A miértre a válasz rém egyszerű, ami nem más, mint a kényelem. Ha hirtelen ötlettől vezérelve filmet akarok nézni, akkor eszem ágában sincs azzal molyolni, hogy gépet kapcsoljak, bootolásra várjak és aztán elindítsak egy médialejátszó alkalmazást. Ha mindehhez még lenne is kedvem, akkor is ott vannak a rendszernek azon hiányosságai, hogy távirányítás nincs, valamint az, hogy ha elunom vagy elalszom a filmet, nem tudom kikapcsolni a gépet.

Szerencsére a probléma másokat is foglalkoztatott már azzal a különbséggel, hogy vannak okos és egyben lusta emberek, akik nem csak felismerik a problémát, hanem megoldást is tudnak rá konstruálni.

 

Alapvetően két féle út áll a felhasználó előtt, ha megpróbálja megoldani a kérdést.

 

Az egyik a dedikált eszközök, melyek gyakorlatilag aprócska kis dobozok amik semmi mást nem tudnak, mint meghatározott file formátumokat a kijelző képernyőjére küldeni. Őszintén szólva ebből kettőt vizsgáltam meg az általam még elfogadható árkategóriából, melyek közül a SONY típusát magam ejtettem ki a rostán, míg a TakeMS –ről a boltos beszélt le. Ez a 10-20 ezres kategória tehát nem jött be, az ajánlott 40-60 ezer közti eszközök viszont engem nem érdekeltek.

 

A másik út olyan dvd lejátszót venni, ami képes USB porton keresztül kommunikálni a külső adattároló eszközzel. Miután ezzel kapcsolatban láttam pozitív és anyagilag sem túl megterhelő megoldásokat ebbe az irányba kezdtem kutakodni.

 

Arra viszonylag gyorsan rájöttem, hogy gyakorlatilag bármelyik ilyen csatolóval ellátott eszköz képest kezelni a külső adattárolót, ha annak filerendszere FAT32. Na, először itt bizonytalanodtam el, hiszen megnézve az én Maxtor OneTouch 4 típusú, 500 Gb-os eszközömet az bizony NTFS. Lázas fórumozás kezdődött, de mindenhol azt olvastam, hogy a tartalom alatt filerendszert cserélni felér egy öngyilkossággal.

 

Ennek ellenére nem hagyott nyugodni a dolog, kerestem a megfelelő eszközt, mígnem találtam is egy mind árban, mind szolgáltatásban számomra megfelelő dvd lejátszót. Ez pedig nem volt más, mint a SCOTT DMX 20 HBK. Lássuk, mit tud az eszköz.

 

Először is van egy rendkívül eredeti formája, ami a megszokottól, hogy úgy mondjam igen távol áll. Ahogy a képen is látható, a ma divatos lakkfekete kütyü függőleges kialakítású és akár falra is szerelhető. Ez azért jó, mert sajna nincs nálam elég hely arra, hogy egy asztali lejátszó terpeszkedjen az asztalomon

A készülék számos csatlakozóval rendelkezik (HDMI, digitális coax, USB, AV out, DIN/Scart out), győzze a felhasználó kitalálni, hogy melyikkel kívánja a megjelenítő eszközhöz láncolni a masinát.

 

Én természetesen a HDMI-t választottam, mégiscsak digitális tartalomról van szó. Ez tehát az egyik dugó amit használok, a másik az USB csatoló, ahova mehet a külső HDD vagy a pendrive. A dolog azért érdekes, mert nem elég, hogy ezen keresztül PC nélkül nézhetünk filmet, hallgathatunk zenét, de akár CD-t is rippelhetünk általa a menüből, tetszőleges minőségi beállításokkal.

 

Ami a legfontosabb dolog volt számomra az az eszköz sebessége. A kis médialejátszók rendre a sebességük miatt véreztek el, de ez nagyon gyorsan böngészik a file struktúrában. Nem mondom azt, hogy első csatlakozáskor nem időzik el néhány másodpercig a tartalom beolvasásával, de ha megvan utána már szélsebesen lehet navigálni.

