Igazából a korábbi gépemmel sem volt semmi különös probléma, mind műszakilag, mind esztétikailag kifogástalan volt, csak sajnos benne volt már a korban és bizony az alkalmazások párhuzamos futtatása esetén jelentős lassulást mutatott be.

 

Amikor megfogalmazódott bennem a gépcsere gondolata két fő kritériumot fektettem el. Az egyik, hogy ne legyen drágább, mint 150 ezer forint és ebben az árban legyen benne egy Windows 7 is legálisan. (Igen én AKARTAM op. rendszert venni, azt hiszem öreg vagyok már ahhoz, hogy torrent oldalakon kiherélt verziókat vadásszak, amik isten bizony frissítenek, átmennek mindenféle biztonsági ellenőrzésen, csak épp nálam hasalnak el. Nekem ennyit megér a nyugalom…)

 

Lelkesen túrtam a netet, nyomtattam, összehasonlító táblázatokat gyártottam és megszületett a döntés. Mostantól a posztok egy ilyennel készülnek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A választásom egy Packard Bell TJ65-AU-440HG-re esett, ami véleményem szerint a most piacon lévő gépek közül az egyik legjobb ár/érték aránnyal rendelkezik. A keresgéléskor eleve kizártam a HP és Compaq termékeit (köszi, volt velük tapasztalatom, szívjon velük aki akar), MacBook ellen be vagyok oltva (meg persze annak az árából inkább a gép mellet még elmennék kétszer nyaralni). Nézegettem Dell-eket, Acer és Asus masinákat, de valahogy mindig visszatértem ehhez. Megrendeltem a neten és azt kell mondjam ez idáig nem bántam meg.

 

Nem vagyok egy hw szakember, engem nem érdekelnek a lebegőpontos műveletek számai, meg az sem, hogy hány nanométeres technológiával készült a chip, én felhasználó vagyok, az az elvárásom, hogy működjön a vas és nézzen is ki valahogy.

 

Benyomások:

 

Ami elsőre szembetűnik, az az, hogy a gép nagyon össze van rakva, zömében jónak mondom az anyagválasztást is. A fedőlap a mai divatnak megfelelően lakk fekete, gondolom remekül karcolódik és Horatio is kiváló ujjlenyomat mintákat tudna venni róla, ha egyszer úgy alakulna. Fogalmam sincs, hogy miért erőltetik ezt a dolgot a gyártók, de ez van, ezt el kell fogadni, ez a trend még ha nekem nem is feltétlen tetszik.

 

A gombok a másik gépem után kicsit furák, mondhatni síkban vannak, így néha nem tudom, hogy lenyomtam-e már, vagy, hogy jót nyomtam-e le. Gondolom ez szokás kérdése, majd megbarátkozok vele. Van viszont numerikus billentyűzete (Hardcore Honfoglalózók figyelem!) és számos érintőgomb is, amik aktivitásuk esetén kedélyesen vörösen világítanak. Az átlagos gépektől eltérően a bekapcsoló gomb a – VAIO-khoz hasonlóan – a zsanérba került, mely megoldás nekem személy szerint nagyon tetszik.

 

A gépnek 4 USB portja és egy HDMI csatolója van, a többi a szokásos, nem említeném külön. Van viszont kártyaolvasója, ami nagyon klassz, nem kell a pda-ra mérhetetlenül lassan átszinkronizálni a file-ket, csak simán felmásolni a kártyára és mehet is bele. Nincs viszont bluetooth, amit őszintén nem értek. Minden gyártó úgy szerepelteti a listáin, mintha az egy isten tudja milyen technikai bravúr lenne, közben meg az egész kb. 2 Ft-ot ér és a boltban sem több egy USB-s körömnyi változat, mint 5-600 Ft. Mindegy, majd veszek egyet, csak hát ugye ez így egy port mínusz.

 

A válogatáskor volt még egy dolog, amin sokat filóztam, ez pedig a videokártya kérdése. Legyen-e külön vagy sem? Ezzel kapcsolatban arra a következtetésre jutottam, hogy mivel én játszani úgysem fogok soha (és egy rendes játék amúgy se megy el egy átlag notebook videokártyán) nekem dedikált kártya helyett legyen inkább sok memóriám, aztán ha úgy alakul majd osztozkodnak rajta a hw elemek. Igy lett a gépben 4 Gb memória és egy integrált GMA 4500M-es videokártya.

 

Ami a további összetevőket illeti, Intel Pentium Duo Core 2,2GHz T4400 processzor ketyeg benne, 16:9-es LED kijelzője van (Glossy) és 500 Gb-os a HDD. A hang Dolby Sound Room technológiával bír, jelentsen is ez bármit.

A Mac tulajoknak üzenem, hogy ennek a tapipadja is tudja a kétujjas érintést, bár én még nem találkoztam olyan alkalmazással, amin belül ennek feltétlen előnyét láttam volna.

 

Apropó alkalmazások. Azt említettem, hogy van Win7, ráadásul a 4 Gb memória miatt egyből egy 64 bites változat. Ezen felül jár hozzá egy fullos PS Element és egy 60 napos 2007-es Office meg egy kipróbálható Norton, Online Backup-al egyetemben. Na ezen két dolgot nem nagyon értem mire jó, én nem fogok regisztrálgatni miatta, a Nortont le is szedtem gyorsan (Még azt mondja nekem, hogy ad kipróbálásra 5 Gb tárhelyet, mentsek oda. Mondom persze, ez a mézesmadzag, aztán ha lejár a próbaidő mi lesz? Húzzam vissza, vagy fizessek elő? Egyiket sem akartam, úgyhogy ment az uninstal.) Az Office-t még gyűröm, had menjen míg lehet, aztán más megoldás után nézek. Van még teljes verziós Nero 9 is, de az ugye majdnem mindenhez jár, így nem ájulunk el tőle.

 

Fentieken túlmenően tényleg csak a szokásos dolgok kerültek bele (webkamera, DVD író – de fura, ma már ezekre fel se kapja a fejét senki, néhány éve meg a csodájára jártunk), úgyhogy azt kell, hogy mondjam, hogy egy minden szükséges dologgal felszerelt, átlagos felhasználó részére kitalált géppet kaptam a pénzemért. Nekem pont egy ilyen szürke eminenciásra volt szükségem (bár szerintem nem is szürke ez, messze a legjobban néz ki a konkurensek között) ami remélem 3-4 évig megint biztosan szolgálni fog.  148.000 királyi magyar forintot perkáltam le érte, ami szerintem nagyon megérte.