K report

Isetta 2011

2011. január 09. - klarky

Ahogy azt egy korábbi bejegyzésben láthatta a figyelmes szemlélődő, az idei karácsony nekem elég gazdagra sikerült. Mindennek nagyon örültem, de a legjobban akkor csillant fel a szemem, amikor kibontottam a digitalizáló táblát, amit a testvérem puhatolt ki nálam, trükkös kérdésekkel kinyomozta, hogy melyik típus a jó, majd a családot összeszervezve megvette a hátam mögött.

Egészen kis korom óta szeretek rajzolni, főleg autókat, de minden mást is. Erre apellálva kaptam meg a rajztáblát, amivel mostanában kezdek ismerkedni, hisz ilyennel korábban még sosem dolgoztam.
 
Első művem, amit most bemutatnék a legendás törpeautó, az Isetta 2011-es, modern kori újraértelmezése lett. Manapság nagy divat az autógyártóknál (is) visszanyúlni a gyökerekhez és a régi vonalakat leporolva, a korai formákat újra csomagolva jó pénzért eladni a nosztalgiára éhes közönségnek. Így készült el pl. a FIAT 500 és a VW Bogár új változata is, melyek igen szép piaci sikereket értek/érnek el.
 
Bár időről-időre lelkes amatőrök, profi és félprofi  designerek elkészítik ennek a modellnek a concepció változatát és a képeket fel is töltik a netre, azért lássuk be jelen körülmények között elég pici az esélye annak, hogy a BMW belefog ennek a fejlesztésébe. (Erről tervezek is egy hosszabb posztot, majd abban leírom, hogy miért…)
 
Apropó BMW. Azt talán kevesen tudják, hogy az Isetta eredetileg nem BMW gyártmány volt. Az első és eredeti Isettát Olaszországban tervezték és gyártották, melynek a liszenszét a BMW megvásárolta, miután rájött a cégvezetés, hogy pusztán motorkerékpárok és luxusautók értékesítéséből nem tudnak megélni. Kellett egy olyan autó, ami szélesebb tömegek számára is elérhető, így úgy döntöttek, hogy törpeautót (is) gyártani fognak. Persze nem lenne BMW a BMW, ha nem módosítottak volna az eredeti elképzelésen, így a kétütemű motort gyorsan kidobták és helyére egy négyütemű, 245 köbcentiméteres, egyhengeres motorkerékpár erőforrást építettek. Ezzel a fejlesztés nem ált meg. Két év múlva megnyújtották a karosszériát és elkészítették a nagyobb és kényelmesebb változatát a kisautónak, amiben már két felnőtt és két kisgyerek is elfért, sőt, a kocsi oldalajtókat is kapott. (Az eredeti változaton az autó orrán keresztül kellett beszállni.) Ezt a változatot nagyobb erőforrással is ellátták, amely már 600 köbcentiméteres volt, két hengeres és 20 LE leadására volt képes. Ez a két modell nem volt ugyan sikertelen, de az igazi áttörést a harmadik változat hozta meg, amiben szakítottak az egyterű formával, nagyobb motort tettek bele (30 LE) és ebből a változatból, ami 700-as névre hallgatott különböző karosszéria-változatokat is készítettek. Ezt az autót egyébként szintén olaszok tervezték. Az új változat ugyan már nyomában sem viselte az ős Isetta vonalait, de óriási szerepe volt abban, hogy a BMW végül is megmeneküljön a csődtől.
 
Na de lássuk, hogy én mit álmodtam meg. Az alapgondolat az volt, hogy a kisgömböc formát mindenképp megtartom, de hozzáteszem a BMW-re ma jellemző főbb ismertető jeleket is, így a dupla vesét, a hokiütőt, a dupla lámpát, amit feltétlenül úgy akartam megrajzolni, hogy az eredeti lámpa helyére kerüljön és az övvonalon végig futva a hátsó lámpába torkoljon.
 
Városi autóra gondoltam, így nagy, fényezetlen lökhárítót rajzoltam, amivel nyugodtan lehet koccanni, ha úgy alakul. Homlokajtó már természetesen nincs, helyette két nagy oldalajtón lehet bejutni az ülésekhez, amiből terveim szerint 4 darab lenne.
 
Hát így elsőre ez sikerült. Tudom, hogy a technikám még nem a legjobb, de valahol el kell kezdeni és majd nagyon igyekszem.
 
Végül is Chris Bangle első szava is a mama lehetett és nem a flame surface. 8-)

Breaking: tejből van a kefir!

Azt tudjuk ugye, hogy fejlett fogyasztói társadalmakban gyártók és forgalmazók ügyvédek garmadájával veszi körül magát azon célból, hogy az esetleges fogyasztói panaszoknak elejét vegyék, ha meg már beütött a ménkű magyarázzák a bizonyítványt.

Számtalan vélt, vagy valós (városi) legenda kering arról, hogy egyeseknek nem mondták, hogy kiscicát nem szárítunk mikróban, kisgyereket nem mosunk mosógépben, lakóautóban nem megyünk hátra vezetés közben így jól be is perelték a gyártót és gondolom a McDonald’s sem véletlenül írja rá a kávéjára, ill. almás táskájára, hogy vigyázz forró…
 
Én ezt mind-mind értem, sosem lehet ugye tudni ki, miért pereli be a céget, de amit most láttam, attól leesett az állam. Egy Tesco-s kefir kanalazása közben (ami amúgy finom volt) azt olvastam a dobozon, hogy annak összetevője pasztőrözött tej és kefirkultúra (eddig ok), majd rögtön alatta az olvasható, hogy allergén összetevőként az bizony tejet tartalmaz. Azért őrület, nem?
 
Kefir tejből és még mindez megfejelve azzal, hogy az a tej akár allergén hatásokat is kiválthat arra érzékeny egyénekből. Hát nem azért, de szerintem aki tudja, hogy tejallergiája van, az 1000%, hogy azt is tudja, hogy a kefir tejből készül. Amúgy miből lehet még kefirt csinálni?
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
És legközelebb mi jön? Ráírják a labdára, hogy vigyázz pattog?!

 

 

 

 

 

 

 

  

A kényelem ára

…avagy mennyibe kerül manapság egy autó fenntartása?

 
Évvége felé közeledve mindenki számvetést készít, sorra jelennek meg az összegző cikkek internet szerte, visszaemlékezések születnek és hamarosan – ki így, ki úgy - mérlegre teszi az elmúlt 365 nap történéseit, amikor is kicsi és nagy a szilveszteri pezsgőspoharát szorongatva párás tekintettel Schmitt Páli bácsit hallgatja éjfélkor a tévében.
 
Jómagam nem vagyok egy múltba révedő típus (ezt az évet már úgyis megette a fene), viszont van egy dolog, amire kíváncsi voltam és egy éves szorgos jegyzetelést követően végeredményt közölhetek. Igazából nem vagyok híve a napi kiadások excel táblába való bevésésének, a kockás papír karistolása is távol áll tőlem, (Hisz minek? A jellemző kiadások úgyis adottak és nem is nagyon változnak, ami azon felül marad, azt kell beosztani okosan, normális ember meg tudja, hogy hol a határ, addig nyújtózkodik, amíg a takarója ér…) de most az egyszer munkára fogtam az gépem és komoly kalkulációt készítettem.
 
Tavaly napra pontosan ilyenkor a fejembe vettem, hogy minden, az autózással kapcsolatban felmerülő költséget forintra pontosan lejegyzek és egy év után statisztikai számításokat fogok végezni a kapott adatok alapján.
 
A vizsgálat tárgya egy teljesen átlagos, 3 éves autó, szintén átlagosnak mondható – vagy talán attól kicsit elmaradó – futási teljesítménnyel. Az autót munkába járásra, bevásárlásra, napi teendők elvégzésére használom, olykor némi kiruccanással és egy horvátországi nyaralással. Leginkább arra voltam kíváncsi, hogy vajon mennyibe kerül egy kilométer megtétele abban az esetben, ha az összes felmerülő költséget szembe állítom a megtett távolsággal. Lássuk, mire jutottam:
 
Az idei évben egészen pontosan 7.794,9 km-t tettem meg és ebben benne van minden. Ezen időszak alatt 294.716 Ft-ot költöttem el az autóra, mely összeget különböző költségkategóriába soroltam az alábbiaknak megfelelően:
 
-         adók, járulékok, biztosítás: Egyértelmű, ide jön a teljesítményadó és a kötelező biztosítás költsége,
-         üzemanyag költség,
-         kiegészítő dolgok: itt olyan apróságokat szerepeltettem, mint pl. ablakmosó folyadék, műszerfal-tisztító, stb.,
-         mosatás: általában magam csinálom kézzel a garázsban, de ha tartósan rossz idő van és már az autó színe sem látszik el szoktam vinni mosóba, ennek is van kiadási vonzata,
-         parkolás,
-         szerviz- és alkatrészárak: idén volt aktuális a 40 ezres szerviz és volt egy klímatöltés is. Ennek ára szerepel ezen a soron.
-         útdíj: elsősorban autópálya-matricára gondolok,
 
Ezen tételeket forintosítva és százalékos megoszlásukat az összköltséghez képest a következő táblázat tartalmazza:
 
tételköltség (Ft)megoszlás (%)
adók, járulékok, biztosítás40 68013,8
üzemanyag191 33364,9
kiegészítő dolgok2 7530,9
mosatás2 4100,8
parkolás6 8242,3
szerviz- és alkatrészárak37 64812,8
útdíj13 0684,4
összesen294 716100
 
Innen már csak egy egyszerű lépés és megtudjuk az választ a kérdésünkre, hogy valójában mennyibe is kerül egy kilométer megtétele saját kocsival.
 
A válasz: 37,81 Ft/km
 
Na, most ugye az van, hogy ez az érték azt mutatja, hogy a taxitól jóval olcsóbbak vagyunk, de lássuk érdemes-e a tömegközlekedést lecserélni az autózásra. Nálunk jelen pillanatban 6.100 Ft egy kombinált, összvonalas bérlet. Ha a bérlet árából benzint veszek és a fenti összesített egységárral számolok azzal egész pontosan 161,33 kilométert tudok megtenni, ami valljuk be nem sok… Megéri-e? Nem is tudom, egyenlőre talán igen, hisz azért ez mégiscsak akkor megy, amikor én akarom, és nem kell senkihez sem alkalmazkodnom a járműven nyomorogva.
 
Az érdekesség kedvéért elvégeztem egy másik számítást is, kíváncsi voltam, hogy milyen átlagfogyasztással számolhatok, ha mindent egy kalap alá veszek. Az adatok szerint 579,57 liter üzemanyagot tankoltam el, mellyel ugye a fent már bemutatott távot tettem meg. Ezen számok 7,44 literes átlagfogyasztást eredményeznek. Nem mondom, hogy nem lehetne kevesebb, de ha úgy tekintem, hogy ez aztán teljesen vegyes üzemmódnak felel meg, van benne megpakolt autópálya és néhány kilométeres város is, mentem full légkondis nyári üzemmóddal és elkövettem sok-sok téli hidegindítást, ácsorogtam dugóban és gurultam üresben azt hiszem teljesen elfogadható a kapott érték.
 
Tekintettel arra, hogy ugye nyaralni nem kötelező elmenni a kapott értékeket megtisztítottam a „szezonális” hatásoktól, azaz kivettem belőle minden olyan tételt, ami a nyaralással összefügg. Lássuk változtak-e a kapott adatok. Az út során 1.617 km-t tettem meg, tehát ezt nyugodtam minuszolhatom, minthogy az út során eltankolt 38.247 Ft-nyi üzemanyagköltséget, 5.754 Ft parkolást és a 8.988 Ft-nyi útdíjat is.
 
Ennek megfelelően a táblázatunk a következőknek megfelelően módosul:
 
tételköltség (Ft)megoszlás (%)
adók, járulékok, biztosítás40 68016,8
üzemanyag153 08663,3
kiegészítő dolgok2 7531,1
mosatás2 4101,0
parkolás1 0700,4
szerviz- és alkatrészárak37 64815,6
útdíj4 0801,7
összesen241 727100
 
Ha figyelembe vesszük az újonnan kalkulált értékeket azt kapjuk, hogy a kilométerköltségünk némileg megemelkedett, 6.177,9 kilométert tettem meg 241.727 Ft-ból, azaz:
 
39,13 Ft-ból jött ki 1 kilométer
 
A különbség mondhatni elhanyagolható.
 
És hogy mi a következtetés? Tavaly december 29-én 281 Ft-ért tankoltam egy liter üzemanyagot, míg tegnap (igaz más kúton, mert nem tudok mindig ugyanott tankolni) 354,9 Ft-ért. Az üzemanyagárak alakulását jól szemlélteti a következő grafikon:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Sajnos a hírek szerint a trend folytatódni fog és hamarosan olyan számokat fogunk látni a kútoszlopokon, amikkel az emlékezetes taxissztrájk idején minimum tömeges öngyilkosságokat lehetett volna kieszközölni. Én azt hiszem, amíg van miből (úgy értem lesz hol dolgoznom és az elvégzett munkámért megkapom a fizetésem is) addig egyre jobban összeszorított foggal ugyan, de fogok tankolni, mert autózni muszáj. Ha jól sejtem a 400 Ft-os benzinárnál fogok először megtorpanni, mint egyszeri fakopáncs az erdő széléhez érve, mert az nekem már sok(k) lesz. Akkor talán újra csinálok egy számítást, és ha nem tetsző számok fognak kijönni, komolyan elgondolkodok az autó kiiktatásán az életemből. Nagyon nem szeretném ezt megérni, azt hiszem sok millió autóstársam nevében mondhatom ezt. Meglátjuk…
 
(Megjegyzés: Az autó értékvesztésével nem számoltam, mert bár tudom, hogy napról-napra olvad az autó ára, annak realizálása majd egy esetleges értékesítéskor fog csak megtörténni, de az még odébb van.)

 

Újra gyereknek lenni

Az igazat megvallva számomra a karácsony az egyetlen elfogadható ünnep. Imádom, amikor összejön a család, amikor anyu finomakat főz és előveszi az alkalmi terítőt, amikor már kora délután ülünk a fa körül, és várjuk, hogy megszólaljon a csengő, kibontsuk a díszes dobozokat.

 
Bevallom, viszonylag ritkán fordul elő, hogy ilyenkor meglepődünk, hisz van nálunk néhány alapelv, amit betartva elkerülhetőek a kalamajkák. Az egyik az, hogy jobb, ha megbeszéljük a másikkal mit szeretne kapni, mert így igazán örömet lehet szerezni, hisz olyat veszünk, aminek valóban örül a családtag.  A másik az az, hogy ilyenkor lehet „hülyeséget” és látszólag „felesleges” dolgot is kérni/kapni, hisz, ahogy a húgom szokta mondani: a karácsony azért (is) karácsony, hogy olyat vegyünk, amit amúgy biztos, hogy nem tennénk.
 
Na, kérem én idén belehúztam, ugyanis 35 éves fejjel olyan dolgot kértem, amim gyerekkoromban nem lehetett (főként az ára miatt), és ez pedig nem volt más, mint egy hatalmas LEGO technic szett, nevezetesen a 8052-es konténerszállító teherautó. (Megjegyzem csináltam már ilyet, néhány éve rádió-távirányítású autót vettem magamnak, mert ugye mikor, ha nem most? 8-) )
 
Szóval, LEGO-m az volt rengeteg kiskoromban is (sőt, volt PEBE-m is, arra emlékszik még valaki?), de technic készlet, az maga volt a SCI-FI, olyan nem termett ám minden bokorban.
 
Sok év kihagyás után tehát újra nekiültem a kis színes kockáknak, tengelyeknek és belemélyedtem a technika legmélyebb bugyraiba. Ha valaki azt hinné, hogy egy ilyen készletet összerakni játék és mese, hát az hatalmasat téved. Komolyan koncentrálni kell, hihetetlen aprólékossággal van megtervezve az egész cucc, minden kis elem összefügg a többivel, és minden működik, funkciója van. Rögtön az elején megállapítottam, hogy a LEGO minősége ennyi év távlatából sem változott semmit, ugyanaz a vérprofi munka, kiváló anyagminőség, elképesztő. Egy ilyen termékünk lenne nekünk magyaroknak, komolyan a fejem sem fájna!
 
A játékról:
 
A doboz összesen 686 db alkatrészt tartalmaz, amit két füzet, összesen több mint 120 oldalán keresztül mutatnak be, hogyan kell összeállítani. A szett 2 in 1, azaz két teljes modell összeállítását teszi lehetővé, én az un. „A” modellt csináltam meg.
Technic építő gyakorlatom nem lévén, nekem sok elem új volt. Ezeket biztos nem találja meg senki egy alapkészletben sem, úgyhogy nagyon koncentráltam, figyeltem az utasítást. Természetesen a szerelési művelet során minden patentúl illeszkedett, néha talán túlzottan is. Néhol én a sorrenden picit módosítottam volna, hiszen volt olyan helyzet, amikor egy hosszelemet kellett átfűzni 4-6 stiften, tengelyen is, amibe olykor beleizzadtam. Csak akkor ment, ha párhuzamosan toltam, ha picit is ferde lett megfeszült az egész és megállt. Miután eltörni nem akartam ilyenkor széthúztam és kezdtem előröl az egészet.
 
Játék közben teljesen elfelejti az ember, hogy az idő szalad, kis túlzással élve könnyen még a nyála is folyni kezd a játékosnak, ha nem figyel. 8-) Egyik este, úgy véltem lassan csak befejezem már, hisz tíz óra (gondoltam én), mire ránéztem az órára és éjjel 1 volt. Őrület, semmi nem tűnt fel…
 
Jó móka az is, hogy szerelés közben az ember megtippeli, hogy vajon épp milyen alkotórészt épít. Amúgy fura, de annyira összetett a szerkezet, hogy csak rakja-rakja a játékos, és az istennek sem akar formálódni, majd egyszer csak elkezd nyúlni és kialakul a hatalmas, szilárd alváz.
 
Nem lenne technic a technic, ha nem lenne benne valami mozgató mechanizmus. Ebbe is került motor, kardánkereszt, „hidraulikus” henger, fogaskerekek, melyek a plató mozgatásáért felelnek. Miután a helyére került a technika, alig vártam, hogy behörrentsem a motort, ami nem mellesleg 6 db ceruzaelemmel működik, így a jármű súlya korántsem csekély.
 
A szerelés szórakoztató, elgondolkodtató és erősen leköti a figyelmet. Nagyon kevés nagy elem van, mindent apró alkatrészekből kell megépíteni. (El nem bírom képzelni, hogy tervezik meg ezeket LEGO-éknál, abba meg már bele se gondolok, hogy mi lehet egy igazi kamion gyárban!)
 
Én egy percig sem találtam unalmasnak a játékot, tényleg visszarepültem az időben és mélyen legbelül mondogattam, hogy akkor sem növök fel. Nekem ez így jó! 8-)
 
A készlet ára amúgy 14.900.- HUF, mindenki döntse el, hogy megér-e neki ennyit jó néhány óra felhőtlen szórakozás, a napi gondok feledése, illetve az, hogy picit tényleg újra átérezze az ember a felhőtlen gyerekkort. Nekem feltétlenül!
 
A végére hagytam azonban egy meglepetést. Meglepetést az erre járónak és meglepetést magamnak, mert őszintén megmondom, hogy mikor ezt kitaláltam és elkezdtem csinálni, nem mértem fel, hogy micsoda fába vágtam a fejszémet. Az történt ugyanis, hogy fejembe vettem, hogy csinálok az összeállításról egy animációs filmet. Utólag végig gondolva nem voltam normális, elképesztő meló egy ilyet összehozni és ígérem magamnak, hogy nem is fogok soha többet ilyet csinálni, de most nagyon büszke vagyok rá, így megmutatom. Akit érdekelnek a technikai részletek, az a kisfilm végén megtalálja. Jó szórakozást, és ha csak lehet korra és nemre való tekintet nélkül tessék játszani! Irtó jó dolog és valljuk be, ettől nagyobb hülyeségekre is elmegy sokkal több pénz… 
 
 

 

 

Kiskarácsony Apple módra

Kétségtelen tény, hogy kishazánkba jókora késéssel, csak alig több mint két héttel ezelőtt érkezett meg az Apple táblagépe az iPad, igaz így legalább már a frissített iOS-sal. Azt gondolom nem vitatja senki, hogy az early adopter-ek ilyen-olyan módon már rég szert tettek a saját példányukra, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy sokan megvárták a hazai rajtot és számos karácsonyfa alá fog bekerülni egy-egy példány ezen készülékekból. Viszont iPhone 4-re nem kellett hónapokat várni még itt a Balkánon sem, így az érdeklődők nagyjából számíthattak rá, mi is az, amit az új jövevény – legalábbis alkalmazás szinten – nyújtani tud. A következő rendkívül aranyos és szellemes videót a neten bóklászva találtam, ami megmutatja, hogy az App Store-ból beszerezhető alkalmazásokkal akár egy komplett nagyzenekart le lehet utánozni.

Nincs más hátra tehát, mint az unboxing után lehúzni a kedvenc hangszerutánzó-, hangkeltő App-ot a boltból, szólni a geek haveroknak és kezdődhet a gyakorlás, a móka!
 
 

 

ui.: Jómagam nem különösebben rajongok az Apple üzletpolitikájáért, igazán nem mondhatom magam rajongónak sem, de azt el kell ismerni, hogy vannak dolgok, amit Steve Jobs-ék nagyon jól csinálnak…

Boldog idők, szép gyermekkor…

Élénken élnek bennem a gyerekkori emlékek, a nyári vakációk, amikor anyuék elmentek dolgozni, mi pedig otthon élveztük a szabadságot. Emlékszem, hogy reggel elváltunk a szülőktől és legközelebb délután, a munka után találkoztunk velük, addig pedig mentünk amerre láttunk, fociztunk, bicikliztünk, rosszalkodtunk, élveztük az életet.

 
Anyuék megbíztak bennünk, mi pedig amennyire csak egy gyerek megteheti próbáltunk szót fogadni.  Nagyjából egy jelszó volt, sötétedésre érjünk haza, ja, és még egy:  ha lehet, azért együnk is valamit napközben.
 
Generációk nőttek így fel, sőt én kb. 11 éves koromtól a húgomat is pesztrálgattam, együtt lógtunk, húztuk-vontuk egymást a lakótelepen.
 
Isten tudja, hogy hogy, de felnőttünk, ha voltak is kisebb balesetek nem haltunk meg, emberben, értékben kár nem keletkezett, a szüleink pedig nem aggódták szét magukat, mentek a dolgok a maguk kerékvágásában.
 
Azt mondjuk nagyjából sejtettem, hogy ez manapság már nincs így, a gyerekek hamarabb találkoznak a barátaikkal a chat-en, mint a játszótéren és rohanó világunkban – legalábbis lépten, nyomon ezt szajkózza mindenki – a szülők sem túl nyugodtak, ha kikerülnek a gyerkőcök a látókörükből, de amit most láttam az egyik áruház akciós katalógusában az azért megdöbbentett.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könnyen kezelhető, kártyafüggetlen mobiltelefon gyerekeknek! Nem hiszem el, ott tart a világ, odáig jutott a fogyasztó társadalom, hogy a fene nagy rohanásban már egy 5 éves gyerek is vásárlói célcsoport, ráadásul bevételi forrás kereskedőnek, távközlési szolgáltatónak egyaránt. Én azt mondom, ez azért kicsit már túlzás, nekem ez egyáltalán nem tetszik. Mi favesszőből pityókát, műanyag csőből fúvócsövet, csavarból csavarbombát csináltunk a mai kor gyermeke meg percdíjból profitot. Őrület, hol ennek a vége? És biztos, hogy jól van ez így? Tényleg olyan durva a mai világ, hogy egy nagycsoportos óvodásnak mobiltelefonra van szüksége?
 
 

Ajándék

Azt hiszem két ember kapcsolata sok mindennel jellemezhető. Vannak dolgok, melyeket a szeretet kimutatása érdekében ideig-óráig meg lehet játszani, fent lehet tartani látszatot, el lehet hitetni a másikkal, hogy fontos nekünk, aztán hogy ez valóban így van-e , azt majd eldönti az idő.

Az őszinte szeretetet ugyanis nem lehet mímelni, egy életen át nem hazudhatunk sem magunknak, sem a másiknak már csak azért sem, mert irtó fárasztó dolog olyan dolgot tenni, ami nem sajátunk, nem belülről fakad.
 
Az igazi szeretet ugyanis mélyről jön belőlünk, önzetlen és többek közt abból is könnyedén leszűrhető, hogy mennyire figyelünk oda a másikra, vajon tudjuk egy a gondolatait, ismerjük-e a rezdüléseit, a vágyait, azt, hogy mi foglalkoztatja a másikat. Hogy hogy jutott ez most eszembe?
 
A múlthéten a húgom külföldön járt és ezt az autómodellt kaptam tőle vásárfia gyanánt:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Talán nem véletlenül… Köszönöm! :-)
 
 

Egy éve együtt – Samsung S5230

Szinte napra pontosan egy év telt el azóta, hogy a birtokomba került a fent jelzett készülék. Anno kiraktam a blogra egy amolyan első benyomásokat összefoglaló bejegyzést, most pedig úgy gondoltam, hogy az évforduló alkalmából összeírnék pár dolgot, ami a tartós használat mellett kristályosodott ki bennem. Teszem ezt azért, mert egyrészt a blog statisztikáját tanulmányozva még mindig komoly érdeklődés övezi ezt a készüléket, másrészt pedig a rohanó telekommunikációs iparra nem jellemző módon ezt a készüléket még mindig változtatás nélkül lehet megvenni, és ami még megdöbbentőbb az egy évvel ezelőtti áron.

 
Természetesen egy év alatt sok víz lefolyt a Dunán, új készülékek tucatjai jelentek meg, terjednek az okos telefonok, átrendeződik az op. rendszer piac, stb.-stb., így lássuk, hogy állja meg ebben a közegben a helyét a több mint egy éve piacon lévő modell.
 
A formáját tekintve azt hiszem nem kell szégyenkeznie, ugyanolyan kellemes most is kézbe venni, mint megjelenésekor. Szerencsére, ahogy anno írtam, ebben a klasszikus vonalakat követte a gyár és lám az idő őket igazolta: időtálló formát hoztak létre.
Ennyi idő alatt fény derül arra is, hogy mennyire tartósak az anyagok és milyen az összeszerelés minősége, de itt is azt kell mondjam, hogy kiválóan teljesít a készülék. Én ugyan óvatos user vagyok, próbálok vigyázni rá és majdnem új korától egy elegáns kis könyvszerű bőrtokban van a készülék, de nem röcög, nem nyiszog, nem kopik, a fizikai gombok működnek, egyáltalán semmi baja.
Tovább

James Blunt újra színre lép

James Blunt brit előadóművész 3 éves hallgatás után új albummal jelentkezik, mely Some Kind Of Trouble címmel éppen ma jelent meg hivatalosan. 

A szerző wedoldalán mindenki megismerheti a részleteket, ami az új kiadványt illeti. Az érdeklődők meghallgathatnak hat új felvételt, továbbá lehetőség van arra is, megtekintsék az új album első hivatalos klipjét is, mely a Stay The Night című dalhoz készült.
 
 
 
 
Az új track feltűnően dinamikus, már-már vidám a korábbi albumokon megismert hangulathoz képest, így érdeklődve várhatjuk, hogy JB levetkőzte-e a klasszikus érfelvágós stílusát, mely igazán szomorú, bár annál szebb dalok képében volt ez idáig a hallgatóság elé tárva.
 
És ami a legizgalmasabb: Ma este, helyi idő szerint 21.00-tól a YouTube-on élő lemezbemutató show lesz! Akit érdekel klikk ide és nézzük együtt, hogy mire volt elég az elmúlt három év. Nem hiszem, hogy csalódni fogunk…
 
Stay Tuned!

 

Indul a hosszú hétvége

Na kérem szépen, ez is eljött. Idén nem sokszor volt alkalmunk élvezni a 3 napos hétvégéket, de most Mindenszentek alkalmából épp így jött ki a lépés. Ilyenkor még a legelvetemültebb munkamániások is hagynak maguknak egy kis pihenőt, jobban ráérünk lustálkodni és végre lehet frankó kis reggeliket csinálni, amikre a rohanó hétköznapokon általában nincs idő.

Én ezzel a képpel, illetve reggeli javaslattal indítanám a weekendet. Akinek ettől nem indul el a heves nyálelválasztása és nem ugrik ki az ágyból azonnal, annak javaslom, hogy keresse fel kezelőorvosát, gyógyszerészét! 8-)))

 

Hauber Zsolt / Minimal – 2010 The Elements

A hír semmiképp nem új, de tekintettel arra, hogy Hauber Zsolt (mint az egykori Bonanza Banzai oszlopos tagja) fiatalságom része és talán ezért tisztelettel gondolok rá, feltétlenül megérdemel egy posztot.

Az egyik cimborám ma délután hívta fel rá a figyelmem, hogy még június végén saját gondozásban (Voice Records) kiadásra került Zsolt új project-je Minimál – 2010 The Elements címmel.
 
Azonnal rákerestem a neten és a www.hauberzsolt.hu –n tényleg megtaláltam a hírt egy klipp társaságában.
 
Az album kellemes, ambient stílusú, lebegős, elszállós minimál muzsikát tartogat a hallgató számára néhol trance-es, techno-s beütésekkel. Úgy vélem háttérzenének (és ezt semmiképp nem negatívumként megjegyezve írom) első osztályú, de ha valaki leül, hátradől és lecsukott szemmel a zenére koncentrálva hallgatja végig a kiadványt, az is talál benne meganyi finomságot.
 
Zsolt oldalán 1000 HUF-ért vásárolható meg az album (a többi Ice Coffee – Lounge megjelenésekkel egyetemben).
 
A velem egyidős 30-on túliaknak, akiknek még mondanak valamit az olyan dalok, mint a Vivien, Sounds of Wood, Techno Forever, Symphonica és Bonanza Pogo-k kötelező darab.
 
Akik pedig ezeket nem ismerték és nem vonultak fekete bőrkabátban a „techno testvérekkel” a BS felé, azok is hallgassanak bele, hisz minőségi munka és érdemes.
 
Tracklist:

01. Hauber Zsolt / Minimal - Input (4:43)
02. Hauber Zsolt / Minimal - Life (5:25)
03. Hauber Zsolt / Minimal - Earth (4:28)
04. Hauber Zsolt / Minimal - Oxygen (6:10)
05. Hauber Zsolt / Minimal - Ice (6:11)
06. Hauber Zsolt / Minimal - Moon (4:07)
07. Hauber Zsolt / Minimal - Air (3:59)
08. Hauber Zsolt / Minimal - Water (4:48)
09. Hauber Zsolt / Minimal - Energy (4:05)
10. Hauber Zsolt / Minimal - Fire (5:17)
11. Hauber Zsolt / Minimal - Gold (4:29)
12. Hauber Zsolt / Minimal - Output (6:02)
 
És az egyik klipp:
 
 

Ha megcsókolom, talán királylánnyá is változik – Nissan Juke menetpróba

Nem szívesen lennék a Nissan európai értékesítési adataiért felelős vezetőjének helyében. A Renault-val megköttetett frigy óta a szerepek egyértelműen le vannak osztva. A Renault gyártja a tömegautókat, - különösen a személyautó szegmensben - míg a Nissan próbálkozhat a résmodellekkel.

Almera, Primera már ugye régen nincs, a Maxima QX-ek katalógusai is rég megsárgultak már a valamikori érdeklődőknél, maradt a Micra és a Note, valamint a már-már zavarba ejtően sokféle terepjáró (Quashqai, Quashqai +2, Murano, Navara, Pathfinder, X-Trail)*. Ebből kéne összehozni valamit, ráadásul ebbe a mezőnybe érkezett most még egy crossover, a Juke. Hogy kellett-e és milyen lett, azt a rövid menetpróba alapján próbálom bemutatni.

 

A Juke létét egyszerű gazdasági racionalitás indokolja. A mostani béka szemű Micra-t eddig Angliában gyártották, de ez a drága munkaerő miatt nem hozott elég profitot. A mostanában színre lépő új modellt elvitték Indiába, ahol olcsóbban tudják készíteni, egyszerűbb kialakításával lejjebb pozícionálhatják árban, viszont itt maradt Európában a lekötetlen kapacitás. Kellett tehát egy autó, amit gyorsan, sok szabványalkatrészből lehet gyártani ráadásul úgy, hogy a vevők kifizessék érte a magasabb árat is. Jött a Juke, amit ugyanazok tervezeték, mint a békaszemű Micra-t, a hasonlóság azt hiszem jól látható.

 

Amikor először feltűntek a neten az autó skiccei, majd fotói, azt gondoltam, hogy kizárt, hogy ezt ebben a formában gyártani fogják. Az autógyárak hajlamosak arra, hogy a szalonok díszes koncepcióautóit a felismerhetetlenségig finomítsák, de itt nem ez történt, gyakorlatilag azt kaptuk, amit akkor is láttunk. Mikor arról írtak a helyi lapok, hogy 2 napig városomban tartózkodik egy mozdulatlan demo autó, azonnal tudtam, hogy látnom kell. És most vezettem is.
 
Az autó formája valóban meghökkentő élőben is, de már a demo autó esetében is azt mondtam, hogy szerencsére élőben jobban néz ki, mint a képeken. (Ekkor a szalonban lévő értékesítő hölgy tapsikolni kezdett és azt mondta: De jó, mindenki így látja!) Az alak valami elképesztő kisgömböc, mindenhol gömbölyödik, dagad, mintha felfújtak volna egy Micra-t, bár a kollégám szerint sütőbe tettek egy Muranót és várták, hogy megfolyjon. Nem hétköznapi, az biztos.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A kis SUV-ba ülve kellemes környezetbe csöppenünk, ahol folytatódik a formai játék. A kardánalagút (?) metál bordóra fényezett műanyag, ami a kereskedő szerint egy motor tankjáról lett formázva. A miértjét nem igazán értem, a Nissan nem gyárt motort, amire emlékeztetnie kellene, az autónak meg semmi köze a kétkerekűekhez úgy általában, de mindegy. Sőt, állítólag a műszerfal sildje is egy motort kellene, hogy az eszembe juttasson, ezt sem éreztem ugyan át, de alapvetően tetszett a megoldás.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ezen túl is van ám minden, mint a jó búcsúban. Az általam próbált változat, az 1.6 literes, turbós,  190 LE-s, legjobban felszerelt kivitel volt, olyan elektronikai szemfényfesztésekkel, hókuszpókuszokkal, amit csak a Kia Soul tud felülmúlni. Van például grafikus, a középkonzolon szépen animált gyorsulásmérő! A szükségességéről megint csak lehetne vitatkozni, a sofőr szerintem ne ezt nézze gyorsulás, vagy húzós kanyar közben, az utast meg nem tudom érdekli-e, - hisz elvileg ez egy autó nem guruló játékterem - akkor meg minek? Egyébként működik, bevallom egyszer odasandítottam kanyarodás közben, de, hogy elég hülyén fog kinézni a helye mondjuk az autó 10 éves korában, ha már rég feladta a küzdelmet az elektronika az biztos.
 
A beltérről még annyit, hogy hatalmas hodályra senki ne számítson, 4 – 4 és fél ember kényelmesen fog benne utazni, de ez a kocsi inkább nagynak akar látszani, mint amilyen nagy valójában. A csomagtartó szerintem kifejezetten kicsi, még akkor is, ha elvileg kétszintes.
 
A vezető pozíciója gyorsan az egyénre szabható, minden egyértelműen a helyén van, jól látható, szóval indulhatunk. Ami azonnal feltűnt – és ma már ritkaság – lehet látni az autó orrát. Igaz, kicsit becsapós a látvány, mert amit látunk azok a fura magas lámpák felső élei, de akkor is. Legalább miheztartásképp ad valami infót a térbeli kiterjedésről.
 
Az általam vezetett felszereltség kulcsnélküli indítással is bírt, szóval nyomtam egyet a START/STOP gombon és már fel is nyerített a ménes. Elindultunk. Bevallom teszt előtt készültem a kocsiból és tudtam, hogy a varázslat 3000 1/min-től fog kezdődni. Kifordulva a kereskedésből, alacsony fordulaton a motor átlagos menetteljesítményt nyújtott, pont úgy ment, mint bármelyik másik járgány. Kiérve az egyenes szakaszra és kihúzatva az autót azonban mintha a kocsi új életet kezdett volna. Amint a fordulatszámmérő meglegyintette a 3000-es számot más világba csöppentünk. Ez volt, amit vártam, mégis meglepődtem. Elemi erővel kezd húzni a motor, beleprésel az ülésbe és csak megy-megy-megy. Lehet bőszen pakolni a fokozatokat, amiből amúgy itt manuálisan épp 6 darab volt. A váltó könnyen járt, nem akadt, nem akart másik fokozatba menni, tényleg tetszett. A kormányzás közvetlen volt, bár mintha némi motorerőt átvett volna, de nem volt zavaró.
 
A futómű kellően stabilnak érződött, és a keménysége megfelelt annak, hogy ez mégiscsak egy terepjárónak látszó tárgy. Amúgy ez a modell két kerék meghajtású volt (tehát Angliában készült), de ebből létezik 4WD is, ami egyenesen Japánból jön. Kísérőm szerint nem egy egyszerű Haldex rendszerről van szó, hanem valami komolyabb cuccot raknak alá, amivel bátran el lehet hagyni az épített utakat is. Idéznék a katalógusból:
- A Juke-kal könnyű jól kijönni. Kanyarodás közben az autó figyeli a kanyarvételi szöget, a pedálerőt és a kerék sebességét és ezek alapján növeli a külső kerékre jutó teljesítményt, így elősegíti a várható haladási irány pontos tartását.
- A különlegesen érzékeny Juke kedveli az éles kanyarokat. A Nissan nyomatéki-vektorszabályozó rendszerének köszönhetően az akadályok lehetőségekké alakulnak át. Egy kisebb csomag kombinálva a Nissan továbbfejlesztett all-mode 4x4 nyomatékátirányítási rendszerével kiemelkedő kanyarsebességet, meglepő agilitást és biztos kezelhetőséget nyújt a kihívást rejtő helyzetekben.

Hát így. Teccikérteni?

 
Az extrák sora bőven hozza a ma elvárható szintet. Fentieken kívül, csak amit én láttam: van magától felkapcsolódó lámpa; nagyképernyős navi, amit sd kártyával lehet térképpel etetni így ismeri Magyarországot is. Van állítható motor karakterisztika (normál, sport, eco), digitális klíma, tolatóradar, motorinfo megjelenítése a színes kijelzőn, könnyűfém felni, USB csatlakozó, esőérzékelős ablaktörlő.
 
Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy egy nagyon jó minőségérzettel megáldott autót próbálhattam ki, ami azért igényel némi kompromisszumot a leendő gazditól. (itt elsősorban a belső méretre gondolok) A forma kétségtelenül eredeti és figyelemfelhívő, csak remélni lehet, hogy az idő múlásával sem válik majd nevetségessé, hisz ami ennyire újszerű, az vagy klasszikussá lesz, vagy meg nem értettként megmosolyogják az emberek. (Szubjektív, de pl. én a Mitsubishi L200-al így voltam. Először nagyon tetszett a tojásforma, ma már rosszul vagyok, ha ránézek.)
 
És hogy kell-e ez az autó a piacnak? Azt hiszem a Nissan-nak egyszer már bejött a húzás a Quashqai-jal, miért ne sikerülhetne még egyszer? Tőlünk nyugatabbra nyílván van igény ilyen autóra is, simán el tudom képzelni, hogy család második autójának, gyereknek, anyunak ilyet vesznek. Idehaza nyílván első autó lesz, ezzel kell majd hordani a gyereket az oviba, és a Juke fogja hazavinni a zsugor vizet is a hiperből. Nyílván van, aki majd erre a formára gerjed, és ezt választja családi batárnak. Én kívánom, hogy sikerüljön a gyártónak, bár furcsállnám, ha egyszer csak Juke-ok özönlenék el az utakat. Aki mégis e mellett dönt nem hiszem, hogy rosszul fog járni, de ha már a forradalmi formát választja egyet had kérjek: ne legyen ezüst, ok? Az olyan unalmas már…
 
A próbát a Nissan Balogh tette lehetővé, köszönet érte!
 
*tudom, hogy vannak sportkocsik is, de azok igazán nem sorolhatók a tömegautók körébe még külföldön sem
 
Legvégül jöjjön egy rendkívül látványos videó az erőforrásról, technikai iránt érdeklődőknek, 3D animátoroknak kötelező darab:
 

 

Villáminterjú klarky amatőr bloggerrel és még amatőrebb hegyikerékpárossal

Q: - klarky Úr! Az alábbi képen az ön hegyikerékpárja látható, miután pár kulacs vízzel már megpróbálta megtisztítatni a rárakódott, nem elhanyagolható mennyiségű BETONTÓL annak érdekében, hogy valamilyen szinten használható állapotba kerüljön és így, ha a kötőanyagtól átitatott nevetséges ruházatban is, de mégiscsak haza tudjon kerékpározni. Röviden összefo…

A: - Nem!
 
Q: - Köszönöm az interjút!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Respect!

(Talán) e francia hozta idén az őszt

 
 
Ady: Párisban járt az Ősz
 
 
Párizsba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párizsból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt,
én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

1907.

 

 

A képek Budapesten, a Millenárison készültek 2010. október 10.-én.

Máshogy rakott cukkini

A következő étel elkészítését az inspirálta, hogy a legutóbbi főzőcskézésem után megmaradt egy cukkini. Mivel nem szerettem volna, hogy ott menjen tönkre a hűtő zöldséges rekeszében, ezért azt terveltem ki, hogy egyfajta töltelékszerű szuszmákba rétegzem és kisütöm.

 
A hozzávalók 2 személyre:
 
1 db cukkíni
2 tojás
1 szárított zsömle
aprított petrezselyemzöld
1 közepes fej vöröshagyma
kockázott bacon szalonna
olaj, fűszerek, só, bors, pirospaprika
szódabikarbóna
 
Elkészítés:
 
A hagymát kis olajjal és kockázott baconnel megdinsztelem. Közben felkarikázom az alaposan megmosott cukkinit és nagyon rövid ideig hozzárakom a sültszalonnás hagymához, hogy kicsit előpuhuljon. Ehhez hozzáadom a felaprított petrezselyem zöldet és néhány percig együtt melegítem őket.
 
Ha megvan, a cukkini karikákat óvatosan kiszedem és egy külön tányérra helyezem. Most következik a töltelék elkészítése. Én ezt aprítógépben csináltam, de ha nincs kézzel is megoldható az összeállítás. Tehát:
 
A szárított zsemlét vízbe áztatjuk, majd onnan kivéve összekeverjük a tojással, a hagymás – baconos - petrezselymes alappal, sóval, borssal, pirospaprikával. Pirospaprikából annyi kell, hogy jó színe legyen a tölteléknek, a többi fűszert ízlés szerint adagolhatjuk.
 
Végül az egészhez adunk egy fél teáskanál szódabikarbónát és alaposan összekeverjük/turmixoljuk.
 
Ha megvagyunk, egy tűzálló tálba alufóliát terítünk, azt bekenjük egy kis zsiradékkal, majd az aljára szépen egymásmellé terítjük a cukkini karikák egy részét. Ezt beterítjük a massza egyik felével, majd jöhet még egy réteg karika. Ráöntjük a maradék tölteléket, lefedjük és sütőbe tesszük.
 
A sütés folyamán a massza fel fog jönni, mint egy süti tésztája. A folyamat közben érdemes fogpiszkálóval nézegetni, hogy megsült-e már az étel belseje. Ha már nem ragad semmi a fogpiszkához levesszük a takarófóliát, kicsit pirítunk még a tetején majd készre jelentjük. Rizzsel, burgonyapürével tálaljuk.

Iszapgate

Most, hogy már gyakorlatilag az összes nyomtatott és elektronikus sajtó megírta, elmondta, bemutatta vörösiszap ügyben a magáét – szerintem a jövő héten a Fülesben is lesz olyan rejtvény, aminek fősorában Devecser és Kolontár lesz - én is szaporítanám egy kicsit a szót, hozzátenném a magamét.

 
Előre bocsátom, hogy nem fogok bölcs megállapításokat tenni, nem fogok vádaskodni sem, már csak azért sem, mert – sokakkal ellentétben – nem gondolom azt, hogy két cikk elolvasása után alumínium-ipari szakemberré váltam volna. (Valahogy ha fociról van szó Magyarország a tízmillió szövetségi kapitány országa, most ugye miért ne értenének ehhez is a népek...)
 
Én mindössze néhány kérdést vetnék fel, azt se bánom, ha költőivé lesznek, de nem hagynak nyugodni.
 
-         Ha jól figyelem a híradásokat, a legnagyobb problémát a szétterülő iszap kémhatása okozta, okozza. Ahogy az élet is bebizonyította a 13-as pH, az nem gyerekjáték, amerre csak haladt az áradat mindent megevett. De kérdem én: ha egyszer mindenki tudta, hogy ez egy ennyire lúgos és maró anyag, nem kellett volna ezt már kihordáskor semlegesíteni? Véletlenül nem úgy szólt az előírás, hogy már savval kezelve kell a tárolóra hordani a cuccot, csak valahol, valaki ezt „elfelejtette” megcsinálni???
Mennyivel egyszerűbb lenne most a védekezők dolga, ha „csak” a szmötyi összeszedésével kellene bajlódni és nem azzal, hogy a lúg szép lassan kipusztítja a Dunántúl vizeit és lassan a komplett élővilágot!?
 
-         A képeket és a filmfelvételeket megnézve érdekes megfigyelést tehet az alapvető műszaki érzékkel megáldott szemlélő. Felteszem, azt nagyjából mindenki tudja – legalábbis a zöldfülű mérnökhallgatók az első mechanika/statika előadás után simán kántálják, -  hogy: „éles sarok, kezdődő törés”.
A sarkok ugyanis un. feszültséggyűjtő helyek, ahol sarok van, ott előbb utóbb baj is lesz. Na hol szakadt át a gát? Igen, ott…
 
foto: index.hu
 
Nem kellett volna ezt a létesítményt nagy rádiuszú ívvel lezárni? Minek kellett ez a sarok? Mhmmm, csak kérdem…
 
-         Azt is csak úgy gondolom, hogy ennek a lerakónak volt valaha valami terve, amit sok-sok hatóság látott és engedélyezett. Abban viszont biztos vagyok, ha az aktuális szabályozásokat nézem, un. Kárelhárítási terv is kellett, hogy legyen, amit folyamatosan aktualizálni kellett volna. Na, most a kérdés. Alapterületből és gát magasságából könnyű kiszámolni, hogy a tározónak mennyi a kapacitása. Ahhoz sem kell professzori rang, hogy kiszámolják, hogy az adott térfogat mekkora területen terülne el, ha esetleg beüt a ménkű. Most, hogy beütött, már felesleges számolgatni, de megnézte ezt valaha valaki? Nem kellett volna cellákra osztani ezt a hatalmas tárolót? Esetleg úgy, hogy ha át is szakad egy ilyen cella, ne öntse el a kilométerekkel arrébb lévő területeket is több méteres magasságban?
Ha már amúgy így gondolkodunk. Nem lehetett volna a település és a tározó közé terelőműveket, gátakat építeni, részint azért, hogy ne a falut kapja telibe a szósz, részint meg azért, hogy lehetőség szerint lassítsák, megtörjék az áramlást?
 
