K report

Egy veterános naplójából

2019. október 11. - klarky

Negyedszázad alatt még a fa is megnő s vastag törzse riadt háncsot, koronája állandó sátort ereszt […]

írta egy helyen Móricz Zsigmond, 35 év pedig még ettől is épp egy évtizeddel hosszabb idő.

Márpedig az Öreg, melyről most szó lesz alig egy hónap és betölti a 35. évét is. 

35 év hosszú idő. 35 évvel ezelőtt még nem voltak mobiltelefonok, nem volt internet, sőt, lehet, hogy te sem voltál még. Nem aggódtunk még a klímakatasztrófa miatt, nem láttuk a közelgő rendszerváltást és álmunkban sem gondoltuk, hogy egyszer majd fillérekért repkedünk szerte a világban. Ez az autó pedig már akkor az úton volt. 

35 év hosszú idő. Nyomot hagy emberen és gépen, egy ideje viszont úgy döntöttem, amit lehet emberi oldalról helyre hozok a gépen, azaz, az amúgy sem rossz kondíciót megpróbálom a lehető legteljesebb módon közelíteni a gyári állapothoz, ahhoz, amikor az Öreg legördült a varsói székhelyű Fabryka Samochodów Osobowych üzem gyártósoráról. 

35 év hosszú idő, és ebből 34 évet nálunk töltött a vas. Jól ismerem hát, ezzel tettem meg az első kilométereimet Szanazug mellett a Kőrös mentén a gáton, ezen gyakoroltam be a vezetést a jogsi megszerzése után, számtalan családi kirándulás, nyaralás kísérője volt, míg az idő és a fejlődés úgy nem hozta, hogy kicsit több mint 10 évvel ezelőtt nyugdíjba vonult és a napi, járós autó szerepét átadta egy modernebb technikának. 

Felületes szemlélő azt gondolhatná, hogy a garázs melege megvéd az időjárás és a közlekedő felek irányából leselkedő veszélyektől, az meg, hogy áll a gép a legbiztosabb módja annak, hogy nem kopik, így egész biztos, hogy baja sem lehet. Hogy mennyire nem így van, arról szóljanak a következő sorok... 

Mielőtt bárki lelki szemei előtt egy lepukkant barnfind –ot látna kiindulási alapként azt el kell keserítsem. Ez az autó soha nem volt kivonva a forgalomból és világ életében volt rajta műszaki vizsga, azaz ez egy – elvileg – bármikor hadra fogható jármű volt, mégis úgy éreztem, hogy hónapról hónapra távolodik a kívánt állapottól így lépnem kellett. Az itt felsorolt beavatkozások mind műszaki, mind esztétikai jellegűek voltak és egy hosszabb időszakot ölelnek fel, a 90% -uk viszont idén nyáron történt. 

Kezdjük rögtön az elején. Mikor kezelésbe vettem a járgányt első dolgom volt kidobálni belőle minden olyan dolgot, ami gyárilag nem volt benne és a „napi működéshez” egyáltalán nem is éreztem szükségét meglétüknek. Így került ki belőle a rádiósmagnó négy hangszóróval, két pótféklámpa, mely egyenes következménye lett annak, hogy sok-sok méter szükségtelen vezetéket is kidobtam a kocsiból. 

A beltér így kb. rendben volt , jöhettek a műszaki jellegű problémák megoldásai, melyek egyrészt tudottak voltak számomra, másrészt meglepődtem rajtuk, mint egyszeri fakopáncs, ami az erdő széléhez ért. 

Két nagyobb lélegzetű dolog volt számomra ismert, amit mindenképp meg kellett oldani, de azt nem sejtettem, hogy egyiket sem lesz egyszerű. Ezek közül az első az üzemanyagrendszert érintette. 

A tűnet az volt, hogy az autó ha sokat állt egyszerűen nem indult be. A sokat alatt azt értem, hogy először mondjuk 10 nap után, aztán egy hét után, aztán már másnap sem. Ilyenkor mindig jött a kuruzslás, egy komplett szertartás, amivel a motort életre tudtam kelteni, ami nyilván sok bosszúságot okoz pláne egy olyan autó esetében, ami viszonylag ritkán kerül indításra (de ahogy írtam később, már az sem segített volna, ha minden másnap beindítom). 

