K report

Legyőzött a hegy

2014. szeptember 28. - klarky

Valahányszor Szlovákiában, a Magas-Tátra felé vezetett utunk és a távolban megláttuk a Kriván jellegzetes formáját megjegyeztük, hogy egyszer az életben ezt a hegyet mindenképp szeretnénk megmászni. Teltek múltak az évek és az ábrándozást végre a cselekvés követte, hisz eljött az idő, a tegnapi napot túrázás céljából a szomszédoknál töltöttük.

Kriváň.JPG

Ő lenne az és egyelőre nem lettünk barátok (forrás: wikipedia)

Hajnalban indultunk, mivel a kicsit több, mint 200 km –es út távolságban nem sok, de autópálya híján időben ez mégsem kevés. Még a 8 órát sem ütötte el óránk mutatója, mikor mi már a hegy lábánál lévő parkolóban (jó, ne túlozzunk, egy nagyobbacska sávszélesítés a hegyi út mentén, melynek ára 5,9 EUR/nap) készültünk az útra és bújtunk bakancsba/vettük magunkra még pár réteg ruhát. Bár csak szeptember végét írjuk a Tátra lábához vezető úton, - amikor már feltűnt előttünk úti célunk - konstatáltuk, hogy bizony idén a télapó igen korán megrázta szakállát, hisz a komplett hegy fehér sapkát öltött. A tény nem sok jóval kecsegtetett túránk eredményessége vonatkozásában, de bízva abban, hogy a küldetés nem lehetetlen nekivágtunk.

Induláskor hideg nem volt, de párás, nyálkás időben kezdtük meg a kapaszkodást és reméltük, hogy mire 11 óra magasságában már a célunk látótávolságon belülre kerül, eloszlanak majd a fellegek, felszárad a pára és talán melengető napsugarakban haladhatunk. Azt hiszem nem kell mondanom, nem így történt…

A Krivánra alapvetően két út vezet. A kék turistaút egy déli gerincen át éri el a csúcsot, míg a zöld egy délnyugati, hosszan elnyúló meredeken. A parkolóból mindkettő egy pirossal jelölt úton közelíthető meg, a kék egy hosszabb, a zöld egy rövidebb séta után.

Célunk eléréséhez mi a kék jelzést választottuk felfele irányban és az volt a terv, hogy a csúcsot elérve a zöldön jövünk vissza. Ha valaki ide tervezi az utat annak én ezt a felosztást javaslom, mivel a kék rövidebb, bár meredekebb (így felfelé kevésbé fáradtan lehet haladni), míg a zöld hosszabb de lankásabb (lefelé jönni sosem jó, de ha már választani kell inkább így, mint meredek sziklákon szökdécselve, bár természetesen szikla mindkét irányba van, sőt, nagyjából csak az).

A piros útvonalon át tehát a kék felé fordultunk és megindultunk felfelé. A Tátra gyönyörű természeti képződmény bár nekünk a kezdetektől fogva nem ezt az arcát mutatta. Kezdetben csak a köd szitált, az útvonal felhőbe burkolózott így mi a vizuális élmény nélkülözése mellett hagytuk magunk mögött a métereket bízva abban, hogy fent talán már jobb lesz.

DSCN0040.JPG

Feljebb érve ez lenne az út egy szakasza, mely valahová tart. De mégis hová? A köd mindent kitakart...

Utunk során először a magas növésű fákkal borított erdőt hagytuk magunk mögött (már ami megmaradt belőle a jó pár éve erre járó vihar után) majd a törpe fenyvesek következtek végül a nagy semmi, csak a kövek. Mentünk, mendegéltünk és az idő csak romlott. Gyártottuk a különböző forgatókönyveket és arra jutottunk, ha már itt vagyunk legalább a zöld és kék útvonal találkozásáig feljutunk, aztán lesz ami lesz, ott még kitalálhatjuk hogyan tovább. A szitáló ködöt közben az eső váltotta, volt, hogy igen intenzíven jött az égi áldás, de mivel nem vagyunk mi cukorból, hogy elolvadjunk szakadatlan meneteltünk. (Megjegyzem a párás levegő nem csak optikailag rossz, hanem élettanilag is. Egyszerűen hiába veszed a levegőt intenzíven mégis szinte fullaszt, továbbá izzadni sem tudsz rendesen, mert nincs hova, ráadásul az aláöltöző sem segített a párologtatásban, hisz az meg csupa víz lett az út végére a csapadék miatt.)

