Valamikor régen, a százszor elátkozott elmúlt 8 évben három pénzintézeten keresztül 4 féle számlával kapcsolódtam az ország és a világ pénzügyi vérkeringéséhez.
A második/harmadik Orbán kormány eljövetelekor azonban valami megváltozott, valami eltört, úgy tűnik nem csak bennem, de a gazdaságban is.
A híd, mely összekötött engem a pénzügyi világgal legöregebb és legvaskosabb pillére az OTP Bank volt. Velük lettem pénzügyileg nagykorú, náluk kötöttem az első bankszámlaszerződésem és hozzájuk került utalásra az első ösztöndíjam is még egyetemista gólya koromban. Különösebb gondunk soha nem volt egymással, én fizettem, ők szolgáltattak, így egymás iránti bizalmunk megingathatatlannak bizonyult. Tőlük vettem fel a lakáshitelem, ők biztosítják a lakásom, a kocsim és amikor eljött az idő a magánnyugdíj-pénztári számlámat is rájuk bíztam. Istenemre mondom meg sem fordult soha a fejemben, hogy elváljanak útjaink, de aztán jött egy szőke nő, aki azt mondta, hogy a bankok rosszak, sőt, az maga a kénköves pokol, ami az üvegpaloták falain belül folyik és úgy, ahogy van elvette a nyugdíj-megtakarításom azzal, hogy majd ő, mint az állam megbízottja vigyáz rá, a nagy közösben jó helye lesz, ne aggódjak, majd egyszer, ha úgy van szépen visszakapom. Ellenkezni nem nagyon lehetett, a felkínált alternatíva inkább volt ultimátum, mint választási lehetőség, úgyhogy kénytelen kelletlen belementem az üzletbe. Az egyéni számlámon transzparensen vezetett pénzecském, ami öregségem alapja lehetett volna szépen átvándorolt az állami káoszba és miután ezen számlám megmaradásának semmi értelme nem maradt az szépen megszüntetésre is került.
A megtakarításaimat a CIB Bank őrizte, igazán boldog kapcsolat volt a miénk. Az ingyen vezetett számlámra minden hónapban az ingyenes netbankomon keresztül ingyen átutaltam a folyószámlámról a felesleges pénzemet, ők megköszönték, majd minden hónapban küldtek róla egy értesítőt, hogy hol is tartok, mennyivel nőtt a vagyonkám. Először azt vettem észre, hogy nem tudok már hozzátenni a megtakarításaimhoz, tekintve, hogy nem volt miből. Aztán azt, hogy az eddig ingyenes számlavezetésnek díja lett, amit többször meg is emeltek, majd már kis túlzással azért is fizetnem kellett, hogy ránézzek az egyenlegemre, amitől egyre kellemetlenebbül éreztem magam. Nem akarom én hibáztatni a derék pénzintézetet, nyilván ez mind-mind azon bagatell, szóra sem érdemes kis intézkedések hatására alakult így, melyet pártunk és kormányunk eszközölt (vö. bankadó, tranzakciós adó, stb.) amit nem a Zemberek fizetnek meg és hát különben is, nincs az úgy jól, hogy itt egyesek extra profitokat termelnek, míg mások nélkülöznek, úgyhogy pusztuljon a férgese, nincs itt szükség ennyi bankra, számlára, kondícióra stb.-stb.
Hosszú időre visszatekintő kapcsolatunk akkor tért nyugvópontra, amikor a bank levelet írt nekem, melyben tájékoztattak, hogy a továbbiakban a számlacsomagom már nem tudják fenntartani, így amennyiben gondolom felkínálnak egy drágábbat vagy ha ez a megoldás számomra nem felel meg, akkor nyilatkozzak a hogyan továbbról. Miután megtakarításra váró pénzem nem volt besétáltam hozzájuk és fájó szívvel ugyan, de arra kértem a kedves banki alkalmazottat, hogy a számlám szüntessük meg.
Volt egy másik furcsa gazdasági intézmény a hazai pénzvilágban, amit úgy hívtak, hogy cafeteria rendszer. Ez annyira borzasztó volt, hogy egy fekete öves Fidesz – KDNP –s ha ezzel álmodik még ma is hideg verejtékben fürödve ébred. A későn érkezőknek mondom, hogy ez úgy működött, hogy voltak cafetéria rendszert működtető cégek, akik – most figyelj – piaci versenyben különböző cégeknél béren kívüli juttatásokat kezelő rendszert működtettek és a rendelkezésre álló keret függvényében hideg/meleg étkezési utalványt, bérletet, egészségbiztosítási befizetést és egyéb jobb, rosszabb juttatásokat kínáltak mint rendszerelem a munkaadón keresztül a munkavállaló számára.
Mindig praktikus ember voltam, így igyekeztem úgy összeállítani ezen portfóliómat, hogy azt hasznosan tudjam elkölteni, így kultúra és sportutalvány helyett én pld. leánykori nevén kajajegyet, bérletet és egészségkártyát kértem, bízva abban, ha egyszer mondjuk szükségem lenne valamilyen gyógyszerre vagy sportszerre hát ne a fizum költsem már rá, kifizetem ebből.
Örömömben egy újabb pénzintézet az MKB osztozott, hisz ezt a számlámat (részint a cafetéria cég ajánlására) náluk vezettem. Csoda jó világ volt! Havonta ment a mágneskártyámra a pénz, és ha pld. lebetegedtem csak besétáltam a patikába, és megvettem eü. kártyára a gyógyszert, sőt, egyszer még valami sportszert is vettem, de erre már nem is emlékszem pontosan, hogy mi volt…
Orbán Viktor és piacélénkítő gazdaságpolitikája persze máshogy gondolta. Ő úgy ítélte meg, hogy erre a rendszerre semmi szükség, az állam ezt is, mint minden mást jobban, gyorsabban, átláthatóbban és hatékonyabban tud működtetni, úgyhogy először kvázi államosította a komplett cafetéria ipart, így az a kedves lány, aki meghatározott időnként bejárt hozzánk a céghez, hogy ügyes bajos gondjainkban segítsen, és aki egy ilyen cég alkalmazottja volt munkanélküli lett.
Aztán a csuda tudja miért, de valahogy az én cégem sem muzsikált már úgy, mint előtte, ezért először csökkentették, majd teljesen eltörölték a béren kívüli juttatásokat. Aztán úgy gondolták, hogy a bért is, mivel a cég egy részét elküldték és én megint csak itt maradtam egy számlával a nyakamon, aminek semmi hasznát nem vettem már, így hát ismét fájó szívvel ugyan, de besétáltam a bankba és a kedves bankos lánynál megszüntettem ezt a számlámat is.
Orbán kormány – bankrendszer 3:0
Régen, mikor kellően naiv voltam ahhoz, hogy elhitessem magammal, hogy politikáról van értelme beszélgetni, ne adj isten vitatkozni kollegiális vagy baráti körben mindig azzal tettem a parázs vita végére pontot, hogy nyugodjon meg mindenki, jöhet bármilyen kormány, az átlagember, mint mi attól még se sokkal jobban, se sokkal rosszabbul nem fog járni. Az elmúlt időszak alapján viszont alaposan felül kell bírálnom az álláspontom, lehet, hogy én állok csak a cumi rossz oldalán, de bátran állíthatom, nekem bizony sokkal rosszabb lett. Ugyanakkor az a rossz hírem kedves kormány, ha az átlagembernek rosszabb, akkor bizony nagyon sok mindenki másnak is rosszabb lesz, hisz lehet, hogy nem tetszik ott fent, de mi itt mindannyian, a civilizált társadalmakban un. rendszerben élünk. Ha nekem kevesebb van, akkor én is kevesebb szolgáltatást tudok igénybe venni és kevesebb árut tudok megvenni. Ha ezekből kevesebbet eszközlök, akkor mindenki más, aki ebből él szintén kevesebbet fog tudni teljesíteni, ami megint csak tovább fog gyűrűzni és a szopóroller végén pontosan az az állam fog állni, aki bizony ezt az egészet előidézte. A baj csak az, hogy Magyarországon a probléma megoldását sajnos nem az ok –okozat feltárásával kezdik, hanem egyszerűen rúgnak még egyet a társadalom még teljesíteni tudó rétegébe és várják, hogy a bevételek tervek szerint megérkezzenek. Nyugodjanak meg, nem fog.
Orbán Viktor a napokban üzenetet tolmácsolt az ország lakossága felé, mely szerint eljött a munkaalapú társadalom kora és vége a hajbi-lajbinak. Remekül hangzik, támogatom az ötletet magam is, már csak abban kellene össznépi konszenzusra jutni, hogy mit értünk munka alatt. A fenti levezetés alapján jól látszik, hogy pld. bankban dolgozni, szolgáltató szektorban létezni nem az, de miért is csodálkozunk ezen, amikor vezérünk még a közgazdászképzést is eltörölné, ha tehetné.
A mai kormányzati gondolkodás szerint a munkaalapú társadalom a következő részekből áll:
- közmunkás: ha lehet ebből szinte végtelen mennyiségűt vizionálnak, hisz amilyen olcsó olyan jól lehet velük statisztikát hamisítani és vagy választási eredményt manipulálni. A legjobb munkavállalói típus az ő megközelítésükben, hisz igazából ezek főnöke az állam, azt csinálják, amit az állam mond, és darab/darab alapon lehet számosságukat növelni, csökkenteni ha az érdek úgy kívánja.
- sorimunkás (tudományos nevén operátor): belőlük is rengeteg kell Orbán Viktor szerint, hisz különben mi másért rajonganának körbe állandóan olyan cégeket, akik beruházóként szinte csak ilyen jellegű munkásokra tartanak igényt. Mondjuk ők már kicsit bajosabbak, hisz hiába láncolja az állam magához ezeket a cégeket mindenféle adó- és járulékkedvezménnyel, ha ezen cégek felsővezetői székében valós gazdasági szakemberek ülnek, aki gazdasági racionalitás mentén gondolkodva cselekednek. Azaz, ha nem jön ki a megfelelő szám az excel tábla végén ők bizony lelépnek, fogják a soraikat és már tolják is odébb. Ilyenkor van az, hogy az állambácsi bejelent egyik héten 500 új munkahelyet, majd a másikon elkönyvelnek 2000 mínuszt egy gyárbezárás miatt.
- munkanélküli: ez a legjobb fajta embertípus a mai Magyarországon, hisz ezzel van a legkevesebb baj. Miért? Idehaza csak és kizárólag az a munkanélküli, aki a munkaügyi hivatalban ekként van nyilvántartva és pont. Azaz, aki kiesik a nyilvántartásból az onnantól kezdve statisztikailag nem létezik és hogy ez mielőbb be is következzen, szépen bevezették, hogy a támogatást, mely a munkanélküliek számára biztosított 9 hónap helyett csak 3 –ig jár. Úgy gondolkodnak, ha ennyi idő alatt sikerül munkát találni, akkor hurrá, ha nem akkor viszlát, mindenki oldja meg a dolgát ahogy akarja a lényeg, hogy ha lehet iratkozzon ki a mumusnaplóból, mielőtt a KSH kimutatja.
Van még két csoport, akikről meg kell emlékeznünk, ezek:
- Az átlagosnál magasabb iskolai végzettséggel rendelkező, naprakész és kiváló szakmai ismeretekkel rendelkező mérnökök, fejlesztők, orvosok, stb. Na ők azok akik már nincsenek itthon, vagy hamarosan odébb állnak és az angol, német, svéd, stb. GDP –t pörgetik, vagy fogják pörgetni.
- És végül, de maximálisan utolsó sorban a kormány közeli barátok, haverok, iskola- és kollégiumi társak, szomszédok és ilyen-olyan érdekemberek, aki az igazi haszonélvezői a mai világnak, akik szervilitásuk révén minden jót megkapnak, nemre, korra, végzettségre tekintet nélkül. Nekik áll ma a zászló.
Aki fenti csoportosításban nem találja a helyét annak van egy rossz hírem. Ő az aki még fenntartja ezt a rendszert, ő az aki még kenyeret süt, gyereket nevel, buszt vezet és cipőt sarkal, ő az aki még fizeti az adót és a járulékot, ő az, akiből holnap több lesz kicsavarva mint ma és holnapután még több.
Van egy másik üzenet is, mely belegondolva a jelenkori helyzetbe kimondatlanul is megfogalmazásra került nevezetesen az, hogy a társadalom egy jelentős részétől el is búcsúztunk, nincs már rájuk szükség, mindenki mehet amerre lát. Ha csak a saját példámból indulok ki én képviselem azt a 18-49 éves korosztályt, aki többdiplomás, nyelvet beszélő, megyeszékhelyen élő állampolgár és aki a hirdetők számára oly kedves. Én vagyok az, akinek 3 évente autót kellene cserélnie, új lakást kellene vennie vagy építenie, akinek azt be is kellene rendeznie, akinek fizetése jó részét árura és szolgáltatásokra kellene költenie azért, hogy azzal profitot biztosítson a gazdasági élet szereplői számára és közvetve ezáltal is bevételt kellene nyújtania az államnak. Én vagyok az, akinek gyereket/gyerekeket kellene vállalnia, akinek megtakarításait bankba vagy biztosításokba kellene tennie és minden egyes megmozdulásával a saját és az állam gyarapodását kellene szolgálnia. Az a baj, hogy ahogy a fenti levezetés is mutatja nem megy. Az alapjai vannak elvéve ugyanis a dolognak, a tisztességes munka és a tisztességes bér, olyanról már ne is beszéljünk, mint kedvező gazdasági környezet, ami lehetővé tenné a bővülést, hisz, hogy csak egy pld. említsek az euro nem azért 310 forint, mert az olyan erős, hanem azért mert vagyunk ennyire gyengék.
Orbán Viktor tehát elbúcsúzott tőlünk, nagyon úgy néz ki, hogy nincs szüksége ránk, a többségre. Valóban kezdenek megvalósulni a kormányzati álmok, az állam kezébe központosuló gazdasági irányítás, a bankrendszer felszámolása, a verseny kiirtása, a gondolkodó ember ellehetetlenítése, amit már az oktatás elsorvasztásával idejekorán megkezdenek, stb. Kezd beérni tehát a gyümölcs, kár, hogy ez a termés meglehetősen férges. Lassan lehet szüretelni a hatalomnak, már ha lesz itt egyáltalán valaki, aki még leszedi a termést…