Közel másfél éve, hogy átnyergeltem az okostelefonok világába az akkor megvásárolt Xperia Solám révén. Sokat nem tudtam róla ez idáig mesélni, tette a dolgát hol jobban, hol rosszabbul, de különösebb összezörrenés nem volt köztünk ami említésre méltó lett volna.

Az idők során túl vagyunk egy főverziós rendszerfrissítésen, de nagyjából ennyi. Az utóbbi időben viszont kezdett furcsán viselkedni a készülék, amit egyre kevésbé tudtam tolerálni. Az, hogy egy számítástechnikai eszköz belassul, scrollozáskor meg-megröccen az még csak-csak elfogadható, de amikor már felvenni is képtelen az ember egy hívást, vagy két alkalmazás közti váltás tízen másodperces processeket vesz igénybe elgondolkodik rajta a user, hogy valami esetleg nem stimmel. Fura, mert ugye olyan ez, mint valami betegség, ami nem máról holnapra dönti le az embert a lábáról, hanem lassan, alattomosan borít el mindent és közben lehet agyalni rajta, hogy ez vajon mindig így volt, vagy már tényleg valami nagy a baj és lépni kellene.

Ez az idő a napokban jött el nálam, úgy döntöttem mielőtt bekattanok csinálni kell valamit, mert a használhatatlanság határait súrolta az acélos technika. Alapos gondolatkísérleteket lefolytatva úgy ítéltem meg, hogy két út áll előttem:

1. Új rendszert rakok a készülékre, melynek mikéntjét nem döntöttem ugyan el, de a teljes legyalulástól kezdve egy frissítésig bármire nyitott voltam.
2. Az eszközt jobb, erősebbik kezembe fogom. Kettőt hátra lépek, majd karomat hátrafelé mozgatva lendületet veszek, annak mozgási pályáját hirtelen megváltoztatva – és testem előre döntve – az eszköz mozgási energiáját az általam elérhető maximumra hozom, majd a csúcsponton azt elengedve élőben is megfigyelem a középiskolában hajítások témakörben tanultakat, azaz gyengébbek kedvéért falhoz vágom úgy emberesen az egész miskulanciát.

Bár esetenként hajlottam a 2-es verzió meglépésére mégis inkább úgy határoztam, hogy az 1-es választ jelölném meg, már csak azért is, mert valahogy bíztam benne, hogy sem a Google, sem a Sony mérnökei/programozói nem olyan bénák, hogy másfél év alatt levélnehezékké degradálják szeretett készülékem, ráadásul nekem határozottan úgy rémlett, hogy ez valaha jó volt, s mivel baja csak szoftveres úton lehetett úgy döntöttem, hogy reinstall jön.

Ekkor megint döntési helyzetbe kerültem, hogyan tovább? Választhattam ugye a custom romok világát, de erről nagyon gyorsan lebeszéltem magam több ok miatt is. Ad 1., sem kedvem, sem energiám nem volt, hogy fórumokat bújjak e tárgykörben napestig, melyik legyen, azt hogy tegyem fel ráadásul (és ez akkor legyen Ad 2.) én még olyan főzött romról nem hallottam ami minden tekintetben hibátlan lett volna, valami baja mindnek van, ami kompromisszumra kényszeríti a felhasználót. Nem, nem, ehhez nem volt kedvem, maradjunk a stock verziónál, az ki van próbálva annak mennie kell.

Rádugtam a telefont a gépre, feljött a Sony dedikált szoftvere és miközben azon agyaltam, hogy hogy is kell biztonsági mentést készíteni majd legyalulni az egész rendszert rátaláltam egy Javítás menüpontra. Hűha, csillant fel a szemem, csak nem arról van szó, hogy van itt egy megoldás, mely az én (és ezek szerint mások) problémájának orvoslására szolgál? Nézegettem, olvasgattam, okézgattam és miután jóvá hagytam, hogy minden olyan dolog ugrik a telefonról aminek köze van a rendszerhez (speciel azt sem bántam volna ha a folyamat végén az egész telefon eltűnik olyan mérges voltam már rá) útjára engedtem a biteket lesz ami lesz alapon.

A rendszer sokáig molyolt, letöltött, feltöltött, ide mentett, oda villogott, most itt húzzam ki a kábelt, most oda dugjam be, nyomjam a gombot, aztán engedjem el, ősi japán haikukat mormoltam a programozók tiszteletére, mígnem egyszer csak készre lett jelentve a művelet. Izgatottan bontottam a nútbák és a Sola közti vezetékes kapcsolatot és máris nyomogatni kezdtem a készüléket.

Hihetetlennek tűnik a dolog, de ezek tényleg megcsinálták. Rá sem ismertem a készülékre, az előzőekhez képest nagyságrendeket gyorsult a reakcióideje, fürgén scrollozott, látszott rajta, hogy nagyon megkönnyebbült a processzor és memória egyaránt.

A mindent átszövő és mindent mindennel összekötő Google világnak hála gyorsan visszaállt a régi rend a telefonon, de nem álltam meg, mint vérszemet kapott hiéna tovább akartam menni.

Az alkalmazások visszatelepítésekor rájöttem ugyanis, hogy rengeteg olyan van, amit már hosszú idő óta nem használtam, így ha eddig nem kellettek ezután sem fognak alapon az ilyeneket vissza sem tettem.

A képek közt szintén igyekeztem rendet vágni, mivel úgyis szinkronizálok felhőbe a régiek közül (időben a leghátrább lévőkre gondolok) kb. 200 –at kitöröltem. Zenéből egyet sem tettem vissza, mivel offline 1000 éve nem hallgattam semmit, ha olyanom van a deezer hozza utánam a zeneirodalom majd összes szerzeményét, így nem éreztem szükségét, hogy a memóriában is legyen pár 100 mega muzsika. Filmek, videók amúgy sem nagyon voltak a készüléken így ezekkel nem törődtem, már – már egy idilli állapot kezdett kirajzolódni előttem.

Azt nem tudom, hogy más rendszereken mi a módi, de az android már csak olyan, hogy olykor nem árt kicsit masszírozgatni a technika lelkét, azaz a memóriát jó olykor manuálisan is üríteni. Erre én egy Smart RAM Booster nevű appot használtam korábban, de ahogy újratelepítéskor nézegettem a play kínálatát megakadt a szemem egy másik alkalmazáson, ami – a gondolom sokak által ismert – Clean Master névre hallgatott. Ez így elsőre jobban tetszett így felraktam azt is, próbálgattam és mondhatni leesett az állam.

Korábban feltűnt nekem ugyanis, hogy bizonyos frissítések alkalmával azzal utasította el a rendszer a kérést, hogy nincs elegendő hely a művelet elvégzésére, amit valahogy furcsálltam (tényleg nem tartom az egész életem a telefonon, nem értettem miért nincs hely) de különösebben nem foglalkoztam a dologgal. Fent említett alkalmazás viszont lehetővé teszi a láma felhasználók számára is, hogy nem, vagy régen használt és felesleges állományokat kitörüljünk és ezzel helyet szabadítsunk fel. Nem szokásom rendszer szinten bogarászni az Android file struktúráját, de nagyon megdöbbentem pld. azon, hogy az Instagram minden valaha megnézett 10-15 mp –es videot lement a készülékre, onnan olvassa vissza, persze ha kész, mint aki dolgát jól végezte ott is hagyja. Elképesztő mennyiségű baromság foglalta a helyet amit tovább duzzasztottak régi telepítő filék maradványai, alkalmazások gyorsító filéi, stb. – stb. melyeket a Clean Master mind a felszínre hozott. Kicsit félve nyomtam ugyan rá a tisztítás gombra, de tekintettel arra, hogy ily módon felszabadított 1,2 GB (!) –nyi hellyel kecsegtetett a rendszer hagytam magam befolyásolni. Le is töröltem mindent, ami nem kellett és azóta sem hagyom neki, hogy az egekig hizlalja a semmit.

Most, hogy már a rendszer is repesztett, mint az olajozott villám valamint helyem is volt bőn tovább mentem. Másfél év nem nagy idő, de arra épp elég, hogy az állandóan bámult felületet megunja az ember így egy szép új launchert kívántam, szerettem volna lecserélni a hagyományos ikonos rendszert (hello iOS!).

A választásom a Smart Launcher –re esett, ami némileg más megközelítésbe helyezi a telefon kezelését, de azért annyira nem forradalmi, hogy újra kelljen tanulni az egész működést. A lényeg annyi, hogy egy meglehetősen szép és egyszerű nyitófelületet kapunk, ami lehetővé teszi, hogy a legfontosabb dolgok azonnal a kezünk ügyében legyenek, míg eggyel beljebb kerülve az alkalmazásokat csoportosítja (a kategorizálás manuálisan is módosítható, de nagyon ügyes én megbíztam benne, nem kellett átalakítani amit elvégzett) így mindenféle lapozgatás nélkül lehet köztük kapcsolgatni ráadásul, ha véletlenül nem ugrana be, hogy hol van az adott dolog név alapján is tudja őket csoportosítani.

Az alapverzió ingyenes (ehhez nem jár a widget -ek kirakásának a lehetősége), ha a fizetős változatot kérjük, akkor kapunk egy új lapot is a meglévők mellé, amire ilyesmik is kitehetők. Fura, mert elsőre azt hittem, hogy hiányozni fognak a kis színes ablakocskák, de rájöttem, hogy az sem kell, se időjárás, se FB hírfolyam, semmi. Ja! Ami hiányzott az a Sola widgetben meglévő wifi/adat/stb. kapcsolópanelja, de szerencsére a mindenhonnan elérhető Clean Master panelja ezt tudja (sőt többet is), így csodás szimbiózisban léteznek ők együtt.

A történet nagyjából ennyi lenne, így lett egy kicsit több, mint órás munkálkodás után szinte egy új telefonom, ami most megint elégedettséggel tölt el. Azt hiszem ennyit simán megért a dolog és most már tudom, ha legközelebb vacakol csak végmegyek ezen pontokon és megint örülhetek. Ha meg másfél, két év múlva ezt is megunom, majd veszek egy másikat, három, négy évesen talán épp ideje is lesz.

ui.: Anno amikor megvettem a készüléket első dolgom volt, hogy vírusirtó és lopás gátló alkalmazást tegyek fel rá, hisz nagyon szerettem volna biztonságban tudni a kütyüt, aminek ígéretét az avast! szépen szállította is a brosúrájában. Akkoriban még a Googlenek nem volt saját find my phone oldala, így külön örültem, hogy ezt is tudta a szóban forgó alkalmazás. Másfél évig kínlódtunk együtt, az avast! a frissítésekkel (ami olykor rém bonyolultan volt megoldva) egyre „okosabb” akart lenni, míg most nem szándékosan ugyan, de próbára lett téve. Történt ugyanis, hogy az új rendszer felrakásakor én teljesen elfelejtettem, hogy az avast! „éberen őrzi” a telefonom funkcionalitását, azaz elvileg azt élő ember el nem távolíthatja róla és egyáltalán, a kódom nélkül semmit nem lehetett (volna) csinálni a telefonnal, pláne nem rendszer szinten és… Tudjátok mennyire ellenkezett, amikor a rendszer javítását (és ezáltal törlését) választottam? Semennyire!!! Zokszó nélkül hagyta, hogy megtörténjen a dolog, ezt akár egy tolvaj is megcsinálhatta volna vele, szóval kb. ennyit ért az egész. Gondolom nem kell mondani, hogy a friss ropogós készülékre már nem került vissza. Egy marék molylepkényit, annyit sem ér…