-        A MAL Zrt. kapcsán az a hír járta az eset bekövetkeztekor, hogy van ugyan a cégnek biztosítása, de az csak valami 10 milliós összegről szól, és az is csak arra az esetre, ha a saját gépeikben, eszközeikben keletkezik kár. Ha ez igaz, akkor komolyan mondom, hogy az eszem megáll. Ha én veszek egy autót, a telepről se gurulhatok ki vele addig, amíg nem kötök kötelező biztosítást az esetleges általam okozott kárra. Ha ez megvan a biztosító nem fog mérlegelni, ugyanúgy kifizeti az általam összetört Logan-t, mint a Maybachot. Nekem kötelező felkészülni a bajra, egy ilyen potenciális bombának meg nem? Jól van ez így?
 
-         A televízióban lehetett látni, hogy ülésezett a védelmi bizottság. Ott volt mindenki aki számított, a polgármestertől a katasztrófavédelem szakemberein keresztül (De utálom ezt a szót… Majdnem biztos, hogy e tekintetben itt szakember egy sincs, max. feketeöves próbálkozók vannak, hisz állítólag ilyen eset még sehol nem történt, de ez legyen mellékszál.) az MTA tudósaiig és tanácskoztak. Arról folyt a megbeszélés, hogy pontosan mi is az, ami kifolyt, van-e benne ez, meg az, meg amaz és hogy azzal mit lehetne tenni. Na álljunk már meg egy pillanatra! Ezt a valamit azért nem tegnap tették oda, ott van 15-20 éve. Ebből soha senki nem vett mintát? Nem tudják mi a pontos összetétele a kihelyezett vörösiszapnak? Ezt most kell megvitatni?
 
 Komolyan? Csak kérdem…

Tejszínes, cukkinis csirke

Az alábbiakban bemutatandó ételt már nagyon sokszor megcsináltam magamnak is és másoknak is, és eddig mindenkinek ízlett. Próbáljátok ki, igazán nem nehéz viszont annál finomabb!

 
Hozzávalók 2 személyre:
 
1 nagyobb csirkemell-filé
1 csík húsos szalonna vagy kockázott bacon
1 közepes fej hagyma
1 nagyobb cukkini
2,5 – 3 dl főzőtejszín
olaj (lehet oliva is, úgy még mediterránabb)
2-3 teáskanál bazsalikom
bors
 
 
 
Elkészítés:
 
A hagymát megpucoljuk, és apró kockára vágjuk, amit a felhevített olajon megdinsztelünk. Közben a húst felkockázzuk és a szalonnával együtt rádobjuk a hagymára. Ezeket együtt szépen összesütjük, mialatt a cukkinit alaposan megmossuk és nagyságtól függően fél, vagy egész karikákra vágjuk. Ügyeljünk arra, hogy azért 1 cm-től ne legyen vastagabb egy szelet.
 
Ha elkészültünk a hússal a darabolt cukkinit hozzátesszük, és együtt főzzük tovább. A cukkinit nem kell túlfőzni, úgy jó, ha picit ropogós marad, én legalábbis úgy szeretem. Ezt követően az egészet felöntjük főzőtejszínnel, hozzáadjuk a bazsalikomot és egy csipetnyi borsot. Ha van otthon rádobhatunk egy zöldfűszer-kockát is, de ha nincs nem baj, anélkül is jó lesz.
 
Innentől számítva már tényleg csak 1 perc és kész a mű, nem szabad hagyni, hogy a tejszín nagyon összeálljon, beűrösödjön, olyan jó kis szósz állaga legyen.
 
Penne tésztával táljuk. Jó étvágyat hozzá!

Nem értem… (valahol, valami baj lehet)

     1.       jelenet: a benzinkúton 

Ma délután ügyes-bajos dolgom bonyolítása során épp az Auchan benzinkútja mellett mentem el. Gondoltam, ha már erre járok, teszek egy kis naftát az autóba, ha nem is sokat, de valamennyit ezzel is lehet fogni.
 
A kúton viszonylag sokan voltak, minden kútoszlop foglalt, először egy, majd kicsit később mindkét fizetőhely működött. Az autók egykedvűen soroltak cipzár alakzatban a kasszához, a többi autós, míg szabad/kifizetve jelet nem kapott a kútfej türelmesen várt.
 
Az autót félig tankoltam (fizu még kicsit odébb van) majd én is lassan gurulva vártam a soromra.
 
Épp a fizetőhelyre értem, amikor odasétált egy nő az ablakhoz - épp elém – majd fel se nézve annyit mondott:
 
-          A kettes lesz…
 
Hírtelen köd ereszkedett a szemem elé, az ablakot lehúztam, majd a következőt halottam a kasszás néni felöl:
 
-          A kettes kút még meg sem tankolt!
 
A körülmények alapos ismertetése megkívánja, hogy elmondjam, az út ezen szakasza egy sávra szűkül, bal oldalon egy konténer, elöl egy sorompó, jobb oldalt beton sávelválasztó.
 
Miután egyszerűen nem értettem a szituációt, kiszóltam:
 
-          Úgy őszintén, ha én itt állok, míg nem fizettem, hogy akar kiállni?
 
Erre a nő mellém sétált, majd így szólt:
 
-          Nem akarok kiállni, de én két autót tankolok!
-          Két autót tankol? És egyedül van, egyedül vezeti őket?
-          Igen!
 
Mire én:
-    hát ez fantasztikus lehet, de mondom: én jövök ha nem baj.
 
Nem, tessék csak, majd az autóm mellett elsétált.
 
Kedves olvasó! Ezt érti valaki? Mit akarhatott ez a szegény szerencsétlen?
 
 
2.       jelenet: a kereszteződésben
 
A fenti sokkot még fel sem dolgozva hazafelé indultam. Délután fél öt körül járt az idő, belváros, csúcsforgalom, dugó. A Búza tér irányába, a Gömöri felüljáró után a balra kanyarodó sávba soroltam, előttem egy korom fekete Seat Leon. Két sáv tömve gördül a Búza tér felé, mi a kanyarodóban állunk a lámpa zöld jelzésére várva, mellettünk szintén két sáv, a városból kifelé menők kiszolgálására.
Egyszer csak a lámpa zöldre vált, a forgalom megindul. A Seat sofőrje jó vezetőként kirakja az indexet balra, elmegy az 5 sávos út közepéig majd megáll. Én kis híján hátulról belerongyolok, egy határozott mozdulattal a kormányt jobbra rántom, elhaladok mellette, majd visszanézek. Emberünk nem volt rest. Ő úgy gondolta, hogy a legnagyobb dugóban, egy öt sávos út kellős közepén állva megvárja, míg mindenki elhalad dolgát intézve, és ő, az első adódó alkalommal visszafordul a felüljáró alá befutó út irányába, ahová egyébként innen elképzelhetetlen a haladás.
 
Nem értem. Valami baj lehet velem. Azt hiszem, nem vagyok elég modern. Nem nőttem fel a feladathoz, nem értem az új idők szavát. Nem tudom befogadni az „erősebb kutya b@szik” gondolatmenetet. Életképtelen vagyok. Ez most már biztos…

 

Bringával a Tisza-tó körül

Augusztus egyik utolsó napsugaras hétvégéjén úgy határoztam, hogy egy kicsit komolyabb bringatúrát iktatok programba. Tavaly ismerősöktől már hallottam a következőkben bemutatandó remek lehetőségről, de ez idáig valahogy nem sikerült úgy intézni a dolgokat, hogy el is jussak a szóban forgó Tisza-tóhoz.

A helyszín egyébként kiváló adottságokkal rendelkezik szabadidős programokhoz, kerékpárosok, horgászok, kempingezők, hajózók igazi kis paradicsoma. 

Utunkat Poroszlóból indítottuk, ahová autóval vittük le a bicajokat. Érdekességként rögtön jegyzőkönyve is vehetjük, hogy egy utolsó generációs Opel Vectra különösebb varázslat nélkül képes elnyelni két biciklit. Nekem van ugyan kerékpárhordozóm, de sajnos a Thule tervezői alapesetben nem gondoltak a mai, divatos vázgeometriákra, így kiegészítő rúd nélkül képtelenség lett volna két kerékpár biztonságos rögzítése autóm hátfalán.
 
A helyszínre megérkezve összeszereltük a kerékpárokat, amit követően rögtön egy nagyon kellemes élménnyel lettem gazdagabb. Történt ugyanis, hogy a parkolóban lévő sörözőbe betértem, hogy ha lehet, öblítsék már ki a kulacsomat, hisz előtte állott víz volt benne, nem akartam rátölteni a vitt fagyos ásványvizem. Az egységbe lépve egy igen kedves pultos úrral találkoztam, aki felajánlotta, hogy a sörcsapoló jeges vizével elmossa nekem a kulacsom, megtölti friss vízzel, majd míg várakozunk mélyhűtőbe teszi. Hírtelen a meglepettségtől szóhoz sem jutottam, városi nyavalyás révén nem vagyok én ehhez hozzászokva, de jó volt megtapasztalni, hogy van még olyan, hogy vendégszeretet és kedvesség. Ezúton is köszönet érte!
 
Vissza az úthoz. Miután megittunk egy hideg citromos Gösser-t (számomra ez az ital kétségtelenül a nyár slágere volt) majd visszakaptam a kulacsom felhajtottunk a gátra és jobbra fordultunk. Itt jegyezném meg, hogy az utat balra fordulva is meg lehet kezdeni, akkor hamarabb túl lehet esni a túra egyetlen kb. 6 km-es védtelen szakaszán, ami a 33-as főúton vezet.
 
Mi tehát jobbra, azaz dél felé indultunk és végig, a gyakorlatilag sík gáton haladva közlekedtünk. A kerékpárút itt vezet ugyanis, ami nem mellesleg az EuroVelo kerékpárút hálózatnak is része.
 
Az út változatos vidéket szel keresztül a Tisza-tó partján, van, ahol csendes nádas, kis ártéri erdő kíséri utunkat, máshol strandokon kell keresztül kell gurulni és persze ott a két leglátványosabb helyszín, az abádszalóki kikötő, és a kiskörei vízlépcső.

Tovább

Földrajzból elégtelen

Tudom, hogy ostoba szokás, de van egy olyan dilim, hogy kajálás közben valamit olvasnom kell. Igazából teljesen mindegy, hogy mit, lehet újság, prospektus, szórólap, de ha más nincs, szívesen elolvasom a kezem ügyébe kerülő csomagolóanyagokon lévő feliratokat is. :-)

 
Tegnap munkából hazatérve leültem enni, és tekintetem a savanyúságos üvegre vetettem. Épp nézegettem a rendkívül érdekfeszítő összetétel listát, már majdnem vég olvastam az összes létező nyelven, ami mondjuk Budapesttől mért 1700 km-es sugarú körön belül beszélt, mikor a magyarhoz érve kicsit lefagytam.
 
Az van ugyanis, hogy a LIDL Freshona márkájú csemegeuborkájának címkéje szerint Magyarországon – ha jól látom – szlovákul, míg Szlovákiában magyarul beszélnek az emberek. Ajjaj, gondoltam magamban, mekkora mák, hogy Fico még ezt nem olvasta, és amúgy meg északi szomszédunk épp most enyhít a nyelvtörvényén.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Azért furcsa, hogy török rokonaink (állítólag innen származik a termék), nem tudják, hogyan beszélnek felénk a fogyasztók, pedig ha csak az itt eltöltött 150 évre gondolok lett volna idejük bőven megtanulni a leckét.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Megjegyzés: Mielőtt valaki azzal jönne, hogy miért eszem a német karvalytőke török importját, annak elmondom, hogy megkóstoltam a LIDL-ben kapható magyar uborkát is (azt hiszem Korona a neve), de nagyságrendileg rosszabb mind az íze, mind az állaga, mint ennek.

 

Egy idáig ismeretlen Ferrari

A minap szerszámkeresés apropójából épp fejen álltam egy szerszámos ládában, amikor különös dolog akadt a kezembe. Első látásra semmi különös, ahogy a képen is látszik, ez egy egyszerű kivetőpánt.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Alaposabban megnézve, azonban furcsa dologra lehetünk figyelmesek. A felirat szerint ez egy Ferrari, egyenesen Olaszországból!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az igazat megvallva igencsak elcsodálkoztam, amikor megláttam a kis logót, és valahogy most sem értem. Azt ugye tudjuk, hogy a Ferrari elsősorban autógyártással foglalkozik és bár az Agnelli birodalom, - mely család birtokában van a sportkocsi gyártó is – számos iparágban érintett én nem tudtam, hogy kivetőpántokat is gyártanak.
 
Vajon miféle szerzet lehet ez az alkatrész? Mi köze az igazi Ferrarihoz? És ha semmi, hogy lehet ezzel a patinás névvel bármit is árulni? Furcsa. Nagyon furcsa…

Két ország, két márka, fényév távolság

Amikor az alábbi képre felhívták a figyelmemet azonnal tudtam, hogy ezt be kell mutatnom a nagyérdeműnek. Ugyanakkor valahogy nekem elsőre nem az jött le, hogy ez milyen vicces, hanem az, hogy milyen szomorú.

Először azt gondoltam, hogy a mellékelt ábra kapcsán majd jókat fogok elmélkedni a múlton és jelenen, azon, hogy lám gyerekkorunk „rothadó kapitalizmusa” azért milyen szép dolgokat termel(t) ki magából a mi tökéletes eszményeinkkel szemben, de aztán rájöttem, hogy annyira felesleges lenne az egész. Ezen illusztráció oly szépen fogalmazza meg mindazt, amit le akartam volna írni, és lássuk be, soha, de soha nem fogjuk megérteni, hogy mi lehet a bajor lelkekben, ami ilyen termékeket eredményezhet, az meg hogy mi van a kelet-európaiban, azt úgyis tudjuk.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
És ha még hozzáveszem azt, hogy a 2105-ös Lada már akkor sem volt egy vadonatúj típus, amikor megjelent… Még szomorúbb a kép. Bár most, hogy belegondolok, egy hasonlóság mégiscsak van a két autó között. Mindkettő hátul hajt.
Breaking: kicsit igazságtalan voltam. Innováció, mi?

Azt hiszem, megkezdtem az elhülyülést…

…azaz, öreg autós nem lesz csak úgy az ember, azzá válni kell

 
Jelen történetet tudnám nagyon messziről is kezdeni, hisz ha a legelső mozzanattól kezdve minden élményről, személyemre tett hatásról beszámolnék, illetve azokat feldolgoznám, akkor közel 25 év történését kellene képernyőre vetnem. Mivel nem látom ennek különösebb értelmét, legyen elég annyi, hogy 1987-ben családunk birtokába került egy akkor alig 3 éves 125-ös Polski Fiat.
 
Ha valakit kicsit jobban érdekelne ez a konkrét autó és szeretné megismerni, hogy mit is jelentett ez abban az időben, az elolvashatja az évekkel ezelőtt a Népítéletbe beküldött irományomból, vessen rá egy pillantást, majd térjen vissza ide.
 
A linkelt bejegyzés megfogalmazása óta sok minden történt mind velem, mind a családdal, változtak az idők és a körülmények, egy dolog valahogy megmaradt, ez pedig az öreg polák.
 
Kb. 24 éven keresztül volt az autó napi használatban, sok-sok együtt töltött idő, felhalmozott élmény fűződik hozzá. 2 évvel ezelőtt azonban új autót vettünk, majd ahogy bővült a család úgy lett még egy és az öreg nagypolszki nyugdíjba vonult, egy garázs mélyére került, ahol kivonva a napi forgatagból várja, hogy az idő, mint a jó bort egyre nemesebbé tegye.
 
Ez az állapot azonban nem jelenti azt, hogy teljesen kikerült volna a képből az autó, olyannyira nem, hogy tavaly húgom esküvőjén ez volt a menyasszonyi kocsi. 
Az autó rendszeresen le lett mosva, műszaki vizsgára, zöldkártyára el lett víve, a biztosítása fizetve van, így semmi akadálya annak, hogy szép időben menjek vele egy kört a közeli Bükk szerpentinjein vagy szép lassan körözzek a városban, minden járókelő, de főleg a saját megelégedettségemre.

Tovább
süti beállítások módosítása