DSCN0049.JPG

A törpefenyők birodalmának és a nagy semmi határán

Ahogy egyre feljebb jutottunk láttuk, hogy a sziklákból álló út felszíne nemhogy száradna, de azon a hó sem olvadt így síkos, csúszós volt minden, ami tovább nehezített az utat. Ekkor már tudtuk, a „csúcshódítás” elmarad, de az útkereszteződés még meglehet.

A tető felé vezető út egyre meredekebbé és komorabbá vált. Szikla amerre a szem ellát, melyen csak egy keskeny gyalogösvény vezet keresztül. Balra a nagy semmi, csak a völgybe omló szakadék, jobbra leginkább a hegy fala. Ahogy a szakasz vége felé közeledtünk újabb természeti „csapás” ért minket, oldalszelünk lett, ami épp a völgy felé nyomott. Ha lehetek őszinte először itt suhant át az agyamon, hogy nem vagyunk komplettek, bár mentségünkre szóljon, hogy nem voltunk egyedül a hegyen, mások is úgy gondolták, hogy ez összejöhet, sőt, abban is biztos vagyok, hogy volt olyan, aki végig is csinálta az utat.

Az utolsó métereken már ólomlábakon közlekedtem. Fejben tudtam, hogy a cél max. az elágazási pont lehet, és mivel minden ott dől el csak arra koncentráltam, hogy odáig épségben érjünk el, aztán lefelé már csak megússzuk.

Kézzel – lábbal, csúszva-mászva, de feljutottunk a kitűzött pontig, ahol a tábla 2120 m-t mutatott. A jel szerint még innen 370 m szintemelkedés és 1 óra 15 perces túra várt volna ránk, de nem kockáztattunk. Megértettük a hegy szavát és meghajoltunk a természet nagysága előtt, gyors fotózás és szusszanás után a zöld jel irányába fordultunk és megindultunk lefelé.

DSCN0053.JPG

A pont ahonnan visszafordultunk

Az út vissza kezdetben pont olyan volt, mint a fölfelé vezető szakasz legvége. Kifényesedett, csúszós sziklákon haladtunk kapaszkodva amiben csak tudtunk és lassan ereszkedtünk. Ideáig nem volt különösebb baj az amúgy nem túl tökéletes térdeimmel, de nem tudtam kiverni a fejemből egy korábbi magashegyi túrám emlékét, amikor is a jobb térdszalagom csődöt jelentett és abban ezernyi kés szúrását érezve azt hittem soha nem jutok le a hegyről. Igyekeztem a lehető legkíméletesebben haladni, óvatosan lépkedni így gyorsan le is szakadva a többiektől a saját tempómat vittem. Kvázi egyedül a hegyen azért van alkalma gondolkodni az embernek. Meg-megállva, körülnézve ijesztő, hogy milyen kis senkik is vagyunk mi a természethez képest. Ahogy ott állsz a gerincen és látod, ahogy a köd és pára körülöleli a hegyet, hallgatod a lezúduló vízfolyások moraját olyan érzésed van, mintha tényleg csak valami felsőbb erő kegye lenne az, hogy visszaenged a civilizációba és nem esz meg ott egy pillanat alatt uzsonnára.

Lassan haladtam hát és az egyébként is előbb-utóbb előtörő fizikai fáradságon túl az ember fián egyfajta pszichés nyomás is megjelenik. Ahogy lépkedsz ugyanis a sziklákon, ahogy gázolsz át a hegyi patakokon (híd nincs mindenhol és ahol nincs, ott köveken vagy a vízbe lépve haladsz tovább) folyamatosan jár az agyad, mondjuk úgy optimalizálsz, hova is kellene lépni, hogy a., a sziklán ne csússz meg, b., ha ez megvan a kiszemelt szikla ne forduljon ki a lábad alól, mert itt még egy ficam vagy egy zuhanás hiányzott volna és akkor azt hiszem este benne lettem volna a tévében. Kemény dolog ez, és ahogy fáradsz egyre monotonabb minden továbbá a célt is egyre távolabbnak érzed.

Olvasmányi élményeimből, tévében látottakból azért átsuhant az agyamon milyen lehet egy út a világ teteje felé. Milyen az, amikor már annyira fáradt valaki, hogy nem tud racionális döntést hozni. Hihetőnek tűnik a hihetetlen, hogy a hegymászó benézi a távolságot, elszámolja az időt és pedig hát hol van ez egy 6-8 ezer méteres hegytől, ahol kvázi oxigén is csak mutatóban van, hogy a lavinák örökösen leselkedő veszélyét már ne is emlegessem. Milyen lehet a halálos fáradtságot repkedő mínuszokban megélni ott, ahol a cél nem az, hogy visszaérj a parkolóba a meleg autóhoz, hanem az, hogy a következő percet még túléld. Brrr… bele gondolni is szörnyű.

Lassan haladtam és először ritkábban óvatosan, később határozottabban szóltak a térdeim, hogy lassan megérkezhetnénk már. Szerencsére a jobb térdem bírta, most a bal volt rakoncátlanabb és miután a zöld szakasz vége felé már láttam, hogy a legrosszabb, ami történhetett volna velem az, hogy elesek és sáros leszek megnyugodtam, hogy itt nem lehet gond, ahogy szerencsére nem is lett. Fáradtan, bőrig ázva, átöltözéskor párologva, mint szódás Jankónak a lova egy alaposabb vágta után de visszaértünk a parkolóba.

Fura, de semmiféle csalódottság nincs bennem, nem éltem meg sem én, sem a túratársaim kudarcként azt, hogy a csúcs nem jött össze. Tudomásul vettük, hogy a tegnapi napban ennyi volt, ennyit engedett nekünk a hegy, márpedig ha ő így döntött kekeckedni nem sok értelme van, mert végül úgyis ő nyer, hisz mindig ő nyer. Ha úgy döntünk tovább megyünk ki tudja, ha fogcsikorgatva is, de lehet hogy felérünk, ugyanakkor az is lehet, hogy valami baj történik és akkor a maradók sosem tudtak volna elszámolni a lelkiismeretükkel. Fáradtak voltunk és ázottak, az időjárás sokat kivett belőlünk, ami a javulásnak semmi jelét nem mutatta. Szerintem jól határoztunk, hogy visszafordultunk, majd talán legközelebb sikerül, hisz a küldetés távolról sem lehetetlen rengetegen megcsinálták már eddig, miért ne sikerülhetne nekünk is? Egyelőre viszont ez van, tegnap legyőzött minket a hegy…

/További képek és a túra útvonala 3D -ben az alábbi képre kattintva elérhető. Valószínűsítem, hogy a köd miatti takartság vagy egy esetleges beázás miatt az utolsó szakaszon nem jól mért a GPS, mert nehezen hiszem, hogy nyílegyenesen jöttünk le a hegyről, ott valami hiba lehetett. A tartalom eléréséhez Google Earth előzetes telepítése szükséges!/

Kriván_3D.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://kreport.blog.hu/api/trackback/id/tr756739589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mrZ (törölt) 2014.09.29. 12:52:25

Maradj az álmodozásnál.

Ahogy olvasom nemcsak a tested puhány, de a kitartás sem jellemződ.

13km!!! Mától te vagy a 7ker nagymenője.

gmarc 2014.09.29. 13:30:09

Nekem sikerült jó időben a csúcs, szerencsénk volt, kb. 20 perc után jöttek a felhők, de addig nagyon szép volt a kilátás. Az utolsó pár tíz méter (magasság) elég csúszós volt, kell a lépésbiztonság és a tériszonyt is tudni kell kezelni, de amúgy nem volt olyan nehéz maga a hegy.

Szamiz67 2014.09.29. 13:31:54

Gratulálok, az időjárás extrém módon átírhatja a terveket, jól döntöttetek, ilyen helyzetben, mindig ez a nehezebb és a brahis, a lesz, ami lesz felmegyek valahogy a 'könnyebb'. Eddig csak egyszer voltam a Magas-Tátrán úgy, hogy otthonról autókáztunk hajnalban, ez a verzió meglepően nagy energiaveszteséggel jár , ahogy az sem mellékes, hogy az előző esti megérkezés, a hegy közvetlen közelsége, a sűrű levegő, egy jó alvás (mindig gyorsan elálmosodom a hegyi levegőn:) és korai, 5 óra körüli kelés, 6-kor a hegy lábánál időzítés sokkal rugalmasabb időbeosztást , energiatakarékosságot és akklimatizálódást jelent. Az ilyen se fagy, se száraz, határeset idő nagyon balesetveszélyes, társat lehozni ilyen helyről amatőrök nem tudnak, marad a felelős mozgás, hozzáállás. Köszi a beszámolót, kedvet kaptam egy szezonvégi Magas-Tátra hévégére :)

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2014.09.29. 13:38:11

@mrZ: Amennyiben a monitoron kívül is láttál volna már hegyet tudhatnád, h elsősorban nem a távolság az érdekes hanem a szint, amit megpakolva le kell győznöd.

Ahogy írtam a GPS az út végét nem jól mérte, így a 13 biztos, hogy nem annyi. A másik, hogy mentem már 30 -akat is a Tátrában, ez a túra össze vissza is csak 17 km, így feleslegesen koptattad a klaviatúrád, látszik, hogy fogalmad sincs mit beszélsz. (a szint 1370 m, ha mond ez neked egyáltalán valamit)

És még valami: ne azt cikizd, aki megpróbálta, de "elbukott", hanem azt, aki meg sem teszi. Mondjuk először néz tükörbe, lehet, hogy látsz egy ilyet...

dzsedi 2014.09.29. 13:44:25

nekem jó a kékes az is kocsival :)

Csokis · http://csokis.blog.hu 2014.09.29. 14:49:53

Tenczer Gábor is krivánozott egyet szeptemberben, igaz, nekik több szerencséjük volt. (Vagy nagyobb előrelátással választottak időpontot. :-) )
szepkilatas.blog.hu/2014/09/10/paholybol_neztuk_a_villamokat

dezso 2014.09.29. 14:51:55

A terdem nekem se mindig szazas, de egy par jo turabot gyakorlatilag elharitja ezt a problemat.

Autosave 2014.09.29. 15:00:18

Jó írás, tetszett.

mrZ (törölt) 2014.09.29. 15:06:17

@klarky:

1., turista út.
2., hibás térd.
3., hibás felkészülés.
4. punnyadt fizikum
"Lassan haladtam hát és az egyébként is előbb-utóbb előtörő fizikai fáradságon túl az ember fián egyfajta pszichés nyomás is megjelenik."
Meg még a többi. Te írtad nem?

Milyen megpakolva? Mit vittél magaddal?

Csokis · http://csokis.blog.hu 2014.09.29. 16:05:29

@Szamiz67: Én azt szoktam mondani: inkább legyen a túráról egy sikertelen poszt, mint főműsoridős hír a bulvárban. ;-)

Sonocomodo 2014.09.29. 16:34:59

a Tátrában voltam vagy tucatszor, de a Krivánt én is csak egyszer próbáltam valamiért. az sem volt a legjobb élmény. elindultam rövidnadrágban nyáron, fent pedig 5 fok volt és némi havaseső. nem is maradtam túl sokáig a csúcson. az egyik elsőtúrázós kislány a csoportunkból sokkot is kapott, alig tudták levinni onnan.

Sonocomodo 2014.09.29. 16:39:42

@mrZ: ne szivasd már. ahogy látom nem ez volt az első magashegyi túrája. a körülmények meg tudják viccelni a tapasztaltabbakat is. Én pár hete voltam a Raxon, Auzstriában szakadó esőben. ugyan felmentünk végül a csúcsra, de úgy éreztem hogy minek. semmit nem lehetett látni, csak 12 hektoliterrel több vizet kaptun ka nyakunkba mint ha csak a menedékházig mentünk volna. Ők legalább tudták mikor kell abbahagyni, meddig szólt az adott körülmények között a mandátumuk a hegyen.

Ianas 2014.09.29. 17:06:18

@Sonocomodo: mi nem jutottunk fel a Raxnál a csúcsra. Hasonló időben. Szuper dolog bőrig ázni.

@mrZ: Barom.

mrZ (törölt) 2014.09.29. 17:21:44

@Ianas:
>>Barom.

Engem meg mrz-nek hívnak, de tényleg. Örülök hogy megismerhettelek, kedves Barom.

>>Szuper dolog bőrig ázni.
Esőköpenyt, nadrágot, lábszárvédőt nem ismeri a parasztúrfi?

vmaast 2014.09.29. 18:18:29

Nem tudom... Sosem vonzott a Tátra, valahogy nem tudok megbarátkozni vele. Inkább Kárpátok-függő vagyok.
Az esőköpeny meg a nyusziknak való ;-)

Ianas 2014.09.30. 00:31:20

@mrZ: Taníts, Mester. Taníts. Kérve kérlek. Ezek a szavak oly idegenül hangzanak számomra.

Amíg magyarázol, addig bevaxolom a Hanwagot.

Amúgy, kezdő fotelturista barátom, aki felmegy a hegyre, abban van annyi tisztelet a többi túrázó iránt, hogy nem beszél úgy velük, ahogy te kezdted itt. Csak, a miheztartás végett. Mindenesetre vigyázz, kivel mész egy kötélpartiban mondjuk a Venedigerre... (Már, ha sejted, hogy merre van az a mélyföld.)

mrZ (törölt) 2014.09.30. 07:27:17

@Ianas:
Tisztelet oda jár ahova érdemes.

A poszter nagy hükyeséget csinált, a leírásból kiderül, részletesen fent.

Most nekem minek menőzől, kis csíra?

Cipőd leszarom, kötelet nem veszek a kezembe.

kopj le.

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2014.09.30. 08:52:41

@gmarc: Igen, ahogy írtam is meg lehet csinálni, remélem egyszer nekünk is összejön. Sajnos ez a hétvége nem nekünk kedvezett. Legközelebb! :-)

@Szamiz67: Bizony, igazad van. Én voltam a sofőr is. Fél 4-kor keltem, 3 embert összeszedtem és utána még 3 órát vezettem mire odaértünk. Aztán a mászás után még ugyanez vissza. Este nem kellett altatni. :-)

@dezso: Most vittem botot, igaz csak kölcsönben volt nálam. Először használtam, valóban sokat segít, viszont rájöttem, hogy így a karomban is lesz izomláz általa, hisz csak arra támaszkodik az ember és nyomja magát ill. támaszkodik. Fogok venni sajátot és az jól beállítva tuti, hogy jó szolgálatot fog tenni. Köszi!

@mrZ: Isten bizony nem értem mi bajod van, ha kulturált keretek közt van kedved megírni szívesen meghallgatlak. Ha nem légyszi inkább állj tovább. Süt rólad, h fogalmad sincs a túrázásról, nem értem, h mit feszülsz itt...

@Sonocomodo: Így van, ezt is mérlegeltük. Felmehetünk, de minek, hisz semmit nem lehetett látni. Kár lett volna kockáztatni, ráadásul mivel 4 -en voltunk ilyenkor nem csak magára másra is gondolnia kell az embernek. 4 -en mentünk, 4 -ünket is kellett hazahozni. Én raftingolni voltam úgy, h rosszul lett egy lány, annyira nem akarta és félt, h sérülés is lett belőle, vihették a kórházba. Nem éri meg, ha valami nem megy nem kell feszegetni a határokat. Ez alap.

@vmaast: Nekünk a Tátra van "közel", a Kárpátok odébb van. Erdélyben egyszer voltam túrázni, gyönyörű volt, de folyton paráztunk, hogy mikor jön a medve! :-)

mrZ (törölt) 2014.09.30. 09:33:08

@klarky:

Egész pontosan honnan süt rólam? Idéznél?
Egész pontosan miért nem azt magyarázod amit kiemeltem?
Egész pontosan miért fáj neked ha rámutatok tételesen hogy hol hibázol?
Egész pontosan miért veszed személyesnek, miért nem esetinek?
Egész pontosan lehet hogy a teljes személyiséged is itt van a mondatok között?
Egész pontosan mi a bajod velem, nem tetszik az egyenes beszéd?
Egész pontosan:
1., turista út.
2., hibás térd
3., hibás felkészülés
4., punnyadt fizikum.
Ezeket válaszold meg, én meg majd reflektálok. A posztot te írtad, te tetted ki a nyilvánosság elé. Legközelebb ne hagyd kommentelni, vagy szűrd a neked tetszőkre.

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2014.09.30. 11:53:16

@mrZ:

a., Az, h nem vagy képben pld. onnan látszik, h rögtön az elején a megtett távba kötöttél bele és nem a szintbe.

b., Sehol nem hibáztam, akkor hibáztam volna ha nem jól mérem (mérjük fel) a lehetőségeinket és belefutunk pld. egy balesetbe.

c., Személyesnek azért veszem, mert ez egy személyes blog, személyes túraleírása volt, mondjuk úgy, h naplószerűen magamnak szántam azzal, hogyha más is elolvassa tanulhasson belőle, hogy nem kell mindig nyerni, nyugodtan lehet veszíteni is. A másik, h szerettem volna infot adni annak, aki ide tervezi az utat, h mire számítson. Mivel én írtam (hozzáteszem nem vagyok profi, nem ez a szakmám, kvázi kirándulni voltam) a válaszod is nekem szántad gondolom én.

d., Egyenes beszéd? Te az alpári és ostoba beírást egyenes beszédnek gondolod? Lebecsülheted más teljesítményét ezzel nincs bajom, de akkor mondjuk tegyél mellé valami egyéni produktumot és főleg finomíts a stílusodon.

De hogy tételesen is válaszoljak:

1., A turista utat bemutattam részletesen. Kettő megy fel a csúcsra, egy zöld és egy kék, több lehetőség nincs. Ha alternatív útvonalat próbálsz keresni, biztos van, de az kb. egyenlő azzal, hogy ott is maradsz. (megjegyzem a Magas Tátra az nem az a hegy, ahol bárki elindulhat a szélrózsa tetszőleges irányába, csak a kijelölt úton, csak meghatározott időben lehet menni) Ez a hegy pld. egy hónapon belül le lesz zárva, senki nem mehet fel, de innen nem messze van olyan túraútvonal, ahol azért is megbüntetnek, ha nem a megfelelő irányban haladsz, azaz forgalommal szemben sem lehet mászni. A szomszédos csúcsra pedig csak mászó engedéllyel és/vagy fizetett kísérővel, civilnek tilos. Szóval nem tudom milyen útra gondolsz, ez a két alternatíva van.

2., A hibás térdemről írtam, tudtam, h nem jó azért is mondtam, h aggodalommal töltött el a dolog, hisz már volt vele rossz tapasztalatom. Leírtam, h ezért is haladtam visszafelé lassan, h kíméljem és szerencsére le is értem vele. Nem sérültem meg, nem kellett hegyimentőt hívni, csak azért mert lehet, hogy fog fájni a térdem nem kellene kimozdulnom a lakásból?

3., Hibás felkészülés alatt nem tudom mit értesz, ill. nem tudom, h honnan van erről információd. Tökéletes túracuccunk volt (el sem hiszed miket lehet manapság venni) aláöltöző, Hidratex -es bakancs, ésszerű keretek közt mindent álló kabát, túrabot, GPS, energiazselé, enni/innivaló, elsősegély cucc, had ne soroljam. Nem azért nem másztunk fel, mert lyukas volt a cipőnk, hanem azért, mert az idő nem engedte.
Időjárást néztünk előző nap, de a magas hegyek saját mikroklímával bírnak. A hegy lábánál Poprádon egész nap szikrázott a nap, itthonról irigykedve küldték az sms -t, hogy milyen jó lehet a napsütésben túrázni, mialatt mi fent a szélben és esőben álltunk. Nincs az az előrejelzés, ami megmondja, h adott nap 12 órakor milyen idő lesz a hegy csúcsánál. A hegy az ilyen, a magas hegy pedig még inkább ilyen. Mentem már úgy, h egyik pillanatban pólóban voltunk, 5 percre rá rohamtempóban öltöztünk és az orrunkig sem láttunk, mert egy olyan felhő ütközött a csúcsnak ami ezt váltotta ki.

4., ezt megint nem tudom, hogy honnan szeded. Mindenki rendszeresen kerékpározik én futni is szoktam, bár bevallom a magashegyi túrázás nincs benne a napi rutinomban. Ha ez baj igen, elcsesztem. Az egyik túratársam nem egyszer megcsinálta már a K100 -at itthon, a másik szintén gyakorlott túrás, siklóernyős, stb. Ő maga mondta, h lassan bejárja az egész Tátrát de ilyen vacak időben még nem mászott. Ha ők azt mondták, h hagyjuk én csak egyetérthettem velük.

Azt hiszem, hogy tovább egyébként felesleges beszélgetnünk, így ezt a témát a magam részéről lezártnak tekintem veled. Esetleg ha van 2-3 hasonlóan dokumentált túraleírásod azt még linkelheted, szívesen elolvasom és legalább megtudom, h hogy is csinálja ezt egy profi.

Béke.

diszkriminans (törölt) 2014.10.01. 09:47:37

@klarky:
Szerintem nem kell foglalkozni az ilyen barmokkal, a túrázás nem az izomkodásról szól, hogy mekkora faszagyerek vagyok, hogy feljutottam egy hegyre, hanem arról, hogy élvezzük, ő viszont idejött izomkodni, hogy beszólhasson, szerinte mekkora csíra vagy. Mondjuk az vicces, hogy önmagának is ellentmond többször is, a 4 pontjából az 1-essel például éppen az ellenkezőjét bizonygatja, mint a másik 3-al.

És igazad van, hiba az lenne, ha bevállalod a tetejét, és baj lesz belőle. Egyébként én voltam a Krivánon, csak mi jó időt fogtunk ki, így nem csak nem volt probléma, de a kilátás is nagyon jó volt végig.

diszkriminans (törölt) 2014.10.01. 09:52:21

@vmaast:
Mer a Tátra nem a Kárpátok része? :-)

Sonocomodo 2014.10.01. 11:41:00

@klarky: azért halkan megjegyzem, hogy elkerüljük a fogalomzavart: a Kárpátok egy hegylánc és mint ilyen, a Magas Tátrát is magában foglalja ;)

mrZ (törölt) 2014.10.01. 12:48:28

@diszkriminans:
Te nagyon okos, odaírta hogy nyálkás időben, olyankor pedig a turistaút a lekoptatott kövek, és a megdagonyázott talaj miatt csúszós, tehát az ösvény mellett vagy toronyiránt megyünk.
A hibás térd miatt végképp a vegetáció jó, mert nincsenek a kemény aljzat miatti dobbantások. A hibás felkészülés az erre való nem odafigyelés, a punnyadt test miatt, és a megpakolva. Értelmes ember nem megy 2000m-re megpakolva, nincs miért. Az végképp furcsa hogy azt írja havas a csúcs, de fel akar jutni.

