volt, a másik pedig a Pluriel), de igazából egyik sem tekinthető utódnak. Volt/van azonban két terv is, ami elég jól ragadta meg régi hangulatot, ezek közül az egyik a még 2005-ben bemutatott Evoqué tanulmány (mely nem a Citroën munkája, hanem 3 formatervezést tanuló diák elképzelése), a másik pedig a már gyári DS Revolte.

Ha engem kérdeznek az amatőrök tervei (felső sor) sokkal jobban hozzák az eredeti szellemiséget, a gyári változat mintha túl sokat akarna egyszerre megmutatni, de nem is ez a lényeg. Az jó, hogy legalább foglalkoznak a gondolattal, hogy mi lenne, ha mégiscsak elkészülne a régi/új autó és talán egyszer ezt a hírt is ünnepelhetjük.

A történelmi Citroën termékpaletta másik ékköve a legendás DS, amit 1955 és 1975 között többféle karosszéria változatban gyártottak. Számos úttörő megoldás (pl. hidropneumatikus felfüggesztés, kanyarfényszóró) és hihetetlenül áramvonalas karosszériája méltán tette feledhetetlenné a modellt.

Névleg ennek ugyan van utódja, hisz a Citroën manapság DS néven árulja az állítólag kiemelkedően jó minőségű sorozatát, de ha engem kérdeznek teljesen ostoba ötletnek gondolom a legendás név ilyen módon történő felhasználását. (Szerintem az, hogy C néven gyártanak átlagos típusokat, míg DS néven kiemelkedően jókat az elég érdekes üzletpolitikára vall, hisz ezzel mintha azt sugallnák, hogy Citroën néven gyártanak jó (?) és kevésbé jó autókat is, aztán ki-ki pénztárcája szerint döntse el, hogy melyiket is szeretné.) Persze lehet, hogy csak én gondolom így és a stratégia működni fog, én mégis jobban szerettem volna, ha ezt a nevet egy önálló új modellnek adják, ami méltóan vihetné azt tovább.

Németország

Az egyik, ha nem a legnagyobb autógyártó nemzet, ahol az egész automobil megszületett szintén adósunk pár olyan modellel, ami méltó emléket állíthatna a múltnak. Saját szemezgetésem szerint:

Volkswagen

A neves gyártó egy modellt már kipipálhat a listáról, de van még egy, ami méltó lenne a folytatásra és szerencsére ezt a helyi vezetőség is így gondolja. A VW kis mikrobusza, a legendás T sorozat egy egész generáció szimbólumává vált és büszkén hirdette a szabadságot, valamint azt, hogy a jövő generációi majd mindent jobban csinálnak, mint azt az elődök tették.

Az, hogy a társadalmunk nem lett jobb az elmúlt több mint 60 évben az teljesen biztos, de hogy a VW elkészíti-e az 1950-ben bemutatott modell jelenkori értelmezését abban még bízhatunk. Törekvésre utaló jelek vannak, hisz az első változatot már 2001-ben Microbus néven bemutatták Detroitban, de ez a koncepció nem vált valóra.

Most újabb képek tűntek fel, amin Bulli néven tündököl az utód, és ezt talán már meg is fog valósulni. Meglátjuk, én minden esetre szurkolok.

Ford

Ami a Fordot illeti itt is két típust említenék meg, bár az egyik újjászületése elég reménytelen a mai gazdasági helyzetben, a másik viszont igazából nem tűnt el, csak rosszul lett megcsinálva, ahogy azt a Twingo esetében is láthattuk.

Az egyik, ami szerintem nagyon hiányzik a Ford szalonokból az egy jó kis sportautó lenne, amilyen anno a Capri is volt. Tekintve, hogy a Puma megszűnése óta nincs a gyártó kínálatában direkt sportkocsi bőven beleférne a választékba egy Capri utód, bár őszintén szólva a válsággal küzdő világpiacokat látva nem tudom, hogy belátható időn belül áldoz-e erre egy euro centet is a cég. Minden esetre volt pár hír korábbról az újra kezdésen (pl. itt és itt), de ezek inkább afféle pletykák voltak, nem konkrét modellek, úgyhogy lépjünk is tovább.

Ford Capri, melyet 1986-ig gyártottak (szumma 3 millió darab) és bizony akár 3 literes, V6-os motorral is kapni lehetett. A verseny változatok V6-os, 3,4 literes, 435 LE-s Cosworth motorokkal futottak.

Aminek a megvalósulása sokkal közelebb áll a realitáshoz – legalábbis szerintem – az nem más, mint a Ka utódja. Az eredeti kisautót a maga korában egészen elképesztő formai világgal áldották meg a tervezők, egy játékos kis gombóc volt és bár műszakilag nem volt egy non plus ultra a formájáért nagyon lehetett szeretni. Az első generációt 1996 és 2008 között gyártották alapvetően 3 ajtós kivitelben, de pár kabrio is (Street Ka néven) napvilágot látott.