Sokat bogarásztam a rendszert, beszéltem szerelőkkel és egyéb öregautó tulajokkal egyaránt és abban tudtunk csak maradni (nagy bölcsen és nyilvánvaló módon), hogy az üzemanyag valahol eltűnik mielőtt a karburátorból a motorba kerülne. A rendszer hosszú és bonyolult, így az elején kezdtem a probléma feltárását. 

Elsőként az AC pumpára gyanakodtam, úgy hittem, hogy egyszerűen vagy fel sem tud kellő mennyiségű benzint nyomni a karbiba, vagy visszaereszti az egészet, így szétszedtem és kicseréltem benne a membránt. Ha már ott voltam megnéztem a szelepeket is benne, de mivel azok jónak tűntek, így azok maradtak. Kicseréltem az összes elérhető helyen a benzincsöveket és az üzemanyagszűrőt is, sőt, visszafolyás gátlót is vettem bele, (az egyik autós boltban tanácsolták), de sajnos semmivel nem voltam előrébb. Mivel vakon hittem az AC hibájában és egy veterános Facebook csoportban épp szembejött egy eredeti, gyári, új pumpa lecsaptam rá és betettem azt. Az eredmény? Negatív…

ac.jpg

Tovább kellett hát mennem és a karbi volt a soros. Először kicsit félve nyúltam hozzá, de miután azóta vagy 10x szedtem szét atomjaira jó barátságot kötöttünk. Most ki van tisztítva, vettem bele új golyós szelepet, szűrőt, kapott gyári értékű fúvókákat, új tömítéseket, még a fedelet rögzítő csavarok is újak, de nem az igazi a dolog.

karbi2.jpg

Egy dologra még gyanakszom, azt megnézem majd, de ha nem lesz okés, akkor a legutóbbi felindulásom alkalmával kitakarítottam és felfúvókáztam egy másik karburátort azt fogom próbából feltenni. Pedig annyira jól beállítottam most, olyan alapjárat van rajta, hogy ketyeg, mint egy Schaffhausen, a pohár vizet nyugodtan rá lehet tenni a levegőszűrőre, nem fog kilöttyenni. Csak hát ha áll ~egy hétig nehezen indul és nekem ez nem tetszik… 

A pót karbi egyébként full mechanikus (ami most van rajta vákuumos), így amúgy is izgatja a fantáziám. Ha az lenne rajta letalpaláskor vajon mit csinálna az autó? Vajon jobban harapna ha egyből nyitna a második torok? Ennek mindenképp utána fogok járni, ez nagyon érdekel. 

A karburátor állítgatását követően természetesen mindig jött egy tesztkör, meg kellett nézni, hogy megy az autó, jobb-e vagy rosszabb, bele kell-e nyúlni a beállításokba és egy ilyen alkalommal egyszer csak hazafelé dadogni kezdett. Szerszám volt nálam így annyira nem izgultam, de mint kiderült ez alkalommal nem az üzemanyag-rendszer, hanem az elektromos dobott egy tikettet, ott ment el valami. Mivel erre nem igazán voltam felkészülve imádkoztam, hogy érjünk haza valahogy, hát maradjunk abban, hogy nem nagyon akaródzott neki. Minden lámpánál leállt, alig akart beindulni, és ha be is indult, akkor is padlógázzal, erőtlenül ment csak így alig vártam, hogy a garázs elé forduljak és beálljak. Na, eddig ment az autó, innentől kezdve 4 hónapig meg sem moccant. (becsületére legyen mondva a belét húzva is hazavitt, a 34 év alatt egyszer sem hagyott még soha az út szélén) 

Mivel sok évvel ezelőtt már csinált egyszer ilyet és akkor a gyújtáselosztóban a kondi ment ki gyorsan vettem egy újat és… meg sem nyekkent.