Nem izomkodtam, csak nem tudsz olvasni, a fickó leírja hogy lassan haladt, elfáradt és elkedvetlenedett. Hol van ottan a túra élvezete?

Örültem hogy segíthettem.

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2014.10.01. 14:06:03

@Sonocomodo: Igaz, valóban így van. Nekem a Kárpátok szó hallatán mindig Erdély v. Ukrajna jut eszembe először, de tényleg a Tátra is a része.

@mrZ: Te minden hozzászólásoddal jobban bizonyítod, h nem tudod mit beszélsz, nem értem miért jó ez neked, magad teszed nevetségessé.

Milyen vegetációról beszélsz, ahol nem terheli a térdet a lépés? Ez egy kép útban a csúcsra. Hol látsz te itt vegetációt?

utajanlo.hu/kepek/utak/normal/0.57361900%201340622962Magas%20Tatra%20Krivan%2009.jpg

"Értelmes ember nem megy 2000m-re megpakolva, nincs miért." - Értelmes ember nem ír le ilyen hülyeségeket. Szerinted a túrafelszerelést a sherpák viszik utánad? Vagy van a csúcs alatt egy csomagmegőrző, ahol a hátizsákot le lehet tenni? Vagy mégis mit csináljon vele a túrázó amit addig felcipelt? Esetleg te zsebre dugott kézzel, fütyörészve mennél?

"Az végképp furcsa hogy azt írja havas a csúcs, de fel akar jutni. " - Már miért ne akartam volna, mi ebben a furcsa? A hegy azért van, hogy megmásszuk. És a miértre csak a nagy klasszikus George Mallory (akit a történelem úgy tart nyilván, mint aki feltehetőleg legelőször mászta meg az Everestet) szavait tudom neked idézni: "Csak azért, mert ott van!"

Most már légyszi fejezd be, keress egy másik posztot a neten, itt már eleget nevettünk rajtad...

mrZ (törölt) 2014.10.01. 14:33:37

@klarky:
Nem veled vitáztam.
Milyen túrafelszerelés kellhet 2000m-re? Oda vissza 4 -6 óra.
Sohasem jutsz fel egy havas csúcsra, lassan fáradtan felkészületlenül, kedvetlenül.
Ahol nincs vegetáció ott is az ösvény mellett, mert a változó lépésmagasság miatt, nem történik meg a punnyadt ízület egy ponton ellaposodása. A térd a monoton ugyanolyan szögű megterhelés miatt fáj. A képed az utolsó száz métereket mutatja, oda nem jutottál el, és azt nem is hoztam szóba, Vegetáció a kárpátokban szinte mindenütt van.

Eddig itt csak én nevettem. De legalább beleégett a tudatodba, egyhamar nem felejted el.

legjobbakat..

ps: ne feleljts el megint bunkóskodni, és ostoba feltételezésekkel vádaskodni.

vmaast 2014.10.02. 18:14:57

@diszkriminans: Termeszesen a része, a hétköznapokban illetve a köztudatban mégis inkább a Keleti, és a Déli Kárpátok az, ami ab ovo "Kárpátok" néven ismert. Mondjuk úgy a Radnaitól-Kelementől, a Biharig.

Zsirai Antal 2018.10.19. 17:14:06

@klarky:
Sok mindent felvetett a cikk, így egyesek rossz-modorát is...
Érdemes lenne ezeket a hozzászólásokat - írásokat törölni...
süti beállítások módosítása