K report

Egy darabka Svájc az autóba csempészve

2021. november 28. - klarky

A veterán és retro autók nagy barátjaként rengeteg képet látok a témában, cikkeket olvasok, és ha tehetem találkozókon, veterán felfutókon, csillagtúrákon nézem meg élőben a múlt csodás darabjait. 

Ilyen alkalmakkor figyeltem fel rá, hogy egy valamire való öreg autóban van egy óra vagy óracsoport, de nem ám akármilyen vekker, hanem a neves svájci cég, a Heuer trackmaster -ének egy-egy példánya, amik stopperként használatosak.

heuer_blog.jpg

Ilyesmi volt az elképzelés

Nagyon tetszettek ezek az ízlésesen beépített kis szerkezetek és elhatároztam, hogy egy ilyenre nekem is szükségem van még akkor is, ha nálam esetleg csak díszként fog funkcionálni.

Apai örökségként régóta őrizgetek egy 80-as évekbeli trackmaster –t, így azt gondoltam a nehezebb részével meg is vagyok a projektnek, aztán kiderült, hogy ez így ebben a formában nem igaz. 

Biztos voltam benne, hogy kapható óraalátét, rá is kerestem a neten, de arra igazán nem számítottam, 350-500 eurót is elkérnek egy példányért. Arra is rájöttem ugyanakkor, hogy nekem a szabvány megoldás nem is lenne jó, tekintve, hogy két dolgot elhatároztam, amikor kitaláltam, hogy lesz nekem is ilyenem: nem fúrom meg miatta sehol a műszerfalat, és úgy általában az autót se, valamint azt, hogy könnyen eltávolítható, és a beltérbe simuló megoldást kell keresnem. 

Tovább

Egy veterános naplójából

Negyedszázad alatt még a fa is megnő s vastag törzse riadt háncsot, koronája állandó sátort ereszt […]

írta egy helyen Móricz Zsigmond, 35 év pedig még ettől is épp egy évtizeddel hosszabb idő.

Márpedig az Öreg, melyről most szó lesz alig egy hónap és betölti a 35. évét is. 

35 év hosszú idő. 35 évvel ezelőtt még nem voltak mobiltelefonok, nem volt internet, sőt, lehet, hogy te sem voltál még. Nem aggódtunk még a klímakatasztrófa miatt, nem láttuk a közelgő rendszerváltást és álmunkban sem gondoltuk, hogy egyszer majd fillérekért repkedünk szerte a világban. Ez az autó pedig már akkor az úton volt. 

35 év hosszú idő. Nyomot hagy emberen és gépen, egy ideje viszont úgy döntöttem, amit lehet emberi oldalról helyre hozok a gépen, azaz, az amúgy sem rossz kondíciót megpróbálom a lehető legteljesebb módon közelíteni a gyári állapothoz, ahhoz, amikor az Öreg legördült a varsói székhelyű Fabryka Samochodów Osobowych üzem gyártósoráról. 

35 év hosszú idő, és ebből 34 évet nálunk töltött a vas. Jól ismerem hát, ezzel tettem meg az első kilométereimet Szanazug mellett a Kőrös mentén a gáton, ezen gyakoroltam be a vezetést a jogsi megszerzése után, számtalan családi kirándulás, nyaralás kísérője volt, míg az idő és a fejlődés úgy nem hozta, hogy kicsit több mint 10 évvel ezelőtt nyugdíjba vonult és a napi, járós autó szerepét átadta egy modernebb technikának. 

Felületes szemlélő azt gondolhatná, hogy a garázs melege megvéd az időjárás és a közlekedő felek irányából leselkedő veszélyektől, az meg, hogy áll a gép a legbiztosabb módja annak, hogy nem kopik, így egész biztos, hogy baja sem lehet. Hogy mennyire nem így van, arról szóljanak a következő sorok... 

Tovább

Elon Musk nem a passzát szelet, csak a lufit fújja

Egy-két hete immár annak, hogy különböző internetes felületek (és már nem csak autóval és technológiával foglalkozók) sorra tudósítanak arról, hogy micsoda történelmi időket élünk az autógyártást illetően. Bulvárosan fogalmazva ilyenkor azt szokták mondani, hogy Elon Musk és a most bejelentett Tesla Model 3 felrobbantotta az internetet azzal, hogy a belengetett új autóra már több, mint 325.000 előrendelés futott be.

20160401tesla-model-35.jpg

Tesla Model 3

Igazán nem szeretnék ünneprontó lenni, de néhány dologra világítsunk már rá, miközben a győzelmi harsonákat fújjuk. Miről is van szó? Mit ígér Elon Musk, mit vállaltak az előrendelők és egyáltalán, mi az a Tesla?

Tovább

Egy eltűnt ikon nyomában

Az Android legfrissebb, 6.0 –ás (Marshmallow) rendszerének bejelentésekor a SONY ígéretet tett rá, hogy készülékeinek viszonylag széles körére kiadja a frissítést, mely nemcsak a jelenlegi modelleket fogja érinteni, de visszamenőleg is néhány korábbi flagship mobilt.

Az ígéretek beváltása mostanában van folyamatban, szépen lassan érkeznek a system update –ek, így pár nappal ezelőtt az én Z5 Compactom is diszkréten jelezte, hogy ha gondolom indulhatunk, készen áll a telepítésre.

Bár meglehetősen szkeptikus vagyok mindenféle frissítéssel kapcsolatban ez alakommal gondolkodás nélkül csaptam a jóváhagyó gombra, tekintve, hogy korábban elég sok jó dolgot olvastam a Google új üdvöskéjéről.

A rendszer felment és újraindításkor egyből egy érdekes dologgal szembesültem. Alapállapotban a lockscreen alsó széle 3 db gyorsindító gombot tartalmaz, melyek segítségével a nélkül lehet fontos alkalmazásokat indítani, hogy a készüléket feloldanánk. Ezek eredetileg (balról jobbra) hívás, képernyő feloldása, kamera. Frissítés után azonban ez megváltozott és a következő kép fogadott: mikrofon (ez ugye a Google beszélgetős asszisztensét indítja), feloldás és kamera.

Na de hova tűnt a hívás gomb? Nem tudom ki hogy van vele, de én nagyságrenddel többet használtam a hívás opciót mint az asszisztenst, így nagyon zokon esett a változtatás. Nem nyugodtam, addig kerestem, kutattam, míg rá nem jöttem, hogy hogyan lehet visszacsinálni az eredeti állapotot. Figyelj, mutatom:

Lépés 1.: Menj a Beállítások menübe és ott válaszd az Alkalmazásokat.

Lépés 2.: Jobb felső sarokban kattints a kis fogaskerék ikonra.

Lépés 3.: Keresd meg az Alapértelmezett alkalmazások sort és azon belül a Segédalkalmazás és hangbevitel menüpontot.

Lépés 4.: Kattints rá és a Segédalkalmazások sorra kattintva válaszd a Nincs opciót.

Lépés 5.: Lépj vissza a főmenübe, zárd le a képernyőt és máris láthatod, hogy visszakaptad a hívás gyorsgombot a bal alsó sarokba.

Természetesen ha később meggondolnád magad fenti lépéseken végighaladva visszacsinálhatod a default állapotot.

Az új rendszer felrakását követően más változást, ami gyökeresen szembetűnt volna még nem tapasztaltam, de a mérnökök a motorháztető alatt jelentős beavatkozásokat eszközöltek, pld. alkalmazások jogosultságának kezelése, energiagazdálkodási kérdések, stb. területeket érintően.

Ez utóbbiban annyira bízhatnak a SONY szakemberei, hogy a korábbi jól bevált és ismert STAMINA módot egy az egyben kivették, mostantól csak a DOZE nevű új rendszer felel az energiagazdálkodásért, ill. annak optimalizálásáért. Meglátjuk valóban jól teljesít-e ez is és hozza-e a korábbi valóban lélegzetelállító adatokat, mely szerint pld. az én készülékem 3-4 napot is simán elketyeg ha nem gyilkolom felesleges alkalmazásokkal, pusztán telefonálok, levelezek és minden ehhez szükséges funkciót üzemeltetek a helymeghatározástól kezdve a neten lógásig. Meglátjuk…

z5_compact_marsmallow.jpg

Mit főzzek?

Balzsamecetes hagymalekvár sült csirkemellel

A következő receptötlet a bizonyíték arra, hogy nem kell Michelin csillagos séfnek lenni ahhoz, hogy ismerőseinket vagy magunkat meglepjük egy különleges fogással. Lássuk hát mit főzzünk, ha túl akarunk lépni a pizza, bolognai, random készkaják szentháromságán.

     Hozzávalók 2 személy részére:

  • balzsamecet
  • barnacukor
  • vaj
  • 2-3 nagy fej vöröshagyma
  • 1 nagyobb csirkemell
  • 2-3 nagyobb burgonya
  • fél húsleveskocka
  • só, bors, fűszerek ízlés szerint

     Elkészítés:

A hagymát pucoljuk meg és karikázzuk fel. Egy teflonos lábasban tegyük fel a tűzhelyre és a vajon dinszteljük lassú tűzön üvegesre. Ez kb. fél óra lesz, közben kevergessük és készítsük elő a csirkét.

A csirkemelleket vágjuk egyforma darabokra, ne klopfoljuk, maradjanak szép vastagok. Sózzuk, borsozzuk és tegyük félre.

Ha a hagyma megpárolódott tegyük hozzá a barnacukrot (én 4-5 kockacukornyit tettem) és karamellizáljuk meg. A tűz továbbra is maradjon lassú, majd ha már felolvadt a cukor és kezdi meghúzni a hagymát tegyük hozzá a balzsamecetet. Ettől nem csak szép színe, de utánozhatatlan íze is lesz a „szószunknak”. Kevergessük folyamatosan és ha már olyan szálas lekvár állagú vegyük le. Én tettem hozzá egy pici zöldfűszert is a pikantéria miatt, de ha valaki ezzel nem kíván élni el is hagyhatja.

Ha kész a lekvár szedjük ki a lábasból és anélkül, hogy elmosnánk vagy kitörölnénk hevítsünk benne egy kis olajat. Erre tegyük fel a befűszerezett csirkemell csíkokat sülni. Nem kell hirtelen sütni, vigyázzunk rá, hogy ki ne száradjanak. Még a húsok sülnek a fél húsleveses kockát oldjuk fel egy pohárnyi forró vízben, és ha már szép a csirke kezdjük el locsolgatni vele azokat.

Ez egyrészt még finomabbá teszi a húsunkat, az állagáról is gondoskodik, másrészt a folyamat végére finom pecsenyelevet is eredményez a lábas alján.

Zöld salátával és burgonyapürével tálaljuk.

Bátran próbálja ki mindenki a receptet, hisz csak az mondja, hogy nem tud főzni, aki meg sem próbálja. :-) Jó étvágyat!

hagymalekvar_csirke.jpg

2015 – ez nem az Apple éve volt

l.pngAnnak ellenére, hogy távolról sem vagyok az almás cég potenciális célcsoportjának tagja hosszú – hosszú idők óta figyelem a céggel kapcsolatos híreket, eseményeket, termékbejelentéseket.

Munkásságukkal kapcsolatban van bennem egy jó adag fenntartás – ezt nem is vitatom – ugyanakkor nem vagyok rest elfogadni, ha valamiben valóban jók. Aláírom, hogy nélkülük más irányba haladt volna tovább a távközlési ipar, nem kétlem, hogy a táblagépek piacképessé tételéért jelentős lépéseket tettek, leborulok a már – már fanatizációra képes marketingaktivitásaik terén, mégis úgy érzem, idén valami gyökeresen megváltozott a cég életében.

Ugyan sem termék, sem szolgáltatások terén nem tétlenkedett a cupertínói nagyvállalat, de talán nem túlzok, ha azt mondom, idén először lehetett tapasztalni azt, hogy tömegesen horkantak fel a cég vásárlói, hogy „ez meg már megint micsoda”?

Jöjjön néhány termék, szolgáltatás az idei év terméséből, melyekre egy emberként csodálkozott rá a világ, s melyek sok esetben az internetes népművészek haragját kivívva szempillantás alatt járták körbe a hír- és közösségi oldalakat és nem minden esetben arról szólva, hogy milyen remek munkát is végzett Tim Cook és csapata.

A 2015 –ös esztendőben lett új 12 collos MacBook (én ugyan nem értem a 12 coll miért jó, szerintem otthonra kicsi, cipelni nagy, de ez ügyben nyilván mindenkinek mások a preferenciái) és lett új Apple TV is. Ez utóbbi abból a szempontból érdekes, hogy különösebben nem volt a cég életében az agyon fejlesztett és támogatott termékkategória tagja, de idén meglépték a dolgot és rajzoltak neki egy a korábbival tökéletesen megegyező ám magasabb dobozt. Persze a motorháztető alatt is történtek változások, amiből két dolog kiemelendő hardware oldalról. Egyrészt kikerült az optikai kimenet (szerintem nehezen magyarázható, hogy miért) és kapott új távirányítót is a készülék, mely az új szolgáltatások működtetéséhez szükségesek. Ezt külön nem részletezném, lesznek ugye alkalmazások, lehet az Apple TV –n játszani, mely játékokat egyfajta jócskán megkésett Nintendo Wii –hez hasonlóan a controllerrel lehet irányítani, stb. – stb.

Tovább

Fények, vonalak, árnyak

Ha valaki böngészi az oldal archívumát, (esetleg járt már erre korábban) szembesülhet a ténnyel, hogy szeretek rajzolgatni. A papírra főleg autók kerülnek, aztán azok vagy még ceruzás formában szkenner révén digitalizálódnak vagy eleve a gépben öltenek testet.

Van itt mindenféle ábrázolás, kezdeti, több mint 20 éve készült szárnypróbálgatás, 3D –s kísérletezgetés és különféle rajzprogramokban elkészült mű egyaránt.

Legutóbb szintén PS –ben csúsztattam meg a digitábla ceruzájának hegyét és for the record (ill. leginkább azért mert nekem tetszik az eredmény és sokat dolgoztam rajta) gondoltam ezt is megosztanám az érdeklődő közönséggel.

