Az egyik ilyen örökzöld téma a devizahitelesek megmentése, ugyanis most megint épp azt kapta fel a sajtó, hogy hiába minden erőfeszítés, reklámhadjárat, banki fenyegetés sehogy sem akar megoldódni a devizahitelesek gondja, ráadásul az idejekorán belengetett ócsai lakópark sem akar kinőni a földből, pedig már olyan rég megígérték, hogy azóta Szíjjártó „mindenki igényelje az árfolyamrögzítést” Péter is egészen más területeken tolja NERnia szekerét.

Jómagam ugyan soha nem értettem, hogy Orbán Viktor miért viseli ennyire a szívén a devizahitelesek sorsát, ha mindemellett egyébként az egész országnak ott tesz keresztbe, ahol nem szégyell, de ha ez a hobbija ám legyen. (AZ ÉN ADÓMBÓL!)

Ha visszaemlékszünk volt már itt előtörlesztési lehetőség, árfolyamrögzítés, eszközkezelő felállítása, közszférában dolgozóknak beígért segítség (amiben az volt a legviccesebb, hogy csak a közszféra és a bankok nem tudtak róla), szóval megannyi unortodox ötletet hallhattunk már, ami csak Matolcsy Gyurka bá tündérmeséskönyvében olvasható. Mind közül azonban a legjobban az ócsai lakópark ötlete tetszett, amivel a kormány egyfajta barakba kívánta terelni a törlesztésben megfáradtakat, ezzel is megbélyegezve őket. Én nem tudom, hogy eme találmánnyal melyik kormányzati potentát állhatott elő, de az biztos, hogy a Közgép még nem ért rá elindulni a közbeszerzésen, mert eddig egy kapavágás nem sok, annyi sem történt az ügyben.

Abba most ne menjünk bele, hogy jó ötlet-e közpénzből, államkasszából, adóforintból adósokat menteni. Abba se gondoljunk bele, hogy mennyire ildomos összerúgni emiatt a port a bankokkal, akiknek hitelei a gazdaság motorjai, viszont játszunk el az ideával, hogy mennyire jó az, ha építünk egy lágert 80-100-500 családnak… pld. engem nagyon érdekelne, hogy egy zalaegerszegi bedőlt hiteles mi a fenét fog csinálni egy kis falú határában az otthonától néhány száz km-re munka, pénz, így a visszatérés reménye nélkül a családtól és a barátoktól elvágva?

Azon is lehetne egy kicsit lovagolni, hogy a kormány feladata nem az lenne-e, hogy felállítson egy normális és kiszámítható gazdaságpolitikát, ami rövid távon bizalmat gerjesztene a befektetők és a gazdaság szereplői körében -> beindulna valami halvány növekedés (bár mi momentán már a stagnálásnak is örülnénk) -> és akkor lenne új munkahely (vagy ha nem is lenne a mostaniak megmaradnának), az emberek tudnának dolgozni, lenne pénzük és visszafizetnék a hiteleket. Mert azt ugye mindenki sejti, hogy a magyar nem azért nem fizet mert nem akar, hanem azért mert nem tud, nincs miből. Ez csak egy pár aspektus amin el kéne gondolkodni a bőrös Audi hátsó ülésén útban a képviselői irodaház és a Parlament között (kb. 450m), de hagyjuk is a dolgot, mert lenne egy ötletem.

A helyett, hogy ésszerűtlen mentőövek dobálására és szegényfalva felépítésére költenénk a pénzt a következőt indítványozom az ésszerűség és a költséghatékonyság jegyében:

1., Azon devizahitelesek, akiknek törlesztési nehézségeik akadtak látogassanak el az eszközkezelőhöz (ha már megalapították eme nemes szervezetet csináljanak is valami) és vigyék el oda bér- és lakáspapírjaikat regisztráció céljából.

2., Az eszközkezelő írja fel, hogy van egy ingatlan adott paraméterekkel (hol van, mekkora, stb. és ami a legfontosabb, hogy milyen törlesztő részlet tartozik hozzá melyik banknál és milyen futamidővel). A kört lehet még bővíteni a már megfizetett önrész kérdésével, a hitelbe már betolt törlesztéssel és így tovább, ezt a szakemberek ki tudják dolgozni, menjünk is tovább.

3., Azt is vigyék be a rendszerbe, hogy az adós fizetési papírjai alapján mekkora hitelt tud felelősséggel vállalni a továbbiakban.

4., Ha minden bajbajutott így tesz, lesz egy csinos kis adatbázis lakásokról/házakról, fizetési képességekről és – most jön a mutatvány – kezdődhet a csere-bere.

5., Ha Gipsz Jakab már nem tudja fizetni kacsalábon forgó palotájának 300 ezer Ft-os törlesztőjét, de teszem azt egy 200 ezret még igen, keressünk egy olyat, aki ekkora összeggel dőlt be és tegyünk javaslatot annak lakóingatlanának elfoglalására és továbbtörlesztésére. Annak lakója (aki ezek szerint a 200-at nem bírja nyögni, de mondjuk a 100 még menne) átmehetne egy 100 ezres törlesztésű lakásba és így tovább.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi legyen 2 ügyféltípussal a továbbiakban.

a., Aki egyetlen fillért sem bír fizetni és az égvilágon már semmije nincs (abszurd, de tételezzük fel) annak nagyon komolyan kivizsgáltatnám az okát. Ha valóban olyan, előre nem látható körülmények adódtak a hitel felvétele és a törlesztés leállása között, ami vis maiorként gátja a további fizetésnek ott javasolnám csak az állami segítségnyújtás módjának a megállapítását. Ezt a kört durván szűkíteném, mindenféle mendemondát nem hinnék el, hisz annak vélelmét mindvégig fenntartanám, hogy az állampolgár a hitele felvételekor felelősen, a saját sorsa érdekében döntött, tehát elvileg számolt a következményekkel is, ha beüt a krach.

b., A másik csoport ugye az, aki már nem tud hova költözni, mert vagy nincs hova (nincs meg a cserealap), vagy amennyit fizetni bírna azért nem tud új lakásba költözni. Itt is jöhetne az alapos vizsgálat, majd a segítségnyújtás, ha annak jogalapja biztosított.

Miért lenne ez jó?

   Egyrészt örülne a bank, amiért a hitel nem bedőlt, csak más fizeti tovább. Higgye el mindenki, hogy a bankok jó része nem ingatlanos cég, neki pont akkora nyűg jelen helyzetben a visszavett lakás értékesítése, mint bárki másnak. Lehet őket lehordani mindennek (kormányunk szokta is, úgyhogy már ez meg se kottyan nekik), de attól még a tény tény marad. Ők csak a pénzüket akarják visszakapni, amit az adós teljesen szabad akaratából vett kölcsön tőlük. Pont, ennyi, és az urban legendeket a banki gonosztevésekről most hagyjuk is ha kérhetem.

   Másrészt jó lenne az adósnak, aki így, vagy úgy de csak tulajdonnal bírna, nem egy kényszerértékesített lakás töredékárával kéne kiszállnia a buliból (ha egyáltalán) és földönfutóvá válni, hanem maradna nevén egy ingatlan, amit szépen fizetne tovább, igaz, hogy kicsit kisebb, kicsit másabb, de az övé.

   És végül jó lenne az államnak is, hisz ebbe a rendszerbe nagyságrendekkel kevesebb pénzt kellene beleraknia, mint így, ahogy most van (ill. épp nincs), hisz tényleg csak azokkal kéne törődni, akik nagy bajban vannak, a többit megoldja a bank és a hitelesek közössége.

A rendszert informatikailag összerakni nem nagy feladat, ami kellene hozzá az a megoldási szándék, és a rugalmasság a bankok, ügyfelek részéről.

Hiszem, hogy egy ilyen megoldás százszor többet érne, mint az a tesze-toszaság ami most van, arról nem is beszélve, hogy a mai intézkedések az állam szempontjából csak a pénzt viszik (pl. döglődő hitelezési- és ingatlanpiac) és semmiképp nem hozzák.

Szerintem érdemes lenne átgondolni a dolgot, sokkal több emberen segíthetne, mint a most belengetett pár száz család. Nagyon meredek az ötlet?