Feladat 1.: A munka nélkül maradt állampolgár – aki időközben kiesett a munkaügyi központ nyilvántartásából is, azaz Orbán Viktor szemszögéből nézve nem számít, statisztikailag nem létezik – orvoshoz szeretne menni. Az állampolgár elmegy a helyi SZTK rendelőintézetbe sorszámot kérni, ahol a (még) érvényes TAJ kártyája alapján időpontot kap. A rendelési idő előtt 1 nappal – némi bajt neszelve – emberünk felhívja az egészségügyben dolgozó ismerősét azzal, hogy ugyan nézze már meg mi újság a kártyájával, amikor is megtudja, hogy az bizony időközben lejárt.

Kérdés: mit kell tennie az állampolgárnak, hogy újból érvényes biztosítással látogathasson el a szakrendelésre?

Megoldási folyamat:

Az állampolgár kérdést intéz eü-s ismerőse felé, aki válaszul annyit mond, hogy fogalma sincs mi ilyenkor a teendő, valaha volt ott egy papír, amire le volt írva hova kell fordulni de ő azt nem találja, így nem tud segíteni.

Következő tájékozódási pont, a helyi NAV (leánykori nevén APEH) ügyfélszolgálata, telefonos megkeresés. Emberünk elmondja az ügyfélszolgálaton dolgozó állami alkalmazottnak a problémáját, aki azt a tájékoztatást adja, hogy semmi pánik, be kell szépen sétálni a hivatalba, kell kérni egy csekket, azt be kell fizetni a postán, majd a befizetett szelvénnyel már lehet is menni a rendelésre, hisz azzal majd igazolja, hogy eleget tett járulékfizetési kötelezettségének.

Nosza, ez egyszerűnek hangzik, lássuk mi történik a gyakorlatban.

Az ügyfélszolgálaton ajtónálló várja: hová-hová? Az állampolgár elmondja érkezése célját, majd jön a fogas kérdés:

• Nyilvántartásba van már véve?

Adófizető barátunk gondolván, hogy 12 év munkaviszony és 37 év földi lét után csak tudnak itt róla egy s mást bátran vágja rá, hogy igen, így a sorszámosztó gép segítségével alig 20 perc várakozás után máris ügyintézővel kerül szembe.

• Nyilvántartásba van véve?
• (na, már megint kezdik) Igen persze.
• Ő nem látja a gépben. Töltött már ki ilyen és ilyen számú nyomtatványt?
• Dehogy töltöttem.
• Akkor menjen vissza a portára és kérjen nyomtatványt, töltse ki, majd jöjjön vissza.

Az állampolgár visszasétál, elkéri a nyomtatványt, majd a sarokban, állva, a falon tölteni kezdi. (2x 4 oldal bejelentkezés a TB egyéni befizetői rendszerébe)

Kitöltés után a papírt beadja, egy példány érkeztetve az övé, egy megy feldolgozásra a központba. A kisember felveti, hogy ő szeretne menni az orvoshoz és nagyon rossz lenne, ha elbukná a hetekkel ezelőtt kapott időpontját, de az ügyintéző megnyugtatja, hogy határozat és csekk csak 30 nap múlva lesz, tessék szépen megpróbálni az érkeztetett belépési nyilatkozatot megmutatni a doktornak, az szerinte el fogja fogadni a hivatalos írást a szándékról, hogy mi már pedig minden erőnkkel azon voltunk, hogy hozzá járuljunk ellátási költségeinkhez.

Barátunk elmegy a rendelésre, ahol a TAJ kártyákat összegyűjtő asszisztensnek (szigorúan a folyosón, mindenki szeme láttára) odaadja elvileg érvénytelen TAJ kártyáját és a hivatal által pöcsételt papírost, miközben megpróbálja elmagyarázni, hogy az mi.

• Miért? Maga nem dolgozik? Én még ilyen papírt az életben nem láttam! Nem tudom, hogy mi ez, majd szólítjuk!

A rendelés lemegy, a beteg gyógyírt kap a bajára, majd elmondják neki, hogy igazából mehetett volna pirosan villogó TAJ számmal is, akkor is ellátják, csak kap a végén egy tájékoztatót, amit aláírásával át kell vennie és abban az foglaltatik, hogy hogyan kell eljárni és mely hivatalban a kártya legalizálása érdekében. Kifelé még utána szólnak:

• Fiatalember! A gép szerint amúgy semmi baja a kártyájának, zölden világít a TAJ száma…

Az állampolgár szó nélkül kisétál a rendelőből, maga után csendben behúzza az ajtót, nem szól semmit, max. egy félre érthető ruházati márka neve jár az eszében.

(a cikk a tovább után folytatódik!)

Feladat 2.: Az állampolgár 5 éve külföldön dolgozó ismerőse (nem, nem akar haza jönni Tisztelt képviselő Urak, nem is fog, még egy raklap Túró Rudiért sem) útlevele lejárt. Hazajött, megcsináltatta az újat, de annak elkészültét nem tudta megvárni, így megkérte ismerősét, ha úgyis megy hozzá, ugyan vigye már ki utána, nehogy eltűnjön a postán.

Kérdés: Egy magyar állampolgár, egy vele semmilyen kapcsolatban nem álló, kvázi vad idegen ember útlevelével a zsebében keresztül sétálhat-e Európán?

Megoldás menete:

Barátunk felhívja a Belügyminisztériumot, vázolja a tényállást, ahol a közszolga 1. biztosítja, hogy átérzi a problémát, de nem tudja, hogy ilyenkor mi a teendő. Tájékoztatásul elmondja, hogy igazából neki ezt nem is kell tudni, ez a Központi Okmányiroda hatásköre, érdeklődjön ott.

Központi Okmányiroda, közszolga 2. Ó, igen. Érti mi a gond. Szerinte nyugodtan lehet vele menni, és reménykedjünk, hogy sehol nem veszik észre, mert akkor az állampolgár nehezen fogja tudni megmagyarázni egy idegen ország határőrtisztjének, hogy miért is van nála az ismeretlen eredetű útlevél.

Hámáhéhellohallo, há ne vicceljünk már! Hát épp ezért érdeklődök (mondja emberünk). Ezzel az erővel lehet vinni fél vesét, kábítószert, dúsított uránt, stb. ha nem veszik észre abból sincs baj, de mi van ha igen?

• Na akkor ő ezt pont nem tudja, de tájékoztatásul elmondja, hogy igazából neki ezt nem is kell tudnia, mert ez a Külügyminisztérium Konzuli Főosztályának a hatásköre, ott kell érdeklődni.

Külügyminisztérium Konzuli Főosztálya, közszolga 3. Ő is biztosítja az állampolgárt, hogy átérzi a problémát egyben határozottan biztosítja a telefonálót, hogy szerinte lehet vinni. Szerinte? És ha a határőrtiszt szerint meg nem? Ja… akkor, akkor, akkor… nem tudja. De talán ha az útlevél átadója ír egy meghatalmazást a kiutazónak, aki majd viszi az útlevelet, akkor abból baj nem lehet.

Ebben maradnak, az állampolgár bevágja a bőröndbe az ominózus okmányt és átsétál vele Európán bízva abban, hogy hátha tényleg nem kérdez rá senki, hogy miért is van nála egy gazdátlan papír.

Feladat 3.: Az állampolgár külföldi útja előtt – annak ellenére, hogy van utasbiztosítása – ki szeretné váltani az Európai Betegbiztosítási kártyáját.

Kérdés: hol és mi módon teheti ezt meg?

Megoldási folyamat: Az állampolgár – használva a modern technika vívmányait – bepötyögi a keresőbe a kérdéses kifejezést, majd baromira ideges lesz, mert egy 2010 februári PDF-ben ezt olvassa:

Az ügyben használt nyomtatványok listája: […] Igénylőlap Európai Egészségbiztosítási Kártyához […]

Az ügyintézés határideje: A kérelemnek az egészségbiztosítási pénztárhoz történő megérkezése napjától számított 22 munkanap. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő nem számít be az ügyintézési határidőbe.

Micsoda??? Emberünk bepánikol, hisz 22 nap múlva már rég itthon lesz, a nyaralás emlékei is kopni kezdenek, nehogy addig gondolkozzanak már a nyilvánvaló ügyén!

Telefon, hívás a helyi OEP-be. (Kérem megfigyelni, hogy a TAJ kártyát a NAV-nál kell intézni, az EU-s betegkártyát az OEP-nél. Nem mellesleg a TAJ kártya kapcsán nem a NAV jár el, ő továbbítja az ügyet egy másik hivatalhoz, aki dönt, majd küldi a csekket és a határozatot. Logikus, nem? Nem.)

Szóval telefon, kérdés, közszolga 4. válaszol: Óóó, nem úgy van az, az butaság. Be kell menni, ha van érvényes TAJ kártya, már mehet is a dolog ott helyben.

Az állampolgár bemegy a hivatalba, elmondja érkeztének az okát, bemutatja TAJ kártyáját, melynek alapján egy kártyanyomtató gép ott helyben nyomtatja is a plasztik lapot. Az egész nincs 10 perc, mindenki boldog.

Tanulság? Vélemény?

A magyar közigazgatás úgy ahogy van túlbonyolított és ezen még az sem segít, ha Navracsics Úr negyedévente kiáll és elmondja, hogy öles léptekkel halad az államrendszer átalakítása. A dolgozók tájékozatlanok, tudatlanok és valljuk be, nem is érdekli őket a kisember ügye. Egy biztos pont van mindössze: a több százezer közszolga közül mindegyik tud legalább egy jolly joker telefonszámot vagy társszervet, ahová a tudatlanságát leplezendő pillanatokon belül át tud irányítani azzal, hogy ő bizony nem illetékes.

De, hogy ne csak a számat jártassam, van-e, lenne-e megoldás jelen ügyekben?

Feladat 1.: Ha az állam tűzzel-vassal ragaszkodik ahhoz, hogy senki ne legyen fedezetlen a TB rendszerben, akkor ne hagyja magában bolyongani a TB alanyokat a hivatalok közt. Kovács II. János esztergályos segédmunkásnak nem kell tudnia a jogszabályokat, hogy hol és mit kell elintéznie ahhoz, hogy orvoshoz mehessen. Jelen esetben pl. amint kiesik az egyén a munkanélküli ellátási rendszerből a Munkaügyi Központban (hisz úgy is onnan megy tovább, azt nem lehet megúszni) közszolga 5. már nyomja is a kezébe a papírt azzal, hogy ezzel a nyomtatvánnyal kéri, hogy kitöltve fáradjon K. II. J. a NAV-ba és folyamodjon az önálló befizetésért. Ennyi, semmi több. Így egyértelmű a hogyan tovább, miért kell nyomozni, motiválatlan, tudatlan, béna ügyintézők közt szlalomozni egész addig, míg kiderül, hogy mi is a helyes út. Az állam ne szipolyozzon, szolgáltasson. Az lenne a rend.

Feladat 2.: Felkészült, jól képzett, az állampolgárok gondjaira nyitott ügyintéző. Ennyi. Ezt nem lehet megkerülni. Ahogy egy magára valamit adó cég sem engedi meg magának azt, hogy az alkalmazottai félvállról vegyék a feladataikat az államnak sem lenne szabad. Megfelelő embert a megfelelő helyre. Ennyit kellene csak.

Feladat 3.: Ez a legegyszerűbb szerintem. Amennyiben mindenkinek alanyi jogon jár az EU-s kártya, akinek amúgy érvényes magyar TAJ kártyája is van, akkor minek kettő? Miért nem adják csak az EU-s?

Azért, hogy legyen még pár száz ügyintéző az országban, aki kérésre plasztik lapokat nyomatat? Hát köszi, jobb helye is lenne az adóbefizetéseknek, mint az ilyen pocséklás. Tiszta röhej, hogy 2012-ben, a körömnyi chippek korában 20 éves papír (!) alapú kártyával látogatjuk az orvosokat, amik már salátára vannak kopva. Mégis kinek áll ez érdekében Navracsics Uram?

ui.: A szerző 8 évet dolgozott államigazgatásban, nem a levegőbe beszél. Azért is hagyta ott, mert már unta a rengeteg ésszerűtlen eljárást és intézkedést.