2008-ban jött az utód, ami meglátásom szerint elég butára sikerült. Maximálisan beleillik ugyan a Ford aktuális formavilágába, de nem több mint egy miniatürizált Fiesta, azaz nyomokban sem emlékeztet az előd szopott gombóc formájára. Egy előnye van ugyan a dolognak, mégpedig az – ahogy a cikk előző részében is már utaltam rá – hogy egy soron, azonos alapokon készül a Fiat 500-al, így legalább a Ka tulajok picit azt érezhetik, hogy mégis csak egy eredeti autóban ülnek. Pedig a Ford tervezőmérnökei nem felejtettek el autót rajzolni, amire ékes példa a Start nevű koncepció, ami remek alap lehetne az új Ka-hoz, feltéve persze, ha az a fránya üzleti érdek és gazdasági racionalitás nem törne mindig elő a pénzügyi osztályból. Mindegy, ez egyelőre így van, bizakodjunk abban, hogy a harmadik generációval ismét előkerül a pufóKA ufóKA.

Opel

A Rüsselsheim-i cég az utóbbi időben szintén elhanyagolja az echte sport autókat, pedig nem volt ez mindig így a múltban.

Az ősidőkben volt ugye a Manta (a GT-t már meg se merem említeni), amivel Walter Röhrl 1982-ben még rali világbajnokságot is nyert és nem mellesleg pont a Capri ellenfelének szánta anno a gyártó. Mivel a Manta újjászületését a fentebb említettek miatt nem nagyon valószínűsítem nézzünk egy másik autót, aminek újjá élesztését szinte évről évre nagyobb lelkesedéssel követelik a márka rajongói. Ez pedig nem más, mint a Calibra.

A Calibra-t 1989 és 1997 között gyártották és szerintem korának egyik legszebb autója volt. A motorpaletta a 2 literes 8 szelepestől (115 LE) a 2,5 literes 24 szelepes V6-ig terjedt (170 LE), de volt egy ettől is erősebb 2 literes 16 szelepes turbós erőforrás is 204 LE-vel. A Calibra látványa ma sem ritka az utakon, viszont a nagy baj az, hogy ahogy egyre olcsóbbak lettek az egyes példányok, annál több szétbarmolt járgány került ki a „gondos” gazdik kezei közül. Az agyon tuningolt „kőműves porsche-k” méltatlanok a típushoz, de remélhetjük, hogy hamarosan lesz utód. Ha igazak a hírek az alap a kiemelkedő műszaki tartalommal bíró Insignia lesz, amiből rittyentenek egy kupé változatot és az kapja meg ezt a nevet.

Ha abból indulunk ki, hogy egy jelenleg is futó modellt kell csak átalakítani, akkor a megvalósulás eléggé hihetőnek tűnik, hisz mégsem kell nulláról kifejleszteni egy új modellt. A net szerte keringő képek bizakodásra adnak okot az autó küllemét illetően, bár szerintem ezt a Volt-on bevezetett rozmár agyart az autó orráról igazan elfelejthetnék, mert érdekesnek érdekes, de pl. az új Zafira-n egyenesen nevetségesen hat.

Isetta 

Az apró microcar/buborákautó történetébe most nem mennék bele, hisz már megtettem korábban itt, de azt hiszem jelen felsorolásból nem maradhat ki ez a fura szerzet sem.

Ha figyelembe vesszük, hogy szegről-végről ez az autó is BMW (bár nem tudom, hogy ma is ők birtokolják-e a nevet), akinek a MINI személyében már van kisautója elég lehetetlen álom, hogy a közeljövőben újraélesszék az Isettát is, hacsak nem akarnak eggyel kisebb méretosztályban is megjelenni a piacon. Pedig azt gondolom jó lenne, ügyesen újra gondolva az eredeti formát üde színfoltjai lehetnének az utcaképnek. Egyszer talán hátha…

A felsorolásból hiányoznak még az olaszok és a japánok, de tartogatok még, egyfajta csemegeként egy svéd modellt is, melyek után nekem némi űr tátong benzinnel átitatott lelkemben. Ezek bemutatása a következő harmadik, és egyben befejező részben fog sor kerülni. Ha érdekelnek a részletek nézz vissza pár nap múlva, és akkor szavazunk is egyet, melyik lenne a leginkább kívánatos modern utód. Ha fenti nemzetek modelljei közül pedig hiányolnál valamit, ne habozz, oszd meg a kommentek közt!

(forrás: Wikipedia, Négyesi Pál: Autó enciklopédia, totalcar.hu, autoexpress.co.uk)