A napokban sorra jelennek meg a cikkek és képek az újonnan bemutatott S osztályú Mercedes –ről, mely a gyári kód szerint a keresztségben a W222 nevet kapta.

A fotókat látva, a bemutatóról szóló írásokat olvasva talán tényleg nem túlzás, hogy egyes oldalak egyenesen a világ legjobb autójáról beszélnek, de most nem erről szólnék, hisz igazából nem érheti meglepetés az autós társadalmat. Mondhatni természetes, hogy a német mérnökök beleadtak apait-anyait a fejlesztések során, hisz egyrészt tényleg nagyot akartak gurítani, másrészt ez az új modell nem csak önmagáról szól, üzenni kellett valamit a korábbi – mára gyártási ciklusa végére érő – Maybach tulajoknak is, hogy itt vagyunk, tudjuk mi a dolgunk ezt vegye ki az elkövetkezőkben szuperlatívuszokra vágyik.

Az, hogy szép-e a kocsi azon vitázni felesleges, részint ízlés dolga, részint pedig ezen a szinten nagyon óvatos mindenki, meghökkentő formai újdonságokra számítani nem lehet. Az extralistát olvasva – és mellé téve a gyári utastéri fotót - viszont különös gondolatok fogalmazódtak meg bennem.

Az jutatott ugyanis eszembe, hogy ez a guruló számítógépközpont vajon mennyire készül a mának és mennyire a jövő generációi számára?

Néhány feautre – a teljesség igénye nélkül – amit a derék stuttgartiak begyömöszöltek ebbe a gördülő „alubódéba”:

• az autó felismeri a balesetveszélyes előzést és szükség esetén önhatalmúan „visszakormányoz” az eredeti sávba, melyet úgy ér el, hogy az ellentétes oldali kerekeket óvatosan fékezni kezdi;
• megáll figyelmetlen gyalogos, araszoló autó előtt/mögött, majd ha kell, szabad út esetén újra indul és mindezt úgy, hogy figyeli, hogy a gazdi képben van-e, azaz fogja-e a kormányt;
• nemhogy magától beparkol egy helyre, de útközben szemmel tartja, hogy egyáltalán mely hely jöhet szóba;
• mozgását 25 szenzor, 1 radar és 2 kamera követi folyamatosan;
• aggódik a sofőr éberségéért, folyamatosan szemlézi a driver állapotát, ha kell pittyeg, villog, rázza a kormányt és pihenésre int;
• az autó menet közben nemcsak előre néz, hanem oldalra is. Ha egy kereszteződésben úgy látja, hogy valaki vagy valami elé fog kerülni felkészül az esetre, előkeményíti a féket, figyelmeztet és 50 km/h-s sebességig akár vészfékez is;
• az hogy egy autóban légzsák van az nem újdonság. Ugyanakkor az S klasse gyakorlatilag megszámlálhatatlan lufijai (már hátul is van) az övekkel karöltve arra is képesek, hogy frontális ütközéskor analizálja a becsapódó tárgy pályáját és mind az utast, mind a sofőrt elhúzza előle;
• nemhogy felismeri a táblákat, de azok alapján képes dönteni. Behajtani tilos esetén szól az autó, hogy talán nem kéne – ezzel megakadályozva az autópályára rossz irányba történő felhajtást – de ha sebességkorlátozást lát biztos, ami biztos az infot elmenti a navigációba is, hisz jól jön az még egyszer;
• észreveszi az úthibákat, azaz, ha egy kátyú közeledik azonnal állít a futómű keménységén, hogy lehetőleg az utasoknak ne tűnjön fel semmi a bakkanásból;
• izzó a lámpákban? Na, az már nincs. Van helyette 190 db LED fényforrás, ami azon túl, hogy láttat arra is ügyel, hogy ha a kocsi mögött/előtt hajt valaki, annak ne égesse ki a szemét. Azt már meg sem említem, hogy a kocsi éjjel is lát, gyalogost 160 m-re, állatot 100 m-re előre simán észrevesz, ha ilyet tapasztal a műszerfalat éjjeli módba kapcsolja és a hőképet a kijelzőre vetíti megmutatva, hogy honnan várható valami élőlény, amire figyelni kell.

Nem folytatom… Tényleg egy csoda.

