Ha valaki azt gondolná, hogy a különböző mozgásfajták (jellemzően futással/gyaloglással járó sportokra gondolok) monitorozása, számítógépen való megjelenítése valami újfajta hóbort és erre választ egyedül a manapság kapható Nike+ ad, az nagyon téved. 

A minap internetezés közben váratlan fordulattal találtam szembe magam. A gépem unatkozott és interakcióra szólított fel az ő sajátos nyelvén:

Néhány héttel ezelőtt, egy esős, borongós vasárnapon néhány túratárs társaságában felkerekedtem és a Magas Tátra felé vettem az irányt, hogy átkeljek a Lorenz hágón.

Igazából, ha jobban belegondolok ez volt az első igazi „magashegyi”, komolyabb túrám és el kell, hogy mondjam, nem nagyon tudtam, hogy mire számíthatok. Nagyon igaz az a mondás, mely szerint „nem tudtam, hogy lehetetlen ezért megcsináltam”, mert ha én ezt előre látom, nem biztos, hogy nekivágok. 8-)

A mai nap hazafelé tartva épp egy piros lámpánál bambultam magam elé, amikor a visszapillantóba nézve egy veszélyesen közeledő járgányt pillantottam meg.

Már messziről nézve is rettentő sziluettje volt a gépsárkánynak, de az igazi döbbenet akkor ért, amikor mellém állt a kereszteződésben. Néhány pillanatig csak pislogtam, bambán néztem az autót. El kell, hogy mondjam, annyira csodálkoztam, hogy eszembe sem jutott, hogy le kéne fotózni, mire meg elővettem a telefont már zöldre váltott a lámpa, de a nagy kapkodásban egy kép azért így is sikerült, amit muszáj vagyok megmutatni a nagyérdeműnek.

Azt mondom, picit merüljünk el ebben a műszaki csemegében, ebben a korlenyomatban, ami nyugodtan lehet mondani stílusában egységes, igényesen kivitelezett remekmű a 80-as évek elejéről, amikor még mindenki azzal főzött amije volt, a panelrengetegek árnyékában csodákra volt képes a leleményes magyar.

Klikk a képre, nagyobb lesz! 

A képen egy S100-as Skoda látható, ízléses ezüst - fekete kétszínű fényezéssel. Az autó front oldali spoilerezése nem ám úton-útfélen megtörő és leszakadó műgyanta/üvegszál keverékből van, hanem saját lököse van önmaga alá forgatva, ekképp megduplázva azt. Skodáknál nagy divat volt ez a maga idejében.

Az autó biztonsági elemekkel is bőségesen el volt látva, a képen az első kiegészítő lámpatestek sajnos nem látszanak, de felhívnám a figyelmet a melső sárvédők felső ívén megduplázott visszapillantó tükrökre. Természetesen a rendszer szimmetrikus volt, a másik oldala ugyanígy nézett ki.

Említést érdemelnek még a különböző beömlők és rácsok, melyek nem a ma ismert mű, 3M-es, gurigában kapható csíkokból voltak összeállítva, hanem pl. a hátsó lámpán igényes kézimunkával, apró drótdarabokból volt elkészítve forrasztással. Álkrómozott műanyag dísztárcsák, szigorúan Skoda logóval képezték még a szett részét, mely alaposan hozzájárult a vizuális élményhez.

A végére hagytam az igazi ínyencséget, amit látva a hozzám hasonló autóőrült csak elismerően csettint egyet. A Skodák köztudottan melegedő autótípusok voltak a farmotornak köszönhetően, amit a Mladá Boleslav-i mérnökök az oldalsó kopoltyúkkal próbáltak orvosolni inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Nem úgy mint barátunk, aki felismerve a kínzó műszaki problémát, a motortér ajtajába egy tetőablakot applikált, mely nyithatóságával hozzájárult a levegő megfelelő cirkulációjához, átlátszóságával pedig a Ferrarikhoz hasonlóan az előforrást (1000 cm3, ~48 LE) teszi láthatóvá. Egyszerűen zseniális!

Őszintén szólva élőben látva a kis öreget (értve ez alatt mind a gazdit, mind az autót) jó érzés kerített hatalmába. Íme egy autó, amin látszik gazdája gondoskodó szeretete. Valószínű régen kezdték együtt és még sok kilométert tesznek majd még így meg. Neki így tetszik, ez így sikerült, nincs ebben semmi baj. Inkább száz ilyet, mint egy agyonmatricázott, összegittelt sztrítracsingos mai szappantartót, amiket pl. itt lehet szép számmal látni nap mint nap. Ez egy igazi retro jármű, abból az időből, amikor még a kocsikban volt anyag. Állítom, ez az autó még akkor is hirdetni fogja a KGST autóiparának “dicsőségét”, amikor a mai autók már sehol sem lesznek…

Mást nem is kívánhatok nekik, mint sok-sok további balesetmentes kilométert!

Augusztus 23-án Afganisztánban meghalt egy fiatal magyar katonanő. Nem jó hír ez senkinek, különösen nem a családnak, a barátoknak és a közeli hozzátartozóknak, és nem vagyunk hozzászokva ehhez mi, hírfogyasztók sem. Ismerve a Magyar Honvédség kvalitásait, már az is csoda, hogy egyáltalán katonánk van valamelyik válságövezetben, de nem is ez a lényeg, nem ezen rökönyödtem meg. 

Hát ez is eljött! Napra pontosan egy évvel ezelőtt, 2009. augusztus 23-án, este 22 óra 8 perckor írtam meg első bejegyzésemet, amit akkor afféle belépőnek szántam.

A látogatottsági csúcsok egyértelműen az index címlapokhoz kapcsolódnak, amit büszkén jelenthetek háromszor is sikerült kiérdemelnem.

A napokban egy viszonylag terjedelmes cikk jelent meg az indexen arról, hogy szükséges-e vajon változtatni azon a berögzült gyakorlaton, hogy nicknevek mögé rejtőzve ki-ki vérmérséklete szerint fejti ki véleményét fórumokon, bloggokon. 

A következő hirdetéshez nem hinném, hogy sok mindent hozzá lehet tenni. Aki Nissan Navara-t szeretne venni és nem tudja mire jó, illetve akinek ilyen van és eddig nem becsülte meg kellően, nem tudta milyen remek tárgyat is birtokol, annak feltétlenül ajánlott olvasmány.

Ha időközben levennék, csináltam egy PrintScreen-t is. (klikkre megnő!)

Idén nyáron – immár harmadik alkalommal – Horvátország felé vettem az irányt, ezúttal a családdal. Tekintettel arra, hogy ez a desztináció népszerű a magyarok közt és sokan keresik fel évről-évre nem akarok mindenféle evidenciákat leírni, inkább néhány úticélt, képet és személyes élményt osztanék meg.

A szállásunk Malinskán volt, ami a Krk sziget északi részén található viszonylag nagy település egy klasszikus kis öböllel, ami egyben a városközpontot is jelenti, kávézókkal, éttermekkel, várakozó kisebb és nagyobb hajókkal, szállodákkal. A hotel (Hotel Adria, 4 éjszaka 3 főre félpanzióval, tengerre néző szobával 600 €) ép ezen részen helyezkedett el, ami kiváló volt abból a szempontból, hogy a kapun kilépve azonnal a vásári forgatagba kerültünk, ugyanakkor ez azt is jelentette, hogy itt nem volt szunya sötétedés után, azaz lustálkodni, pihenni vágyóknak ezt a szálláshelyet nem ajánlom, sokkal inkább azoknak, akik az aktív pihenést szeretik, és nem bánják, ha éjfélig tart a mulatozás az utcán.

Pár bejegyzéssel korábban említettem, hogy pályázatot küldtem be egy, az interneten meghirdetett design versenyre, melynek eredményéről tájékoztatni fogom az erre járókat. Nos, magam sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sor kerül erre, de ma levelet hozott posta. 

Most már elárulhatom, hogy a pályázat tárgya az volt, hogy a mostanában debütáló Citroën DS3 számára, annak tetőborításra és kesztyűtartó-fedélre kellett mintát alkotni, amit majd a kedves vásárló egyedi opcióként megrendelhet új kedvence számára.

A felhívást tartalmazó honlap szigorú formai és tartalmi követelményeket rögzített, melyeket figyelembe véve magam is elkészítettem egy pályaművet, amit határidőre meg is küldtem az ítészeknek. Ma levélben értesítettek arról, hogy megvolt az első szűrő, a honlapon várják a szavazatokat, melyik is legyen a győztes, ami az erkölcsi elismerésen túl (azért nagy dolog lehet az, ha valaki a munkáját viszont láthatja az utcán) pénzjutalomban is részesül, amit október elején adnak át pompás ceremónia közepette.

Hát megtörtént. Sokat agyaltam rajta, hogy meglépjem-e a dolgot, olvasgattam, mérlegeltem, aztán arra a következtetésre jutottam, hogy a pénzemért becsülettel megdolgoztam, gondosan félretettem amit lehetett, így tulajdonképp ez nekem jár. Új gépet vettem.

 

… autótervező leszek. Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Én picit úgy vagyok velük, mint Gombóc Artúr a csokoládéval, nekem teljesen mindegy, hogy épp milyen kocsiról van szó, lehet az öreg, vagy fiatal, luxus limuzin vagy épp egy boltba szaladgáló kisautó, mind jöhet, mindben megtalálom a szépséget, még akkor is, ha az épp szét akar esni, mert tudom, hogy valaha az ilyen példány is egy szalon sarkában álldogálva várta első gazdáját, aki boldogan gurult vele haza a múltban. 

Minden autó egy műszaki csoda, mérnöki remekmű, ami tiszteletet érdemel. Egyetemista koromban, amikor épp fizika, matek, vagy kémia vizsgára zötykölődtem a buszon és utálattal gondoltam minden tanulással eltöltött másodpercre csak kinéztem a busz ablakából és megnyugodtam. Láttam egy szép autót, és azt mondtam magamnak, ha nem lennének ezek a tudományok, nem lennének ezek a csodás tárgyak sem, hisz mindben ott van egy nagy pléhdobozba csomagolva a műszaki tudományok legjava. Ez a gondolat megnyugvással töltött el, és ha nem is nagy kedvvel, de más érzéssel mentem be a kolokvikumra.

Nagyon megörültem nekik és azonnal beszkenneltem őket, többé nehogy szem elöl veszítsem a rajzaimat. Nyílván nem egy remekmű egyik sem, ma már sok-sok év távlatából máshogy csinálnám őket, de nekem fontosak és főleg azért, hogy meglegyenek és talán azért is, hátha másokat is érdekelnek valamelyest kirakom a netre. Jó lesz megnézegetni őket később, az Internet csak nem tűnik el nyomtalanul. Ime pár kép:

Egyébként manapság sem hagytam fel vázlatok készítésével, csak munka mellett erre jóval kevesebb időm van. Most egy másik versenyre adtam be egy design tervet, annak eredményétől függetlenül, a döntés után megmutatom majd azt is, hogy ez esetben mi is volt az álmom.

Vannak emberek, akik különösen kedvelik az autóikat. Hetente lemossák, óvják széltől, naptól, esőtől, az első narancs riasztás hírére rohannak a matraccal, hogy megóvják a jégveréstől, stb., stb.

Mások babusgatják, a legjobb alkatrészekkel szerelik fel, méregdrága olajokat, adalékokat öntenek bele, hogy jobban menjen, tovább tartson a vas, és a szakszervizben már a portás is keresztnevén szólítja a gazdit, mert arról szó sem lehet, hogy a gyári tréningeken edződött szakin kívül más hozzányúljon a kedvencéhez.

Kicsit több mint egy hete – az addig tökéletesen működő telefonom – elvesztette a kapcsolatot az interntettel, időtúllépés miatt nem lépett fel a hálóra. Tekintve, hogy magam sokat használom mobilon is a netet (accu weather, twitter, facebook, levelezés, stb.) igen érzékenyen érintett a probléma. Hívtam a Telenor ügyfélszolgálatát, olvasgattam a fórumokat, de nem nagyon sikerült elhárítani a hibát. Harmadik telefonos próbám végre eredményt hozott, így most megosztanám a megoldást, hátha valaki még érintett és megspórolhat ezen poszttal pár idegeskedéssel teli napot. 

A tegnapi nap folyamán megrendezésre kerül a miskolctapolcai autóskempingben az I. Autohifi és Tuningfesztivál.

Úgy éreztem, hogy nekem, mint autóbolondnak kötelességem kilátogatni az eseményre, így ebéd után felkerekedtem, hogy megnézzem mit sikerült összehozni. A körítés és a beharangozó elég jól sikerült, csináltak klassz weboldalt igazán figyelemfelkeltő videoval, volt médiatámogató (az egyik helyi rádió rendszeresen bejelentkezett a helyszínről), volt DJ, tenyésztett szép lányok és persze autók.

Végjártam a sorokat, megnéztem az autókat, belehallgattam a zenékbe, és bár kétségtelen, hogy volt jó pár szent őrült, aki pénzt-paripát-fegyvert nem kímélve csodás autót hozott össze, valahogy mindvégig hiányérzetem volt.

Délután, miután hazaértem tovább morfondíroztam és azt hiszem rájöttem arra, hogy mi is volt a baj.

Jómagam nem először látogattam már el ilyen eseményre, hisz időről-időre vannak helyi kezdeményezések arra vonatkozóan, hogy összekovácsolják az autóstársadalmat és hol a veterán autók mentén, hol a zene köré szervezve, de bemutathassa bárki féltve őrzött kincsét. Ezek a rendezvények elég jó érdeklődés mellett zajlanak, de van velük egy hatalmas baj, nevezetesen az, hogy kisebb-nagyobb eltéréssel ugyanazok a résztvevők, ugyanazok az autók kerülnek bemutatásra.

Tegnap azt gondoltam, hogy talán megtörik a jég, de sajnos nem. Pár kivételtől eltekintve megint csak ugyanazok az autók kerültek elő, amikkel már találkozhatott a téma iránt érdeklődő korábban is.

Gondolom azzal nem árulok el nagy titkot, hogy az északi régió nem épp arról nevezetes, hogy az embereket felvetné a pénz. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsenek szép és jó autók, de nekem az a sanda gyanúm, hogy ezek gazdái valahogy nem szívesen állnak rivaldafénybe.

Érdekes módon a fesztiválon nem jelentek meg a város útjain nap mint nap látható igazi bitang verdák. Valahogy nem hozták el a Nissan GT-R-t, a Maserati GT-t, otthon maradtak a Ferrarik és, hogy mást ne mondjak, gondolom a helyi X6-os BMW-k is (szigorúan román rendszámmal) a garázsokban hűsöltek.

Az a szakvéleményem, hogy ennek az az oka, hogy - sajnos ismerve a magyar jövedelem viszonyokat - ezek az autók nem épp tisztes adófizető állampolgárok tulajdonában vannak, így ők jó érzékkel inkább rejtegetik a vasakat, eszük ágában sincs nagy nyilvánosság előtt parádézni velük.

Tekintettel arra, hogy jó ideig az átlagember nem lesz olyan életszínvonalon, hogy e fajta tőkeigényes hóbortnak hódoljon el kell keserítenem a mindenkori szervezőket. Rendezhetnek itt bármit, igazán jó autókat sosem fogunk látni, legjobb lesz ha beérjük a tuning Astrakkal, levetett Calibrákkal. Kár, nagyon-nagyon kár…

Azt ugye mindenki tudja, hogy napjaink egyik – ha nem a legnépszerűbb – levelezőrendszere a Google terméke a Gmail. Onnan kezdve, hogy kockák szűk csoportja juthatott csak meghívóhoz elég rövid időn belül eljutott a dolog odáig, hogy ma már kis túlzással mindenkinek van egy Gmail-es accountja is.

Néhány nappal ezelőtt telefonom böngészője apró üzenetben hívta fel a figyelmemet arra, hogy megjelent az Opera Mini böngésző legfrissebb, végleges változata. Tekintettel arra, hogy korábban is ezt az ingyenes alkalmazást használtam netezésre (gyors és költséghatékony, valamint általában jobban jeleníti meg a nem telefonra optimalizált tartalmakat, mint a gyárilag telepített saját böngészők) az azonnali telepítést választottam. Most, hogy együtt élünk ~4 napja elérkezetnek láttam az időt, hogy beszámoljak a tapasztalatokról.

Az alkalmazás elindítását követően egészen új nyitólap fogad. A képernyő tíz bélyegképre van osztva, ahol a leggyakrabban felkeresett, ill. általunk beállított weblapok ikonjai jelennek meg. Ezeket megérintve, már töltődik is az adott oldal, miközben a fenti sávban kék csík kúszik felfelé. Sajnos ezen csík csak arról tájékoztat, hogy hol tart a betöltés, a korábban használt szumma adatmennyiség per pillanatnyilag lejött adatmennyiség eltűnt, ami szerintem nagy hiba. Sosem lehet tudni, hogy épp mekkora oldalt húzunk le, és bár ugye az Opera szerverei segítségével már tömörített adatfolyamot küld felénk (ill. újítás, hogy mostantól elvileg un. progresszív megjelenítés van, azaz nem kész oldalak kerülnek az Operától a kijelzőre, hanem azok a szemünk előtt állnak össze, az esetleges változások az oldalon a betöltéssel egy időben azonnal megjelennek), azért nem mindegy, hogy 40Kb-os oldalra várunk vagy egy 200Kb-osra.

Orbán Viktor és kispajtásai a 2/3-os „új világcsúcsot jelentő” felhatalmazás birtokában nem vacakolnak, azonnali hatállyal munkába álltak. Percről-perce törnek előre, napról-napra érezzük mi, - kedves barátaim - az élet minden területén, hogy nekünk - kedves barátaim - bizony már sokkal jobb, még alszunk úgy 114-et és már meg is érkeztünk a Kánaánba.

"Általánosan elterjedt vélemény szerint csak kisebbségi komplexusos tinédzserek és szőke nők használják.”

Miskolc, Kilián lakótelep

no comment... 8-(

Fotó: Barakonyi Szabolcs - index.hu

Ma kora délután újabb közösségi élménnyel gazdagodtam, ugyanis a miskolci Media Markt parkolóházában hangnyomás, kipufogó hangossági valamint autó-szépségversenyt rendeztek.

           

A honi kereskedelem hozzáállása a vevőhöz, hogy úgy mondjam fogyasztóhoz sosem volt épp tökéletes, de valahogy kezdem úgy érezni, hogy a fejlődési irány sem a legjobb.

Ma délelőtt elhatároztam, hogy visszaköltöztetem az erkélyre a télre levett balkonládákat, persze növényekkel megtöltve. Pár napja vettem egy tálca palántát (idén sziklakerti növényekkel próbálkozok, mert eddig semmi sem bírta valami sokáig, hátha majd ez), virágföldet és kiültem kertészkedni a tavaszi levegőre.

Az autóipar – hasonlóan gyakorlatilag az összes többi iparághoz – óriási nyomás alatt van, amit valljuk be nekünk fogyasztóknak köszönhetnek. 

Jó ideje foglalkoztat a gondolat, hogy mi módon lehetne a külső HDD-men tartott zene és film tartalmat lejátszani a tv-n úgy, hogy a folyamatból a számítógép tökéletesen kiiktatható legyen.

Jelen bejegyzés kicsit megkésve születik – valamiért nem ment nálam az indafotó – de úgy gondoltam, ha már ott jártam és csináltam pár fotót akkor megmutatom a nagyvilágnak.

(Egyáltalán nem tartozik a tárgyhoz, de nem állom meg, hogy ne kérdezzem meg: Fenti képek egy Samsung S5230 mobiltelefonnal készültek. Mutasson már valaki még egy telefont, ami ilyen minőségű képeket készít. Komolyan kíváncsi vagyok rá, mert szerintem ez átlagon felül dolgozik.)