Ma délelőtt elhatároztam, hogy visszaköltöztetem az erkélyre a télre levett balkonládákat, persze növényekkel megtöltve. Pár napja vettem egy tálca palántát (idén sziklakerti növényekkel próbálkozok, mert eddig semmi sem bírta valami sokáig, hátha majd ez), virágföldet és kiültem kertészkedni a tavaszi levegőre.
Épphogy belelendültem a munkába, amikor szemerkélni kezdett az eső, majd egyre hevesebben esett, míg végül kénytelen voltam szünetet iktatni a folyamatba, mert kezdtem bőrig ázni.
Tekintettel arra, hogy nagyon nem szeretek csak úgy lenni és nézni ki a fejemből – meg már amúgy is délhez közeledve kezdtem megéhezni – gondoltam főzök valami egyszerűt és gyorsat. A múltkorában kifundáltam egy receptet, annak ugrottam neki és mivel igazán remekül sikerült gondoltam megosztom a nagyérdeművel.
Először is megpucoltam három fej közepes vöröshagymát és a lehető legapróbb kockákra vágtam. Ezt bele tettem egy lábasba, öntöttem rá némi olajat és adtam hozzá felkockázott bacont. /Ami engem illet a bacont nagyon kedvelem, amibe csak lehet én teszek./
A hagymát a zsiradékon puhára dinszteltem, miközben a húsos szalonnakockákból is kisült a zsír. Mikor ez megvolt felöntöttem az egészet egy kis vízzel és tettem hozzá őrölt pirospaprikát, némi borsot, sót és egy paradicsomot. Jól összekevertem és tovább főztem a szaftot. Eközben vettem egy doboz tejfölt, csomómentesen összekevertem egy kis liszttel, majd ráöntöttem a paprikás hagymára és alaposan összekutyultam. Még egyet rottyantottam rajta és késznek nyilvánítottam.
Tésztával, és magozott meggybefőttel isteni és gyors (max. 30-40 perc) eledel lett belőle.
Mire mindezen túl lettem és megettem egy jókora adagot ismét előbújt a nap és folytathattam a félbe hagyott növényültetést.
Mikor kész voltam összetakarítottam, belocsoltam és most izgatottan várom, hogy megmaradnak e a kis kövirózsák és hasonló növények, mert ha ez sem akkor jelentem feladom. Nem lesz virág az erkélyen…