Gondoltam ennek fele sem tréfa és tekintve, hogy az elektromossághoz nem sokat konyítok szerelő után néztem aki hajlandó volt házhoz jönni, mert az autó önerőből nem mozdult. Ki is jött, megnézte és azt tanácsolta vegyek új gyertyákat, nézzem meg a trafót és a gyújtókábeleket hátha. Ha nem megy szóljak ismét. Nosza, vettem úgy gyertyákat, melyek beszereléskor kiderült, h a 4 kábelből az egyik sarúja le van szakadva így szereztem új kábelköteget is. Kicseréltem a trafót, indítottam és… természetesen meg sem mozdult. Szörnyen szomorú voltam, de azt mondtam, amit ember alkotott azt egy másik ember meg kell, hogy tudja csinálni, és mivel ez nem egy űrrakéta elkezdtem kibogozni az áram útját. Vezetékről-vezetékről haladtam még meg nem találtam a hibát. Az elosztóházban, a rotor alatt egy eldugott pár cm hosszú kis vezeték volt átszakadva, így ha nincs delej jó, hogy nem ébrednek a lovak sem. Nosza, vezeték kicserél és láss csodát, csipkerózsika álmából máris megébredt az álomszuszék, kedélyesen pöfögni kezdett. Baromira elégedett voltam, örültem, hogy feltártam és meg is szüntettem a hiba okát. 

Persze akkor még nem tudtam, hogy technika öreg autós istenei az évfolyamán tartogatnak még számomra meglepetéseket, de mivel teher alatt nő a pálma akaratom ellenére is álltam az új kihívások elébe. 

Ha valaki azt gondolná, hogy egy autó legnagyobb baja az lehet, hogy nem indul be, annak javaslom gondolkodjon kicsit tovább és képzelje el a következő szituációt: épp hazatérsz a melengető napsugarak alatt egy könnyed túráról, befordulsz a garázs elé és… nem hiszed el… az autó nem áll le! 

Hát sok mindenre számítottam akkor és ott, de erre nem. Elfordítottam a kulcsot, kivettem a zárból és az autó ment, ketyegett tovább. Aztaq, tört elő belőlem a kispolgár, most hogyan tovább? Azt elég gyorsan levágtam, hogy az nem egy elfogadható megoldás ha arra várok, hogy kifogyjon a benzin így a lefullasztás mellett döntöttem. Kuplung ki, váltó sebességbe, fék lenyom, kuplung lassan fel és az autó fuldokolva leállt. Először arra gondoltam, hogy a 3 és fél évtized alatt a kulcs kopott ki, de mivel a pótkulccsal is ezt csinálta (na mire azt is megtaláltam, soha nem volt rá eddig szükség) realizálódott bennem, hogy itt bizony a gyújtáskapcsoló a ludas. 

Garázsunk kiapadhatatlannak látszó alkatrészforrásnak bizonyul általában hála papámnak – isten nyugosztalja – de arra nem mertem volna mérget venni, hogy csak úgy felnyúlok a polcra és ott lesz egy komplett gyújtáskapcsoló, azonban néhány percig valóban ezt a mézesmadzagot húzta el előttem az élet. Történt ugyanis, hogy valóban találtam egy komplett szerkezetet, de amikor hatalmas elánnal szétszedtem a kormány alatti részt, kibontottam a régi miskulanciát és tettem volna be az „újat” észrevettem, hogy a csatiban kevesebb és más féle saru van. Nem kellett hozzá egyetemi diploma, hogy viszonylag gyorsan belássam, a kezemben egy új kispolszki alkatrész van.

gyujtaskapcsolo.jpg

Ránézésre pont olyan mint a nagyé, csak ez a kicsié, ahogy a lengyelek hívják Maluch, azaz totyogó kisgyerek (pólyás)