Jól tudom, hogy még ez sem egy Bertone vagy Giugiaro szintű remekmű, Chris Bangle is álmosan lapozna tovább ha látná, de azért én örülök neki és büszke vagyok a művemre. :-)

A történet az egészhez annyi, hogy mint oly sokszor lenni szokott egyik alkalommal unalmamban egy füzetbe rajzolgattam mindenféle skicceket. Ez az alap valahogy megtetszett és lefotóztam azon célból, hogy majd később hátha jó lesz még valamire.

Egyik este lefekvés után a tabletet nyomogattam és szembe jött velem a ceruzás firkálmányom, amit gyorsan, még ott helyben 10 perc alatt az ujjammal ki is festettem az Autodesk Sketchbook alkalmazás segítségével.

Ahogy nézegettem a zöld pacát arra jutottam, hogy érdemes lenne kicsit alaposabban nekifeküdni a dolognak és kiszínezni rendesen, ahogy az legjobb tudásom szerint tőlem telik.

autodesk_sketch.jpg

Időközben változott kissé a koncepció. A British Racing Green –ből hivalkodó narancs lett és az oldalt végighúzódó törésvonalat, mely alá eredendően homorú felületet képzeltem domborúvá változtattam. Az így elkészült modern kori duo posti –t olasz trikolórral láttam el, egy kis árnyék itt, egy kis fénytörés ott és máris készen állt a legújabb kreálmányom.

Csináltam a projektnek egy egyszerű bemutató oldalt is, így akit érdekel az előtte – utána fázis az az alábbi képre kattintva húzgálhatja az egerét.

elotte_utana.jpg

Én pedig megyek tovább, legközelebb még jobb leszek, hisz csak az örök elégedetlenség az, ami tovább viszi a világot! :-)

Koncepciótól a végtermékig

A koncepcióautók, tanulmánymodellek sorsa meglehetősen kiszámítható. Tekintve, hogy már a puszta létüket sem indokolja más, mint az, hogy adott gyártó megmutassa hogyan is képzeli a jövőt, milyen formai és technikai elképzelései vannak a soron következő generációi számára, ill. annak megvillantása, hogy hol is járnak a fejlesztésekben, mit is tudnak igazából nem meglepő az, hogy többségük a szalonok forgószínpadától soha nem jut el az aszfaltcsíkig.

Egyesek már a kezdő fázisban sem többek, mint egy üres műanyag héj 4 kerékre állítva, míg mások gyakorlatilag teljes motorizáltsággal felvértezett, végletekig kidolgozott, mondhatni sorozatérett példányok.

Mikor egy gyártó koncepcióautót készít igazából semmi sem drága. Szokatlan méretek akár praktikátlan formákban megjelenítve, drága anyagok, olyan műszaki megoldások, melyek kivitelezése nehézkes és az sem lehetetlen, hogy azok a mindennapi használatban elvéreznének, vagy ha más nem, hát a gyártása soha nem térülne meg.

Hogy mégis miért csináljak? Egy – egy ilyen „autó” elkészítése kiváló alkalom arra, hogy megszondáztassák a közönséget, a szaksajtót és kikacsintsanak a konkurencia felé, mely szerint látjátok? Mi már itt tartunk…

Mivel ezen járgányok rendre hatalmas autószalonok és kiállítások rivaldafényében mutatkoznak meg viszonylag olcsón lehet tesztelni a jövőbeli vásárlók reakcióit, egész költséghatékonyan lehet „próbálkozni”, hisz inkább itt bukjanak meg az elképzelések, mint akkor, amikor már kész az új modell, felszerszámozva várják a gépsorok az indítójelzést.

A kiállítások végeztével aztán megkezdődik a tapasztalatok kiértékelése mely ismeretek alapján folytatódik az érdemi munka. A jellemző az, hogy részmegoldások átkerülnek a jövő utcai autóiba, míg más elképzelések örök álmok maradnak. A motorizált vagy meghajtás nélküli műalkotások gyári múzeumokba kerülnek kiállításra vagy a présgépek martalékává lesznek.

Hogy mennyire fontos koncepcióautót készíteni mi sem bizonyítja jobban, minthogy a nagyobb autószalonokra a legkisebb, legszegényebb gyártók is igyekeznek előállni valamivel, mely ha másra nem is, arra feltétlen jó, hogy a brand forogjon a médiában és lássák az érdeklődők, hogy a márka él, létezik, számol a jövővel.

A fent idézett általános forgatókönyvek aztán nagy ritkán furcsa kanyart vesznek. Halál komolynak gondolt modellek, fejlesztések kerülnek visszatapsolásra nem várt negatív reakciók láttán, míg viccesnek gondolt formák kerülnek gyártásba pusztán azért, mert a közönség kikövetelte.

Bárhogy is alakuljon ugyanakkor, az szinte biztos, hogy a koncepciót reszelgetni, alakítgatni kell ahhoz, hogy az piacképes termékké váljon. Van, hogy csak kicsit, van, hogy jelentősebb mértékben, de belenyúlnak a tervezők/mérnökök a koncepcióba annak érdekében, hogy a hétköznapokban, különböző élethelyzetekben is megállja helyét a megvásárolható példány.

A következőkben jöjjön 13 járgány átváltozása GIF -ben elmesélve a koncepciótól a végtermékig.

Acura / Honda NSX

A 90-es évek legendás japán szupersportkocsijának /melynek fejlesztését maga Ayrton Senna is segítette anno/ utódja lenne, és bár elvileg kész olyan régóta reszelgetik, olyan régóta mutogatják, hogy én már szkeptikus vagyok. Az az érzésem, mintha sosem jönne már el a bemutató.

acura_nsx.gif

 

Tesla Model S

Ami úgy lett szériaautó, hogy még ma is hihetetlen, hogy létezik, köztünk jár, jön, megy, gurul. Mondjuk úgy, egy megvehető koncepció, annyira sci – fi az egész.

tesla_model_s.gif

 

Suzuki Kizashi

A képeket látva sokat tűnődtek a derék japánok, hogy mi is legyen ez, aztán a nagy erőlködésből mindössze egy jókora bukásra futotta csak. Ez lett volna a Suzuki nagyautója, de más-más okok miatt se az USA célpiacán, se Európában nem sikerült megvetnie a lábát. (A file mérete miatt a GIF -ért klikk a képre!)

suzuki_kizashi_pic.jpg

 

Renault Capture

Ez a modell jól mutatja, hogy hol is kell belenyúlni egy koncepcióba annak érdekében, hogy az a mindennapokban alkalmas legyen a használatra. Ugyan szépek, de teljesen élhetetlenek a huszonplusz collos kerekek és az sem árt, ha a hátul ülőknek is jut némi fejtér.

renault_capture.gif

 

Nissan GT-R

A Godzilla. Nem sokat csiszoltak a kiindulási alapon, tekintve, hogy ez egy igazi célszerszám. Kapható, de az átlagember számára annyira földöntúli és elérhetetlen, hogy sokunk akár koncepciónak is hiheti.

nissan_gt_r.gif

 

Lexus LF-A

Ugyanaz, mint a Nissan GT-R azzal a különbséggel, hogy ez a nem átlagemberek számára is elérhetetlen.

lexus_lfa.gif

 

Jaguar F-type

Sokak szerint a brit autóipar mint olyan rég halott, de ha eltekintünk a keszekusza tulajdoni viszonyoktól, azért az F-type nagyon meg lett csinálva. Igazi kis mosolyvágent hoztak össze nagymacskáék, a kocsi hörög, a gazdi pedig visít és sikoltozik örömében. Remek szimbiózis.

jaguar_f_type.gif

 

BMW i3 és i8

A bajorok válasza korunk környezetbarát hibrid és elektromos őrületére. Talán nem tévedek nagyot ha azt mondom elég megosztó és tényszerűen méregdrága lett mindkét kísérlet és bár nem kétlem, hogy megvan az a réteg akinek erre van igénye a legutolsónak a BMW –t gondoltam volna aki ebben a szegmensben próbálkozik. És hogy egyből két kategóriában… nekem kicsit fura. Egyébként érdemes megfigyelni, hogy a túlméretes üvegfelületek milyen szépen tűntek el a koncepciók oldaláról bár látszik, hogy nagyon igyekeztek a tervezők, hogy a futurisztikus vonások azért megmaradhassanak. (Az i3 esetében klikk a képre.)

bmw_i3_pic.jpg

 

bmw_i8.gif

 

Ford GT

Ez a típus az összes bemutatott közül a legkarakteresebb és legnagyobb történelemmel bíró modell. Ha az NSX –re azt mondtam, hogy legenda, akkor ez egyenesen egy ikon. A képen a végkifejlet még nem a most bemutatkozó aktuális modellt mutatja, így szimplán az látható, hogy a 2-es generációval nem is nagyon volt más a cél, mint az ős megidézése. Harmadjára azért itt is belehúztak, igazi fenevadat hoztak össze, ami bár a múltból merít, a jelennek/jövőnek készült.

ford_gt.gif

 

Chevrolet Volt

Ez a típus – európai megfelelője az Opel Ampera – lett volna a GM tömegautója az elektromos/hibrid szegmensben, melyek remekül indultak ugyan /2012 –ben ez a páros lett az év autója/ mégsem lett átütő siker. Az Opel variáns lassan meg is szűnt, míg a Volt kap második generációt és ezzel egy újabb esélyt. Egyébiránt ezen a GIF –en remekül látszik, hogy az eredeti koncepció mennyire át lett dolgozva mire sorozatérett lett a termék.

chevrolet_volt.gif

 

Dodge Charger

Amerikai izomautó. Felénk egyik generációja sem volt elérhető, a jelenlegi sem az, így csodáljuk ezt az átalakulást is úgy, mint ahogy gyermekkorunk autós posztereit csodáltuk tekintve, hogy hivatalosan ilyenünk sem nagyon lesz.

dodge_charger.gif

 

Cadillac ELR

Szintén Amerika, de ezt a Cadillac arculatot már dedikáltan Európának (is) szánták. Hol kivonulnak az öreg kontinensről, hol meg visszajönnek, most legutóbb azt olvastam, hogy a BMW M –es sorozatát akarják megszorongatni, hát nem tudom. Igazából nekem ez a forma nagyon tetszik, ha nem is gondolom, hogy a német felsőház triumvirátusának életét meg tudják keseríteni, azért én igazán szívesen látnék belőlük többet. Kár, hogy nincs…

cadillac_elr.gif

Hát így. Ahogy mondani szokták a papír mindent elbír és ezt a mérnökök is tudják. Álmodoznak is rendesen, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Gyakorlásnak, útkeresésnek, határok feszegetésének azonban ezen modellek kiváló alkalmat jelentenek számukra és ha csak részben is, de ezen ötletekből, tervekből születnek meg, állnak össze majdan a jövő átlagautói.

Ők alkotás, mi átlagemberek nézelődés közben ábrándozhatunk: Mégis, mi lenne ha? Szerintem már megéri…

képek: innen

A távirányító fejlődése a kezdetektől napjainkig

Mély meggyőződéssel vallom, hogy az igazán nagy találmányok létrejöttét két dolog inspirálja: az egyik a véletlen, a másik az emberi lustaság. Ez utóbbi különösen akkor hat kedvezően az innovációra, ha tudással is társul, azaz nem árt ha emberünk nemcsak lusta, de okos is, melynek hatására azon kezdi törni a fejét, hogyan lehetne a legegyszerűbben megoldani egy adott problémát.

Azt hiszem a távirányító (vagy ahogy középiskolai osztálytársam fogalmazott anno messzigomb) megszületéséhez is kellett egy nagy adag lustaság, hisz nehéz bosszantóbb dolgot elképzelni, mint amikor az ember kényelmesen elhelyezkedik kedvenc foteljében, majd mire az első kortyra a szájához emeli a söröskorsót/teásbögrét eszébe jut, hogy tévéje/rádiója nem megfelelő hangerőn szól ne adj isten, a csatorna sem az, amit épp követni szeretne.

Az első távirányítók létrejöttét szinte biztos, hogy hasonló habitus inspirálhatta. A premier évétől (1952 –ben jöttek ki az első távirányítók) napjainkig azonban hatalmas fejlődésen ment át a technika, melyek eredményét egyre kényelmesebb rendszerek formájában a mai napig élvezhetjük. Még én is emlékszem olyan időkre amikor a távirányítós színes tévék igazi luxust jelentettek, ma meg azt hiszem e nélkül a legolcsóbb híradástechnikai eszközöket se lehetne eladni. Na de mik is voltak a lépések? Hogy jutottunk el a seprűnyéltől a mindenre alkalmas okostelefonos távirányítós alkalmazásokig?

A legelső távirányítónak nevezhető eszköz Lazy Bones néven került bevezetésre, mely egy meglehetősen drága és mai szemmel nézve egyszerű szerkentyű volt. Az eszköz kábellel kapcsolódott a televízióhoz, mely drót természetesen mindig útban volt, akadályozta a szobában való közlekedést, így jó eséllyel sok korabeli gazdag csemete esett át rajta a szobában rohangálva.

lazy_bones.jpg

A következő megoldás már sokkal kényelmesebb volt, ugyanakkor sajnos használhatóságán esett némi csorba. A rendszer lelke 4 db, a tévékészülék 4 sarkába épített fotocella volt, melyet fény segítségével hoztak működésbe. A Flash – Matic néven bevezetett rendszer tehát már drót nélkül üzemelt, de működése nem volt tökéletes. Kifejlesztője – Eugene Polley – ugyanis nem számolt azzal, hogy a fotocellák működését a napfény zavarni fogja, így egy ragyogó, napsütéses napon nem volt ritka, hogy a tévékészülék öntudatra ébredt és magától kezdte váltogatni a csatornákat.

flash_matic.jpg

Sok – sok kísérletezés és próbálkozás után úgy ítélték meg, hogy a legjobb lesz, ha a fotocellákat lecserélik és másfajta megoldások után néznek. Dr. Robert Adler nevéhez fűződik az ultrahangos rendszer kifejlesztése, ami sokkal használhatóbbnak tűnt, mint elődje. Zenith Space Command nevű rendszere lett az új mérföldkő a távirányítók fejlődéstörténetében, ami olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy jó 25 évre ez a technológia lett az iparági szabvány.

zenith_space_command.jpg

A 80 –as évek elején azonban ismét változott a hordozó jel, innentől kezdve találkozhattak először a fogyasztók az infravörös távirányítókkal, mely megoldás a mai napig ott van minden hagyományos tv-ben, erősítőben, hifi rendszerben, házimoziban és hozzájuk tartozó távirányítóban.

