Ha valaki számítógéppel támogatott rajzolásra adja a fejét sokféle megoldás közül választhat. A legegyszerűbb talán az, amikor a kézzel elkészített rajzot, skiccet beszkenneli az ember, aztán valamely képfeldolgozó programba téve a képet szépen kitisztázza a rajzot, letörli a koszokat, szöszöket, esetleg kiemeli a kontúrokat, ne adj isten átszínezi a vonalakat, mintha pl. tollrajz lenne és kész is a nagy mű.

Aztán lehet pl. olyat, hogy a beolvasott képet a képernyőn újra rajzolja az önjelölt művész, azt kitölti és árnyékolja, ami ugyan már egy sokkal teltebb, plasztikusabb képet eredményez, de még mindig elég rajzos. Nagy előny ebben az esetben, hogy a rosszul meghúzott vonal nyom nélkül eltüntethető, áthelyezhető, igény szerint torzítható és ami a legfontosabb nagyon szép árnyékokat és fényeket lehet a rajzra tenni egy digitábla segítségével.

Aki hozzám hasonlóan autókat szeret rajzolni, azok számára a megoldások csúcsa kétségtelenül az, amikor már-már tervezésre kerül a sor, azaz egy modellező program segítségével kvázi el van készítve az autó és az teljes valójában néz szembe a készítőjével. Melós dolog, de cserébe itt árnyékokkal, fényekkel nem kell bíbelődni, hisz ezeket az adott alkalmazás számolja arról már nem is beszélve, hogy a pozíció és beállítás is tetszőlegesen állítható bármikor, hisz a kamarának nincs fix helye, onnan csinálhatjuk a rendert, ahonnan csak akarjuk és már kész is az új kép.

Fentieken túlmenően a hétvégén egy új megoldást vettem elő, nevezetesen kézi rajz alapján megszerkesztettem a képet Photoshopban. Ez így első hallásra meglehetősen fura lehet, hisz a PS nem pont arra van kitalálva, hogy méretpontosan alakzatokat szerkesszenek vele, de némi leleménnyel rábírható a dologra és meglehetősen hatékonyan lehet vele haladni.

Az egész műveletsor alapja az, hogy minden, de minden leírható vonalakkal, körökkel valamint körökből kivett ívdarabokkal és bár a PS nem vektoros rajzprogram, ha megvan a koncepció rajzolva, pixelekből is összeáll a kép. Az alább látható autó felnijének küllői pld. méretpontosan ki lettek szerkesztve síkban, majd bele lettek hajtogatva a kerék perspektívájába.

A megoldásnak hála – fentieken túlmenően, azaz, hogy a javítgatások nyom nélkül végezhetők – további hozadéka a dolognak, hogy itt a vonalak egyenesek, az ívek ívesek lesznek, nincs kézremegés, hullámzás stb. ami ki van húzva az kontúros és nyílegyenes, ahogy annak lennie kell. Ha kész a váz a kitöltés és az átmenetek is szép eredménnyel megoldhatóak, egy-egy jól elhelyezett gradiens csodákra képes. Ha ez ügyesen van megcsinálva tényleg nincs más hátra, mint minimális kézzel történő után árnyékolás és már lehet is csodálni az alkotást.

Kétségtelen, hogy van egy 2000-es évek eleji játéktermi autós szimulátor hangulata az eredménynek, de ettől még szerintem jó móka, egy próbát megér egy ilyet is összerakni.

Igazából a nagy álom az lenne, ha direktben tudnék (előrajzolás nélkül) közvetlenül a tábláról kész rajzokat csinálni (ahogy a nagyok, bár ahhoz talán nem ártana minimum egy nagyobb tábla) de valahogy sehogy sem áll rá a kezem. Nagyon szokatlan érzés nem oda nézni ahol a kezed van, azaz máshol formálódik a vonal, mint ahova tekint az ember, így ezt még kísérleteznem kell. Ha egyszer sikerül megmutatom azt is. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Ez az egésznek a kulcsa.

Fura ugyanis az ember. 2 éve ennek a mostani eredménynek is örültem volna, de most, hogy ideértem máris kicsit telhetetlen vagyok, többre vágyok.

Az örök elégedetlenség… csak az viszi előrébb a világot.