… autótervező leszek. Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Én picit úgy vagyok velük, mint Gombóc Artúr a csokoládéval, nekem teljesen mindegy, hogy épp milyen kocsiról van szó, lehet az öreg, vagy fiatal, luxus limuzin vagy épp egy boltba szaladgáló kisautó, mind jöhet, mindben megtalálom a szépséget, még akkor is, ha az épp szét akar esni, mert tudom, hogy valaha az ilyen példány is egy szalon sarkában álldogálva várta első gazdáját, aki boldogan gurult vele haza a múltban. 

Minden autó egy műszaki csoda, mérnöki remekmű, ami tiszteletet érdemel. Egyetemista koromban, amikor épp fizika, matek, vagy kémia vizsgára zötykölődtem a buszon és utálattal gondoltam minden tanulással eltöltött másodpercre csak kinéztem a busz ablakából és megnyugodtam. Láttam egy szép autót, és azt mondtam magamnak, ha nem lennének ezek a tudományok, nem lennének ezek a csodás tárgyak sem, hisz mindben ott van egy nagy pléhdobozba csomagolva a műszaki tudományok legjava. Ez a gondolat megnyugvással töltött el, és ha nem is nagy kedvvel, de más érzéssel mentem be a kolokvikumra.

Nagyon megörültem nekik és azonnal beszkenneltem őket, többé nehogy szem elöl veszítsem a rajzaimat. Nyílván nem egy remekmű egyik sem, ma már sok-sok év távlatából máshogy csinálnám őket, de nekem fontosak és főleg azért, hogy meglegyenek és talán azért is, hátha másokat is érdekelnek valamelyest kirakom a netre. Jó lesz megnézegetni őket később, az Internet csak nem tűnik el nyomtalanul. Ime pár kép:

Egyébként manapság sem hagytam fel vázlatok készítésével, csak munka mellett erre jóval kevesebb időm van. Most egy másik versenyre adtam be egy design tervet, annak eredményétől függetlenül, a döntés után megmutatom majd azt is, hogy ez esetben mi is volt az álmom.