 

A készülék magyar nyelvű menüvel nem rendelkezik (én eddig új firmware-t nem találtam hozzá, de nem is hinném, hogy lecserélném), de a rendszer nem bonyolult, ki lehet rajta igazodni.

 

A támogatott formátumok köre széles, megbirkózik a feliratokkal is, de őszintén megmondva, nekem nem sikerült mindegyik megjelenítésére rábírnom. Egyenlőre nem tudom, hogy mi lehet a titok, remélem erre is hamarosan rájövök.

 

A képminőség állítható, azaz 1080p-ig tudja küldeni a képet, feltéve, ha erre vevő a tv is. Nálam 1080i-nél megáll a tudomány, de erről nyílván nem a dvd tehet. A képminőség a 82 cm-es HD Ready Samsung tv-men minden esetben élvezhető, gondolom ha lenne Full HD még jobb lenne. Egyébként az eszköz menüjében beállítható, hogy milyen képearányú tv-n nézzük a műsort, így rendelkezhetünk arról, hogy 4:3 esetében hogyan vágja formára a képet, illetve arról, hogy 16:9-en ne torzítson, szépen használja ki az utolsó pixelt is.

 

Ami a hangot illeti én csak simán a tv-vel kötöttem össze a lejátszót így akár a stereo is elég (semmi kedvem nem volt még egy kábelpárral bedrótozni az amúgy is már kaotikus szobát), de persze tudja ő a Dolby-t is 5.1-el, bár ha jól tudom a DTS-t már nem támogatja.

 

Magyarázattal tartozom még a háttértároló problematikájával kapcsolatban. Miután a nagy HDD-m filerendszere ugye nem volt megfelelő elővettem a fiók mélyéről egy rég elfelejtett 20 Gb-os JukeBox-ot, ami hogy, hogy nem FAT32-es volt. Jelenleg ez van befogva a lejátszó kiszolgálására, amire egy 15-20 db divx-es film simán felmegy, majd ha megunom rotálom a tartalmát, egyenlőre ez így jó. (Bevallom engem a hatalmas méretű, FULL HD Blu-Ray rippek és DVD-k egy az egyben nem érdekelnek, úgyhogy ebből kifolyólag az eszköz kiválasztásánál nekem nem volt szempont, hogy ilyeneket le tudjon játszani file szinten. Ha ilyen van, majd megnézem lemezről, mert azt ugye felesleges említeni, hogy mind CD-t, mind DVD-t írott, újra írott változatban le tud játszani.)

 

 

 

 

 

  

Összességében azt kell, hogy mondjam 18.990 Ft-ért remek vételnek találom, mindent tud, amit én elvártam az eszköztől ráadásul egy olyan koncepcióba fogalmazva, ami számomra külön öröm, jó ránézni, feldobja a szobát, hogy úgy mondjam dísze a hosszú évek áldozatos munkájával összelegózott hálószobai szórakoztató-központomnak.

 

 

 

És amit a végére tartogattam, mert a legjobb, azaz save the best for last: az ajtónyitás!

 Megfizethetetlen!

 

(Egyetlen dolog, ami miatt sajnos nem 100%-os az örömöm, az az, hogy bár a dvd lejátszó bekapcsolásakor a kis 20 Gb-os háttértároló is elindul, de sajnos adatot csak akkor küld ha megnyomom rajta a menü gombot. Ennyit tehát induláskor meg kell tennem, de utána minden megy mint a karikacsapás, elindul, megáll, előre hátra teker akár 20x sebességgel, azaz, mintha dvd filmet néznék korongról. Ha egyszer a nagy vinyón kicserélem az NTFS-t FAT32-re akkor ez a gond is megoldódik majd.)