Nagy barátja vagyok a magyar iparnak, hacsak tehetem hazai terméket vásárolok, melyre tudatosan figyelek. Ez nem ilyen ma divatos dolog nálam, nincs mögötte semmi politika és nem is szeretném megideologizálni a dolgot, egyszerűen az van, ha valamit mi magunk is le tudunk gyártani és annak jó a minősége, miért is vennék mást?
Sajnos a boltok roskadásig telt polcai előtt ácsorogva nagyon nehéz, sőt, egyre nehezebb eldönteni, hogy mi is az, ami magyar munkás kézügyessége, szakértelme, szellemi terméke révén jött létre, hisz a gyártók – én legalábbis úgy veszem észre – tudatosan próbálják „átvágni” a fogyasztókat, bármire szemrebbenés nélkül ráfogják, hogy magyar termék, aztán valaki vagy bedől, vagy nem.
A gyártók biztos, hogy nem véletlenül teszik ezt, hisz én is úgy tapasztalom a környezetemben, hogy egyelőre még van egyfajta lojalitás az emberekben a magyar termékek irányába, csak azt nem tudom, hogyha sokáig megy még ez a megvezetés, meddig tart ki a fogyasztóknál.
Ami jelen cikk apropóját szolgáltatta az az, hogy az utóbbi időben két termékkel is sikerült összeakadnom, ami álmomban sem hittem volna, hogy már nem itt készül kishazánkban. A gyártók mentségére legyen szólva, ezekre nincs ráírva, hogy Magyar Termék, de annyira részei a magyar lelkületnek, hogy rutinból is kosárba dobjuk őket.
Az egyik a Boci Csoki volt, ami kivágta nálam a biztosítékot, hisz nemrég kaptam egy almás pite ízű nagy táblát.
Az otthon íze, az...
Ahogy forgattam a díszes csomagolást a kezemben (műanyagba van csomagolva, ez is milyen már?) megakadt a szemem egy cseppet sem elhanyagolható információn.
Nesze neked Szerencs, nesze neked magyar élelmiszeripar. A csehek legyártják, mi meg kifizetjük és megesszük. Köszi EU, köszi gazdasági szabályzók!
A másik dolog még jobban felbosszantott. A rendszerváltást követően, amikor még tele voltunk reményekkel határozottan emlékszem rá, hogy a reklámokban erősítették nemzeti öntudatunkat és a Tungsram úgy reklámozta magát, hogy a Magyar Világcég. Az is elevenen él bennem, hogy amikor papám megkapta az első nyugati gyártmányú céges autóját és elment bele izzókészletet venni, maga a kereskedő mondta neki, hogy nehogy méregdrága Fordot vegyen már, hisz a gyári izzót is a Tungsram gyártja hozzá.
Azt mindenki tudja, hogy a GE elég hamar szemet vetett erre a nemzeti kincsre (?), de lássuk mi lett belőle azóta. Ezt az energiatakarékos izzót ma vettem (mert én a környezetet is
védeném, de azzal is csak felidegesítem magam) és itthon a kibontást követően ezt láttam:
Ez meg már elképzelni sem tudom, hogy mi lehet. Mit csinálnak ezzel Isztambulban???
Egyszerűen nem értem… Mit tudnak jobban a csehek? Miért éri meg valamit a bolygó túloldalán legyártani és kilométerek ezrein át visszautaztatni? Mi miért nem tudunk kitalálni végre valamit ezen folyamatok ellen? És az hogy van (tudom, EU tagok vagyunk) hogy képtelenek vagyunk megvédeni azt a keveset is amink van?
Évek óta megy a vita arról, hogy mi a magyar, ki jelölheti termékét ily módon. És nem megy, nekünk még ez sem megy. Nincs egy egységes szabály, nincs egy általánosan elfogadott termékjelölés, ami garantálná a fogyasztónak, ha azt a terméket veszi, amin az szerepel, akkor tuti, hogy a magyar melóst támogatja és a magyar gazdaságot növeli a vásárlásával. (Bár állítólag most már
nekiülnek és lesz egy ilyen rendelet, kíváncsi vagyok, hogy milyen kiskaput hagynak benne…)
Érdekes, hogy Kossuth Lajos már 1844-ben felismerte azt, hogy valamit tenni kell és – bár akkor még nem volt tiltott a protekcionizmus – létre hozta a Védegyletet a hazai ipar védelmére, hisz „Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás.” Most valahogy nem olyan sürgős ez a dolog.
Persze van, aki máshogy gondolkodik, és saját kezébe veszi a sorsát. Az alábbi zacskós tejet nemrég vette mamám. Ajánlom mindenki figyelmébe. Nincs nagyon túlcsicsázva a dolog, a termelő saját arcképét, nevét, címét, aláírását és tehénkéjének képét adja az általa termelt tejhez. Nagyon korrekt dolog ez szerintem, még akkor is, ha nyílván nem lehet minden Lehel hűtőre és Ikarus buszra mérnökök és munkások képét pingálni. (Lehel? Ikarus? Mit beszélek én, ezek sincsenek ma már sehol…)
Száz szónak is egy a vége. Én már csak egy dologra lennék kíváncsi. Kedves magyar kormány! Ha ez így megy tovább, hogy a fenében lesz itt egymillió új munkahely? Mikor jövünk már rá arra, hogy ez így nem mehet tovább?