Természetesen a fejlődés nem állhat meg, bár a mai távirányítóknak egészen másfajta kihívásoknak kell megfelelniük. Réges rég túl vagyunk azon, hogy csatornát váltsunk, hangerőn módosítsunk, eszközt ki/be kapcsoljunk, esetleg a teletextet böngésszük.

Manapság az igazi kihívás az un. okos készülékek irányából érkezik, azaz hogyan lehetne olyan távirányítót fejleszteni, mely egyaránt alkalmas az alapfeladatok ellátására, de azokon túl arra is alkalmas, hogy internetképes tévénket vezéreljük vele, youtube videokat böngésszünk, filmrészleteket hívjunk be online videotárakból, stb. – stb.

A fejlesztés jelenlegi iránya az intuitív, egy érintéses távirányítók irányába mutat, azaz egy a kezünkben lévő érintőpaneles megoldás lehet a következő lépcsőfok, mely panel mindig az adott feladat/tv –n futó alkalmazásnak megfelelően funkcionál és azon keresztül irányítható.

sony_intuitive_rc.jpg

Ezen túlmenően a további fejlesztési lehetőségek az Android TV –s technológiával felvértezett rendszerek kiaknázásán alapulnak és abba az irányba mutatnak, hogy okostévéinket okostelefonjaink segítségével irányítsuk.

Az Android TV a Google által gondozott népszerű operációs rendszerre épül és segítségével akár hangalapú kereséseket és parancsokat is kiadhatunk eszközeink felé. Ezen rendszerek irányítására kiválóan alkalmas lehet egy a tévéhez párosított okostelefon vagy tablet, mely a rajta futó appon keresztül kényelmes kontrolleré válhat.

Nem kérdés ez egy új fajta felhasználói élményt jelenthet a mindennapokban, és nincs már messze az idő, amikor mindenki beszélgetni fog saját megjelenítőjével, parancsszóra fogjuk azokat bekapcsolni, elindítani rajta a Skype alkalmazást és megbeszélni ismerőseinkkel, rokonainkkal ügyes bajos dolgainkat.

rc_evo.jpg

60 év alatt jutottunk el a kábelektől a hangvezérlésig, és biztos vagyok benne, hogy még nem ez a végállomás. Ki tudja milyen fejlesztéseken dolgoznak titkos laborok mélyén, melyek mai szemmel akár még ijesztően is hathatnak, de pár év és teljes természetességgel fogjuk használni azon megoldásokat is. Meglátjuk.

(Irigykedsz a mobilos távirányítókra és te is kipróbálnád hogy is működik a dolog? Szeretnéd ha nálad is minden össze lenne kötve mindennel és te is a telefonod/tableted segítségével uralnád eszközeidet, néznéd filmjeidet, képeidet, hallgatnál zenét? Ne várj tovább, a jövő már jelen van! Kattints IDE, mutatom.)

forrás: sony, saját gyűjtés

Open Dott tablet tárhelyének megnövelése

A tavalyi év vége felé, a karácsonyi szezont megelőzően érkezett meg a Tesco polcaira egy új, mondhatni saját márkás elektronikai termékcsalád, mely Op3n Dott néven kínál(t) tabletet, okostelefont és fit band karkötőt.

Az új jövevényeknek elég gyorsan híre ment, tekintve, hogy meglehetősen jó áron kínáltak szép design –nal, jó anyaghasználattal és összeszerelési minőséggel bíró termékeket.

Az ünnepek előtti időszakban ajándék gyanánt én is vettem jelzett portfólióból két darab tabletet, melyek valóban szemrevaló portékáknak bizonyultak, a hasonló árkategóriában induló versenytársakat (max. 30 ezer Ft) könnyedén utasította maga mögé fémes hátlapjával, 4:3 –as képarányával (üveg?) és szinte milliméterre megegyező iPad Mini méretével, kialakításával.

opendott_tablet.jpg

Ha ilyen üzletbe szalad bele az ember (ráadásul mikor én vettem ClubCard –dal mindössze 23900 Ft –ot kértek érte) hajlamos gyanakodni, hogy valami buktató biztos van a dologban, mert ez így túl szép, hogy igaz legyen. A feltételezés röviddel bekapcsolás és némi fórumozás után realitássá is vált. Kiderült ugyanis, – szándékosságot semmiképp nem feltételeznék - hogy egy gyártási hiba révén a sorozat háttértárának partícióját rosszul osztották ki a derék kínaiak, így az elvileg fizikailag létező 8 Gb –os kapacitásból ~2 Gb volt az elérhető.

A gép hibátlanul tette a dolgát, gyors és nagyon smooth volt rajta minden, csak a folyamatos tárhely fogyás árnyéka vetült a boldog használatra.

Hogy nem egyedi esetről volt/van szó mi sem bizonyítja jobban, mint a rövid időn belül több ezres hozzászólással bíró fórumok, mely mind ezen probléma körül pörögtek és az, hogy felismerve a bajt a Tesco is figyelemfelhívó A4 –eseket ragasztott a polcok elé (mikor én vettem még erről szó sem volt) és tömegével szórta ki a készülékeket 15 ezer forintos már – már bagatell áron.

Ha lehetek őszinte ennek láttán a mosolyom korántsem volt őszinte. Bejegyzésekből tudom, hogy rengetegen írtak az ügyfélszolgálatnak megoldást sürgetve, de hosszú – hosszú ideig ígéreteken kívül semmi előrelépés nem történt az ügyben.

Reményvesztett okos android guruk kezükbe vették az irányítást és kidolgoztak egy újrapartícionálási metódust, de ugye ha valaki ezzel operál és ne adj isten szervizbe kerül a kütyü az a minimum, hogy ugrik a gari, így én nem akartam kockáztatni, vártam, olvasgattam és reménykedtem, hogy egyszer talán hátha lesz hivatalos megoldás is.

Elmúlt a tél, a tavasz, már a nyár is jócskán beköszöntött. Ez idő alatt még a hivatalos weboldal is leállt, így alig hittem a szememnek, amikor az Op3nDott facebook oldalán rögzített bejegyzésben egy posztot találtam, mely szerint kész a patch, lehet javítani a gépet idehaza, azaz még csak szervizbe se kell menni ahhoz, hogy a garancia megmaradása mellett magunk szerezzük vissza a hiányzó biteket.

Azt kell mondjam elég jó munkát végeztek a srácok, nagyon ügyes kis csomagot raktak össze mert általa valóban megoldódik a gép nagy hibája. Tekintve, hogy amennyire jó munkát végeztek az IT szakemberek olyan rosszul kommunikálták és juttatták el a célközönséghez a terméktámogatók és marketinges kollégák (a bezárt honlapon egy szó nincs az egészről, de még csak egy facebook linket se tettek ki, hogy erre tovább a megoldás érdekében és arról már ne is beszéljünk, hogy mit csinál az, aki nincs regisztrálva az internet kékre festett pöcegödrébe) a nagy hírt úgy határoztam, hogy pusztán jó szándékból kiteszem hát ide is, hátha valaki a Google segítségével keresi a megoldást, és kiegészítésként is hozzáfűznék a dologhoz pár gondolatot, ami a leírásba nem került bele.

1., A csatolt fájlt kitömörítve minden szükséges info és program a rendelkezésre fog állni, tehát semmi plusz dologra nem lesz szükség, csak szolgamód követni kell a leírást a siker érdekében.

2., Amiről nem szól a silabusz az az, hogy mielőtt nekifogunk a műveletnek mindenképp csináljunk egy un. factory reset –et, azaz állítsuk vissza a tabletet gyári állapotba. Se magát a tényt, se annak módját nem említik, ezért leírnám ide mindenki okulására a mikéntet:

  1. A tabletet kapcsold ki. Nem alvó mód, teljes kikapcsolás, azaz power off amire szükség lesz.
  2. Egyidejűleg nyomjuk meg a hangerő fel és a bekapcsoló gombot, mire bejön egy menü.
  3. A hangerő gombokkal navigáljunk el a RECOVERY menüpontra, majd a bekapcsoló gomb megnyomásával adjuk ki az utasítást.
  4. Ennek hatására a gép újra fog indulni, majd a bejövő képen a menük közül válasszuk ki a hangerő gomb nyomogatásával a FACTORY RESET pontot és a power gombbal nyugtázzuk.
  5. Várjuk meg míg lefut a folyamat és jöhet a javítás.

3., A csatolt programok telepítésekor vegyük figyelembe, hogy azok közül legalább az egyiket csak Windows 7 kompatibilis módban tudjuk futtatni akár Win 8, 8.1 vagy Win 10 alól próbálkozunk. Erre telepítéskor fel fogja hívni a figyelmet a rendszer. A megoldáshoz a következőt tegyük. Ha kérdezi, hogy melyik rendszerben futott utoljára jól a program válasszuk a Windows 7 –et, ill. futtatáshoz jobb klikk az adott filén (nekem elég volt a telepítési sorban az első alkalmazás esetében ezt tenni) és válasszuk a ’Kompatibilitási problémák megoldása’ pontot. Ezzel a megoldással az újabb rendszerre is felmennek a segédprogramok és a továbbiakban ezzel nem lesz gond.

Nagyjából ennyi amire külön figyelni kell, a többi szépen le van írva. Nekem elsőre hiba nélkül lefutott a folyamat, a kezdeti 2,04 Gb –ból 4,59 Gb lett, ami azért jelentős javulásnak nevezhető.

Mindenkinek javaslom akinek ilyen gépe van, hogy csinálja meg a hivatalos javítást, hisz ezzel csak nyerhetünk és egy igazán jó képességű masinát kapunk eredményül immár használható tárhellyel.

Az meg, hogy ez a termékbevezetés így alakult legyen tankönyvi példa. A kontra rubrikába beírhatjuk, hogy így nem lett volna szabad bevezetni egy terméket, hisz minimális odafigyeléssel, kellő minőségbiztosítással ezzel a hibával nem jöhetett volna ki egy 8 Gb –os tablet a gyárból. A pro viszont az, hogy noname terméktől szokatlan módon mégiscsak fejlesztési időt és pénzt áldoztak a megoldásra és megcsinálták amit elrontottak. Összességében írjunk be egy nagy piros pontot mind a Tesco –nak, mind a gyártónak, és használjuk egészséggel tovább a kütyüt, hisz a vargabetű ellenére azt hiszem ezen az áron jobb tabletet keresve sem találhattunk volna.

Legközelebb meg figyeljen oda mindkét fél. Mehetett volna ez jobban is és akkor nem esik csorba a „márka” hírnevén.

Bükkszentkereszti veterán felfutó

resizeplakat1531kics.jpgSok – sok héttel ezelőtt, jó előre bevéstem a naptáramba a tegnapi napot, tekintettel arra, hogy nagyon rég szerettem volna már úgy eljutni egy veterános rendezvényre, hogy stílusosan én is az öreggel* érkezhessek. Korábban vagy az autó nem volt hadra fogható állapotban, vagy maga az aktuális rendezvény volt nagyon távoli helyszínen, de tegnap végre minden összeállt és ellátogattunk fent említett festői kis bükki településre.

A rendezvény hivatalos megnevezése 3. Bükkszentkereszti veteránjármű találkozó és felfutó volt, s mint ilyen remek alkalmat jelentett, hogy csodás öreg autókat mustrálhasson az érdeklődő és a gondos gazdákkal válthasson az arra járó pár szót.

Tényleg nagyon nehéz bármit is mondani, a várakozásomat jóval túlteljesítette a rendezvény és a megjelent járművek. Egyik ámulatból estünk a másikba micsoda értékeket rejtenek garázsok mélyei és nyugtáztuk, hogy milyen jó is az, hogy vannak, akik szabadidőt és erőforrásokat nem kímélve azon fáradoznak, hogy ezeket a mára már ritkaságszámba menő guruló történelmi darabokat életben tartsák és megőrizzék az utókor számára.

Nehezen tudok most okosakat mondani, még most is zsong a fejem a látottaktól és időbe fog telni, mire feldolgozom az élményt, de úgyis beszédesebbek a képek, azt talán segít átadni valamit a rendezvény hangulatából.

Mindenkinek azt mondom akit kicsit is érdekelnek az öreg vasak, hogy keresse az ehhez hasonló összejöveteleket, hisz nagyon jó móka, kedvesek az emberek és van-e jobb dolog mint eltölteni egy szikrázó, napsütéses vasárnapot olyan autók kipufogógázait szívva, amik már akkor a kilométereket rótták amikor mi még nem is éltünk…

Még ilyet, jómagam és az öreg* már alig várjuk a következőt!

 

(*Az öreg: 1984 –es Polski Fiat 125p)

Parkol a gép

Néhány héttel ezelőtt úgy adódott, hogy lehetőségem nyílt kipróbálni a Ford un. aktív parkoló-asszisztens rendszerét, mely a modern városi ember parkolási gondjainak (?) enyhítésére hivatott zsúfolt parkolóházak, szűk belvárosi utcák dzsungeleiben bolyongva.

Nagy várakozással tekintettem a kísérlet elé, hisz kíváncsi voltam hol tart ma a technika ez ügyben, ill. leginkább az érdekelt, hogy valóban segít-e a rendszer leparkolni az autót, vagy csak egy olyan funkcióról beszélünk, ami működik ugyan, de használata sokkal körülményesebb, mintha magunk csinálnánk a manővert.

Mielőtt belekezdenék az élménybeszámolóba belinkelném az idealizált reklámfilmet, azaz a marketing osztály és az alkotó ügynökség szerint így fog kinézni a dolog:

És akkor jöjjenek a tények, azaz, hogy is ment ez a gyakorlatban:

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy nagy rajongója vagyok a modern technikának, a világért sem állnék a haladás útjába és szívesen használok is mindenféle újdonságot (ezért is mentem el a próbára) de ha lehetek őszinte némi csalódottsággal hagytam el a helyszínt.

Azt ugyan sejtettem, hogy a reklámhoz képest kicsit máshogy fog zajlani a dolog, de arra nem számítottam, hogy maga a rendszer húzza keresztbe parkolós álmom pusztán azért, mert a legnagyobb odafigyelés mellett sem sikerült rábírni, hogy könnyedén tegye be a verdát a kinézett helyre.

