Már megint az a fránya csomagolás. Tegnap főzőcskézni támadt kedvem, így némi ihletért lesétáltam a közeli Sparba. Ahogy ott andalgok a gondolák között (figyelem, a szerző egy költői képet helyezett el mondanivalójában!) megakadt a szemem Horvát Rozi hortobágyi pulykaragu névre hallgató fűszerkeverékén. Gyorsan átfutottam a hozzávalók listáját és miután az úgy kezdődött, hogy kell bele szalonna és hagyma már dobtam is a kosaramba, mert ha valamibe e kettő kell az nekem már jó, ha még ráadásul csíp is úgy akkor is megeszem, ha történetesen pld. lekváros kenyér az alapja.

Hazaérve összekészítettem a hozzávalókat (pulyka helyett csirkét használtam, az jobban bejön) és ösztönösen elkezdtem dobálni azokat a serpenyőbe. Szalonna, hagyma, hús, fűszerek és így tovább, amikor hirtelen elgondolkodtam, mint egyszeri aranyhal, amit a gömbakváriumból átköltöztetnek egy hagyományos téglatest alakúba és egyszer csak úszkálás közben annak üvegfalába ütközik.

Hova kell a szalonna? Takarékra vettem a lángot és alaposan olvasni kezdtem a receptet. Annak ellenére, hogy a hozzávalók közt még szerepel a zsiradéknak való az az elkészítés során vagy olajjá változik, vagy csak egyszerűen kimarad… Jó mi?

ui.: A Horvát Rozi márkanevű hortobágyi pulykaragú fűszerkeverék származási helye Ausztria (putenragout Hortobagyer). Ezt csak úgy érdekességképp említeném meg, egyben követelek minden áruházi polc mellé egy Budai Gyulát, aki hatásosan léphetne fel a papírtasakokban (is) beszivárgó imperialisták ellen – vö. „Nem leszünk gyarmat!” – és azt sem bánom ha ezért kartellt alakít a hazai cayenne borstermelők érdekében.