K report

Keep Upsizing!

2014. január 11. - klarky

Miközben lelkesen gyűjtöm a szép és különleges autók képeit, időnkét egy-egy fotóra a szokásosnál is jobban rácsodálkozok. Jellemzően ezek azok a képek, melyeken egy adott modell sok-sok évvel ezelőtti régebbi változata a mai megfelelőjével együtt szerepel. Mutatok pár képet, mely azt bizonyítja, hogy a mai szemmel megszokottnak hitt méretek micsoda monstrumoknak is számítanának a múltban és kicsit morfondírozok rajta, hogy van-e ennek értelme.

Kezdjük egy kis időutazással. Az autózás valamivel több, mint 100 éves története lelkes amatőrök, álmodozó profik kezei közül kikerülő „tákolmányokkal” kezdődött. Akkoriban a fő cél nem a szépség, vagy a méretek racionalizálása volt, hanem a „jó az, csak menjen” filozófia követése lehetett. Nyilván egy korabeli gőzkocsitól senki nem várta el azt, hogy fantasztikus aerodinamikával kápráztassa a nagyérdeműt, már az is elég volt, ha az egyik faluból átdöcögött a másikba és a lakosság el is alélt. (Egyik fele az ámulattól a másik rendszerint a félelemtől. :-) )

steamcar_blog.jpg

Nagyjából innen indultunk

Aztán ahogy telt-múlt az idő, fejlődött a technika sorra jöttek a korszerűbb, racionálisabb megoldások mely szép, kényelmes, elfogadható méretű automobilokat eredményezett. Nem szabad feledni ugyanakkor, hogy az autó valahogy mindig is egyfajta péniszhosszabbító volt, a nemesség, az uralkodó osztály, az arisztokrácia mindig imádott hatalmas autókkal parolázni, nekik valahogy a kis autók sosem nyújtottak alternatívát így gyártották is nagy elánnal a batárokat, hisz pont ez a társadalmi réteg volt az, aki megtudta fizetni az új fajta helyváltoztató eszközt. A kisembernek erre ha akarta sem lett volna módja, így az ő igényeivel eleinte nem nagyon számoltak.

Az autók méreteinek alakulását nem csak a tudománytörténet, de a világtörténelem is befolyásolta. A háborúk utáni alapanyag és gyártóeszköz hiány furcsa megoldások születését eredményezte, hisz ezen kényszerítő körülményeknek köszönhetünk olyan mai szemmel nézve megmosolyogtató megoldásokat, mint a micro car –ok, cabinrollerek, de ide sorolhatók a woody –k és egyéb mini járgányok is. Ha nincs alapanyag, de a mobilitásra szükség van, valamit tenni kell és a derék mérnökök tették is a dolgukat, már persze ami tőlük tellett... De említhetnénk pld. az olajválság korát is, ami majdnem komplett autógyárakat döntött le a lábukról, hisz a féktelen motortérfogat növelés / és teljesítményhalmozás, mely a csodás muscle car –ok születését eredményezte egy csapásra halálra volt ítélve, hisz minek a hatalmas autó, ha nincs bele hajtóanyag?

Térjünk vissza az eredeti problémafelvetéshez és lássunk pár képet. Először nézzük a FIAT 500 –ast, az ikonikus kisautót, ami a retro autógyártás egyik legsikeresebb képviselője és mai napig cuki kisautóként gondol rá minden nagyvárosi shopping királynő. De vajon tényleg kicsi ez az autó?

old vs new fiat 500_blog.jpg

Nos, ha az eredeti változat mellé állítjuk láthatjuk, valójában nagyon nem. Az ős kisfityó, amivel kb. az lehetett a gyártó célja, hogy a munkában megfáradt olasz polgártársat kanyargós sikátorok mentén elvigye A-ból B-be akkorára nőtt, hogy a pláza mélygarázsában csak azért lehet vele könnyen parkolni mert a többi autóval még nehezebb.