A próba előtt instruktorom lelkiismeretesen elmesélte, hogy mi fog történni, mire kell figyelni és pontosan mit is kell tennem annak érdekében, hogy a manőver sikerüljön, így igyekeztem nagyon figyelni és követni az utasításokat, mely szerint:

  • az autóval szépen lassan kell haladni a parkoló autók sora mellett, közepes oldaltávolságot tartva, azaz nem is túl rájuk húzódva, de nem is túl messze tőlük,
  • haladás közben az irányjelzőt ki kell tenni abba az irányba, amely felé megállni szeretnénk (gyanítom, hogy az autó ebből tudja, hogy melyik oldalt nézze, hova is akarunk beállni meg hát a kressz és a jólneveltség is ezt írja elő),
  • a funkció aktiválásához meg kell nyomni egy gombot is a váltó mellett, e nélkül hiába is krúzolunk óvatosan a tömött kocsisorok közt, nem fog történni semmi,
  • a manőver alatt legyek körültekintő, ami ebben az esetben nem csak azt jelenti, hogy figyelni kell az autó környezetét, mint rendesen, de fél (vagy inkább mindkét) szemünket a középkonzol feletti kijelzőre kell vetni, tekintve, hogy onnan jön az ukáz, hogy mikor mi is következik, mit kell csinálni.

A tanácsokat befogadva a volán mögé ültünk és parkolni kezdtünk.

Kísérlet 1.:

Ráfordultam a kijelölt sorra, az autóoszlop mellett óvatosan haladva (párhuzamosan szerettünk volna parkolni, amúgy tudja merőlegesen is) kitettem az indexet jobbra, aktiváltam az asszisztenst és araszoltam, miközben vártam a rendszer utasítására. Talán én voltam túl gyors, talán a gombokat/karokat nem jó sorrendben kapcsoltam, de úgy mentünk el az autónyi hely mellett, mintha mi sem történt volna. Rendben, a malőrt magamra vettem, első alkalom volt, biztos én hibáztam csináljuk újra.

Kísérlet 2.:

Miután megtettem egy kört a kereskedés udvarán ismét ráfordultam kijelölt sorra és újból belefogtam a kísérletbe. Lassan gurultunk, gomb be, kar ki, nini csipog, megvan a hely amit vizuálisan is kirajzol a kijelző a középkonzol tetejére. A feladat ilyenkor az, hogy lassan kell tovább haladni, majd ha megjelenik az utasítás, hogy STOP, akkor meg kell állni. Igen ám, de mi van, ha nem állunk meg (gyúlt bennem rőzselángként kérdőjel), azaz mi van akkor, ha kicsit túlgurulunk a STOP pozíción? Mondom a választ: az autó úgy tekinti, hogy valamiért mégsem tetszett az általa megtalált hely, azaz tovább kívánunk menni más helyett keresve és úgy, ahogy van az előzőt el is felejti.

Alapesetben ez jól hangzik, jól is teszi, hogy így gondolkodik, a baj csak az, ha valóban csak véletlenül gurulunk tovább fél métert kezdhetjük előröl az egészet, ráadásul – kipróbáltam – ha tolatni kezdünk már nem figyel, nem talál vissza az imént még meglévő helyre, azaz a folyamatot indíthatjuk újra.

Minden jó szándékom ellenére itt mondtam először, hogy ez nem biztos, hogy az az extra, amiért fizetnék, is, mert hát ez a reakció inkább hátráltat, mint segít.

Kísérlet 3.:

Újabb kört tettünk meg, ráfordultunk a sorra. Az előírásokat követve megtaláltuk a helyet, araszolva haladtam tovább várva a STOP jelre, de az sehogy sem akart jönni. Már kb. másfél autónyit gurultam előre, de a rendszer nem jelzett, ez a próba is kuka, újabb kör.

Itt már azért felmerült bennem, hogy lehetek-e én ennyire béna vagy ez a modell épp egy hétfői példány, ami sehogy sem akarja az igazat, de miután a kereskedés munkatársa is azt mondta van ilyen, tegyünk még egy kört a folytatás mellett döntöttem.

Kísérlet 4.:

Az autó megtalálta a helyet, továbbgurulva megkaptam a STOP utasítást is, melyre válaszul a korábbiak fényében azonnal a fékbe tapostam. Az autót hátramenetbe kapcsoltam – és itt jött a legnagyobb csalódás, már persze a fentieken túl – sajnos az autó bár a kormányt magának forgatja a tolatás során, de a gázt és a féket bizony magunknak kell kezelni. Hát nem azért mondom, lehet, hogy én vagyok a naiv és csak én gondoltam, hogy ez már az űrkorszak, de álmomban nem hittem volna, hogy nekem kell gyorsítani, lassítani és megállni a megfelelő helyen. Igen, megállni is, azaz bár pittyeg a tolatóradar, de ha mi nem figyelünk az autó simán nekikormányozza magát a mögöttünk lévőnek.

Vessetek meg, de szerintem ez így nem segítség, én teljesen azt hittem, hogy onnantól, hogy hátramenetbe kapcsolunk a többi az autó dolga. De hogy én koordináljam a haladást erre nem gondoltam volna.

Természetesen innen már nem volt gond, a járgány beállt „magától”, de én végig azon agyaltam – miközben azért valahol csodálom a mérnökök ezen teljesítményét is -, hogy ez a fejlesztés egy ilyen kísérleti v0.8 kiértékelési szakaszban lévő szint lehetne csak nem pedig egy piacképes termék.

Őszintén megmondom, jelen formájában ez így max. arra jó, hogy kellő gyakorlás után megmutassuk a haveroknak, anyunak és a barátnőnek, hogy mekkora jó kocsink van már, aztán szinte biztos vagyok benne, hogy minden tulaj elfelejti ezt az opciót, mert fentiek fényében szimplán nem éri meg vele vesződni. Ennyi idő alatt nemhogy megállok a Tesco parkolóban vagy az IKEA mélygarázsban, de lassan be is vásárolok.

Továbbgondolkodva azért felmerül bennem pár kérdés is. A próba jó időben, forgalomtól elzárt helyen napsütéses időben zajlott, azaz mondhatjuk a körülmények ideálisak voltak. Kíváncsi lennék, hogy mi történik egy olyan zsúfolt helyen, ahol emberek jönnek-mennek, az autók össze-vissza állnak és esetleg még az eső vagy a hó is szakad? Mi van pld. az autó sarkaiban elhelyezett radarokkal, ha azok sárosak, jegesek? Ha valaki jön mögöttünk és nem tudja, hogy mi miben mesterkedünk és nem tudunk a STOP jelre időben megállni ugye nem gondolja, hogy újra eljátsszuk ezt a szeánszot? Merőleges beparkolás esetében ha jól gondolom csak tolatva tudja a produkciót. Na de bevásárláskor ez pont a rossz irány, hisz a csomagtartó nem lesz nekünk irányban a pakoláshoz. Máris egy lehetőség, ami a funkció megléte mellett is lehetetlenné teszi az alkalmazását. Megannyi kérdés… van még bőven hova fejleszteni a dolgot.

A próba végén némi csalódottság volt bennem, hisz nem pont ilyennek képzeltem a dolgot, de az is lehet, hogy én tettem magasra a képzeletbeli lecet és támasztottam túlzott elvárásokat. Azt hiszem, hogy az előálló hibák kiküszöbölése még sok – sok mérnökórát fog felemészteni, mert akár értelmét, akár alkalmazhatóságát tekintve ez így még nem több, mint egy érdekes techdemo.

Mindenki megnyugodhat tehát. Bár a rendszer működik, némi empátiával használható is, de messze még az idő, hogy ezek a gépek átvegyék felettünk az uralmat.

Tisztelet a mérnök uraknak, de dologra. Lesz ez még jobb is, e felől semmi kétség!

15 dkg parizer

A csemegepult előtt várakozó sorban vesztegettem időm, miközben a kínálatot mustráltam. Felvágottak, szalámik, sonkák és kolbászok fürödtek a mesterséges fényben, mely valószínűtlenül friss és élénk színekre festette a portékát.

Ahogy ott álldogálok belefeledkezve a sok finomság látványába egyre szűkült körülöttem a tér, körbe sem néztem igazán, hogy kik következnek előttem, miféle népek sorakoznak, hogy a vacsorának, uzsonnának valót kosarukba tehessék.

Ketten álltak még előttem, amikor egy női hang szólt: 15 dkg ’büdzsé’ parizert kérek. Az eladó a felszeletelt halomhoz lépett, villájával jókorát nyalábolt a feldolgozóipar legtöbb városi legendával körülvett produktumából – melynek ezen sajátmárkás változata amúgy sem képviseli a drágább árkategóriát, tekintve, hogy 10 dkg pontosan 89 forintot kóstál - majd azt a mérlegen előre odakészített papírra dobta. 17 dkg lett, maradhat? Ekkor tekintetem a pult irányából az épp vásárlását bonyolító nő felé fordítottam, aki hosszú, majdnem földig erő régi sí kabátjának zsebébe nyúlt, majd kotorászni kezdett. Kisvártatva elővett egy marék aprót, gyorsan megolvasta, majd félénken emelve az eladó felé tartotta tenyerében. Ha kijön 150 forintból, akkor igen. Nincs több pénzem…

Az eladó levett egy karikát, majd csomagolt és az aprócska pakkot a nő felé nyújtotta, ki érte nyúlt. Nem tudni honnan jött, hová ment, milyen lehet az élete, de még csak azt sem, hogy hány éves, tekintve, hogy az a fajta ember volt, akiről nehezen állapítható meg, hogy valóban idős-e, vagy csak az élet súlya alatt tört meg ennyire fiatal lénye.

Köszönöm, mondta. Nincs mit, szívesen válaszolta a tüchtig piros ruhás eladó. A parizer a nő kosárba került, elnyúlt kötött sapkáját a fejébe húzta, majd egyenest a pénztár felé indult. Még egy vevő volt előttem, fel sem nézett, ki tudja az ő gondolatai is épp merre jártak. Kért, majd én következtem. Két pár virslit legyen kedves…

money-hands.jpg

Ha nem csak a hajtás alternatív

Autót gyártani nem egyszerű feladat és ez esetben nem is szimplán csak a műszaki fejlesztések tartalmára és költségvonzatára gondolok (pedig ezek is elképesztően fontos és fajsúlyos dolgok), hanem arra, hogy a legjobb műszaki megoldás sem ér semmit, ha az rosszul van csomagolva, azaz nem lett szép maga az autó, amibe belekerül.

A szépség, mint olyan korántsem objektív dolog. Más számít szépnek itt Európában és más Amerikában, de a térben/kulturális közegben történő lehatároláson túl az időbeli tényezőt is figyelembe kell venni. Ami szép volt 5-10 éve ma már lehet, hogy ciki, míg csak az égiek a megmondhatói annak, hogy mi lesz kívánatos ugyanennyi év múlva, holott, (figyelembe véve a fejlesztések időtávját) bizony ma már a gyárak design részlegeinek íróasztalain ott vannak a jövő autóinak tervei, azaz, az alkotóknak már most tudni kell mire gerjed majd a vevő, ha évek múlva kijön egy-egy új típus.

Ha ez mind nem lenne elég a bonyodalmakhoz szem előtt kell tartani a márka arculatát is. Úgy kell előremutatót alkotni (ami lehetőleg szimbolizálja a fejlődést), hogy az alapok azért változatlanok maradjanak. A terméknek felismerhetőnek kell lennie, hoznia kell a márkáról hosszú évtizedek alatt dollármilliókból kialakított képet, hisz csak így számíthatnak a törzsvevők lojalitására (egyes márkáknál különösen fontos ez, míg a kicsiket általában nem érdekli). Ha őszinték akarunk lenni igazán forradalmi arculati újításokra egy cég életében vajmi kevésszer kerül sor, ami miatt lehet örülni vagy siránkozni, de ez van. Annak mértéke, hogy mely brand merészebb e tárgykörben és melyik konzervatívabb az külön megérne a misét, ebbe most ne is menjünk bele, alkalomadtán erre majd kitérek.

Adott tehát a feladat. Autót, új típusokat kell rajzolni évről évre úgy, hogy az frissnek mutatkozzon, de az alapok változatlanok maradjanak. Egy két centi plusz itt, egy két új él amott, szűkebbre/tágabbra vett lámpák elöl, szélesebb/keskenyebb hűtőrácsok és máris kész az új modell, írhatja a marketing osztály az aktuális bullshit –et, holott mindenki tudja, hogy egy éppen futó Golf vagy A4 –es generációt még a saját édesapja is csak katalógus alapján tudna megkülönböztetni a megelőzőtől…

A külcsín tehát fontos, hisz hiába a lenyűgöző műszaki adatsor, az emberek nagy része mégiscsak úgy vesz autót, h ’A’ modell tetszik, ’B’ meg nem, tehát legyen az ’A’.

A márkák alkotói vért izzadnak nehogy mellényúljanak és befürödjön az új modell, vagy az aktuális ráncfelvarrás legyen megmosolyogató, viszont ha figyelmesen követjük az autósvilág híreit felfedezhetjük, hogy van egy terület, ahol mintha lazábbra lenne engedve a gyeplő az alkotás terén.

Körülnézve azt láthatjuk ugyanis, hogy a kor szelleme most épp azt diktálja, hogy minden valamire való cég alternatív hajtású modellekkel álljon elő és ki-ki piaci ereje, technikai felkészültsége függvényében meg is próbál felelni eme kihívásoknak. Ha eltekintünk attól, hogy lassan minden népszerűbb modell kapható ilyen-olyan zöld hajtással (még akkor is, ha annak értelme kb. egyenlő a nullával vagy az ára vagy a hasznossága miatt) vannak egészen korrekt és működőképes ötletek, melyek igazán ígéretesek.

Van tehát a beltartalom, a műszaki rész ezen autóknál, de ha megvizsgáljuk a külsőt azt láthatjuk, hogy a kreativitás már-már egészen valószerűtlenül szabadjára van engedve ezen modellek esetében, azaz mintha lenne az egyes gyártók stílusstúdióban egy sötétzöldre festett szoba, ahol nemhogy nem tilos, de egyenesen kötelező máshogy húzni a vonalakat, mint ahogy a többi, rétegmodell esetében tehetik azt a kollégáik.

A következőkben lássunk pár alternatív hajtású modellt, melyek tervezésekor más szempontok kerültek előtérbe és az eredményeket látva elmélázhatunk arról is, hogy üdítően hatnak-e ezek az utcaképre vagy nem más-e a céljuk, mint a technika feljebbvalóságának a hangsúlyozása ill. kimondatlanul is azt kiabálják a járókelőknek, hogy mi csak azért is mások vagyunk, mint az öreg robbanómotorosok.

Tovább

Windows update

Isten lássa lelkem, nem szoktam bántani a Microsoft operációs rendszerét, mert igazából nincs miért. Windows 7 –et használok, (gyári, full legal, a géphez vettem anno) jön – megy – világít, teszi a dolgát, így ez idáig tényleg semmi okom nem volt a panaszra.

Tekintve ugyanakkor, hogy már lassan 5 éve nyúzom az eredeti gyári telepítést, néhány napja úgy döntöttem újrarakom az egészet hátha frissen, ropogósan, gördülékenyebben teszi majd a dolgát és itt szembesültem egy olyan problémával, amitől finoman szólva is tikkelni kezdett a szemem.

A gond ott kezdődött, hogy a valamikori első bekapcsolást követően elkészített telepítő DVD-k semmire nem voltak jók, ugyanis indulás után valamifajta megmagyarázhatatlan hiba hibaüzenet mellett (particionálási hiba?) leállt. Próbáltam mindenféle trükkel, de semmire nem mentem vele, így nyugtázva, hogy 4 (!) DVD lemez kuka a gépem gyártójának supportjához fordultam segítségért, akik meglehetősen gyorsan el is láttak tanáccsal: semmi gond nincs, indítsam újra a gépet és a bejelentkező képernyő alatt nyomjam hevesen az ALT + F10 kombinációt, az elindítja a gépemen biztos helyen őrizgetett telepítő file -t és onnantól nem lesz semmi gond.

Így is lett, elindult a folyamat, mindenféle gond – baj - probléma nélkül felment az új rendszer sőt, a wifi is pillanatokon belül beállítódott, azaz netem is lett szinte azonnal.

És itt kezdődött egy olyan kanossza, amit ha nem látok nem hiszek el. A derék Windows ugyanis érzékelve, hogy oly meztelenül álldogál a virtuális világ kellős közepén, mint egyszeri aboriginál aki Sydney főutcájára tévedt sebtében megkezdte magát felöltöztetni, azaz magára húzni a frissítéseket, patch –eket és hibajavításokat. De hogy?!

Mondhatni ész nélkül. Először is szükségét érezte, hogy lépjek be az MS csodálatos világába és regisztráljam már magam hozzájuk, sőt mi több, az MSN –t is leszedte volna, ha hagyom. Az MSN-t (Windows Live Messenger), ami kb. két éve leállított szolgáltatása a derék szoftveróriásnak…

Miután sikeresen elhárítottam ezen próbálkozásokat megkezdődött a háttérbeli aknamunka, ami azt jelentette, hogy szépen elkezdtek csordogálni az Update Service –n keresztül a bitek. Na most: értem én, hogy az informatikában 4 év nagy idő és ennyi idő alatt a különböző hibákat kihasználva rengeteg támadás érte a rendszert amit előbb vagy utóbb de orvosolt a Microsoft, de azt nehezen akarom elhinni, hogy a több száz aprócska módosítás mind – mind önálló beavatkozás és arra mind szükség van ma is. Erős a gyanúm ugyanis, hogy egy ilyen frissítés során nem csak a legutolsó módosítások kerülnek a rendszer alá, hanem szépen sorban az összes, abból baj nem lehet alapon.

Nem pontosan értem, hogy miért nem nézi össze a rendszer a jelenlegi dátumot a kiadáskorival és csak azokat kínálja fel módosításként ami kell, hisz ez a lépcsőzetes, ami a csövön kifér módszer tény, hogy egyszerű, ugyanakkor baromira nem hatékony. (Jól gondolom, hogy ezt csinálja?)

Egyébként mindaddig ezzel nem is lenne baj, míg a frissítés nem igényel valamilyen beavatkozást a felhasználó részéről, mert, hogy fog az biztos. A minimum, hogy előbb vagy utóbb fel fog ugrani egy ablak, hogy a frissítések életbelépéséhez újra kell indítani a gépet. Ezt ugye lehet azonnal és bár lehet halasztani is, a gép nem felejt, addig fog cseszegetni, míg előbb-utóbb nem hajtod végre a parancsát.

Ha merő véletlenségből nyomsz egy restartot (ahogy én is tettem) és nem vagy felkészülve arra, hogy a masina frissítés címén milyen processzeket csinál végig mialatt te esetleg dolgoznál, hát a hajad is kihullik majd, mire újból működőképes eszköz lesz a kezed alatt.

win7_update.JPG

Ezt minimum 2 órán át néztem, miközben semmit nem lehetett csinálni a géppel

Mert hát az ugye nem úgy van, hogy egyszerűen boot után elindul a már javított rendszer és kész, hanem először kikapcsoláskor telepít, amit a derék gazda tetszik/nem tetszik végig kell, hogy nézzen. Ha ez megvan a gép újra indul és a javítás módjának megfelelően jönnek a további agysorvasztó és időrabló üzenetek, mely szerint a gép beállít, inicializál, kérem várjon, pörög a százalék, na most jó, még nem, please wait… egyszóval agybaj. És ha nagy nehezen elindul a dolog, nem lehet az ember fia nyugodt, hisz csak pár pillanatot kell várni, hogy a jobb alsó sarokba megjöjjön az új üzenet: a Windows frissítéseket tölt le. De könyörgöm mit??? Most csináltad meg!!! De csak tolja és tolja…

win7_update_2.jpg

Ha már beletörődnél és elfelejtenéd, hogy az óra mellett kis ikon szerint nagy erők munkálnak a háttérben majd a kikapcsoló "gombon" szembesülsz a ténnyel. Sárga pajzson felkiáltójel: új frissítések állnak rendelkezésre -> kikapcsolás helyett nézheted az update ceremóniát (HDD kattogáson játszik Bill Gates, ventilátor zúgásán kísér Steve Ballmer). És kezdődik minden elölről. 10x, 20x, 33x, csak jönnek az üzenetek számolatlanul.

win7_update_3.jpg

Egyszerűen nem értem, hogy ez miért így van megcsinálva. Miért ömlik az ember nyakába hírtelen minden? Miért nem tudja le egyszerre? Ha olyan sok a frissíteni való, miért nem szól, hogy hé! Te ott! Ez így kemény lesz, szedd már le inkább pld. az SP1 –et egy nagy pakkban és tedd fel magad! Miért kell nekem erről az egészről egyáltalán tudni? És különben is, mi ez a sok nyavaja? Mi frissül, ha új funkció sosincs, nem is volt (és most már nem is lesz, hisz hivatalosan is vége a támogatásnak) külsőre sem változik semmi, mi a frász történik a motorháztető alatt napokig?

/Amúgy ezen a támogatásnak véget vető bejelentésen jót nevettem. A kommuniké szerint biztonsági javítások még lesznek, de a szoftver már új funkciókat és kinézetet nem kap. Hahaha... eddig kapott?/

Szóval az van, hogy szerintem ez így nem jó, ezen valamit változtatni kellene. A dolgos hétköznapok alatt, a 2 hetente esedékes 2-3 frissítést még csak-csak megemészti az ember, de ez így egyben őrület, ennek semmi értelme. Lassan itt a Windows 10, amit a Microsofttól kissé szokatlan módon közel mindenki megkap majd ingyen és bérmentve. Na, arra kíváncsi leszek. Eleve újszerű lesz az, hogy kvázi minden modern eszköz ingyen és egyszerre fog frissülni (hogy fog ez lemenni, mint érzünk majd belőle és milyen beavatkozásra lesz szükség, mondhatni tapasztalatlanok vagyunk, az MS – WIN még ilyet nem csinált), másrészt az új oprendszerben változtattak-e a frissítések megoldásán, hogy lesz a hibajavítás a jövőben? Csak remélni tudom, hogy nem így ahogy most van, klassz lenne, ha a továbbiakban ezekről már nem is értesülnénk (hacsak valaki a beállításokban külön ezt nem kéri).

Meglátjuk, én kíváncsi vagyok az új rendszerre mert az event jó volt, a win 10 nekem az alapján eléggé bejövős, tetszik. Én várom, hátha...

Mediastream Androidon

Lássuk be, a technika fejlődése mindannyiunk életére hatással van. Lehet ellenkezni, szembe menni vele, de előbb-utóbb mindenki életébe kisebb nagyobb mértékben beszűrődik, és olyan igényeket gerjeszt, amelyről odáig nem is tudtuk, hogy egyáltalán létezik, hogy szükségünk van rá. Igaz ez az élet szinte minden területére, de most leginkább arra térnék ki, hogy a médiafogyasztási szokásunkra milyen hatással van a modern technika.

Sokak emlékeiben még elevenen élhet a nem is túl távoli múlt, amikor tékákból kölcsönöztük a kedvenc VHS kazettáinkat, később DVD –inket, majd ahogy ezek széles körben elérhetővé váltak úgy fészkelték be magukat az életünkbe, lakásainkba is.

Filmeket másoltunk és írtunk, aztán torrenteztünk, mely tartalmakat különböző módon fogyasztottunk. Néhány éve örültünk, ha nem kell az innen-onnan összeszedett filmeket/zenéket lemezre írni, hanem azt közvetlenül pendrivéről nézhettük/hallgathattuk, aztán jöttek a dedikált médialejátszók, ma meg ott tartunk, hogy akár hazánkban is nézhetünk teljesen legálisan filmeket akár a telefonunk képernyőjén is online áruházak és szolgáltatók révén.

Amiről viszont most szólni szeretnék az nem más, mint annak a lehetőségnek a feltárása, hogy a már rendelkezésünkre álló médiát (legyen az zene, film, képek, bármi) a lakás tetszőleges pontján elérhessük úgy, hogy azokat ténylegesen nem mozgatjuk, csupán az otthoni hálózatot hívjuk segítségül.

Azon igényt, hogy a filmjeim, sorozataim bárhol lejátszatóak legyenek a lakásban az hívta éltre nálam, hogy a Jézuska - na és persze „széleskörű családi összefogás” – révén az idei karácsonyfa alatt egy táblagépet találtam. A készüléket életre keltve azon nyomban azon kezdtem gondolkodni, hogy lehetne megoldani végre azt, hogy ne kelljen a gép vagy a tv elé szegeződve bámulni pld. az aktuális Terápiát, mennyire jó lenne már az, ha pld. ezt a reggeli kávé friss illata mellet a konyhából is megtehetném.

Van bennem amúgy is egy ilyen kössünk össze minden kütyüt mindennel dili és mivel biztos voltam benne, hogy a problémára van megoldás túrni kezdtem a netet.

Kulcsrakész, a legegyszerűbb, legkisebb erőfeszítéssel járó megoldást kerestem így ne számítson senki a leírásban elképesztő hálózati trükkökre, viszont aki hasonló megoldásban gondolkodik, annak talán segíthet.

A lényeg. Adott a lakás „informatikai központja” egy laptop, mely wifin kapcsolódik a világhálóhoz (ez lesz a kliens v. kiszolgáló) amire egy külső HDD van lógatva, melyen a filmek, zenék laknak (már ami ugye nem a deezeren létezik). A célom az volt, hogy a wifi segítségével az ugyanezen hálózatra csatlakozó táblagép segítségével elérjem a külső HDD –n lévő tartalmat oly módon, hogy egy megfelelő alkalmazás felkutatatásával egyszerűen a gépre csatlakozok és onnan streammelem a kontentot. /Csupán zárójelben jegyezném még, hogy természetesen ugyanezen routeren keresztül lóg a neten a telefonom is, ennek a későbbiekben még lesz jelentősége, ugyanakkor már most felhívnám a figyelmet arra, hogy nem árt a mutatványhoz egy jó router, ami kellő sebességgel akár 4-5 eszköz kiszolgálását is stabilan ellátja./

Androidos eszközről lévén szó a play áruházba vezetett utam, ahol millió alkalmazást megnéztem. Tudtam, hogy számos úton juthatok el a célomig (példaként említhetném a teamviewer szerű távmenedzselő alkalmazásokat, a wifis filekezelőket, melyek akár médiafilék lejátszásában is jók), de én nem ilyenre vágytam. Dedikált streammelő app –pot kerestem, ami képes az igényem kiszolgálására és olyan vágyaim is voltak, hogy a lehető legegyszerűbb legyen a működése (eszemben sem volt pld. hálózati beállításokkal pepecselni), legyen ingyenes, reklámmentes és ha még valamire vágytam az az, hogy legyen szép.

A kutakodás közben azt gondolom igazi kincsre találtam, mely az összes fent bemutatott igényem kielégít. Ha valaki hasonló streammelő megoldásban gondolkozik ne keresgéljen soká, azonnal töltse le az AirStream nevű alkalmazást (Találó a neve, nem? Néha a legkézenfekvőbb dolgok a legjobbak…), mely mindent tud, amire csak vágyunk. Tényleg nem tudok mit mondani rá, mint azt, h It’s just work. Feltelepíted az appot a táblára, a klienst a pc –re és kész. Mehet a szórakozás bárhol a lakásban, ahol a két eszköz egyazon wifi hálózaton keresztül látja egymást. Barangolhatunk a gépünk file rendszerében, létrehozhatunk playlisteket, fix menüpont alá rendezhetjük a dolgainkat, de még a cloud tárhelyeinket is beállíthatjuk rajta, azaz ha bírja a netünk sebessége akár dropbox/gdrive/onedrive fiókunkból is folytathatjuk a műsorközlést. Természetesen nem csak filmekről lehet szó, de zenéink, képeink is egyből a táblánkon lesznek, a file browser révén pedig minden más is, ha a tábla ismeri az adott formátumot bármit le tudunk játszani vele.

Ingyenes, nincs reklám, nem cseszeget felugró ablakokkal és gyönyörű. Tényleg perfekt, szedjétek bátran, ajánlom.

airstream_app.jpgHa engem kérdeznének a fejlesztési irányról tényleg csak egyetlen egy dolgot tudnék még elképzelni, nevezetesen azt, hogy lehessen kikapcsolni vele szórakozás után a laptopot. Mert mégis milyen dolog már az, hogy elhelyezkedünk kényelmesen este az ágyban, megnézzük a kedvenc filmünket vagy sorozatunk epizódját és aztán a táblát lelőjük ugyan, de a gép tovább pislog és hallgathatjuk a ventilátor „üvöltését” míg az is aludni nem tér.

Pánikra ugyanakkor semmi ok, erre a feladatra is megoldást kerestem és szerencsére találtam is. Itt az igénylistám meglehetősen rövid volt épp ezért volt nehéz a megfelelő alkalmazás felkutatása. Semmi mást nem szerettem volna ugyanis, mint egy olyan remote alkalmazást, ami egy érintésre kikapcsolja a számítógépem. Ennyi, semmi több.

Nem akartam vele távolról billentyűzetet irányítani. Az egér felett sem akartam átvenni a hatalmat vele, de nem akartam médiaplayert vezérelni és power point prezentációt sem szerettem volna tartani általa. Nyilván ezeknek is megvan a maga célcsoportja, de nekem ez mind – mind felesleges, én csak annyit akartam, hogy a gépet le tudjam kapcsolni mozizás után.

Az áruház kínálatát áttekintve elég gyorsan be kellett, hogy lássam, ez nehezebb menet lesz, mint gondoltam. Van mindenféle csoda remote app, de az én igényeimnek egy kezemen meg tudtam számolni hány felelt többé-kevésbé meg. Ami jó is lett volna vagy bűnronda volt (nem is értem, egy shut down gombot szépen megrajzolni a kijelző közepére miért olyan nehéz…) vagy a hálózati beállításokon bukott meg a dolog, hisz nem vagyok hajlandó MAC addresseket keresgélni ahhoz, hogy működjön a trükk, SSH –ról pedig végképp hallani sem akartam. Szépen lassan szűkült a kör, míg végül egy akadt fenn a rostámon, nevezetesen a Remote PC Lock nevű megoldás.

remote_pc_lock_app.jpg

Nem állítom azt, hogy csodaszép lenne a felület, de tény, hogy a kliens telepítése után ez is működik magától. Nem csinál mást, mint egy érintésre lockolja, újraindítja, elaltatja vagy kikapcsolja a gépet. Ennyi és nem több, nekem pont ennyire volt szükségem.

Említettem még az írás elején a telefon kérdéskört, arra itt utalnék vissza, ugyanis ennek a remote appnak nincs tablet megfelelője (nálam legalábbis nem ment fel rá) így azt a telefonra kell tenni, ami szintén egyazon wifi hálózaton lóg a neten, mint a többiek. Ha ez megvan tényleg semmi trükkre nincs szükség, egy email címes reg után mindenféle beállítás nélkül működik a távirányítás.

Update: Aki gondolja kipróbálhatja ezt az alkalmazást, de nálam sajnos egy frissítés teljesen tönkretette, így másik után néztem. Amit találtam helyette ugyan sokkal többet tud - amire ahogy mondtam nincs szükségem - de legalább magabiztosan működik. Ez sem igényel több szakértelmet, így bátran ajánlom. Aki nem akar az előzővel kísérletezni annak a Remote Control Collection nevű alkalmazást javaslom.

Fentiekből tehát látható, hogy 2014 végére a technika (és persze ne feledjük megemlíteni, hogy az Android platform) is olyan fejletségi szintre jutott, hogy egy teljesen zöldfülű felhasználó is olyan megoldásokra képes általa, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Szakemberek nyílván megtudták akkor is buherálni a hálózatot, hogy működjön a dolog, de ma már erre az egyszerű felhasználók is némi informatikai affinitással és érdeklődéssel képesek. Azt gondolom, hogy nagyon jól van ez így és kíváncsian várom, hogy mit hoz a jövő. Egyesek szerint talán már ez is ijesztő lehet, de én remélem van még ötlet ott ahonnan ezek jöttek. Meglátjuk, de addig is a jövőben a reggeli pirítós mellé tegyük oda bátran a tabletet is ha épp nincs jobb dolgunk. Működni fog!

bf_2.jpg

Tejszínes almakrém-leves

Ha most tudtad meg, hogy mégsem te vagy hivatalos ünnepi ebédre, hanem hozzád ugrana be a család valami finomságra, vagy csak egyszerűen azon töröd a fejed mivel kéne kicsit feldobni a karácsonyi asztalt ami az emelkedett hangulathoz is illik, sokba sem kerül és még gyorsan is megvan adnék egy tippet. A hozzávalók miatt is kár aggódni, semmi különleges nem kell hozzá, az összetevők akár a legközelebbi garázsboltból is beszerezhetők, szóval munkára fel.

Két főre a következőkkel számolj:

-          2 nagy, lédús alma

-          fél/egy dl tejszín

-          4-5 szem szegfűszeg

-          ízlés szerint őrölt fahéj

-          cukor (csak ha nem lesz elég édes magától is a főzet)

-          vanília rúd v. vanília aroma

-          pár csepp citromlé

-          narancs

Elkészítés:

Az almát alaposan megmossuk és kivágunk belőle 2 vékony cikket héjastól, melyet egyelőre félre teszünk, ebből lesz ugyanis a díszítés. A maradékot megpucoljuk és apró kockákra vágjuk, majd a tűzhelyre tesszük annyi vízzel ellepve, hogy a kis kockák épp úszkálni kezdjenek. A gyümölcsöt főzni kezdjük puhulásig, nem kell szétfőzni, hisz konyhagéppel úgyis pépesíteni fogjuk, így legalább a kedvező hatású összetevőkből is több marad meg benne.

Főzés során a léhez adjuk a szegfűszeget, megszórjuk őrölt fahéjjal, hozzáteszünk pár csepp citromlevet, ha szükségét érezzük a cukrot, miközben folyamatosan ellenőrizzük az almakockák állagát. Ezzel egy időben a léhez reszeljük egy fél narancs héját is (ezt semmiképp ne hagyjuk ki, mert a narancs aromája nagyot dob a művünkön). Ha megpuhult az alma az egészet átmerjük a konyhai aprítóba (ha van otthon botmixer az is jó) majd hozzáadjuk a tejszínt, a vaníliát és az egészet összeturmixoljuk míg kellemes állagú, krémes nem lesz. Ha aromát használunk elég itt beletenni, ha igazi vanília rudat akkor azt tegyük már a főzéskor, had jöjjön elő az íze és hassa át az egészet alaposan. Ezzel a levessel meg is volnánk, jöhet a díszítés.

Kis serpenyőben vajat és cukrot olvasztunk, melybe beletesszük a korábban félre tett almaszeleteket és kicsit meghervasztjuk/karamellizáljuk, majd ha kész a tányérba mért leves közepére úsztatjuk és friss narancs héját ráreszelve díszítjük.

Könnyű fogás, akár hidegen, akár melegen fogyasztható, de ha úgy adódik egy kis desszertként is megállja a helyét. Remekül illik a karácsony hangulatához, ráadásul a konyhát is finom almás-fahéjjal illattal tölthetjük meg készítés közben.

Jó étvágyat hozzá és kellemes ünnepeket!

dsc_0199_1.jpg

Nemzeti Együttdohányzás Rendszere

Várakozás. Ez az a tartalom nélküli tevékenység, amit a leginkább ki nem állhatok, sőt a várakozással töltött percekben azokat az embertársaimat sem, akik erre kényszerítenek. Valakit megvárakoztatni azt gondolom a legrútabb dolgok egyike, visszaélni más idejével egész egyszerűen bűn.

Várakoztam hát és e helyzetben érzett tehetetlenségemet az csillapította némileg, hogy az autóban, melyben ültem mégiscsak meleg volt, továbbá a Petőfi kevésbé konzum zenéi közszolgálatilag terelték el a figyelmem azon tényről, hogy kényszerűségből semmit nem csinálok, holott akár csinálhatnék is és ez még akkor is igaz, ha ugyanolyan haszontalan dologgal ütném el az időt, mint maga a tét nélküli fejből való kinézés, de legalább azt én választottam volna és nem más kényszerített rá.

Szóval várakoztam. Az út szélén álltam, előttem sréhen újságosbódé, mellettem egy kínai bolt, az első hótól szürkére koszlott autók, lakótelep szürkeségébe fúló házak, ráérősen, reménytől megfosztva mászkáló lakótelepi népek, akik dologidőben jobb dolguk nem lévén sétálgatnak fel s alá a garázsbolt és a lakás közt vagy egyszerűen csak úgy…

Ahogy ott üldögélek, kopogom a kormánykeréken az ütemet (ezzel is csak magam hergelve, hisz tudat alatt is csak a múló időt sulykolom az agyamba minden egyes karimaérintéssel) feltűnik a mellettem álló jármű takarásából három alak. Gyanítom épp a gyalogátkelőhelyen, népiesebb nevén zebrán keltek át és a korább említett kínai bolt felé szaporázták határozott lépteiket. Egy középkorú pár volt egy nagyobbacska lánnyal, az a fajta leosztás, ahol apunak kuss van, anyu diktálja az ütemet, a lány (vagy saját, vagy idegen gyerek, ezt nem tudtam visszafejteni) épp csak ott van, amúgy ha tehetné nyilván teljesen máshol lenne.

Nem voltak különösebben rosszul öltözve, nem keltették azt a tipikus panel proli benyomást, s talán éppen ez, valamint a határozott mozgásuk (mintha nagyon tudatosan tennék azt, amit) keltette fel a irányukba a figyelmem.

A nő dohányzott. Ez elsőre nem tűnt fel, csak akkor tudatosult bennem, amikor a kínai bolt bejáratától pár méterre rutinosan fricskázta az izmos dekket a földre. Őszintén meglepett a dolog, egyrészt azért, mert ezt a fajta mentalitást soha nem értettem (vö. kidobom a csikket a kocsi ablakából, hisz ne legyen már bent a szemetem, mert az büdös is és ronda is, de az utcán, na ott jó helyen van, hisz én nem látom más meg pont nem érdekel…) másrészt meg azért, mert épp egy kuka mellett haladtak el, ahol egy karnyújtásnyira volt a megoldás, mely szerint a szemét a szeméttárolóba kerüljön.

Emberünk nem esett ki a ritmusból hisz ugyanolyan lendülettel haladt tovább a kis csapat az akciós tanga bugyik irányába, mint azt tették korábban, míg hevesen gesztikulálva el nem tűntek a bolt hívogató ajtaján át a jellegzetes gumitornacipő-szagú helységben.

creative-antismoking-ads-lucaszoltowski.jpg

credit: Lucas Zoltowski

Az idő lassan telt, ismerősöm sehol így tovább üldögélhettem választott kalitkámban és bámulhattam magam elé miközben azon agyaltam, miből telt volna a csikket a szeméttárolóba dobni. Tényleg felhúzott a dolog, én már csak ilyen rendszerető, vaskalapos ember vagyok, aki a rágót is inkább a papír zsebkendő sarkába gyúrja, majd elteszi, míg valahol rendesen ki nem tudja dobni. Bántott a dolog és mérges voltam nagyon.

Odakint hűvös volt. Hidegnek nem nevezném, az a fajta idő, ami már a vastagabb kabát előkotrására sarkall, már halványan látszik a lehelet, de ha a blokkok közt áttüremkedik valahol a nap, még lehúzza az ember a cipzárt.

Hogy a csikk hova repült nem láttam pontosan, de a hőmérsékletnek hála mintha a felszálló meleg füstje mutatta volna helyzetét a járda szélén.

Nem telt bele két perc begördült a nagy kék a közeli buszmegállóba, ami lakó-telep-lakók újabb transzportját szállította a betondzsungelbe és melyről leszállva ki erre, ki arra spriccelt tova dolga irányába. Ennek a szállítmánynak volt része két meglehetősen helyspecifikus külső tulajdonsággal megáldott teremtmény, egy idősebb nő és egy fiatalabb magas srác, akik a buszról leszállva a zebra felé tartottak. Ők is határozottan lépkedtek, a fiú magyarázott, a nő csendben hallgatta miközben próbálta szaporázni lépteit, hogy langaléta társával tartani tudja az iramot. Mellesleg fura, ebben a meglehetősen nyomasztó, szürke közegben, amit a tél eleji borús időjárás még inkább fullasztóvá változtatott mintha mindenkinek nagyon fontos dolga lenne, ahová épp sietősen tart, pedig sem a hely, sem az időpont nem utalt erre, itt mindenki maximum hazafelé mehetett tekintve, hogy lakásokon és néhány bolton kívül itt ugyanis más nem igen van.

Góliát hosszú, elnyújtott léptekkel haladt, a mellette iparkodó nő sok kis apró lépéssel operált, mikor is a járdáról a zebra irányába fordultak. Ebben a pillanatban megállt bennem az ütő. Történt ugyanis, hogy emberünk realizálta, hogy a nedves fűben még ereje teljében leledzik egy nagyobbacska cigarettacsonk, és ahogy lépett tova ütemét nem vesztve egyszer csak lehajolt, felkapta a maradékot és ugyanazzal a lendülettel szájába pattintotta, majd egy jó mély slukkot szívott a tüdejére.

Az egész helyzet meglehetősen természetesnek hatott épp ezért szürreálisnak. Olyan váltásban volt az a papírba csomagolt dohánydarab, mint az amerikai gyorsváltó stafétája egy 4x100 –as olimpiai váltóban. Mintha a korább említett nő direkt neki hagyta volna azt az út szélén és a csikk tudta volna, hogy csak addig kell magában éltetni a parázst, míg meg nem jön Góliát, aki majd felkapva őt újból életet lehel belé mindkettejük pusztulását elősegítve ezzel.

Megértettem. Nincsenek véletlenek. Annak a csikknek még dolga volt a földön, még nem végeztetett be neki, rá még várt valami. Azt hiszem szemem előtt valósult meg a Nemzeti Együttdohányzás Rendszere.

Szolgáljanak (de tényleg)

A napokban zajlik a ’Látni és látszani’ kampány az ország útjain, kijelölt szervizeiben és optikusainál, aminek lényege, hogy ingyenesen ellenőrzik a járművek világítórendszerét illetve az akcióban résztvevő optikusoknál ingyenes látásvizsgálaton lehet részt venni.

Ezzel egy időben a rendőrség bejelentette, hogy több mint egy hónapon keresztül fokozottan fogja ellenőrizni a közlekedők látását és láthatóságát, azaz rendben vannak-e a fények és hogy a szemüvegekkel, kontaktlencsékkel is minden okés-e.

Jómagam az optikust már letudtam, az autószervizt kinéztem (oda a jövő héten megyek) és mivel az ellenőrzés fókuszába nem csak az autók, hanem a bringák is beletartoznak vettem szép új lámpakészletet is. (Eddig is volt, de az első, fehér fényforrás beadta a kulcsot így mindenképp be kellett ruháznom egy újba, csak most legalább aktuális is a dolog, így a jogkövető állampolgár dicsfényébe is burkolózhatok pénztárcám sérelmére a láthatósági kritériumoknak való megfelelés okából kifolyólag. / Remélem ez így eléggé hivatalosan hangzik. :-) / )

A kerékpárosok ellenőrzése mellesleg egész nyáron téma volt a médiában, több helyen panaszkodtak rá, hogy elégtelen felszerelés miatt csak úgy repkedtek az 5 -50 ezer forintos csekkek (egyébként a híradások szerint most is ezek a tételek érvényesek, úgyhogy csak körültekintően).

Ennek kapcsán jutott eszembe a következő dolog. Mikor vettem a lámpát jöttem rá, hogy – eltekintve persze néhány neves gyártó már-már szélsőségesen nevetséges árazású termékén – igazából egy bringa felszerelése tényleg inkább lustaság, nemtörődömség miatt hiúsulhat meg mintsem anyagi okokból, tekintve, hogy egy jól használható lámpa szett bagatell összegekből is beszerezhető, úgyhogy azt kell mondjam, ha emiatt megsarcol a rendőr bácsi szerintem az „elkövetőnek” szava sem lehet.

A képen látható készletet 1290 forintért újítottam a minap, ugyanez egy ezressel többért már elemmel feltöltve is elérhető volt. És itt jön az ötletem. Jól látszik, hogy egy ilyen beruházás egyszerűen nem tétel, nagyobb volumenben beszerezve szerintem a feléből is kijönne a dolog.

led kerékpár lámpa.jpg

Mi lenne, ha az ellenőrzés úgy folytatódna, hogy amely biciklistának nincs kielégítő fényforrása azt büntesse meg a szerv (halkan jegyzem meg jogosan, hisz ködös alkonyatban út szélén dülöngélni kivilágítatlan bringával az maga a nomináltság a Darwin díjra) de egyúttal nyújtsanak is át egy ilyen lámpát az érintetnek amit ott helyben fel is szerelhetnének. Tekintettel arra, hogy ehhez szerszám sem kell és kb. 27 mp alatt elvégezhető a művelet mindenki boldogan távozhatna. A bringás ki lesz világítva és a költségvetés is megkapja ami jár neki. Az 5 – 50 ezer forintos bírságba azt hiszem ez beleférne és valóban úgy lehetne érezni, hogy a cél nem az állampolgár lehúzása, hanem annak elősegítése, hogy minél több közlekedőt védjünk meg az értelmetlen balesettől.

Így talán további értelemmel tölthetnénk meg a Szolgálunk és Védünk! szlogent. Mert ez valóban az lenne: szolgálat.

Na, talán majd jövőre.

A szemük sarka

Autót gyártani nem egyszerű feladat és most nem is elsősorban a műszaki megoldások kifejlesztésére gondolok, hanem arra, hogy a sok vasat, kábelt, stb. ízlésesen be is kell „csomagolni”, azaz nem árt, ha olyan külsőt designolnak a mesterek ami kívánatossá teszi a végterméket és a potenciális vásárlókat a kereskedés felé csábítja.

Általában ez egy viszonylag hosszú folyamat, sketchek, különböző méretarányú virtuális és valós modellek, koncepcióautók születnek garmadával, vásárlói teszteket futtatnak, teasereket mutogatnak és autószalonokra hordják a prototípusokat, miközben figyelik a reakciókat és módosítgatnak a szakemberek, hogy mire sorozatérett lesz az autó és piacra kerül, már ne legyen semmi olyan bibi, ami miatt a vásárló inkább más gyártó termékét választja.

Nyilván a feladat kettős. Olyat kell megálmodni, ami egyrészt szép és beleillik a márkaarculatba, miközben tömegeknek tetszik, de mindezt úgy, hogy lehetőleg egyedi, messziről is felismerhető legyen az adott járgány formanyelve. Persze ezért a gyáriak elvileg mindent meg is tesznek, a design részlegekben úgy fogy az álcafólia, mint máshol a fénymásoló lap, heteket, hónapokat vitatkoznak egy domborulaton vagy élen aztán mikor eljön a premier napja jóideje mégis furcsa érzések gyötrik nem csak a szakértő, a laikus szemeket is. Manapság nagyon nehéz (vagy már nem is törekednek rá?) egyedit alkotni, úgy veszem észre inkább veszik a tervezők a fő csapásirányt, (abból baj ugye nem lehet) csak a vevő érzi ennek hatására folyton úgy magát, hogy szép-szép, de én ezt már láttam valahol.

Mondhatnánk nincs új a nap alatt (ami nyílván nem igaz, elég rákeresni a neten bármely modellre úgy, hogy amatőr designerek rajzai is a találatok közt legyenek, némelyik elképesztően zseniális), de szerintem nem erről van szó, sokkal inkább az lehet a dologban, hogy kockáztatni senki nem mer.

Amiért ez a dolog most eszembe jutott az nem más, minthogy furcsa véletlenek sorozata tűnt fel az utóbbi időben. Mutatom:

Amikor néhány hónappal ezelőtt a BMW bemutatta az aktuális 3as (majd 4es és 3 GT) sorozatot mindenkinek feltűnhetett egy újfajta megoldás mely a krómkeretes hűtőmaszk és a lámpa sarkainál érhető tetten. Ha a ránézünk a képre láthatjuk, hogy a klasszikus megoldástól eltekintve oda most nem karosszériaelem került, hanem egyszerűen összemosták a két alkatrész határát. Mikor először láttam náluk ezt a megoldást nem mondom, hogy elájultam az ötlettől, szerintem pont egy BMW –nek ez annyira nem is áll jól, de nem tolakodó, idővel emészthetővé vált, ám legyen.

bmw m3 2014_blog.jpg

Pár napja ugyanakkor azt vettem észre, hogy egyre több premiermodellen jön szembe ez a megoldás, ami számomra nehezen magyarázható.

Az Audi formai megújulás előtt áll, nagyon szabadkoznak, hogy az unalomig ismételt single frame és technokrata körítés után most majd hamarosan új megoldások jönnek, amikor is napvilágot láttak a következő Q3 gyári képei. Őszintén szólva nem tudom, hogy ez már az első fecske-e (szerintem nem), viszont mit látunk a német konkurenciánál? Csak nem? De-de, azt a bizonyos lámpasarkot és megoldását. Nekem egyből beugrott, hogy ezt már láttam valahol, szóvá is tettem itt-ott, de gondoltam ez ilyen német dili lehet, talán a részeg BMW-s Hans 3 sör után elkotyogta mi készül a bajoroknál a nem kevésbé ittas Ingoldstadt –i Jürgennek valamelyik sörfesztiválon, az meg hétfőn bement a céghez és a Wacommal összehúzta a készülő Q3 szemét.

audi q3 2015_blog.jpg

Alig telt bele pár nap a Mazda is lerántotta a leplet a következő generációs 2-esről és? Naná, hogy össze van húzva a lámpa a maszkkal, de még a króm is stimmel. Na, ekkor már kezdtem konteokat gyártani titkos földalatti design gyűlésekről, ahol - akárcsak a divatipar cézárjai, akik meghatározzák a következő szezon divatszíneit és fazonjait - a következő generációk formanyelveit egyeztetik.

mazda 2 2014_blog.jpg

Ugyan hessegettem a gondolatot, győzködtem magam, hogy ááá, ilyen tuti nincs, amikor tegnap belefutottam az új KIA Sorrento reklámjába. És mit találtak ki a derék koreaiak? Talált. Pont ugyanez a megoldás jutott eszükbe nekik is.

Kia Sorento 2015_blog.jpg

Ha lehetek őszinte nem értem, nekem itt kicsit sok a véletlen. Milyen hatások játszhattak szerepet abban, hogy Németországtól Japánon keresztül egészen Koreáig pont most, pont ugyanúgy ez a nüánsznyinak tűnő, de annál meghatározóbb megoldás kattanjon be?

Ezek a tervek évekig készülnek boszorkánykonyhák mélyén, mégis ugyanazt köpi ki a gép? Nem fura ez? Van valami közösen követendő trend, titkos megállapodás, vagy mi lehet a levegőben, hogy a mai autók (tisztelet a kivételnek) nem csak cégcsoporton belül, de már azokon kívül szinte tök ugyanolyanok, csak az egyik így a másik úgy?

Elkoptatott frázis a „régen minden jobb volt”, de az biztos, hogy a múltban minden márkának megvolt a maga arca, amit még az is felismert, akit különösebben nem érdekeltek az autók. Ma? Hát ma már ilyen nincs, szinte bármely modell egy logócsere után áttolható lenne a konkurencia szalonjába, a kutya nem venné észre a stiklit. Pedig most már azt mondom, valami gubanc van. Túl sok a véletlen.

És ha valaki mindenezek után azt hinné, hogy ez az ötlet a BMW sajátja, nekik jutott eszükbe hát nem. Ők is nyúlhatták, tekintve, hogy az örök innovátor, a halált megvető bátorsággal mai napig a legmerészebb formákkal előálló gyártó (még akkor is, ha gazdaságilag belebuknak mert ők szerintem valahol meg nem értett zsenik), a máig egyedinek mondható Citroen ezt évekkel ezelőtt kitalálta és szalonról szalonra hordják a DS sorozat koncepció autóit, melynek egyes példányai pont ezt a megoldást használják. Gyanítom levédeni azt, hogy krómkeretes hűtőmaszk fényszóró sarkával nem találkozhat nem lehet (bár van olyan cég, aki simán megpróbálná lásd. apple), de mégiscsak szemtelen dolognak tartom. Ejnye srácok, ejnye. Merjetek már mások lenni!

citroen-ds-concept_blog.jpg

Ha jól emlékszem 2011 v. 2012. Szerintem náluk láttam először

Kell-e nekünk Formula 1?

Jules Bianchi Japán GP –n elszenvedett sajnálatos balesetét követően ismét feltámadtak az indulatok a futamok biztonságával kapcsolatosan. Laikusok és szakemberek egyaránt véleményt formálnak, Alain Prost (aki nem mellesleg a kedvenc pilótám volt a maga idejében) egyenesen odáig ment, hogy ami most van az maga a 80 –as évek, nem változott itt semmi, hisz ilyen tragédiának nem lenne szabad manapság előfordulnia. De nézzük valójában mi is történt.

Egy meglehetősen rossz időjárási körülmények közt megtartott futamon (több pilóta egybehangzóan állapította meg, hogy bár valóban nem voltak épp ideálisak a körülmények, azért ettől vezettek már rosszabb versenyen is) egy épp kicsúszott pilóta autóját mentette az emelő traktor (jegyezzük meg, hogy Sutilnak, akinek az autóját emelték épp semmi baja nem történt, sértetlenül szállt ki az autójából) amikor is pont ugyanott, pont ugyanúgy kicsúszott Bianchi, a fiatal francia pilóta és pechére épp telibe találta a daruzó munkagépet. Tette mindezt olyan szerencsétlenül, hogy az ütközés eredményeképp rettenetesen komoly fejsérülést szenvedett melynek hatására most is élet-halál közt fekszik egy klinikán és csak a jó ég tudja túl éli-e az esetet, és ha túl is éli milyen maradandó sérülései lesznek. Ennyi a történet, nem több.

jules_bianchi_accident_japanesegp_2014.gif

Persze azonnal megindult a találgatást, a felelősök keresése, pályatulaj, versenybíró, zászlóval integető pályabíró, csapatfőnök, mindenki reflektorfénybe került, és mindenki bizonygatja a maga igazát okokról és okozatokról, de vajon kell-e bárkinek is magyarázkodnia?

Tovább

Legyőzött a hegy

Valahányszor Szlovákiában, a Magas-Tátra felé vezetett utunk és a távolban megláttuk a Kriván jellegzetes formáját megjegyeztük, hogy egyszer az életben ezt a hegyet mindenképp szeretnénk megmászni. Teltek múltak az évek és az ábrándozást végre a cselekvés követte, hisz eljött az idő, a tegnapi napot túrázás céljából a szomszédoknál töltöttük.

Kriváň.JPG

Ő lenne az és egyelőre nem lettünk barátok (forrás: wikipedia)

Hajnalban indultunk, mivel a kicsit több, mint 200 km –es út távolságban nem sok, de autópálya híján időben ez mégsem kevés. Még a 8 órát sem ütötte el óránk mutatója, mikor mi már a hegy lábánál lévő parkolóban (jó, ne túlozzunk, egy nagyobbacska sávszélesítés a hegyi út mentén, melynek ára 5,9 EUR/nap) készültünk az útra és bújtunk bakancsba/vettük magunkra még pár réteg ruhát. Bár csak szeptember végét írjuk a Tátra lábához vezető úton, - amikor már feltűnt előttünk úti célunk - konstatáltuk, hogy bizony idén a télapó igen korán megrázta szakállát, hisz a komplett hegy fehér sapkát öltött. A tény nem sok jóval kecsegtetett túránk eredményessége vonatkozásában, de bízva abban, hogy a küldetés nem lehetetlen nekivágtunk.

Tovább

15 dolog amit nem tudtál a Rolls-Royce -ról

Azt gondolom a Rolls-Royce autót és márkanevet nem kell senkinek sem bemutatni, hisz korra, nemre, felekezetre való tekintet nélkül mindenki tudja, hogy mit is jelent ez a két szó. A maximális kényelem, luxus szinonimája ez, ami a világ talán legjobb autójában ölt testet és amely velejárója a mérhetetlen gazdagságnak és pompának egyaránt.

Királyok, maharadzsák, diktátorok és uralkodók autói ezek, de megtalálhatóak legendás színészek, zenészek garázsaiban is több, mint száz éve.

Fenti tények szinte evidenciák, ezeket magyarázni sem kell hisz még az is jól ismeri ezen tényeket, aki életében nem találkozott szemtől szemben jelzett cég termékével, van viszont pár olyan dolog, ami meglehetősen érdekes a cég múltjához kapcsolódóan és talán nem hiábavaló felemlegetni őket.

1., A céget 1904-ben Charles Stewart Rolls és Frederick Henry Royce alapította, akikben a műszaki dolgok iránti érdeklődésen kívül nem sok hasonlóság volt. Royce szegény családból származott, így meglehetősen mélyről indult élete útjára. Emberünk először szerszámkészítéssel kereste kenyerét, majd később különböző elektromos dolgok javításával foglalkozott, míg Rolls egy nagyon jómódú milliomos arisztokrata volt, aki vagyonát autók vásárlására, gyűjtésére fordította, sőt versenyezni is járt velük.

Furcsa kimondani, de a „királyok autójának, az autók királyának” megszületése közvetve a francia autóiparnak köszönhető. Történt ugyanis, hogy Royce összespórolt pénzéből vásárolt egy francia autót, amivel már rögtön a birtokbavétel után meggyűlt a baja, ugyanis a pályaudvarról (ahová az autó leszállításra került) már haza sem tudott menni, így ismerőseit kérte meg, hogy ugyan segítsenek neki hazatolni újdonsült szerzeményét.

Rolls szintén autókkal foglalkozott, vállalkozásának profilja történetesen francia autók importja volt, de rengeteg problémával találkozott az általa értékesített autók hibáiból és megbízhatatlanságából eredendően, így ha lehet mondani nem igazán rajongott értük.

Royce – tekintve, hogy szakmájából kifolyólag értett a műszaki dolgokhoz - azon kezdte törni a fejét, hogyan lehetne tökéletesíteni és kiküszöbölni autójának hibáit melyre vonatkozóan rengeteg tervet készített. Ezen vázlatokat egy manchesteri találkozás alkalmával 1904-ben megmutatta Charles Stewart Rolls –nak akit lenyűgöztek az elképzelések és felajánlotta, hogy azok megvalósítására alapítsanak céget. Ez tehát a dátum, amikor is a legendás márka megalakult és rá 3 évre, 1907-ben már el is készült az első saját modell, a Rolls-Royce Silver Ghost, ami még abban az évben el is nyerte a világ legjobb autója címet.

2., A Rolls-Royce modellek három összetéveszthetetlen külső jeggyel rendelkeznek a mai napig, melyek nem mások, mint a hatalmas hűtőrács, az azon megtalálható RR logó és az autó orrát díszítő női alakot formáló szobor.

Rolls-Royce-Phantom_orr_10.jpg

A hűtőmaszkot a görög istenek templomáról, az Akropoliszról mintázták. Az RR ugye adott, de honnan a szobor? Nos, a kitárt kart formázó alak 1911 –óta található meg az összes gyárból kigördülő autón, viszont annak elődje már 1907-ben felkerült egy példány orrára.

A szóban forgó autó egy Lord Montagu nevű úriemberé volt, aki felkérte Charles Sykes szobrászművészt, hogy csináljon neki az autójára egy szobrocskát. A lord az angol autózás egyik úttörője, egyben a The Car magazin szerkesztője volt, aki mellett titkárnőként dolgozott egy Eleanor Velasco Thornton nevű nő (mellesleg színész és modell), akihez nem csak a munkakapcsolat fűzte. A nagy társadalmi különbségek nem tették lehetővé, hogy egymással házasságra lépjenek, így a Lord feleségül vett egy rangjához illő hölgyet, de kapcsolatát Eleanorral nem függesztette fel. Mivel a titkárnő gyakran állt modellt Montagu barátjának Sykesnek kézenfekvő volt, hogy ő legyen a kis szobrocska ihletője, így Eleanor alakja került a hűtőre. És hogy legyen még egy kis csavar a dologban: Az első szobrocska úgy lett elkészítve, hogy bár a ruha azon is lobogott a szélben akárcsak a mai autókon látható változatok, viszont a keze az arc elé volt fordítva és mutató ujját a szája elé tartotta ezzel is jelképezve a kapcsolat titkosságát. A szobor neve egyébként először Spirit of Speed volt, amit később Spirit of Ecstasy –ra változtattak és, hogy ne legyen olyan unalmas a dolog még egy érdekesség: a nő alakot kézzel készítik és öntik, így a folyékony fém kihűlése után az öntőformát letörik a kész szoborról. Ennek az az eredménye, hogy két tökéletesen egyforma Sprit of Ecstasy egyszerűen nem létezik.

Tovább

Egy 5 éves új ruhája

Történelmi távlatokat alapul véve 5 év igazán nem tekinthető soknak, mondhatni egy röpke pillanat az egész, de egy emberöltőt számolva már meghatározó időtávról beszélhetünk.

Még belegondolni is fura, de épp ezekben a napokban múlt 5 éve annak, hogy ezen blog keretein belül írásra adtam a fejem, hisz akárhogy is számolom, ez azt jelenti, hogy eddigi életem közel nyolcadát már végig kísérték a posztok.

5.jpg

5 év tehát innen nézve sok, ennyi idő alatt rengeteg dolog történt mind velem, mind a világgal és hát lássuk be, az informatika és a web is szakadatlanul fejlődik, változik, új irányt mutat, így mára a korábbi keretek kicsit avíttasnak tűntek. Az 5 éves évforduló ugyanakkor remek apropót szolgáltatott arra, hogy új külsővel ruházzam fel a lapot, és innentől kezdve egy divatosabb, szellősebb, jobban olvasható, a kor szellemének jobban megfelelő, áramvonalasabb oldalt készítsek.

A statisztikák rajongóinak azért pár adat érintőlegesen az elmúlt fél évtizedről: jelzett időszak alatt – ezt leszámítva – 265 poszt született, melyek több mint 200 ezer oldalletöltést generáltak. Az olvasottság az idő előrehaladtával folyamatosan nőtt (2 éve ~100 ezer oldalletöltésnél jártam) ami az originális elérésen túl a számos külső linkeknek, megosztásoknak és a pontosan 20 index és index2 címlapnak volt köszönhető. Ha valamire büszke vagyok, akkor azt hiszem ez az utolsó adat az, amire feltétlen…

Na de vissza az új külsőhöz, mostantól kezdve tehát ez lesz az új kreport, s a hozzászokást segítendő néhány változást kiemelnék.

A legszembetűnőbb talán, hogy új fejléc készült, ami meglátásom szerint remekül rímmel az oldal mottójához, valamint az, hogy új betűtípus használatára kerül mostantól sor. Az új betűk jobb olvashatóságot, szellősebb összképet eredményeznek, amihez hozzájön az is, hogy mostantól szélesebbek lettek a hasábok is, mely azért is jó, mert ennek köszönhetően innentől kezdve nagyobb képek kerülhetnek a posztokba. /a korábbi 540 px szélességet mindig is szűknek éreztem/

A jobb oldalsávot teljesen átszabtam. A korábbi „egyéb helyeket” elegáns social ikonok váltották, ahol a tumblr oldalam (itt gyűjtöm publikusan a szebbnél-szebb autósképeket) a Béhance profilom (itt a rajzaimat, grafikai munkáimat rendeztem portfólióba), az instagram - és twitter fiókom érhető el. Apropó követsz már? És mondd, ma lájkoltál már? :-)

Ami a twittert illeti a hírfolyamot kidobtam az oldalról, úgy döntöttem, hogy akit érdekel a csiripelés az úgyis utánam jön a kismadárra kattintva, akit nem, azt feleslegesen nem untatom. A follow gombot ugyanilyen apropóból szintén levettem, ha valakiben feltörne a követési vágy az forduljon a jobb szélső kerek ikonhoz, másokat nem terhelek vele és szebb is így a lap tisztán, nélküle.

Az ajánlók rendszerét teljesen átalakítottam. A Linkwithin –t leváltottam (semmi baj nincs amúgy vele, remek szolgálatot tett én továbbra is ajánlom) és helyette a majdnem tökéletesen ugyanúgy működő blog.hu –s saját rendszert élesítettem be. Ez azt jelenti, hogy mostantól a főoldalon nem lesznek képes ajánlók az egyes posztok alatt, ugyanakkor az egyes cikkeken belül, azok végén igen. Ez megint csak az egységes képet szolgálja, azaz szerintem elegánsabb így az oldal, hogy nincs az egyes posztok között egy rakás kis színes kép. Ha valaki ugyanakkor random tartalomra vágyik az se keseregjen, neki a bal oldalon lévő piros nyíl szolgáltatja az olvasnivalót, tessék szépen használni a továbbiakban azt. (amúgy kíváncsi vagyok, hogy mennyiben változik az olvasottság, ha nem válik be lehet, hogy egyszer visszacsinálom ezt a részt)

Alapesetben nem nagyon rajongok a különböző megosztási lehetőségekért, nálam nagyon sokáig nem is volt, pár hónapja viszont minden sablon alapbeállításként megkapta őket. Bár baromi rondák voltak az ikonok én nem nyúltam hozzájuk, most viszont, hogy a blog.hu –s fiúk ilyen szép egységes ikonokat gyártottak nekik úgy döntöttem, hogy maradnak.

Azt gondolom a redesign ezzel 99,9%-ban kész, (melyek egy részéért köszönet illeti a blog.hu –t) ugyanakkor van egy dolog ami még hátra van. Az igazat megvallva ez is kész, de valamiért nem látszik a dolog. Történt ugyanis, hogy hatalmas lendülettel kidobtam az oldal régi faviconját, az új pedig hiába van jó helyre feltöltve az istennek nem látja a rendszer. Pontosan nem értem mi lehet a baj, így vagy megjavul és egyszer csak megjelenik, vagy nem /de ahogy mondani szokták a vagy az biztos :-) / Meglátjuk.

Nagy vonalakban tehát ennyi, megyünk tovább. Tartalmi változásokat nem tervezek, így ha főként az autók és az én ügyes bajos dolgaim, gondolataim (ahogy mondani szokták kissé közhelyesen a világ a szemeimen át) érdekelnek, akkor továbbra is visszavárlak.

Ugyan bizonyítani nem tudom, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy jövőre, két, három és öt év múlva szintén lesz augusztus 23-a, akkor pedig majd megint ünneplünk. Ha máskor nem is, akkor majd nézz vissza újra. Várlak! :-)

Beérett a gyümölcs

Valamikor régen, a százszor elátkozott elmúlt 8 évben három pénzintézeten keresztül 4 féle számlával kapcsolódtam az ország és a világ pénzügyi vérkeringéséhez.

A második/harmadik Orbán kormány eljövetelekor azonban valami megváltozott, valami eltört, úgy tűnik nem csak bennem, de a gazdaságban is.

A híd, mely összekötött engem a pénzügyi világgal legöregebb és legvaskosabb pillére az OTP Bank volt. Velük lettem pénzügyileg nagykorú, náluk kötöttem az első bankszámlaszerződésem és hozzájuk került utalásra az első ösztöndíjam is még egyetemista gólya koromban. Különösebb gondunk soha nem volt egymással, én fizettem, ők szolgáltattak, így egymás iránti bizalmunk megingathatatlannak bizonyult. Tőlük vettem fel a lakáshitelem, ők biztosítják a lakásom, a kocsim és amikor eljött az idő a magánnyugdíj-pénztári számlámat is rájuk bíztam. Istenemre mondom meg sem fordult soha a fejemben, hogy elváljanak útjaink, de aztán jött egy szőke nő, aki azt mondta, hogy a bankok rosszak, sőt, az maga a kénköves pokol, ami az üvegpaloták falain belül folyik és úgy, ahogy van elvette a nyugdíj-megtakarításom azzal, hogy majd ő, mint az állam megbízottja vigyáz rá, a nagy közösben jó helye lesz, ne aggódjak, majd egyszer, ha úgy van szépen visszakapom. Ellenkezni nem nagyon lehetett, a felkínált alternatíva inkább volt ultimátum, mint választási lehetőség, úgyhogy kénytelen kelletlen belementem az üzletbe. Az egyéni számlámon transzparensen vezetett pénzecském, ami öregségem alapja lehetett volna szépen átvándorolt az állami káoszba és miután ezen számlám megmaradásának semmi értelme nem maradt az szépen megszüntetésre is került.

A megtakarításaimat a CIB Bank őrizte, igazán boldog kapcsolat volt a miénk. Az ingyen vezetett számlámra minden hónapban az ingyenes netbankomon keresztül ingyen átutaltam a folyószámlámról a felesleges pénzemet, ők megköszönték, majd minden hónapban küldtek róla egy értesítőt, hogy hol is tartok, mennyivel nőtt a vagyonkám. Először azt vettem észre, hogy nem tudok már hozzátenni a megtakarításaimhoz, tekintve, hogy nem volt miből. Aztán azt, hogy az eddig ingyenes számlavezetésnek díja lett, amit többször meg is emeltek, majd már kis túlzással azért is fizetnem kellett, hogy ránézzek az egyenlegemre, amitől egyre kellemetlenebbül éreztem magam. Nem akarom én hibáztatni a derék pénzintézetet, nyilván ez mind-mind azon bagatell, szóra sem érdemes kis intézkedések hatására alakult így, melyet pártunk és kormányunk eszközölt (vö. bankadó, tranzakciós adó, stb.) amit nem a Zemberek fizetnek meg és hát különben is, nincs az úgy jól, hogy itt egyesek extra profitokat termelnek, míg mások nélkülöznek, úgyhogy pusztuljon a férgese, nincs itt szükség ennyi bankra, számlára, kondícióra stb.-stb.

Hosszú időre visszatekintő kapcsolatunk akkor tért nyugvópontra, amikor a bank levelet írt nekem, melyben tájékoztattak, hogy a továbbiakban a számlacsomagom már nem tudják fenntartani, így amennyiben gondolom felkínálnak egy drágábbat vagy ha ez a megoldás számomra nem felel meg, akkor nyilatkozzak a hogyan továbbról. Miután megtakarításra váró pénzem nem volt besétáltam hozzájuk és fájó szívvel ugyan, de arra kértem a kedves banki alkalmazottat, hogy a számlám szüntessük meg.

Tovább
süti beállítások módosítása