Mivel a két cucc látszólag teljesen egyforma így azon kezdtem gondolkodni, hogy mi lehet a baja az enyémnek és vajon az új szerzeményről át tudok-e tenni hibátlan részt a régire, azaz össze tudom-e úgy legózni a kettőt úgy, hogy abból egy jó legyen? Nos, a válasz nem. Kiderült ugyanis, hogy a régi gyújtáskapcsolónak egy olyan része romlott el, ami a rossz sarus másik vezeték végén helyezkedik el, azaz az összekapcsolásuk nem lehetséges. És, hogy mi az ami elromlott? Mutatom:

gy_kapcsolo_pockok.jpg

A dolog úgy működik, hogy amikor a sofőr elfordítja a kulcsot indításkor, akkor a zárszerkezet benyom a világosszürkével jelzett részen három gombostűnyi kis műanyag pöcköt és azok zárják/nyitják az áramkört, azaz adják és elveszik a gyújtást. Na most nekem ebből az egyik nemcsak, hogy letört, de zárt állapotban be is szorult, így akkor is zárva maradt a kapcsoló, ha történetesen a kulcs el lett fordítva, sőt, már a zárban sem volt benne. 

A feladat tehát az volt, hogy egy ilyen kábeldarabot találjak és cseréljem ki ezt a részt. Találtam, meg is csináltam, helyére került, és igaz, így nem 10 perc alatt hanem több, mint 2 óra alatt de újra pipec volt minden. 

Természetesen nem csak tűzoltás folyt az év folyamán, hanem fejlesztés is, ami egy gyári fordulatszámmérő formájában öltött testet. 

Arról nincsenek információim, hogy ez a kényelmi extra milyen esetben járt az autóhoz – felszereltségi szinthez járt, rendelni kellett, vagy a lengyel elvtársak random tették az autókba ha épp volt raktáron – de az tény, hogy a mi autónk eredetileg ilyennel nem rendelkezett. Nagyon rég kiszúrtam már a műszert különböző képeken és megfogadtam, kerül, amibe kerül, egy ilyet szerzek. Nos, megint a jó sorsom és a Facebook egyik veterános csoportjainak egyike gurította elém a megoldást. Történt ugyanis, hogy valaki épp egy Zastavát (?) bontott, amiben pont egy ilyen műszer szolgáltatta az információkat. Azonnal írtam az eladónak és nemcsak, hogy kisvártatva bekerült nálam a helyére (már ez a megoldás is különleges, ugyanis a 125 –ös Polski futócsíkos műszerfalán gyárilag ez nem fért el, így a rádió mellé száműzték a kor interior designerei) de még a világítását is megcsináltam, ami eredendően nem volt jó azon a példányon, amit vettem. Most csodásan dereng az esti fényben a cockpit közepén, jelenlétével igazán emeli a belső tér fényét. fso_125p_fordulatszammero.jpg

Kelet-európai luxus derengő fénye

Kb. ezzel az állapottal fordultam rá a nyárra, amikor láttam, hogy idén is lesz Hungaroring Classic és azzal kecsegtettek a szervezők, hogy akinek elfogadják öreg autójának nevezését nemcsak, hogy kedvezményesen vehet jegyet, de még a pályán is körözhet majd a járgánnyal. 

Felcsillant a szemem, azonnal neveztem, vissza is igazoltak mindent, így volt kb. 2 hetem, hogy ténylegesen gatyába rázzam az autót. Ehhez tudtam, hogy pár dolgot meg kell még csinálni, így hatalmas lendülettel kezdtem neki a szervezésnek. Mivel szorított az idő és voltak dolgok, amiket egyedül semmiképp nem tudtam volna megcsinálni (pld. fék légtelenítése) gondoltam szerzek egy szerelőt, ő két nap alatt kicseréli az összes folyadékot (motorolaj,fékolaj), a szűrőket és átnézi a féket, ami a második nagy és megoldhatatlannak látszó dolgot jelentette az autó életében az ugyanis sokszor leragadt ha megint csak huzamosabb ideig állt az autó.

Magam cseréltem hátsó féknyerget, ahol kellett karmantyút, a bal hátsót annyiszor szétszedtem, hogy az szerintem álmomban is menne már, de egy átmeneti időszak után valahogy mindig visszaromlott a kiindulási állapotra és mondjuk őszről tavaszra leragadt -> melegedett mint a pokol tüze. 