Ugyanakkor az jutott eszembe, hogy ismerve fogyasztói társadalmunk tervezett avulásra vonatkozó téziseit (valamint nem szem elöl tévesztve azt sem, hogy minél inkább bonyolódik egy rendszer annál több a hibaforrás, ami szinte biztos, hogy előbb utóbb gondot is fog jelenteni) vajon ezt az autót milyen időtávra tervezték? És igazából nem csak ezt, az összes mai átlagautóról is szólhatnék.

Állapítsuk meg: maga az autó, mint tárgy önmagában nem egy komplikált szerkezet, az alapfunkciói (elindul, kormányoz, megáll) bagatell, mondhatni alapvető fizikai tudással, primitív műszaki érzékkel is befogadható. Az, hogy a mai autók bonyolultak az egyrészt köszönhető saját magunknak – mindig szebbre/jobbra/kényelmesebbre/biztonságosabbra vágyunk -, másrészt a gyártók folytonos bizonyítási kényszerének is betudható.

Vannak fejlesztések, melyek az átlag autósnak szólnak, hisz a mai kor embere már garantálom, hogy az én öreg autómat sem tudná beindítani, de hát ez van, nem lehet mindenkitől elvárni, hogy indulás előtt szivatózzon, töltést és vízhőfokot, ne adj isten olajnyomást figyeljen útközben és azt mondom, hogy ez így van jól.

Ugyanakkor a 2x30 cm-es képátlójú LCD kijelző műszerfal helyett és az egyenként 14 fúvókával ellátott masszázsfotelek (hogy az utastéri ambiligh-tról már ne is beszéljek) öncélú megoldások és ezzel bárkivel hajlandó vagyok vitába szállni.

Nem, azok ott nem mechanikus műszerek, vetített kép az egész (fotó: Mercedes-Benz)

Mi lesz ezzel az autóval 15-20-30-40 év múlva? Nem az a kérdés, hogy lesz e bele ilyen szép fabetét, mert lesz. Vagy gyárt bele a cég, vagy letöltjük a mintát a netről és kinyomtatjuk 3D printerrel. (Ortodoxok, majd öreg asztalos bácsikkal fogják faragtatni, ha még lesz 2040-ben egyáltalán olyan.)

Abban sincs kétségem, hogy valaki az elporladt steppelt bőrt is rávarrja majd a kormányra, cockpitre, de vajon mi lesz a többivel?

Hány pixel fog még világítani a gigantikus műszerfal helyére megálmodott kijelzőn? Működik-e majd a szenzorok hada, mozognak-e még a szervomotorok, és dolgoznak-e még az autó számítógépei? Mi lesz a szoftverekkel, ha bekrepálnak? Tudvalevő, hogy ez a sok-sok elektromosság kábeleken halad, melyeket csatlakozók kötnek össze. Nincs az az isten, hogy évtizedek alatt a kábelborítások ne érjenek el, a csupasszá váló vezetékek ne oxidálódjanak, törjenek meg, ne legyenek kontakthibák, beázások és már kész is baj.

Ezen hibákat ki tudja majd felderíteni, megjavítani, ha már egy mai egyszerű átlagautónál sem foglakoznak a hibafelderítéssel, cserélnek mindent egyben, aztán viszlát.

Rendszeresen olvasom Csikós Zsolt „ponton” Merci felújításáról szóló írásait a belsőségen. Az az autó full mechanika, semmi különös elektronika, számítógép nincs benne mégis felújítása olvasóként is egy rémálom és idegőrlő munka még akkor is, ha Zsolti leírása szerint már abban is átestek a mérnökök a ló túloldalára, azaz olyan megoldásokat alkalmaztak, melyek olykor feleslegesen bonyolultnak tűnnek.

Akkor hogy lesz ezzel? Mit fognak keresni a restaurátorok a jövő eBay-én bolhapiacán? Hogy lehet majd felújítani gyári állapotra egy ilyen autót? Egy 40-50 éves eredeti Becker rádiót nehéz összekaparni jó állapotban, akkor ebbe a beépített házimozival és Wi-Fi hotspottal mi lesz?

Bele sem merek gondolni. Van egy olyan gyanúm, hogy nem fog menni a dolog. Azt hiszem egyre jobban meg kell becsülnünk a még meglévő és működő mai youngtimereket, öreg autókat. Félek, hogy gyerekeink régi autókat már nem fognak látni.