Ha jól sejtem minden valamire való geek és apple fan túl van már fent nevezett film megtekintésén, de mivel jómagamat egyik táborba sem sorolom talán megengedhető, hogy nálam csak most került terítékre.

Eredetileg könnyed, ebéd utáni kikapcsolódásnak terveztem a mozit és azt sem hittem, hogy írni fogok róla, de mégis sort kerítek rá, melynek két oka is van. Az egyik az, hogy sokan húzták a szájukat a film kapcsán, iMDb –n sem szerepel túl jól mégis, számomra nagyon kellemes csalódást okozott, igazán tetszett. A másik dolog, hogy ez a film bizony – szerintem – többről szól, mint az apple születése és Jobs produktív évei. Nem kritikát szándékozom írni – ennek legfőbb oka, hogy baromira nem értek ilyen szinten a filmekhez és lám, hiába a negatív kritikák nekem mégis tetszett, azaz kb. semmit nem érnek az ilyen jellegű leírások – hanem kiemelnék néhány dolgot, ami elgondolkodtatott és talán nem túlzok, ha azt mondom, mindenki nézze így (is) a filmet.

(Hangsúlyozni szeretném, hogy nem az a néző voltam aki az apple –lel és Steve Jobs –szal kel és fekszik, számomra nem jelent többet a cég mint egy tech gyártó, Jobs pedig mint annak a volt főnöke.)

Ami engem megérintett a történetben az az üzleti élet kegyetlensége, melyet valóban csak zsarnokok képesek átlátni és irányítani. (Hogy az üzleti életet ilyen szinten a zsarnokok teszik-e kegyetlenné, vagy a kegyetlen üzleti élet teszi zsarnokokká a vezetőket, esetleg ez a két dolog együtt jár és csodás szimbiózisuk a mindennapok része talán nem tisztünk megítélni nekünk, átlagembereknek.)

Ez a film valójában egy tananyag, oktatási melléklet is lehetne gazdasági tanulmányokat folytató hallgatók számára és én megtekintését kötelezővé tenném még akkor is, ha olykor sarkít, túloz és nem lehet teljes, hisz a film időtartama korlátos.

• Ha nem tudod, hogy mi a különbség egy magáncég és egy tőzsdei cég közt feltétlen nézd meg a filmet, ki fog derülni.
• Ha azt hiszed, hogy léteznek kellemes nagyfőnökök, akikkel az alkalmazottak kedélyesen elpacsizgatnak, az eredmények pedig majd jönnek maguktól szánj 2 órát erre a mozira az életedből és megvilágosodsz majd, hogy mennyire nem így van.
• Manapság, amikor az egyetemek ontják magukból a marketing „szakembereket” hajlamosak vagyunk elbagatelizálni ezt a tudományt pedig jobb, ha tisztába tesszük a dolgokat, amiben ez a film sokat segít. Nem a cég csinálja a marketinget, a marketing csinálja a céget. Ez hatalmas különbség! Ez régen is így volt manapság pedig fokozottan igaz. Észre sem vesszük, de a marketing jobban behálózza életünket, nagyobb hatással van a hétköznapjainkra, mint bármi más.
• Szintén kicsit szakmai kitekintés (de a hétköznap emberének sem árt számot vetni a dologgal) a víziók és jövőképek kérdése. Ezt a fejezetet úgy emlékszem még a közgázon is meglehetősen nagyvonalúan kezeltük, pedig őrülten fontos dolog. Ha egy cég nem tudja hová tart és nincs elképzelése arról, hogy oda milyen úton fog eljutni, az a cég halott. Mindig van előre, mindig van szebb, jobb, gyorsabb: út van csak, elérhető cél sosincs. Ezt a hétköznapok hőseinek is jó lenne a fejükbe vésni, klasszabb lenne a világ.
• Steve Jobs –ról mint emberről, mint vezetőről sokan, sokfélét írtak már, ami kb. abban egybehangzik, hogy ő egy látnok, egy zseni volt. Ez így is van, ő az volt. Tegyük hozzá, hogy egy faragatlan, gátlástalan, tahó zseni, így kerek a róla alkotott kép. A film is ezt sugallja és mivel nem hallottam még, hogy bármely forrás, család, ex kollégák ez ellen hivatalosan tiltakoztak volna gyanítom, hogy a tézis igaz. Az persze más kérdés, hogy ez a mentalitás mennyire volt oka a cég sikerének és felemelkedésének (gyanítom, hogy hatalmas része volt benne) és azt majd a nem is oly távoli jövő fogja eldönteni, hogy mire mennek majd nélküle.

Volt még egy üzenete számomra a filmnek és ez nem más, mint az inspiráció. Nem misztifikálnám túl a rendezést és a szereplőket, de engem baromira felpörgetett a film. Azt üzente, hogy higgy dolgokban és azt csináld meg. Mindegy mi az, de keress ilyen dolgokat az életben és ha az megvan akkor tréfát nem ismerve azt vidd véghez. Nem kell nagy dolgokra gondolni, mindenki a saját szintjén cselekedjen. Ültess egy fát, építs egy kerti padot, javítsd meg az öreg faliórát, újítsd fel a nagyi régi varrógépét vagy hozz létre egy világcéget, mindegy mit csak csináld! Ha minden napra kitűzöl ilyen apróbb, vagy nagyobb célokat sosem fogsz unatkozni, hited sem fogod veszteni és valószínű, hogy boldog is leszel. És ha elesel? Na és? Más is esett már el. Nem elesni szégyen, hanem el sem indulni. Állj fel és kezdd előröl! Számomra ezt is üzente ez a film…

Ashton Kutcher az én olvasatomban nem egy nagy formátumú katartikus színész, de ez a szerep elképesztően jól állt neki és nagyon hozta a figurát. Nem volt olyan jelenet a filmben, amikor ne akart volna Steve Jobs lenni, és ha csak az árnyéka látszott a távolban akkor is őt alakította. Nekem nagyon tetszett akárcsak a többi színész játéka.

Tényleg jó volt és ajánlom. Gyanítom, hogy a filmet érintő negatív kritikákat inkább azok véleménye alakította, akik az átlagosnál jobban ismerik a valódi történetet. Igaz, hogy pár dolog nagyon érintőlegesen van benne az alkotásban, pld. a Microsoft –os incidens, hogy ki lopott kitől és végül kinek van igaza csak pár másodpercet kapott, de jól van ez így, nem is ez a lényeg. Túl van rajta a világ, a tyúk és a tojás problematikája ma már kevésbé érdekes.

Steve Jobs –ot lehet szeretni és lehet utálni, viszont egyet el kell ismerni: a világnak szüksége van az ilyen emberekre.

A könyvet sajnos nem olvastam, - és tudom, hogy nem jó a sorrend, mert előbb azt kellett volna végig vennem - de azt hiszem arra is sort fogok keríteni. Most már igazán érdekel.