Gondoltam semmi gond, fékolaj úgyis rég volt cserélve, tetetek bele újat és egyúttal megkérem, hogy ezt is nézzék már meg, egy profi műhely, profi szakembereinek ez nem jelenthet problémát, max. két nap és irány Mogyoród. Aha... gondoltam… 

Szóval az történt, hogy a nyári szabadságolások közepén először senki nem akarta elvállalni az autót. Aztán az jött, hogy ja, ez 35 éves, ilyenekhez már nem szeretünk hozzányúlni. Utána pedig amikor szerelő lett jöttek a gondok, bajok csőstől. Na de menjünk sorba. 

Megkaptam az időpontot az egyik műhelybe ahol elmondtam mit szeretnék különös tekintettel a fékekre. Szerencsémre egy igazán lelkiismeretes szervizvezetőhöz kerültem, aki javasolta, hogy oké, de nézzünk már a kocsi alá, lássuk előbb azt a féket, és itt jött baj. Elég gyorsan be kellett ismerni, hogy a laikus számára patika autó műszakilag igen messze is állhat a jótól, még akkor is, ha az én kezem azért elég sokszor volt már olajos. 

auto_az_emelon.jpg

Végignéztük az autó alját, kezembe adott a szaki egy A4 –es lapot és diktálni kezdett. Amit meg kellene csinálni záros időn belül a következők voltak: 

A féken a fékolaj cseréje nem segített volna, ugyanis itt sokkal komolyabb bajok voltak. Megcsavarodott fékcsövek, fém és gumi fékcsövek csatlakozásainál a rögzítő fülek hiánya (lógtak a semmiben), keresztbe kopott fékbetét, egyik tárcsán max. a fékfelület felét érintő kopás (rosszul feküdt fel a betét így csak ott érte), stb. stb. De ez még mind semmi volt. A kereket levéve látszott, hogy a bal hátsó féltengely-szimmering áteresztett így olajos volt már a fék is. A hátsó teleszkópok elkezdtek könnyezni, csere javasolt. Stabrúd szilentek kuka. Differenciálmű szimmering eresztett, nem is folytatom. 

Akkor ott tudtam, hogy ebből nem lesz Hungaroring Classic, de abban sem voltam biztos, hogy záros időn belül autó. Ugyanis egy ilyen járgány esetében nem azzal van a gond, hogy meg lehet-e csinálni, mert természetesen meg. Nem egy bonyolult szerkezet, megy az gyorsan, hanem azzal, hogy honnan szerez hozzá az ember alkatrészt? Mert az ugyanis nincs, vagy ha van nagyon – nagyon keresni kell. Időrabló dolog, és a telefonálásos, emailes üzenetváltások gyakrabban érnek véget „sajnos nincs, nemmel” mint herpeszes Ödönke próbálkozásai a párkeresés útvesztőiben. 

Mivel sok választásom nem volt otthagytam az autót azzal, hogy csináljuk és folyamatosan vártam az instrukciókat, mit kellene szereznem, hogy tovább mehessünk. 

Kellett ugye a stabrúd szilent, amit hiába ehhez árultak az egyik nagy alkatrész hálózatban természetesen nem volt bele jó. - > vissza, sajnos más nincs 

Kellett munkahenger a féknyeregbe és mire átnéztem a garázst és megörültem annak, hogy nekem van tartalék kiderült, hogy 2 féle létezik. 34 és 38 mm –es átmérővel is szerelték, nekem természetesen a rossz volt meg pótban, boltban pedig semmilyen.

fekmunkahenger.jpg

Munkahenger a hátsó féknyeregbe, ez már a jó méret

Kellett lengéscsillapító, mely olyan jellegű akadályt jelentett, amit sokáig megoldhatatlannak gondoltam. Rendeltem bele (2 különböző forrásból is lecsekkoltattam) új gátlót, ami a régit kiszerelve (Hogy is szokták mondani? Close enough.) de sajnos mégsem. Vissza, másik sajnos nincs és szerezni sem tudnak.

lengescsillapitok.jpg

A rövidebb példány egy KYB egyenesen japánból. Nem nagy a különbség, 2-3 cm de így mégsem engedtem betenni. Hogyan tovább?

Leveleztem lengyel vaterásokkal (ott allegro), de sajnos nem akarták Magyarországra küldeni. Beléptem lengyel FSO csoportba (volt, de csak annyi volt biztos, hogy Polonézbe jó, hogy a 125 –ösbe is az-e, azt nem tudták garantálni), sőt! Még a régi gyárat is megtaláltam, nekik is írtam, de csak annyit válaszoltak, hogy sajnos rég nem foglalkoznak vele, nekik nincs. 

Már kezdett görbülni a szám, amikor ráírtam egy régi alkatrészforrásomra a Facebook –on keresztül és egy nap idegtépő várakozás után kiderült, hogy neki van, küldi új szilentekkel együtt. 

Végül minden ponton végigmenve teljesítettük az idei javítási penzumot, most újak a gátlók hátul és a szilentek, szimmeringek cserélve (Kellett vennem roppantógyűrűt a difibe, szerintetek? De elintéztem ám azt is!).

roppanto_gyuru.jpg

Roppantógyűrű és a beépítési helye. Nehéz volt szerezni, fontos alkatrész ha szétbontják a difit, de végül nem került beépítésre. Kihívásnak jó volt...

Új a stabrúd szilent, újak a fékbetétek, a tárcsákból két új bent, amit kellett fel lett szabályozva, ahol kellett új fékcsövek lettek berakva, újak a rögzítő fülek, új a fékolaj, most minden új, még a kézifék is be lett állítva ahogy kell, pedig az ennél a típusnál nem egyszerű dolog. Minden munkahenger levéve, kitisztítva (a régi fékolaj miatt szinte olajsár volt benne, nem csoda, hogy nem tudtak visszamenni a hengerek és megkarcolódott a palástjuk) 

Most úgy fog a négy tárcsa, hogy az valami hihetetlen. Nem, ez nem is fog! Nagy sebességnél rálépsz a fékre és ez az autót rászívja az útra! Hihetetlen, annyira imádom… 

Egyébként nagyon érdekes dolog, hogy ahogy az ember használja az autót észre sem veszi, hogy az alkatrészek elhasználódásával az észrevétlenül egy kicsit mindig rosszabb. Nem nagy dolgokról van szó amúgy, vegyük példának azt, amikor egy kanyarban lévő keresztrepedésen érezhetően, odébb pattan egy kissé az autó fara. Már fogalmunk sincs milyen ha jó, de azt érezzük, hogy mintha ennek nem így kellene lennie. Nos, ez pld. már jelzi, hogy a teleszkópok nincsenek a helyzet magaslatán. Vagy egy másik dolog. Olykor baromira kotyogósnak éreztem az első futóművet, a garázsból kiállva mindig kattant is egyet. Sokat nézegettem mi lehet az oka, míg nem észrevettem, hogy a bal első teleszkóp tornyában lévő gumialátét el van csúszva a helyéről és töredezett is. Szereztem egy pótdarabot és kértem, hogy cseréljék ki. Elképesztő a különbség, meg se nyekken az autó orra, olyan stabil érzést ad, mintha most gördült volna le a sorról. Pedig ez egy pár forintos alkatrész, de a feladata hatalmas.

telotorony.jpg

Persze a műszaki dolgok rendbetételén túl a külsőségekre is figyelmet fordítottam. A Polski híresen hadilábon áll a korrózió elleni küzdelemmel – talán ez is az oka annak, hogy mára alig maradt belőle pár darab – és bár a miénk új korától garázsban állt azért apróbb felpörsenések, rozsdakezdemények már jelentkeztek rajta. Festéket kevertettem, utána olvastam a javítás módjának és kijavítottam mindent, ami nem tetszett a szememnek. Egy ilyen rész volt a lámpa alatti rész (vmiért beázott és hát vki próbálta sziloplaszttal tömíteni, többet ártott, mint használt, tekintve, hogy a víz bemenni bement, de kijönni nem tudott könnyen, így rozsdamanó titokban dolgozni kezdett. Na ennek vége, most mindenhol szép és makulátlan sőt, ahol az alján láttam hibákat ott is lekezeltem és lealvázvédőztem. Meglepő módon ilyen mindössze egy helyen volt, tekintve, hogy a korábbi kezelés és a beépített doblemezek alaposan megvédték az alját az idők során: hatso_dob.jpg

Leszereltem a műanyag doblemezeket és ez a látvány fogadott a kerékjáratokban elöl is, hátul is. Itt több, mint 30 éve a por sem járt.

Fentieken túl számos apróbb, kötelező dolog is megoldásra került. Új tömítést csináltam a rendszámtábla világítása alá, a régi porráért és víz kerülhetett volna alá. Vettem új akkumulátort, kapott az autó új levegőszűrőt és természetesen az olaj/olajszűrő cserét is megcsináltam. Ez utóbbi szintén kalandosra sikerült, tekintve, hogy a kapott olajszűrő természetesen rossz volt, így kicseréltettem és újat vettem. Olaj tekintetében nagyon jót akartam az autónak, így hosszas keresgélés után a Valvoline MaxLife 10W40 mellét tettem le a voksom, amit kifejezetten öreg autókhoz ajánlanak, csak úgy tűnik nem ehhez. Egy katasztrófa volt az egész, folyamatosan égett az olajnyomás lámpa, annyira vékony volt, hogy szinte elégette üzem közben. Hiába kapott adalékot (STP és Liqui Moly) semmit nem ért, így 180 Km után leengedtem az egészet. Eddig is Mol Botond volt benne, most szintén azt kapott, ez való már neki, a full ásványi 20W50. 

Megjavítottam a töltést, ami megint pusztán azért ment el az évek során, mert a vezetékek csatlakozói oxidálódtak, és azért lett bizonytalan a rendszer, mert ha olyanja volt és tudtak szaladni az elektronok akkor töltött, ha meg nem, akkor nem. Ehhez egy Lidl –ben vett filléres eszközt használtam, felkapcsoltam az áramkörre és addig csiszoltam a sarukat, csavarokat, érintkezőket és fújtam a kontaktsprayt, míg az ellenőrző lámpa helyes értékre nem váltott. Azóta minden klassz, nem gyullad fel a műszerfalon a visszajelző és az akksi is mindig töltve van, nem kell a hálózatra aggatni sosem.

toltes.jpg

Ahogy a fenti sorokból látható időt, energiát, pénzt nem sajnálva dolgoztam idén az autón. S hogy megérte-e? Ha pusztán a számokat nézzük természetesen nem. Mi haszna annak külső szemlélő nézőpontjából, ha pénzt önt az ember egy feneketlen vödörbe? Ugye, hogy semmi? Pedig dehogynem. Egyrészt szeretem csinálni, másrészt pedig jó dolog tudni, hogy a múlt egy darabját őrzöm ami mégiscsak a család és a világ életének egy apró szeletkéje. 

És hát a büszkeség amikor mész egy kört! Amikor a szemből balra nagyívben előtted kanyarodó BMW –s lelassít az ív közepén és dob egy thumb up –ot, amikor a buszos a pirosnál lenéz rád a magasból és elégedetten elmosolyodik, amikor a csendes mellékutcában eléd fordul a VW Passat –os ezzel megállásra kényszerítve és azt mondja: ne haragudjak már, de az ő gyerekei ilyet már nem láttak és meg szeretné mutatni neki, majd a gyerekek kiszállnak a hátsó sorból és apu körbevezeti őket az Öregen… hát hogy a fenébe ne érné már meg? 

És, hogy kész van-e? Egy frászt, nincs és soha nem is lesz. Egy ilyen idős szerkezeten mindig lesz mit csinálni és mindig lesz ami épp bekrepál majd, de aki ezt a játékot játssza az ezzel számol. 

Jól van ez így és én csinálom tovább. Hisz mindenkinek kell valami dili, nekem úgy tűnik ez jutott… 

fso_blogba_back.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kreport.blog.hu/api/trackback/id/tr9015215998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása