K report

Orbán Viktor gazdaságot élénkít és munkahelyet teremt

2011. április 23. - klarky

Lassan napra pontosan egy éve történt, hogy a tavaszi választásokon a Fidesz-KDNP történelminek nevezett 2/3-os többségű győzelmet aratott a parlamenti választásokon. Ahogy az lenni szokott ígéretből nem volt hiány, bár gyakorlatilag az ezeket alátámasztó pontos programpontokat azóta sem látta senki. 

Az ígéretcunami két legfontosabb sarokköve a munkahelyteremtés (10 éven belül 1 millió új munkahely) és a gazdaság élénkítése volt, mely reményeik szerint segíteni fogja a gazdaság felpörgetését, hozzájárul ahhoz, hogy visszafizessük az államadósságot (na jó, egy részét) és végül persze ahhoz, hogy boldogan éljen minden magyar immár nem csak az országhatáron belül, de azon kívül is (?).

 

Az idő múlásával a választási szlogenek szép lassan tettekké értek, majd minden hétre jutott valami olyan bejelentés, amitől az egyszeri halandó elátkozhatta a percet is, amikor a szavazó fülkébe lépett. Tabuk dőltek meg szépen sorban, olyan dolgokhoz nyúltak hozzá, amihez álmában sem gondolta volna a magyar, hogy megteszik és persze mindig jött a kísérő szöveg is, mely szerint ezek csak is az ország érdekeit szolgálják, ők gyakorlatilag csak a Kánaánhoz vezető utat kövezik ki a cselekedetükkel és különben is, mit szól ebbe bele a tisztelt gazdasági szereplő, közigazgatási rendszer és állampolgár, amikor a kormány ezen intézkedésekre fel van jogosítva a választók által. Pont.

 

A miniszterelnök szerint büszkén használják a „furcsa gazdaságpolitikai mixtúrát”, melyben egyszerre vannak jelen "ortodox és unortodox" közgazdasági eszközök, "egyszerre alkalmazzák a válságkezelés hagyományos és innovatív eszközeit is”. Ezek közül szinte rögtön az elején az un. bank-, távközlési- és hipermarket extra adót jelentették be, de siettek hozzátenni azonnal azt is, hogy nem kell félni, ez aztán tényleg nem fog fájni, hisz árgus szemekkel fogják figyelni azt, hogy a csúnya kapzsi nagytőke kemény kalapjában és monoklijában nehogy bevasalja a nép egyszerű gyermekén a többletbefizetést, azaz, nehogy áthárítsa az adókat.

 

Azt nem tudom, hogy hány álruhás kormányhivatalnok sétálgat az áruházakban miközben kis kockás füzetbe gyűjtik az árakat, azt se tudom, hogy alakult-e valamelyik minisztériumban hó végi telefonszámla és banki elszámoló elemző főosztály, de el kell keserítenem a döntéshozókat, ha alakult is teljesen felesleges volt, hisz ártani nem csak azzal lehet a népnek ha a tejes kifli árát megemelik 5 forinttal a percdíjakat pedig 3-al, hanem ettől sokkal durvább eszközei is vannak a tőkének, amivel aztán tényleg nem tud mit kezdeni a kormányzat, nevezetesen az, hogy elhalasztanak, vagy netán megakasztanak már előkészített és/vagy folyamatban lévő beruházásokat.

 

Ez az egész dolog csak azért jutott eszembe, mert szűkebb pátriám épp így járt. Történt ugyanis, hogy tavaly nyáron a város egyik – hogy is mondjam csak – fejlesztésre igencsak érdemes (értsd: elhagyatott, lepattant) városrészben a Tesco hatalmas területet vásárolt meg azon célból, hogy ott hipermarketet építsenek. Aki nem ismerné a város felépítését, annak elmondom, hogy Miskolcot nem véletlenül hívják egy utcás városnak, ugyanis egyik tengelye mentén aránytalanul megnyúlt földrajzilag a város a Bükk lába irányába és valljuk be ez a terület ez idáig nagyobb kereskedelmi egységgel ellátatlan volt. Volt nagy öröm, dínom-dánom, az ott lakók remélték, hogy nem kell mostantól átutazni a város túlsó végébe akciós búvárszivattyúért és csirkefarhátért, hisz helyben is elérhetővé teszi azokat a brit áruházlánc. (Persze voltak fanyalgók is, akik siratták a területen lévő szánkódombocskát, aztán attól féltek, hogy a terület szennyezett, így a talaj megbolygatása fog bajt okozni, de a Tesco végtelenül türelmes és megértő volt, megígérték, hogy az országban egyedülállóan szép komplexumot fognak a Bükk kapujába építeni, visszaépítik a szánkópályát is és a veszélyes hulladékkal terhelt földet (ami ugyan évtizedek óta ott van és senkit nem zavart eddig,  de legyen) elszállítják és kicserélik a talajt is.)

 

A területet körbe kerítették, a gépek serényen dolgoztak, aztán egyszer csak nemcsak az alkotók, de a gépek is nyugovóra tértek. Először csak álldogáltak munka nélkül a területen, mára már el is tűntek és az őrzést is megszüntették.

 

 

Itt még úgy tűnt, hogy lesz belőle valami, fotó: boon.hu

 

 

Úgy tűnik, hogy egyenlőre nem lesz itt semmi... fotó: boon.hu

 

A helyi sajtó kérdésére a cég kommunikációért felelős embere rendkívül diplomatikusan csak ennyit közölt:

 

„A Tesco jelenleg zárja előző üzleti évét és készíti el a jövő évre vonatkozó terveit. A vállalat többek közt újraértékeli a folyamatban lévő beruházásait, hogy azok milyen mértékben felelnek meg üzleti céljainak. Az új áruházak helyszínének kiválasztásakor prioritást élveznek azok a települések, melyeken nem vagy csak kis számban található Tesco áruház. Azokban a városokban, ahol a vállalat több üzlettel van jelen, nagyobb alapterületű áruház építésére csak a későbbiek folyamán kerül sor.”

 

Ugyanakkor egy másik oldalon – azon túl, hogy a nyilatkozat szinte szóról-szóra megegyezik egy Csongrádon szintén már megkezdett, 1 milliárdot már felemésztett és most felfüggesztett beruházás kapcsán tettel - már azt is elmondják, hogy bizony számos más körülmény mellett a befizetendő 10 milliárd forintos hipermarket adó is – finoman fogalmazva – a beruházások átértékelésére sarkalja a cég londoni döntéshozóit.

 

Hát így kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves polgártársaim, magyarok országhatáron belül és kívül! Ez lenne az innovatív gazdaságpolitika, ami papíron senkinek nem fáj ugyan, csak valahogy a megvalósulásba csúszik folyton egy kis hiba.

 

Persze lehet hőbörögni, hogy minek már megint egy bolt, lehet szidni a Tesco-t (mert az úgyis divatos dolog), hogy nem kell a külföldi beszállítók áruja, de azért csak rendbe tett volna egy lepattant környéket, több milliárdért beruházott volna, piacot csinált volna a – részben – magyar termékeknek és munkahelyet adott volna százegynéhány embernek, akiknek pláne ezen a környéken a kicsi is jóval több, mint a semmi. És ez csak egy eset, ki tudja hány ötlet került befektetők fiókjának mélyére, ami az extra sarcok és kiszámíthatatlan jogi környezet miatt per pillanat nem tűnik reálisan megvalósíthatónak.

 

De nem, nekünk nem kell. Mert majd ők megmutatják, hogy kell országot irányítani… Szomorú. Kedves magyar kormány, egyet mindig elfelejtesz, miközben országot építesz. Nekünk nincs befektetni való pénzünk, szükségünk van a külföldi tőkére. Csak hát az meg olyan, hogy oda szeret menni, ahol jól érzi magát, hisz a tőke – ellentétben veletek – nem ostoba. Már megbocsáss légy oly’ bátyám!

A bejegyzés trackback címe:

https://kreport.blog.hu/api/trackback/id/tr152849111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása