A mai nap hazafelé tartva épp egy piros lámpánál bambultam magam elé, amikor a visszapillantóba nézve egy veszélyesen közeledő járgányt pillantottam meg.

Már messziről nézve is rettentő sziluettje volt a gépsárkánynak, de az igazi döbbenet akkor ért, amikor mellém állt a kereszteződésben. Néhány pillanatig csak pislogtam, bambán néztem az autót. El kell, hogy mondjam, annyira csodálkoztam, hogy eszembe sem jutott, hogy le kéne fotózni, mire meg elővettem a telefont már zöldre váltott a lámpa, de a nagy kapkodásban egy kép azért így is sikerült, amit muszáj vagyok megmutatni a nagyérdeműnek.

Azt mondom, picit merüljünk el ebben a műszaki csemegében, ebben a korlenyomatban, ami nyugodtan lehet mondani stílusában egységes, igényesen kivitelezett remekmű a 80-as évek elejéről, amikor még mindenki azzal főzött amije volt, a panelrengetegek árnyékában csodákra volt képes a leleményes magyar.

Klikk a képre, nagyobb lesz! 

A képen egy S100-as Skoda látható, ízléses ezüst - fekete kétszínű fényezéssel. Az autó front oldali spoilerezése nem ám úton-útfélen megtörő és leszakadó műgyanta/üvegszál keverékből van, hanem saját lököse van önmaga alá forgatva, ekképp megduplázva azt. Skodáknál nagy divat volt ez a maga idejében.

Az autó biztonsági elemekkel is bőségesen el volt látva, a képen az első kiegészítő lámpatestek sajnos nem látszanak, de felhívnám a figyelmet a melső sárvédők felső ívén megduplázott visszapillantó tükrökre. Természetesen a rendszer szimmetrikus volt, a másik oldala ugyanígy nézett ki.

Említést érdemelnek még a különböző beömlők és rácsok, melyek nem a ma ismert mű, 3M-es, gurigában kapható csíkokból voltak összeállítva, hanem pl. a hátsó lámpán igényes kézimunkával, apró drótdarabokból volt elkészítve forrasztással. Álkrómozott műanyag dísztárcsák, szigorúan Skoda logóval képezték még a szett részét, mely alaposan hozzájárult a vizuális élményhez.

A végére hagytam az igazi ínyencséget, amit látva a hozzám hasonló autóőrült csak elismerően csettint egyet. A Skodák köztudottan melegedő autótípusok voltak a farmotornak köszönhetően, amit a Mladá Boleslav-i mérnökök az oldalsó kopoltyúkkal próbáltak orvosolni inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Nem úgy mint barátunk, aki felismerve a kínzó műszaki problémát, a motortér ajtajába egy tetőablakot applikált, mely nyithatóságával hozzájárult a levegő megfelelő cirkulációjához, átlátszóságával pedig a Ferrarikhoz hasonlóan az előforrást (1000 cm3, ~48 LE) teszi láthatóvá. Egyszerűen zseniális!

Őszintén szólva élőben látva a kis öreget (értve ez alatt mind a gazdit, mind az autót) jó érzés kerített hatalmába. Íme egy autó, amin látszik gazdája gondoskodó szeretete. Valószínű régen kezdték együtt és még sok kilométert tesznek majd még így meg. Neki így tetszik, ez így sikerült, nincs ebben semmi baj. Inkább száz ilyet, mint egy agyonmatricázott, összegittelt sztrítracsingos mai szappantartót, amiket pl. itt lehet szép számmal látni nap mint nap. Ez egy igazi retro jármű, abból az időből, amikor még a kocsikban volt anyag. Állítom, ez az autó még akkor is hirdetni fogja a KGST autóiparának “dicsőségét”, amikor a mai autók már sehol sem lesznek…

Mást nem is kívánhatok nekik, mint sok-sok további balesetmentes kilométert!