Épp egy éve annak, hogy a hazai üdítős sörök világába kalandoztam, akkor született poszt arról, hogy mit is ér egy jó csomagolás, ill. az mennyire határozza meg a termék és a márka identitását. Lamentáltam rajta, hogy képes egy design (képes-e?) a fogyasztó irányába kommunikálni azt, hogy miről is szól az adott termék, tudja-e az alkalmazott megoldás a fogyasztót a vásárlás irányába terelni lehetőleg úgy, hogy elérje a gyártó a célját, azaz az ő termékét vegye le a szomjas polgár a polcról és még véletlenül sem a konkurenciáét.
Akkor kicsit értetlenkedtem a marketingesek (mondhatni) félvállról vett munkáin (a tyúk és tojás problémáját persze nem fogjuk tudni feltárni soha, azaz ki másolt kitől), viszont a 2013-as szezonban változásokról számolhatok be.
Pár napja vettem észre, hogy a korábbi posztban említett két gigász közül az egyik, nevezetesen a bőcsi érdekeltség új termékkel jelentkezett, ennek most az a neve, hogy Borsodi Friss Zero (citrom vagy grapefruit) alkoholmentes.
Azt nem tudom, hogy olvasták-e a döntéshozók a fent idézett posztot (nem mellesleg az a cikk az elmúlt év második legolvasottabb írása volt nálam) de ha igen abban biztos vagyok, hogy nem jött át az üzenet.
Lehet, hogy én vagyok a hülye, de őszintén megmondom nem értem. A Borsodi sör termékpalettája eddig is inkább volt kaotikusnak nevezhető, mint áttekinthetőnek, de jól látszik, hogy ez különösebben nem zavarja őket, úgy vannak vele lövünk minden felé fogalom nélkül, aztán előbb-utóbb csak gól is születik. Hát innen üzenem meglepne, ha így lenne. Miről is van szó?
Ahogy a csatolt képen is látható idén lett egy kék dobozos gyümölcsös sörük, ami továbbra is Zero jelöléssel fut, mely ez esetben már nem Zero cukortalalomra utal, hanem a Zero alkoholtartalomra. Zavaros? Az…
De ízlelgessük egy kicsit a problémát. Tavaly kijöttek a Zero nevű gyümölcsös sörrel ahol a Zero a cukortartalomra utalt és az sem hozta őket zavarba, hogy van egy másik gyártó is, aki ugyanezen névvel, de Zero alkoholtartalmú gyümölcsös sört kínál.
Idén ahelyett, hogy jól láthatóan identifikálnák a terméket (megpróbálnának neki önálló karaktert adni és elhúznák a másik terméktől) tovább bonyolítják a helyzetet, kijönnek egy Zero nevű alkoholmentes sörrel de úgy, hogy – legalábbis a honlapjuk tanulsága szerint – a Zero cukortartalmú sörük továbbra is a piacon van. Ezt érti valaki?
Szerény véleményem szerint a névválasztás eleve elhibázott, hisz a termék neve (Borsodi Friss citrom/grapefruit Zero alkoholmentes/cukormentes) elképesztően hosszú (olyan, mint egy dél-amerikai teleregény szereplőjének a neve), így kérni szinte bizonyosan nem fogja senki. Rövidíteni meg bajosan lehet, hisz nincs egyetlen kombinációja sem a fent idézett szavaknak, ami definiálná a terméket, azaz megint csak ott tartunk, hogy a név nem jó, ez nem egy ütős márkanév.
Igazából azt furcsállom az egészben, hogy a cégek a termékfejlesztésre sokat költenek, ideális esetben ezek nem csak úgy kipattannak valaki fejéből és másnap már ontja is a produktumot a gyártósor, hanem azt alaposan kimunkálják. Ilyenkor számos vizsgálat, fókuszcsoportos elbeszélgetés zajlik, miközben marketing-tanácsadók hada áll készenlétben, ahol értékelik az ízeket, a csomagolást, azokra vonatkozóan különböző kombinációkat hoznak létre. Figyelik a fókuszcsoport reakciót, milyen hatásokat indukálnak a pilot fogyasztókban az új termék tervei, variálják a színeket, a betűtípusokat, laikus véleményeket hallgatnak meg és azt is nagyon jól tudom, hogy ezeket az eszközöket a Borsodi is használja.
De valamiért – szerintem – megint nem sikerült, ez megint nem jött össze. Tessék szépen gyakorolni:
- Borsodi Friss alk. 2% + gyümölcsnév (zöld doboz)
- Borsodi Friss Zero cukor alk. 2% + gyümölcsnév (ezüst doboz)
- Borsodi Friss Zero alkohol + gyümölcsnév (kék doboz, de az ebből nem derül ki, hogy ebben van-e cukor, azaz van még potenciál a cuccban, még egy-két kombinációval elő lehet állni a jövőben)
és talán nem lesz baj a strandon. Esetleg vigyünk róla képet a telefonunkon, vagy írjuk le egy kis papírra és adjuk oda szomjunk oltásakor a büféslánynak. Már csak azon izgulok, hogy a Soproni bele ne nyúljon a tutiba és ne adj isten nekik is pont ez az „innováció” jusson eszükbe idén…
(Mielőtt valaki azzal vádolna, hogy ó hát persze, a kibicnek semmi sem drága, ne a problémát feszegessem, hanem a megoldásra adjak tippeket: eszemben sincs. Nyilvánvaló, hogy megoldás létezik, de – ha van is ötletem, javaslatom - nem gondolom, hogy nekem kellene azt szállítani. Vannak alternatívák, melyek jó eséllyel működhetnének, de azokkal álljon elő az, akinek fizetnek érte.)