Szóval megjött a küldemény, amit izgatottan bontottam fel, hisz elképzelésem sem volt, hogy mit akarhat tőlem az év kilencedik hónapjában Matolcsy végrehajtó szerve.

A boríték 3 db kétoldalas, blikkfangos nyelven megszövegezett lapot tartalmazott. Megpróbáltam ugyan elmerülni a betűk tengerében, de erőmből mindössze annyira futotta, hogy megértsem: tartozok, és ha nem fizetem meg a kérdéses összeget odáig is fajulhatnak a dolgok, hogy jönnek és foglalnak, amit én ugye nem akarhatok.

Hűha, rettentem meg, ennek a fele se tréfa. Azt ugyan nem értettem, hogy miért tartoznék én 264 magyar forinttal, de a fenyegetés terhe alatt majd aludni sem bírtam napokig. Gondoltam, ha már ekkora a baj felhívom az ügyfélszolit (csak így trendin), de a levél tájékoztatott, hogy nem úgy van az. A szolgáltató állam az nem azt jelenti, hogy ha bajom van akkor felhívom az egyik emberét csak úgy, hanem először leszek szíves leszedni a Zinternetről egy nyomtatványt, majd ha az megvan azt töltsem ki, kérjek rajta azonosítót (személyesen vagy elektrÓnikusan esetleg a postán), aztán majd ha lesz számom nyomogathatom Bell találmányát, addig meg coki.

Tekintve, hogy ez az út nem volt járható, arra gondoltam, hogy végül is – bár fogalmam sincs, hogy mi ez az őrült tétel, melynek hiányában bizonyára borul az ország sikerre ítélt költségvetése – be is fizethetem egy sör árát, de a levélben csekk nem volt. Nem hát, de az bele volt írva, ha kellene csekk, akkor azért újból keressem fel a honlapot, igényeljek csekket, aztán ha megigényeltem majd azon fizessem be a kérdéses összeget, de nagyon vigyázzak ám, mert ha nem a megfelelő adónemhez tartozó csekken teszem mindezt, akkor nekem annyi, mert az APEH könyvelése felborul, nem fogják tudni, hogy miért is küldtem a 264 forintot és akkor szörnyen ideges lesz az adminisztrátor, még az is lehet, hogy az aknakeresőn elbukja a rekorddöntési kísérletét, de hogy a passziánszot aznap már nem fogja tudni kirakni azt biztos.

Ezen opció sem hozott tehát lázba, így hát ma délelőtt fogtam magam és ellátogattam az adóhatóság székházába. Aki járt már magyar hivatalban annak nem kell ecsetelnem a feelinget, aki nem, annak egyfajta tájleírásként rögzíteném a tényeket. A hatalmas ügyféltér tele dolgára váró ügyféllel, kis boxokban szorgos ügyintézők hajtják végre a törvény akaratát, míg a sorok közt unatkozó biztonságőr számolja  lassú sétája során kitudja hányadszor a járólapok kockáinak számát, mialatt az ajtóban telefonját nyomogató flegma információs ember üldögél. Ezt az életképet törtem meg feléje irányuló kérdésemmel, hogy ugyan a sorszámosztón mely gomb lenyomása fogja inicializálni a folyamatot, melynek eredményeképp remélhetőleg ügyem elintézésre fog kerülni és Matolcsy is megnyugszik, meg én is. Zavar ugyan nem keletkezett a rendszerben – elfelejtettem, hogy itt nagy tapasztalattal bíró állami alkalmazottak közszolgálnak – mivel emberünk a telefonjából fel sem nézve lökte a választ: 7-es menü, 2-es pont.

Miután kezembe került a kis cetli leültem és vártam. Azon agyaltam, hogy mely antréval tudnék hatásosabban fellépni ügyem intézése érdekében, vegyem-e fel a bunkó vállalkozó stílusát, aki nagyjából ugyanazért van itt mint én, csak neki a 264 után van még mondjuk öt-hat nulla és lépjek be egy  ’Mivamivamiva?’ köszönéssel, vagy legyek entellektüel bár kissé zavart állampolgár, aki tényleg röstelli, hogy rossz útra tért, de ha már itt van, sűrű elnézések közepette kéri, hogy oldják már meg az ügyét. Tekintve, hogy az első szerep nem állna jól nekem, a másodikhoz meg le kéne mennem kutyába, aztán azt meg ugye nem, így egy köztes állapotban maradtam, határozottan megkérdezem, hogy mi a gond és érzékeltetve, hogy az eljárás mikéntjével mélyen nem értek egyet  de befizetem a kért összeget. Miközben így morfondíroztam felvillant a sorszámom és rám került a sor, beléptem hát a tanulságtevő helyre.

• - Jó napot kívánok! Miben segíthetek?
• - Jó napot kívánok! Kaptam önöktől ezt a levelet. Lenne kedves megnézni és elmondani, hogy mi ez?

Az ügyintéző forgatni kezdte a papírokat, majd elkezdte felolvasni a rám vonatkozó részt, mire én:

• - Elnézést kérek, nem olvasni nem tudok, szövegértési problémám sincs, nekem ne felolvassa a levelet, hanem mondja meg, hogy miért tartozok 264 forinttal.

 Ekkor emberem klimpírozni kezdett a számítógépében, majd kisvártatva előadta:

• - 2010-ben volt egy ~4400 forintos adó befizetési kötelezettségem, amit csak idén év elején fizettem be, így ennek a mulasztása miatt leszek kedves most bűnhődni, és a 264 forint az a büntetés, meg kamat, meg eljárási istennyila, szóval ezt bizony jogosan követelik rajtam.

Aha! Kelt életre bennem az adóalany, tudom már! Akkoriban vettem egészségbiztosítási kártyára (ha jól emlékszem) egy sportcipőt és annak valóban volt egy ilyen adóterhe, de én úgy tudtam, hogy 10 ezer forintig azt nem kell megfizetni, majd azt görgeti tovább az APEH, aztán ha elérem az összeghatárt, vagy legközelebb többletem lesz majd jóváírják és viszlát.

• - Ááá, az nem úgy van! 100 forint felett minden adóterhet meg kell fizetni, ettől semmilyen esetben nem tekint el az APEH.
• - 100 forint??? Ne vicceljen már! 100 forint felett már megéri munkára fogni az államigazgatást? Nyilvántartani, kigyűjteni, 6 oldalas levelet írni, kipostázni, szívatni az ügyfelet, pénzt csekken behajtani, lekönyvelni, tételt kivezetni a tartozás sorról, stb.-stb.?
• - Igen, ez így van, ő nem tehet semmit.

• - Okés, akkor én most mit csináljak, befizethetem?

• - Hát a metodika a következő. Vagy átirányít egy másik ügyintézőhöz, ott kivárom a sorom és befizetem kizárólag bankkártyán, vagy ad nekem egy csekket és elmegyek a postára.

Nem akartam újból sorba állni, így a csekket kértem. A számítógép ösztökélése után a nyomtató máris előállította a sárga csekket amit a kezembe nyomtak.

• - Elnézést! – kérdeztem diadalittasan - ezt nem lehetett volna betenni a 3 lapos levél mellé?

Költségtakarékossági… De hol itt a megtakarítás? A postának mindegy, hogy 3 vagy 4 lapot hoz a levélben. A csekket így is, úgyis elviszem, azon a jelzett összeget befizetem. Számszakilag hol itt a megtakarítás?

Miközben próbáltam érvelni – nem mintha az egyszeri ügyintéző tehetne a dologról, de valakinek csak el kell mondanom a bánatom – emberünk újabb csekket készített, amit átadott nekem.

• - Ez mi?
• - Ez kérem szépen jövőre kell majd. Ugyanis – és most mindenki kapaszkodik!!!4négy44!!! – a 264 forint csak a tavalyi év büntetése. Tekintve, hogy ezt az összeget most fogom befizetni az állambácsinak az elmaradt 264 forint utáni büntetést és kamatterhet (egész a befizetés napjáig) jövőre fogom megfizetni, ahhoz kell majd a másik csekk, de ezért már majd ne menjek be, tegyem el ezt nyugodtan és majd használjam bátran.

Mi a szent szar van? Jövőre kapok egy csekket mondjuk 168 forintról? Aztán a rákövetkező évben is, és ezt fogjuk csinálni, míg a tartozásom oszlopdiagrammjára illesztett függvény nem éri el végleg a vízszintes tengelyt, azaz nem lesz nulla? Akkor én most adósságcsapdába kerültem, vagy mi az isten van?

• - Hát, sajnos ez van, ez a rend.

Búcsúzóul még annyit kérdeztem, hogy a 10-20-100 milliós adótartozókkal is ezt csinálják-e, de a hivatal képviselője megnyugtatott, hogy igen. Nagyon jó, egész más lett a kedvem, igaz ők szarnak rá egy nagyot, annyit úgysem lehet se foglalni, se letiltani, de a lényeg, hogy az én pénzem már megvan.

Felálltam, eljöttem, a 264 forintot befizettem és a biankó csekket kitűztem az orrom elé a parafatáblára el ne felejtsem, hogy jövőre nekünk még dolgunk lesz egymással.

Nem a befizetés tényét vitatom, az helyes. Rendnek kell lenni, ami jár, az jár, aki elmarad, azt meg kell büntetni. Ez oké, de az eljárás maga. Engem miért, ha Győzikét nem? Más miért tolhat maga előtt céges 100 milliós tartozásokat, ha én 264 Ft-ért elő vagyok véve? Miért olyan az eljárás amilyen? Miért nem lehet húzni egy határt, ami alatt egyszerűen átlép a nyilvántartó program, hogy felejtsük el egymást? Vagy ha ekkora a baj, hogy ennyire kell a pénz ne hagyjunk veszni egyetlen fillért se! Oké, de akkor miért nem teszik hozzá a következő SZJA befizetésemhez a jelzett összeget? Minek ezért engem cseszegetni, működtetni a rendszert, fenntartani a fenntarthatatlant? És végül a legfontosabb: miért nem küldenek csekket?

Spórol az állam, ugye? Így? Max rajtam. Mert, hogy magukon nem, az biztos.