Augusztus 23-án Afganisztánban meghalt egy fiatal magyar katonanő. Nem jó hír ez senkinek, különösen nem a családnak, a barátoknak és a közeli hozzátartozóknak, és nem vagyunk hozzászokva ehhez mi, hírfogyasztók sem. Ismerve a Magyar Honvédség kvalitásait, már az is csoda, hogy egyáltalán katonánk van valamelyik válságövezetben, de nem is ez a lényeg, nem ezen rökönyödtem meg.
Azt írják az újságok, hogy a hétvégén hazahozzák az afganisztáni hősi halottat. Na, álljunk már meg egy szóra! Senkinek nem szeretném az érdemeit elvenni, de van néhány dolog, ami miatt picit felszaladt a szemöldököm. Hősi halott? Miért is?
1., Ez a bátor katonanő – gondolom - önszántából ment Afganisztánba azzal, hogy tökéletesen tisztában volt vele, hogy mire vállalkozik. Őt oda – megint csak gondolom – nem küldték, nem vezényelték, nem parancsolták, hanem pénzért elvállalta a feladatot és kiment viselve vállalásának összes veszélyét.
2., Nem harcban, a hazájáért harcolva éles frontvonalban halt meg, hanem egy hazafelé tartó konvojban érte a végzetes lövés, amivel Isten lássa lelkem nem akarom kicsinyíteni, netán elbagatelizálni az ügyet, de csak nem egyenértékű mondjuk azzal, ha három síró kisgyereket kellett volna kimentenie egy golyózápor alatt lévő házból, miközben meglövik.
3., Hogy a fenébe lehet valakit már most hősi halottnak nevezni, ha a honvédelmi tárca vezetői még most fogják elrendelni a vizsgálatot, hogy követett-e el valaki felderítési, taktikai hibát a katonák szállításakor, illetve annak előkészítésében? Miért, ha kiderül, hogy az egészet elbénázták – mondjuk ők maguk - akkor mi lesz, visszavonják?
4., És végül a legfontosabb: ez a katonanő mennyivel nagyobb hős, mint az a fiatal rendőr, akit hasonlóan orvvul lőttek le szolgálatteljesítés közben a Balaton partján? Ő miért nem lehetett hősi halott? Ha már ugye…