Vagy vegyük a Mini-t. Nomen est Omen, mondja a bölcs és Issigonis előtt tényleg az lebeghetett a tervrajzok papírra vetése közepette, hogy egy kicsi, de praktikus autót álmodjon meg. Nem is sejti a felületes szemlélő, hogy micsoda bravúros megoldások lapulnak a kasztni alatt, hogy a cél elérhetővé váljon és fogadok azt is kevesen tudják, hogy az eredeti Mini hordta a történelem legkisebb átmérőjű sorozatban gyártott autókerekeit, konkrétan gumi sem volt rá amikor a koncepció megszületett. És ma? Itt tartunk:

2014-Mini-rear-all-generations_blog.jpg 

Kalandozzunk el egy kicsit a sportautók világába. Egy autó sportos karakterisztikájának alappillére az, hogy közvetlen visszajelzést adjon a vezetőjének az útról (feszes futómű, közvetlen kormányzás), a motorja legyen pörgős és nyomatékos. Mondhatnám, hogy afféle gokart érzést kell, hogy nyújtson, de nyilván egy autótól azért többet várunk, pld. ne ázzunk meg benne, vagy ha úgy adódik, hogy nem kívánt fizikai kontaktusba kerülünk egy tereptárggyal a túlélési esélyeink legyenek nagyobbak, mint egy aknamezőn bőrt rúgó focicsapatnak. Sokan elfelejtik, hogy egy sportautó nem attól sportautó, hogy több ezer köbcentiből előállított több száz lóerős teljesítmény próbálja megmozdítani a fémdobozt amiben ülünk, hanem attól, hogy egységnyi teljesítménynek mekkora súlyt is kell ösztökélnie. Ennek megfelelően pedig máris ott tartunk ahonnan indulunk. Egy kicsi, könnyű autó, kis motorral nagyobb élményt jelenthet a használójának, mint egy 300-400 LE-s szörnyeteg, aminek 2 tonnát kell cipelnie. Ahogy Collin Chapman mondotta volt: „A teljesítmény növelése csak az egyenesekben tesz gyorsabbá. A tömeg csökkentése viszont mindenhol." -> gyártsunk kicsi és könnyű autót. Mintha ez régebben jobban tudatosult volna a gyártókban, lássuk csak:

p_911_size_blog.jpg

És jöjjön egy brit arisztokrata is ugyanebből a kategóriából. Kicsit túltenyésztették, nem?

jaguar_blog.jpg

Persze most mondhatja mindenki, hogy igen ám, de azóta sok idő eltelt, változtak az igények, a jogszabályok és a biztonságtechnikai követelmények is én mégis azt mondom, hogy ez csak az egyik oldala a dolgoknak. Azt gondolom, hogy szegény gyártók belekerültek egy spirálba, amit az un. piaci verseny kényszerít rájuk és nem tudnak kitörni belőle. Nevezetesen arról van szó, hogy a vásárlónak igényei vannak, amit meg kell próbálni kielégíteni, hisz ha nem teszi ’A’ gyártó majd megcsinálja ’B’ és akkor oda a profit. (Tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy a korszerűnek mondott vállalatvezetési és marketing tudományok azt eredményezték, hogy ha nincsenek igények akkor generálni kell, mert majd akkor rájön a fogyasztó, hogy ő az adott újdonság nélkül már élni sem tud, így vásárol is serényen a nélkül, hogy belegondolna: motorosan állítható pedálrendszerre az ég világon semmi szüksége nincs.) Cserébe sorra kerülnek az autókba a nem is mindig túl hasznos extrák, aminek egyrészt helyet kell találni másrészt az sem baj, ha a működtetésére szolgáló energiát is előállítja valamit. Nő a kasztni, nőnie kell a motornak is ill. annak teljesítményének, ráadásul a biztonságtechnikai előírásoknak is meg kell felelni így még tovább nő az autó. Nem telik bele pár modellciklus és azon kapják magukat a gyártók, hogy az adott modell túlnőtt a kategóriáján és így lett már-már középkategóriás autó egy Polo, egy Fabia, egy Yaris, a Corsa vagy egy Twingo. Új, kicsi autót kell kitalálni a gyártóknak a rés betömésére és kezdődik minden elölről.

A probléma tehát mint látható nem egyszerű, az okok pedig egyértelműen összetettek, bonyolultak. Nem mondom, hogy én nem szívesebben ülök egy modern autóban, mely óv és körül ölel, mint egy mai szemmel nézve lélekvesztőnek tűnő oldtimerben, de kíváncsi vagyok, hogy a folyamat egyszer megáll-e. Miközben a motorok esetében mostanában a downsizing a jelszó vajon eljön-e az idő, amikor a méretek terén is megforduljon a trend? Ha komolyan vesszük a közlekedés és parkolás terén egyre nagyobb problémával küzdő nagyvárosokat, a környezetvédelmet, a nyersanyagforrások szűkülését hiszem, hogy legalább egyes kategóriában ennek be kell következnie. Meglátjuk…

A bejegyzés trackback címe:

https://kreport.blog.hu/api/trackback/id/tr795753056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása