Vége a CES-nek, igyekeztem elolvasni a tudósításokat, melyek Las Vegasból érkeztek. Ha lehetek őszinte számomra nem nagyon volt olyan bejelentés, amitől azonnali birtoklási vágy uralkodott volna el rajtam, talán egyedül az Nvidia prezentációjánál éreztem azt, hogy ott a srácok valószínű nem facebookozni meg aknakeresőzni járnak be a melóhelyre.

Ami viszont megütötte a fülem az az, hogy több helyről is azt olvastam, hogy a gyártók elérkezettnek látják az időt, hogy elterjedjen a 3D nyomtatás (akár az otthoni felhasználók körében is) a mindennapokban.

Magam részéről kicsit szkeptikus vagyok a hír hallatán, nehezen tudok elképzelni olyan alkalmazási területet, ami megkövetelné, hogy itt mellettem duruzsoljon egy nagyobb mikrónyi vagy fénymásolónyi méretű doboz, úgyhogy kíváncsian várom, hogy a marketing szakma mivel adja el nekünk ezt a cuccot.

/Megjegyzem nekem sima nyomtatóm sincs, egyszerűen nem tudom, hogy mit kellene itthon kinyomtatni, ha olyanom van max. lesétálok a copy shop-ba és 20 Ft-ért elkészíttetem a nyomatokat de erre is mindösszesen egy alkalommal került sor ez idáig./

Nehezen hiszem, hogy holnaptól tömegesen kezdünk el mondjuk egyedi alkatrészeket, szerszámokat, ruházati kiegészítő CAD filéket letölteni a netről, (esetleg magunknak csinálni) már csak azért is, mert egyrészt ezek a dolgok jellemzően két próbálkozás után elvesztik az újdonság varázsát és unalmassá válnak, másrészt az anyagminőség adott, tehát az nem pont úgy van, hogy megálmodok magamnak egy új cipőt/karperecet/övcsatot és mindegyiket elkészítem magamnak aztán azzal villantok a céges buliban.

A 3D nyomtatásnak – szerintem – igazi létjogosultsága a prototípus készítés esetében van (ezeket itt használják főként ma is), hisz nincs attól fontosabb egy mérnök számára, hogy a monitoron megálmodott eszközt, alkatrészt kézbe vegye, mielőtt megnyomják a tömeggyártás gombot.

Hangsúlyoznám, hogy az eljárás nem új. Jómagam néhány évvel ezelőtt egy konferencián vettem részt, ahol az egyik előadó épp ebben a témában jelentkezett, és míg fent, az emeleti előadóban ment a prezentáció, addig az ott lévő laptopon elindított folyamat eredményeként az előtérben kiállított nyomtató készítette a 3D nyomatot.

Az előadás egyébként meglehetősen érdekes volt, például megtudtuk, hogy az amerikai hadseregnek van olyan „nyomtatója”, amit elcipeltek Afganisztánba azon célból, hogy ha szükség lenne egy alkatrészhez valamelyik hadieszközhöz azt titánporos technológia felhasználásával ott helyben előállítsák, mert még mindig olcsóbb és gyorsabb ez az út, mint arra várni, hogy a US Airforce küldjön pl. egy tengelyt a világ túlsó feléről. Merthogy erre is van lehetőség, a hordozó anyag lehet pl. fémpor is, persze a mi bemutatónkon nem ezt használták.

A nap folyamán mi az alább látható golyóscsapágyat készítettük el (igen, nap, mivelhogy egy ilyen test nem másodpercek alatt készül el, beletelik egy kis időbe), melynek alapja egy speciális por és ragasztó keveréke.

A procedúra lényege meglehetősen egyszerű. Ahol a nyomtatandó file-ben szilárd test van ott ragasztja a port a gép, ahol nincs ott nem, aztán a végén sűrített levegővel kifújják a felesleget. Dióhéjban ennyi a lényeg.

Ami érdekes az az, hogy a képen is látható „csapágy” így egyben jött ki a gépből (azaz nem elemenként nyomtatták, majd azokat összerakták) mégis pörög-forog-mozog, ráadásul, ahogy látható színes és feliratos is, hisz erre is lehetőséget ad a technika. Volt ott mutatóban egyébként egyéb prototípusként megmunkált tárgy is, (pl. egy komplett flex) melyek meglehetősen változatosak voltak mind formájukat, mind anyagukat tekintve, hisz a por és fémbázison kívül pl. műanyaggal is működik a rendszer.

Nyilván az elmúlt években volt fejlődés a 3D nyomtatás terén is, de én mégsem hiszem, hogy tömegesen szaladnánk idén a MediaMarktba egy jók kis printerért. Azt el tudom hinni, hogy esetleg fent említett fénymásoló szalonokban lesznek ilyen gépek hamarosan, amit én, mint a technikai fejlődés nagy barátja üdvözölnék is. Ha lesz ilyen akkor viszont ezt a kreálmányom tuti, hogy megcsináltatom, kerül amibe kerül.